Magyarokat vertek Szabadkán – Erdélyben már pusztán az asszimiláció elleni harc is hatósági eljárást von maga után!


Megvertek öt magyar fiatalt február 17.-én hajnalban Szabadka központjában. A tíznél is népesebb szerb ajkú társaság azért támadt a magyarokra, mert magyarul beszéltek. A magyar fiatalok egyik szórakozóhelyről át akartak menni egy másikba, akkor rontottak rájuk, és ütni kezdték őket. Az egyikük arcán mély sebet ejtett egy bokszer. Mivel csavarhúzót is láttak a támadóknál, a fiúk megpróbáltak elmenekülni. Az egyik áldozat elmondta, kettős állampolgár, és mivel Csonka-Magyarországon él, ott kíván orvoshoz menni, és feljelentést is ott tesz majd, mivel nem bízik a szerb hatóságokban. Az utóbbi időben számtalan, kevésbé ismert, szerb betolakodók által elkövetett verés is történt az őslakos magyarság ellen a szabadkai mellett Óbecsén és Temerinen is. A szerb megszálló hatóság minden esetben az elkövetőket – ha egyáltalán kézre kerül valaki közülük – elengedik jelképes büntetéssel, viszont az ártatlan magyarokat, mint a temerini fiúk esetében, hosszú évekre bebörtönzik. Délvidék retteg és szenved a szerb megszállástól és a szerb betolakodóktól!
Nem sokkal jobb a helyzet Nagybányán sem, ahol megismétlődött a Wass Albert megemlékezésre kísértetiesen emlékeztető eset: a megszálló román rendőrség és ügyészség hallgatja ki azt a 14 magyar közéleti személyiséget, akik tavaly röpiratban álltak ki a Máramaros megyei magyarság asszimilációjának megfékezéséért. Az aláírók közül négyen február 28.-ára, ketten pedig március 1.-ére kaptak idézést a kihallgatásra. A rendőrség szóvivője nem kívánt részleteket elárulni az ügyről, és az egyik névtelenül nyilatkozó beidézett is csak annyit mondott el, hogy a kihallgatások után az ügyész dönti el, hogy vádat emel-e a röpirat szerzői ellen.
Az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért című kiáltvány tavaly júniusban jelent meg több erdélyi magyar lapban, továbbá Hírszerző Szolgálatunk is közzé tette. A Krónika napilap beszámolója szerint a dokumentum akkor született, amikor kiderült, hogy az egyik nagybányai iskola magyar tannyelvű nyolcadik osztálya diákjainak mintegy fele – a nagybányai magyar közélet megannyi húzóemberének gyermeke – román nyelven kívánja folytatni tanulmányait. A dokumentumban a szerzők megállapították, hogy a helyi magyar közösség legjobbjait is betegség fertőzte meg, "amelynek évtizedes tünetei: a vegyes házasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia". A kiáltvány e helyzetértékelés után magyarságuk megőrzésére buzdítja a bányavidéki magyarokat.
Augusztusban viszont a román média ellenkampányt indított a dokumentum kapcsán. A román "Országos Diszkriminációellenes Tanács" hivatalból indított vizsgálatot az ügyben, és feljelentés alapján a megszálló oláh rendőrség is elkezdte kihallgatni az "etnikai izgatással" gyanúsított aláírókat. Már a magyarság puszta megtartása is bűnnek számít a mind nyíltabban magyarellenes megszálló román hatalomnak.
De sebaj, odasse neki, mert külügyminiszterünk ismét Bukarestbe látogatott, ahol kijelentette Románia és Magyarország is "érdekelt a partnerség fenntartásában", de "vigyázni kell a szóhasználatra is mert félreértésekre adhat okot. Kifejtette: megegyeztek a román féllel, hogy "együttműködésük alapjait meg kell őrizni, és a létező nézeteltéréseket elsősorban egymás között, diplomáciai csatornákon oldják fel". Érthető? Felosztják a tömbmagyar székelyföldet, üldözik a székely zászlót, a Wass Albert megemlékezőket, az asszimiláció-ellen fellépőket hatóságilag izgatják, és akkor még nekik áll feljebb, mintha az ő országukat raboltuk volna el, behívják a pipogya magyar nagykövetet. De nembaj, a mi külügyminiszterünk csakazért is a partnerségi seggnyalás mellett kardoskodik Bukarestben.
Mindig is ellenségei voltunk minden bűnözésnek, így a cigánybűnözésnek is, de ha lenne valódi magyar kormányunk, akkor válaszképpen nem is a román nagykövetet hívatná be a külügyminisztériumba, hanem azt mondaná a köztársasági elnök: ha további magyarverések és hatósági meghurcoltatások érik a délvidéki és erdélyi magyar közösségeket a megszálló és jogbitorló államok, illetve betolakodó idegen hordáik részéről, akkor államfői kegyelemben részesítem Raffael Sándort, Sztójka Ivánt és Németh Sándort. S ha azok után is változatlan marad minden, akkor még államfői kegyelemben is részesítem őket! Egyszerűen csak azért, mert szerb és román vér tapad a kezeikhez!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2013 03. 04.