Megtorlatlan magyarellenes román provokáció Kovásznán és Aradon! – Tőkés és Tóró Füzesoszival, Bíró Zsolt "M "PP-elnök Kellemetlen Dudorral, Gergely Balázs, a szórványtelepítő néppárti alelnök R"M"DSZ-es és román politikusokkal "ünnepelte" Március 15.-ét!


Mielőtt ünneprontó ünnepi körültekintésünkbe belefognánk, egy valóban felemelő momentummal szeretnénk kezdeni. Mindig bíráltuk a Székely Nemzeti Tanács által odaítélt Gábor Áron-díj díjazottjait, mert többnyire Gábor Áron nevéhez méltatlanoknak, politikai kegydíjazottaknak adományozták azokat. Az idén két díjat is kiosztott az SZNT, az egyik nem lóg ki a szokásos sorból, az Európa Parlament magyar delegációja, a másik viszont feltétlenül megérdemelte a kitüntetést: a Csíkszeredai hokicsapat, amelyik a román helyett a magyar himnuszt énekelte. A díj kiosztása Basescu rosszallását is kifejezte, mert mint a Maros megyei megszálló román helytartó tolmácsolta a román államfő szavait, "nem helyénvaló olyanokat jutalmazni, akik megtagadják az ország jelképeit". A kiábrándító teljesség kedvéért tegyük hozzá, a csíkszeredai sportklub épületén ma is csak az oláh kék-sárga-piros rongy lobog. Viszont külön is ki kellett volna tüntetni azt a néhány csíkszeredai hokit, akik betolakodó román sporttársukat az öltözőben megleckéztették.
Basescu mondott még valamit, itt átadjuk a szót Izsák Balázsnak: „A kormányhoz benyújtott beadványunkban ismételten párbeszédet, tárgyalást kértünk. Válaszként Traian Basescu államfő bejelentette, hogy a régiósítás során szét kell választani Kovászna és Hargita megyét! Mintha csak két, kiskorú árva testvérről rendelkezne a Ceausescu rendszer gyámhatósága!”. Szép a hasonlat, reméljük Izsákbali egyszer végre ráeszmél, mennyit is ér valójában az általa kedvelt petíciópolitika. Beigazolódni látszik tehát, amit jósoltunk: a tüntetés nem az autonómiaharc kezdete, hanem a román hatalom erőfelmérése további bizánci stratégiájának folytatásához. Egy éve körülbelül Tőkés nyilatkozta, hogy a román politikusok közül "Basescu jött legközelebb a magyarokhoz. Hát, püspök úr, jobban járunk, ha román politikus, és egyáltalán román egyáltalán nem jön közel hozzánk!
"Marosvásárhelyen verbális lincselés történt, a képzeletbeli lámpavasakon magyar politikusok lógtak" – írta volt a Székely szabadság napjáról az egyik R"M"DSZ-bértollnok újságíró. Hát bárcsak lógnának is végre azok a "magyarnak" mondott politikusok (az általuk kiszolgált románokkal együtt), és nemcsak a képzeletbeli lámpavason. Ezzel szemben Kovács Péter, a sziromlevelűek főtitkára "izzadságszagú kísérletnek" nevezte a székelységnek erőt adó több tízezres marosvásárhelyi demonstrációt. Holott a székely szabadság napja volt a 48-as március szellemét leginkább megidéző megemlékezés széles e Magyar Hazában. Talán esetleg azzal a hátsó szándékkal, hogy a székelységnek a kék-arany zászlóvak a magyar zászlót való lecseréltetéséhez hasonlóan március 15.-ét is lecseréltessék március 10-re? Tény, hogy Kovács Péter igaztalan megállapításával ellentétben a március 15.-i megemlékezések viszont tényleg izzadságszagúra sikeredtek. És nemcsak Kovács Péter pártjáé, hanem két jobboldalié is, sőt, nemakármilyen szintű közös ünneplésekre is akadt példa.
