Senki nem verte pofán a Székelyföldön magát otthonérző román nemzetvédelmi minisztert! – Multikulturális pofáraesés Kolozsváron!


Múlt héten hazánkba, Csíkszeredára látogatott Mircea Duşa román belügyminsizter, aki szóváltásba keveredett egy magyar tévéadó újságírónőjével, aki azt kérdezte tőle, miért távolították el a székely zászlót abból a teremből, ahol a nemzetvédelmi miniszter a hargitai közintézmények képviselőivel találkozott. „Önnek van egy gondja és egy mániája. Én nem beszélek zászlókról, komoly dolgokat megvitatni jöttem ide. (…) Én nem távolítok el zászlókat. Ha önnek van egy bizonyos gondja, kérem, oldja meg. Én komoly hargitai gondokat megvitatni jöttem, mely gondok a románokat és a magyarokat egyaránt érdeklik. A teremben nem láttam semmilyen zászlót, ellenőrizze”, mondta az újságírónőnek Mircea Duşa, azt vetve a szemére, hogy tendenciózus kérdéseket tesz fel.
A betolakodó nemzetvédelmi miniszter kihangsúlyozta, "Amikor Hargitába jövök, haza érkezem". Dusát senki nem verte pofán. És hogy 6 millió betolakodóval itthon érezheti magát, az egyszerre köszönhető a sziromlevelűeknek "merjünk kicsik lenni" neptuni háttéralkuinak, az 1990. fekete márciust magára hagyó Tőkésnek és Kincses Elődnek, az erdélyi magyar jobboldali politikusok 23 évig tartó semmittevésének, valamint ugyancsak 23 esztendő hazaáruló "magyar" kül- és nemzetpolitikájának!
Nemrég számoltunk be a "lengyel-román barátság" jegyében az RMDSZ által támogatott Báthory-évről, Mátyás is osztozott sorsában, legalábbis neméppen a magyar öntudat-erősítés, az asszimiláció megállításának jegyében telt a nagy reneszánsz magyar urtalkodó 570. születésnapja. Mintegy ötezren gyűltek össze péntek este Kolozsvár főterén az Amaryllis társaság hívására, hogy lampionokat eresszenek az évfordulója alkalmából az égre. Félreértés ne essék, nem Kolozsvár magyarsága gyűlt össze, a lampionokat főleg románok eresztették föl, ugyanis a különös idegenhangzású nevű szervezet (valószínűleg R"M"DSZ közeli, bár ez a honlapjukról nem derül ki) elnöke, Macalik Arnold, a társaság elnöke korábban az MTI-nek elmondta, az idén arra törekednek, hogy a város román lakosságát is bevonják a rendezvénybe.
Hát sikerült is. Így a többnyire magyar vezetővel, de román alelnökkel rendelkező társaság által szervezett lampion-eregetők többsége azon betolakodó népségből került ki, akik szerint Mátyás király dák volt, akik kitették a történelemhamisító Iorga-táblát, s akik Erdéllyel és Mátyás királlyal együtt elveszik tőlünk Kinizsi Pált, Dózsa Györgyöt, Báthory Istvánt, azoknak, akiknek Mátyás helyett Gigi Becali, Ponta, Basescu, Vldim Tudor, Frunda Markó, Verestói vagy Funar születésnapját kellene inkább ünnepelni. Volt, hogy a rendezvényre kilátogató magyar anyukának és gyerekeinek már nem jutott lampion, mert a románok mind elvették – persze nem tudtak vele mit kezdeni, ahogy Erdéllyel sem.
A lámpáseregetés után a Bánffy-palotában a bukaresti "Trei Parale" együttes koncertjével kezdődött a Mátyás-napok kulturális rendezvényeinek sora, majd a társaság román alelnöke, Radu Lupescu Mátyás király szülőházáról szóló könyvét ismertették. Nem tudni, hogy Macalik Arnoldnak és az Amaryllis társaságnak mondanak-e valamit József Attila sorai: "Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,/Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! ". De az biztos, hogy a szervezők a sziromlevelűek vezérkarával együtt Avram Ianu születésnapi bulijára igyekeznek jegyet váltani. Macalik az MTI-nek emígy méltatta Mátyás királyt: "Hiszem azt, hogy valamennyi kolozsvári büszke lehet a város talán legnagyobb szülöttére" – de Macalikra semmiképpen!
A történet befejezése talán mindenki számára tanulságos, aki Neptun és Rózsadomb szellemében Macalikhoz, az R"M"DSZ-hez és III/III-as fejbólintó Jánosunk által töretlenül folytatott 68 év megalkuvó magyar külpolitika és multikulturalizmus szellemében tálcán kínálják, hogy ellenségeink belénk töröljék a lábukat.
Mátyás király szülőházának bitorlói nem épp a multikulturalizmus szellemében fogadták a megemlékezést. Műemlékvédelmi okokra hivatkozva a szemétbe dobatta az épületben működő román Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem vezetősége azokat a magyar és román szalaggal is ellátott koszorúkat, amelyeket az évfordulója alkalmából az Amaryllis társaság helyezett el az emléktábla alatt. A betolakodó és megszálló oláhok úgy látszik mégsem tartják annyira nagy román uralkodónak a város szülöttét.
A sziromlevelűek Kolozs megyei szervezete az egyik közösségi portálon tett közzé fotóriportot arról, ahogy Fodor Tamás, Magyarország kolozsvári konzulja és az R"M"DSZ alkalmazottjai hétfőn kiveszik a kukából az eldobott koszorúkat, és átviszik azokat a Mátyás szoborcsoporthoz, a város főterére. Máté András Levente, a sziromlevelűek kolozs megyei szervezetének elnöke egy hamisítatlan neptunista szöveggel kommentálta a történteket: sajnálatosnak tartotta, hogy "az Európai Kulturális Főváros címére pályázó Kolozsváron egy felsőoktatási intézmény vétette le a koszorúkat, amelynek a tolerancia és a multikulturalizmus jegyében kellene nevelnie a fiatal generációkat".
Hát a mi őshonos fiataljaink ilyettén multikulturális szellemben való nevelése olyannyira tökéletesre sikerült az "egyedül legitim érdekképviseletünknek", hogy a magyar diákok egyre jelentősebb része már egymással is románul beszél például Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen. A multikulturalizmus az asszimiláció egyik melegágya! Reméljük Macalik Arnold asszimiláló multikulturalizmusát ellensúlyozni fogja legalább egy olyan szép magyar március 15.-e, amilyen a két évvel ezelőtti volt. Csakazért sem lesz Kolozsvár – soha többé – Oláhország éke! Dusa pedig hatmillió betolakodó vendégmunkással egyetemben menjen csak innen haza a kárpátokon túlra, Romániába!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző szolgálata

2013 03. 04.