Írta: Fazakas Zoltán 16 éves, marosvásárhelyi tanuló

80 éve már

Öljetek meg!
Mert elveszett minden.
Trianon!
Átkozott hely vagy,mint e csonka hon!

Szétszakítottátok,megaláztátok,de lelke él,
S szíve dobog,s csonkán is tőle mindenki fél!
A nemzet szívébe egy kés hatolt addig ameddig ért,
S a faragott képű székely ajkáról kiszállt a szó: MIÉRT?

Még egyszer visszanézett,utoljára még rátekintett a bércekre.
Dús,pedert bajszáról legurult a könnye az ezredéves ősi földre.
Hazánkkal együtt összetört szíve,imája eképp szólt a mennybe:
Uram segíts!Ne hagyj el minket!Ne hagyd el árva magyarnéped!

Hát nem is küzdhetünk?Szóval ez lett hát végső,kegyetlen ítéletünk..
Hazám,a véremet,a véremet adtam érted,de látom hiába minden már.
ITT, e helyt,hol apáim vére folyt,húzódik a gyász,az új határ!
Élhetünk-e hát könnyek közepette,végül mindent elfeledve,
Midőn az ellenség boldog rajtunk nevetve?

NEM...NEM,NEM SOHA!
Soha,de
Soha!