A Nyergestetőn tartották a sziromlevelűek központi rendezvényeiket, ahol többek között Kellemetlen Dudor, Borboly Csaba, Kató Béla református, valamint Tamás József római katolikus segédpüspök tartottak beszédet. A megemlékezés, a Székely szabadság Napjával ellentétben valahogy nem mozgatta meg az embereket, a rendezvényre alig 500 ember volt kíváncsi, azonban köztük volt Bíró Zsolt "M"PP-elnök is, aki a fent nevezettekkel együtt koszorúzta meg a 48-as emlékművet.
Gergely Balázs, a Néppárt alelnöke, aki a gyöngyhalász-clotroceni Jencihez, Zsigmond József sepsiszentgyörgyi R"M"DSZ-es tanácsnokhoz, Szilágyi Ferenc néppárti érmelléeki alelnökhöz, valamint Tóró T. Tiborhoz hasonlóan a szórványkitelepítés híve, nem akárkiknek a társaságában ünnepelt. Kolozsváron, annak a Petőfinek az emléktáblája előtt, aki valószínűleg ezúttal is forgott a sírjában, a Néppárt alelnöke Máté András Leventével, a sziromlevelűek kolozs megyei elnökével, a román kormánypárti betolakodó Horia Uioreanu megyei önkormányzati elnökkel valamint Emil Boc betolakodó polgármesterrel együtt mondott beszédet. Hiába, összenő még, ami összetartozik. Úgy látszik, előbb a trágyadombon, s csak később az Igazság patyolatfehérre terített asztalán.
Nem történt ez másképpen SzájkaraTé-Füles Tiborral és Micilackóval sem, akik Füzesoszival együtt ünnepeltek Bánfihunyadon. A bukaresti nagykövet beszédében Tőkés Lászlót említette példának arra, hogy a "magyar szabadság nem vesz el a románok szabadságából". Tőkés szerint nem szabad megengedni, hogy most is egymás ellen fordítsák a románokat és a magyarokat, mint az 1848-as magyar forradalom idején. "Bölcsebbeknek kell lennünk, mint 165 éve. Ne engedjük, hogy egymás ellen felhasználják a románokat és a magyarokat". A püspök-EP képviselő velejéig R"M"DSZ-es, multikulturális ízű beszéde, melyben nem átallotta Petőfi Nemzeti dalát a román himnuszhoz hasonlításával meggyalázni, szellemiségében alig tért el Bodély László Marosvásárhelyen elmondott ünnepi beszédétől, melyben többek között megemlítette, hogy szerinte 1848-ban "magyarok és románok együtt harcoltak". Valószínűleg azokra részvidéki, bánáti és máramarosi betolakodó románokra gondolt, akiket a tótokhoz, ruszinokhoz és svábokhoz hasonlóan kényszersorozással besoroztak a honvédségbe, de tömegesen szöktek át Jellasics seregébe, vagy a szerbekhez. Vagy arra a néhány betolakodó vagy emigráns román politikusra, mint pl. Efrimie Murgura, Drágos Jánosra vagy Nicolae Balcescura, akik semmiképpen sem őszinte meggyőződésből, pusztán pillanatnyi érdektől vezérelve álltak akkor a magyarok oldalára. Együtt való harcról beszélni tehát semmiképpen sem lehet.
Ezt a történelemferdítést már csak Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fokozta tovább, aki városában elmondott ünnepi beszédében a 48-as agyagfalvi székely kiáltványnak a szászokhoz és románokhoz intézett sorait idézte: "békét akarunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcseit veletek együtt élvezhessük, mi tiszteljük nemzetiségeteket, nyelveteket, vallásotokat, és készek vagyunk azt fegyverrel oltalmazni". Majd rögtön hozzátette, hogy szerinte így gondolkodtak 1848-ban Petőfiék, így gondolkodtak 1921-ben Kós Károlyék, és így gondolkodtak 2013. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten összegyűlt székelyek egyaránt. Nos, akkor felvilágosítjuk Ráduly polgármester urat, hogy Petőfinek és eszmetársainak, Vasvárinak, Jókainak, Irinyinek és Táncsicsnak esze ágában sem volt tisztelni e Hazában a magyaron kívül bárki másnak tisztelni nemzetiségét és nyelvét, mert nagyon helyesen, a kötelező és általános asszimiláció hívei voltak. Legfeljebb jakobinus mintára türelmi időt adtak volna az idegenajkú lakosoknak, hogy amíg meg nem tanulják a magyart, és el nem felejtik régi nyelvüket, addig a törvényeket és rendeleteket az ő nyelvükön is megjelentessék.
