III/III-as lesz a ”végidők pápája”?


Lemondott a múlt hónap 11.-én XVI. Benedek pápa. Az esetre fél évezrede nem akadt példa a római egyház történetében, s a katolicizmust megrázó botrányok, valamint a hivatalosan a pápa által indokolt egészségügyi problémák mellett a természetfeletti erőket is bevonta a tisztelt nagyérdemű közönség a találgatott magyarázatok közé az ugyanaznap lezuhant két meteor, valamint a római Szent Péter Bazilikába becsapódott villám okán.
S az okok mellett magától értetődő módon megkezdődött a szóba jöhető vagy épp szóba kevésbé jöhető utód-jelöltek találgatása is, s a balgatag magyar lelkeket már kezdte is legyezgetni a hiúság a lehetséges "magyar" jelölt hallatán. Még olyan virtigli "nemzetiekét" is, akik eddig egyáltalán nem lelkesedtek személyéért, sőt némelyek még az esztergomi hercegprímás címéből a "hercegi" titulust is kitagadták tőle, s most elfelejtik neki származását, Habsburg-hűségét, pogány-ősvallás-ellenességét is. Legyezgetett hiúságukban még azt sem veszik tudomásul, hogy a bulvársajtó képletes fogadási irodáiban nem őt, hanem valamely harmadikvilágbeli jelöltet teszik meg a legesélyesebb befutónak, elvégre a katolikus egyház számára ma már sokkal nagyobb súllyal bír Afrika vagy Latin-Amerika, mint a vallástalan Európa.
Ám a szivárványszínű magyar lélek már látja is előre őszentségét, aki fehér lovon eljön a Csíksomlyói kegyhelyre, ellátogat a csángókhoz, akiknek végre az anyanyelvű misézést is kiharcolja, Böjthe Csabának elintézi, hogy Erdély összes árváját magyarrá nevelhesse Déván, és felemeli szavát a trianoni gyalázat jóvátétele érdekében is.
Az örök város magyarok általi bevétele régi ügy a történelem színpadán. I. Leó pápa nagy ellenfelét, Attilát csak 455-ben bekövetkezett halála ütötte el a római főparancsnoki cím megszerzésétől (akkor már nem a császári és még nem a római püspöki cím, hanem a katonai főhatalmi poszt számított elsőnek a végidejét élő római birodalomban). I. Leó névrokona és kései utóda, X. Leó pápa pedig az egyetlen magyar pápajelöltet, Bakócz Tamást fúrta meg 1513-ban – a Medici bankház jelöltjeként vesztegetéssel. (Pap Gábor művészettörténész megfogalmazása szerint Európa Bakócz Tamás helyett Trianont választotta, mert már Európa pénzügyi körei elkezdték előkészíteni Magyarország kivéreztetését). Attila óta a magyaroknak még katonailag sem sikerült Rómát elfoglalni, az 1860-as években a Türr István-féle magyar légióval is támogatott Garibaldi seregei csúfos kudarcot szenvedtek Róma mindkét ostromakor a III. Napóleon által francia csapatokkal megtámogatott pápai erőktől.
De most aztán eljött a mi időnk, a huszáros magyar virtus elégtételt vehet Attiláért, Bakóczért, Türr Pistáért, Erdő Péter elfoglalja Szent Péter székét! Pedig ha tisztában lenne a csodaváró magyar közönség, hogy milyen rejtélyes attribútumok valószínűsítik Erdő Péter esélyeit Szent Péter székére, akkor korántsem lelkesedne ennyire. Az első ezredforduló idején élt ír püspök, Malakiás jóslata szerint az utolsó, a végidők, azaz az utolsó ítélet idejének pápája, aki XVI. Benedeket(!) fogja követni a trónon, és három feltételnek kell eleget tennie: Péter legyen, zsidó legyen és római legyen. A Péter név adott. Minthogy Erdő Péter nagyapja a nagyváradi főrabbi volt, a zsidó származás ugyancsak helytálló. De ami a leghátborzongatóbb, az a harmadik feltétel, ugyanis Erdő Péter még a Kádár-rendszerbe az állambiztonsági iratok tanúsága szerint hol "római", hol "romer", hol "römischer" fedőnéven jelentett a III/III-as ügyosztálynak.
Tehát két okunk is van arra, hogy (vallásfelekezettől függetlenül) sűrűn imádkozzunk azért, hogy semmiesetre se Erdő Pétert ültesse Isten kegyelme Szent Péter székébe. Az egyik ok, hogy ne jöjjön el még az utolsó ítélet, bár a keresztfán Jézus is így kiáltott: "Uram, ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te akarod", vagyis a döntés ebben egyedül Istené. De a másik ok, ami Péter ellen szól, s – számunkra ez az ítéletnél is súlyosabb – ne úgy vonuljon be a magyarság az emberiség történetébe, aki egyetlen pápát adott a római egyháznak, az egyúttal az egyetlen bizonyítottan besúgóból, méghozzá kommunista besúgóból lett pápát is. Hasonlítsuk csak mindezt össze a lengyelek "Jan Pavel Drugej"-ével, aki plébánosként a náci, majd krakkói érsekként a kommunista megszálló hatalommal dacolt saját népe érdekében. (Rögtön tegyük hozzá, értünk magyarokért, a többi pápához hasonlóan, ő se sokat tett). De a kettő közti éles kontraszt így is világosabb a Napnál.
Márpedig a magamfajta ellendrukkerek számára van egy rossz hírem: Erdő Péter javára a harmadik világbeli jelöltekkel szemben szól még egy rendkívül súlyos racionális érv is: nevezetesen az egyház sötét és kellemetlen ügyeit, a pénzmosodákat, a pedofil-botrányokat az új pápának, bárki lesz is, égetően el kell tusolnia. Erre pedig épp legalkalmasabb egy akkora minden hájjal megkent csirkefogó, mint a magyar bíboros. Aki nem vallási elfogultsággal tekint a katolikus egyházra, az tisztában van azzal, hogy a Vatikán finoman szólva sose kedvelt minket magyarokat. Ha magyar létére Erdő Pétert pápává választják, akkor ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb gazember, mint amekkorának sejthetjük is, s mindez Malakiás jóslatait is megerősíti. Persze még van nála is rosszabb: Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek, hisz ő meg a szekunak jelentett, s a gyulafehérvári papneveldét is átalakította az SRI papi ügynökképzőjévé. Tudom, legszívesebben mindenki Böjthe Csabát látná Szent Péter trónusán, de ugye mindent nem lehet, be kéne érnünk a "rómaival".
Én minden esetre hálát adok az Istennek, ha nem a magyar jelölt lesz a pápa. Pedig még katolikus sem vagyok.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
”Dühös románszakértője”

2013 03. 06.