A mi megfagyott forradalmunk (Az idei március 15. alkalmából)


"A forradalom megfagyott" – mondta a Petőfi egyik nagy történelmi példaképe, Louis Antoine de Sain Just, a Közjóléti Bizottság egyik tagja végnapjaiban a nemzeti terrorrá terebélyesedett Nagy Francia Forradalomról. Hát most a mi március 15-i forradalmunk emléknapja fagyott be, no nem az amúgy kétségbeejtően hiányzó nemzeti terrortól – bár a kápós baloldal ennek látszatát igyekszik kelteni – , de még csak nem is teljesen a Mars havától oly szokatlan időjárástól. Hanem attól a puhányságtól, és saját múltunk, saját őseink iránti nemtörődéstől, és tiszteletlenségtől, amit a hatalom és a politikai pártok a fagyos időjárásra való tekintettel levés címén sugalltak március idusa alkalmából az amúgy is elkényelmesedett, bulvár-tudatú, trianonizált agyú Csonkaországi nép felé.
Mert tény és való, hogy az ország nyugati és északi részében vörös jelzésű katasztrófahelyzet állt elő, amit a hatóságok hogy kezeltek, arról megoszlanak a vélemények. De a fővárosban 20 cm hó sem esett. Budapesten lehullt egy kis hó, s az országszerte több ezer riasztás és a rengeteg baleset miatt a "törzs" (a Belügyminisztérium, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a Magyar Honvédség, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Terrorelhárítási Központ, az Országos Mentőszolgálat és a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága) javaslatára, és a "2006 augusztus 20.-i katasztrófán okulva" a kormány az összes nyílt, kültéri megemlékezését lemondta. Nemcsak a Csonka-haza nyolc érintett megyéjében, hanem mindenütt, Budapesten is. Egyúttal minden pártot, szervezetet és önkormányzatot arra kértek, hogy az "emberek testi épsége érdekében szabadtérre tervezett rendezvényeiket zárt térben tartsák meg, vagy halasszák el", függetlenül attól, hogy az érintett nyolc megyében van-e, vagy sem.
Szóval nyolc megyében vörös riasztás, és ezért március 15.-e csonka-országosan lefújva. Arra felé is, így a fővárosban is, ahol leesett mondjuk alig több, mint 10 cm, már elegendő ok volt, hogy Kádár népét otthon marasztaljuk a jó meleg szobákban. 10 cm-ért sehol nem rendelnek el munkaszüneti napot, pedig a munkába jutás közlekedésileg legalább olyan balesetveszélyes. Ja, hogy a 48-as pesti ifjúságra emlékezni már nem olyan fontos, mint a nemzetgazdaság szempontjából a kiesett munkanap?
Pedig Petőfiéknek akkor az ügy, amiért utcára mentek, az életüknél is fontosabb volt. És akkor is utcára mentek volna, mínusz 20 fokos hóvihar van. Ráadásul március 15.-én nemcsak egy szimpla forradalmi megmozdulásra emlékezünk, hanem egy Nemzet újjászületésére, és egy másfél éves dicső Szabadságharcra, amelyben Guyon Richárd a Felvidéken mínusz 20 fokos ellenszélben, és csúszós meredeken felfelé menetből elfoglalta a Branyiszkói-hágót, s amelyben Bem tábornok a fogas téli Erdélyben "lábbal verve" a menekülő ellenséget, sorra aratta győzelmeit az osztrák-román-szász túlerő ellen. Az elcsatolt területeken biztos nem mondják le a szabatéri rendezvényeket, még a kápós sziromlevelűek sem mernék megtenni, a márciusi erdélyi téli hideg ellenére sem: ott még fontos a nemzeti öntudat ápolása. Az erdélyi jobboldal olyan, amilyen, de biztos, hogy a zord időjárás nem állta volna útját a marosvásárhelyi székely szabadság napjának. Pedig a tömeg nagyrésze ott sem helyből, hanem a Székelyföld és Erdély különböző szegleteiből busszal érkezett. Ezen a március 15.-én milyen szégyenteljes példát mutatott a Csonka-ország az elszakított területeknek?
A hatalom lépése talán még érthető, mert kínos lett volna számukra két okból is. Egyrészt a valóban érintett megyékben a katasztrófavédelem botrányosan működött, s ennélfogva szégyenkeztek volna az ünnepek alatt, másrészt szembesülniük kellett volna azzal, hogy most milyen kevesen mennek el már a rendezvényükre, s milyen sokan az ellenzéki pártokéra. Más kérdés, hogy az ellenzéki pártok se különbek. Mai márciusainkon már nem választhatunk Kossuth, Bem, Petőfi, Vasvári és Táncsics között. A ma felkínált választék Tisza Kálmán és István (Orbán Viktor, Simicska), Károlyi Mihály (Mesterházi Attila) és Jászi Oszkár (Bajnai Gordon).
De a legmegdöbbentőbb, az a "Új Erő" alkalmazkodása a "törzs" kéréséhez, melynek pártigazgatója, Szabó Gábor (a kedvencem) az alábbi közleménnyel emlékezett meg március 15.—éről: "A Jobbik Országos Elnökségének döntése értelmében a nemzeti ellenzék nem tartja meg sem a március 15-ei, központi ünnepi nagygyűlését, sem az azt megelőző, budapesti, Kodály-köröndi rendezvényt, tekintettel a katasztrofális és az emberi épséget veszélyeztető időjárási viszonyokra. A Jobbik tagjai és szimpatizánsai szerte az országból tervezték, hogy eljöjjenek személyautókkal és buszokkal budapesti, hagyományos nagygyűlésünkre fejet hajtani az 1848-as márciusi ifjak nagysága előtt, ezzel viszont komoly kockázatot vállaltak volna az utazás során, ráadásul a közterületi nagygyűlésen is heves szél fenyegetett volna". Érthető, ha nyolc megyében vörös a riasztás, akkor onnan se jöjjenek ünnepelni, ahonnan különösebb nehézségek nélkül is el lehet jutni, de a fővárosi jobbikosok is maradjanak otthon. Mert egy kő kemény nemzeti párt híveit aztán a heves széltől is óvni kell. Azt hiszem, ez a nyilatkozat a párt legőszintébb március 15.-i megemlékezése. Akárcsak a hatalomé és a többi párté is ez a magatartás.
Pardon, azért a Jobbik megemlékezése így nem teljes: hetilapjukban a bar!kádban ismét követelték a barguzini úgynevezett „Petőfi-csontok” megvizsgálását. Hogy ez egyet jelentene a Költő deheroizálásával, hogy ezer ellentmondás sebétől vérzik a sztori, hogy az expedíciót vezető Kiszelyről kiderült ügynökmúltja az mind bagatell – a titkosszolgálati kegydíjon tartott nemzeti oldalnak a közönsége számára eladható bulvársztori a lényeg a valós nemzeti érdekek helyett.
De nembaj, mi, Székely-Magyar Nemzetőrök látjuk már a felszín alatt a Magyar Feltámadás földalatti búvópatakjait. De ha eljön az idő, a felszínre törő forrás, a feltámadó népek tengere a hatalommal és a többi párttal együtt a Jobbikot is épp úgy el fogja mosni!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2013 03. 15.