A felsorolt ünnepségek elengedhetetlen kellékeit képezték a román miniszterelnök senki által nem kért üdvözlő szavainak felolvasása, de a románok igazi arcát két magyarellenes provokáció mutatta meg igazán. Kovásznán piros-sárga-kék fejszalaggal, a trikolór színeire festett arccal jelentek meg tegnap a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban a (betolakodó) román tagozat két osztályának tanulói. "Mi is ott leszünk a mítingen" (a március 15-i ünnepségen) – szóltak oda magyar társaiknak. Szünetekben a román himnuszt énekelték, a nagyszünetben román zászlóval vonultak fel a folyosókon, amit órák közben az iskolaépület ablakába raktak ki. Az iskola román tanulói azzal hencegtek, hogy jobban ünnepeltek, mint mi. Az utóbbi időszakban a kovásznai gimnáziumban is kezdték kimutatni foguk fehérjét a betolakodó oláhok, a román tagozat végzősei nem akarják Csoma Sándor arcképét az iskola tablójára tenni, viszont ortodox kereszt állítását tervezik az iskola területére. Kovászna Marosvásáhely után a második legrosszabb etnikai arányokkal rendelkező székely város, de itt a magyarság még így is majdnem kétharmados többséget alkot, tehát a magyarellenes provokációt igazán nem kellett volna válasz nélkül hagyni. A szünetekben elhangzó provokációra válaszul a székely himnusz dallama is felcsendült, igazán kár, hogy mellé a magyar Himnusz dallama nem. És az is, hogy válaszképpen nem jelentek meg a magyar zászlók, meg néhány pedellus aki pofánveri őket. Szégyen, hogy nem akad néhány tökös székely legény a városban, aki esténként felkeresné az illető betolakodó román családokat. A csíkszeredai hokisok sokkal egyszerűbben elintézték ezt az öltözőben.
Aradon a "Magyar-Román Megbékélési Parkban" (már a nevétől is borsódzik az ember háta) a Noua Dreapta is megtartotta beígért, nem épp a nem létező és soha nem is létezett "magyar-román megbékélésről" szóló magyarellenes tüntetését, amelyen megpróbáltak elégetni egy nagyobb méretű székely zászlót is. A vastag papír azonban a havazásban, hidegben átnedvesedett, ezért aztán hiába próbálkoztak többen is, nem sikerült lángra lobbantani, a betolakodók dühükben pedig összegyűrték és eldobták.
A körülbelül negyven tüntető a Szabadság-szoborral szemben lévő román emlékmű előtt gyülekezett, hatalmas román zászlót és magyarellenes transzparenseket ("A székelyek nem magyarok, Támogatjuk Hungária autonómiáját Mongóliában, Románia egysége, oszthatatlan nemzetállam" stb.) húztak ki. Az egyedüli szónok Codrin Goia, a Noua Dreapta kolozsvári szervezetének vezetője volt, aki röviden elmondta, hogy ellenzik a Székelyföld autonómiáját, Hargita és Kovászna román megye, Románia egységes nemzetállam, nincs helye a "szeparatizmusnak", majd magyarelenes szolgeneket kiabáltak: "Hargita, Kovászna román föld, a 13 tábornok háborús bűnös".
Jelenleg a városban a betolakodók miatt sajnos nincs magyar többség, de egy megfelelő ellentüntetés magyar részről itt is elkelt volna, ahelyett hogy a politikai paletta minden szereplője a "megbékélés szükségszerűségét" hangoztatja, vagy a sziromlevelű ízű "nem ülünk fel a provokációknak" szlogen jegyében csendben behúzza fülét farkát. Füzesoszi is megmondta: a "magyar szabadság nem vesz el a románok szabadságából" – sem Aradon, sem Kovásznán. Legalábbis egyelőre. Csak fordítva. De lesz ez még nem fordítva is!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2013 03. 17.