Székely Magyar Nemzetőrség

Nem a szívünk csücske Stefka István, mivel előszeretettel ápolgatja sváb gyökereit, de a Duna tévé História című adásában de helyes álláspontot képviselve adott igazat vendégének, Botlik József történésznek, aki az afásban kijelentette: "Nem tette meg, amit kellett volna, a nemzet önvédelmét kellett volna megszervezni. Ezt elmulasztotta, azért Károlyi Mihályt és az egész társaságát hazaárulónak tartom”. A História adását már a választások után kezdte ismételni a Duna, a kijelentést a Magyar Narancs szerkesztősége szúrta ki, és csinált ügyet belőle, aminek a vége a sorozat leszedése lett.
Az, hogy a Dunánál a kormányváltással visszatért a szekus a Cselényi időszakának a szellemisége, aligha meglepő. Az annál inkább, hogy a Mészáros birodalomhoz tartozó Index úgy kommentálta az esetet, hogy "történelmi tévedés" miatt szedték le a műsort a Duna tv-ről, vagyis egy fideszes nagyvállalkozó tulajdonában lévő felület szerkesztősége nem tartja hazaárulónak Károlyit.
A Károlyit mosdató történészek legfőbb érvük, hogy naivan hittek a wilsonista eszmékben. Nos ezt pont egy Jászi Oszkárt (Károlyi nemzetiségügyi minisztere, akinek Károlyi mellett kulcsszerepe volt Magyarország felbomlásában, ő biztosította a MÁV-ingyen vonatait a gyulafehérvári román szeparatista nagygyűlésre) méltatni hivatott Romsics Igác mű cáfolja, aki idézi Jászi egyik, a háború első felében írott leveléből (amikor még semmilyen szempontból nem dőlt el a háború vége), melyben azt írja, hogy a háború végén egy mohácsihoz mérhető katasztrófa várhat Magyarországra. Vagyis pontosan tudták, hogy milyen veszéllyel járhat Magyarországra nézve a wilsonista-pacifista politika.
De az egyik legátláthatóbb Károlyi-mosdató hazugságot Ablonczi Balázs szolgáltatta, aki a Kemál-Atatürk féle török ellenpéldát azzal a hazugsággal bírta semlegesíteni, hogy velünk szemben a törököknek etnikailag homogén területeket kellett megvédeniük. Nem tudom, hogy a mai Törökország területén élt és élő nagyszámú kurd, örmény és görög népcsoptömegek Ablonczi kijelentéséről miként vélekednének, utóbbi kettőtől meg is szabadultak a törökök.
Érdemes különben megfigyelni azt a kettős mércét, amit a ballib történészek Károlyi Mihályék és Horthy Miklósnak a vidéki zsidóság megsemmisítésében általuk vélelmezett bűnössége kapcsán tanúsítanak. Horthy egy sokkal nehezebb ellenféllel (német birodalmi hadsereg és nem egy szenegáli négerekből álló francia gyarmati hadtest) szemben sokkal elfogultabb forrásokból (német megszállók és magyar kiszolgálóik, pl. a hazudozásra hajlamos Sztójay) kiragadott és sokszor elferdített és kiforgatott idézetek alapján bűnös, míg a sokkal nagyobb mozgástérrel, de nulla szándékkal rendelkező Károlyiék nemhogy ártatlanok, de egyenesen nemzeti hősök. Nagyjából olyan fanatikusan védemmezi a honvedztő Károlyiékat az akadémikus történészgárda, mint a Fradi drukker a saját csapatát a vesztes meccs után, szemét volt a bíró, lejtett a pálya, csúszós volt a fű stb.
De a kontraszt még nagyobb, ha megnézzük a román rablószomszédban kiket tekintenek hivatalosan nemzeti hősnek. Amikor a román állam hivatalosan "Avram Iancu évet" hírdetett, mi ugyan megkésve, de válaszlépésként kezdeményeztük, hogy az Avram Iancuék által elkövetett 1849-es nagyenyedi mészárlás dátuma, január 8. legyen a magyarellenes népirtások emléknapja. Kezdeményezésünk a nemzeti oldalon is süket fülekre talált. Az Avram Iancu emlékének szentelt él-erdélyi cebei ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében megszálló román államfő, Nicu?or Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak "a román nemzet emancipációjához". "Az Avram Iancu által képviselt eszmék és értékek ma is a demokratikus társadalom, valamint az európai és euroatlanti közösségbe teljes mértékben integrálódott Románia alapvető viszonyítási pontjai" - ez valóban látszódik nemcsak Románián, hanem a teljes európai és euroatlanti közösségen is. Majd így folytatta a magyarirtó tömeggyilkos méltatását: "Ma 154 éve annak, hogy eltávozott közülünk Avram Iancu, történelmünk egyik nagy személyisége, az 1848-as nemzedék emblematikus alakja. Politikai tevékenysége, mozgósító és lelkesítő ereje révén a "Havasok fejedelme""""" az erdélyi románok jogegyenlőségért és elismerésért folytatott küzdelmének jelképévé vált" - és többezer magyar lemészárlásáé. "Horea tölgyfája és Avram Iancu sírja nemzedékek óta a hála és az emlékezés szimbóluma” – idézte Nicu?or Dant az elnöki hivatal közleménye. Az államfő szerint a cebei megemlékezés évről évre kiemelkedő látogatottsága igazolja, hogy Avram Iancu emléke ma is él" - igen, ezt az erdélyi magyarság megmaradt része mai napig érzi is a bőrén. Nicu?or Dan hangsúlyozta, hogy életben kell tartani "Avram Iancu és mindazon hősök emlékét, akik életüket a nemzeti eszmények megvalósításának szentelték".
Nos, nem is az a kérdés, hogy a hazaáruló Károlyit méltató, és közben Horthyt bűnössé, sőt tömeggyilkossá stigmatizáló balliberális történész-szakma kettős mércét alkalmazva mélyen kussol-e megszáló-betolakodó román állam által ápolt magyarirtó román tömeggyilkost hivatalos kultusza kapcsán, hanem hogy a nemzeti oldal politikai pártjai és értelmiségi holdudvara, és annak történészei hallatják-é a hangjukat vagy épp hallgatnak. Szuverenításunk további darabját feladva csatlakoztunk az európai ügyészséghez, az Országházra is EU-s lobogó került, Erdélyben a betolakodó-megszállók pedig EU-s zászló köntösében ápolják dédapáink hóhérjainak kultuszát, szép lassan, apránként dobják a kukába Kossuth szellemi örökségének még a maradékát is. de mi akkor sem adjuk fel Szabadságharcunkat, melyet nemcsak a rablószomszédos kisantant államok ellen, hanem az új "Szent Szövetség", a nagy schengeni birodalom ellen is!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2026 09. 13.