A két jobboldali párt a szórványtelepítés agyrémével, az R"M"DSZ a marosvásárhelyi tüntetés bojkottálásával, és a zászlók egymás elleni uszításával osztja meg az erdélyi magyarságot!


Elöljáróban szeretnénk elmondani, Hírszerző Szolgálatunk egy rejtvénnyel kedveskedik Tisztelt Olvasóinknak. A kérdés így hangzik: a magyar és a székely zászló méltósága meggyalázásának mértékét tekintve az alább felsorolt lehetőségek közül melyik a kakukktojás? :
A., Az MSZP, amelyik a székely szabadság napjának előestéjén meghívja Budapestre a magyargyűlölő román miniszterelnököt
B., A Fidelitas és Civil Összefogás, amelyik állítólagos román titkosszolgálati provokációkra hivatkozva lefújja a román miniszterelnök elleni székely zászlós demonstrációját
C., Kelemen Hunor, aki székely zászlót ajándékozott Crin Antonescunak
D., Rogán Antal, V. kerületi polgármester, aki a Városházáról leveteti a Jobbik által a magyar szolidaritás nevében kirakott székely zászlót
E., Ráduly Róbert, csíkszeredai polgármester, aki a román belügyminiszter látogatásának idejére a közgyűlés terméből eltávolíttatja a székely zászlót
F., Borboly Csaba, Csík-Udvarhely megye tanácselnöke, aki a megyei közgyűlés által elfogadott etikai kódex értelmében a székely zászló szabad használata fejében betiltaná a címeres magyar zászló használatát
G., Az R"M"DSZ csúcsvezetése, amelyik kijelenti, egyetlen magyar ünnep március 15 és egyetlen magyar szín a piros-fehér-zöld, és erre hivatkozva negligálja március 10.-i székely vértanúk napját és az egyetemes magyar szolidaritás jelképévé vált székely zászlót
H., A marosvásárhelyi tüntetést szervező gászmagyar jobboldali pártok és politikai szervezetek, amelyek a székely autonómiaharc farvizén a szórvány felszámolását sürgetik, vagy hallgatólagosan támogatják azt
I., Éjszaka a magyar és a székely zászlóval is feldíszített Országház épülete felett nagy számban köröző denevérek ürüléke

Épphogy csak elküldte Testületünk parancsnoksága az EMNP és EMNP vezetőségének szánt – és a Rongyos Gárda Kulturális és Hagyaományőrző Egyesület, valamint a Magyar Nemzeti Rendpárt által is támogatott – nyílt levelünket, mely a Néppárt Érmelléki szervezete alelnökének, Szilágyi Ferencnek szórványról lemondó hazaáruló álláspontjától való elhatárolódásra, és tisztségéről való lemondás felszólítására kérte a címzetteket. Ekkor megkaptuk a hírt, miszerint Szász Jenő a "beolvadsra ítélt szórványközösségek kontrollált visszavonulásának lehetőségéről" értekezett a KMKF ülésén. Akárcsak Szilágyi Tibor, úgy Szász Jenő agyréme esetében is azok a sziromlevelűek valamelyike tiltakozott az elhangzott agyrémek ellen, amelyik egyébként a legfelelősebbek a szórvány 23 esztendős sorvadásáért.
Kegyelmi pillanat volt ez a Néppárt, illetve ikertestvére, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számára, hogy minden különösebb kínos magyarázkodás nélkül határolódjanak el saját érmelléki szervezetük alelnökétől, és eltávolítsák a pártból, hiszen ez egyúttal a rivális Szász Jenőtől való elhatárolódást is jelentette volna. Eddig úgy hittük, hogy a Néppárt az, amelyik leginkább a sziromlevelűek kápós kollaborációjával és az "M"PP-SZNT székely sovinizmusával szemben az összerdélyi magyarság érdekeit képviseli. Ezért is keltett megdöbbenést bennünk az érmelléki alelnök kijelentése, és ezért is vártuk a párt és a nemzeti tanács vezetőségének állásfoglalását. Ám azt hiába vártuk, nyílt levelünket nem méltatták válaszra, de a nyilvánosság felé is mély hallgatásba burkolóztak. Hallgatott Füles (SzájkaraTé), Kanga (Szilágyi Zsolt), hallgatott Micilackó(Tőkés), Zsebibaba(Sándor Krisztina), mélyen kussolt az egész százholdas pagony.
A kínos csöndet először még a KMKF-ülés másnapján maga Jenci törte meg, aki összefüggéstelen magyarázkodásba kezdett a "gyöngyhalász módszerről", hogy ő ilyet bizony nem is mondott, meghogy ő a Jászvásáron dolgozó magyar taxisofőrre, a galaci vállalkozóra, a petrozsényi bányászra, vagy a bukaresti magyar családokra gondolt a kitelepítés kapcsán (jellemző Jenő műveltségi szintjére, mintha Petrozsény nem is Erdélyben, hanem Romániában volna).
Aztán jött a hétfő, és megszólalt a Néppárt alelnöke, Tőkés László unokaöccse, Gergely Balázs a kérdésben. És amit mondott, az igencsak lesújtó volt hallgatnunk: szerinte "nem ördögtől való" az a gondolat, hogy a szórványközösségek tagjai, "egyéni döntés alapján", Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le. Az alelnök a kolozsvári maszol.ro hírportálnak leszögezte, hogy semmiképp nem használná a szórványkitelepítés kifejezést. "Én csak arról beszélek: ha a szórványmagyar közösség valamely tagja egyénileg úgy dönt, hogy a saját és az utódai identitását nem tudja megőrizni jelenlegi életterében, akkor segítsük a boldogulását tömbmagyar vidéken". Gergely Balázs hozzátette, ez nem pártja, hanem saját "magánvéleménye", mert tudomási szerint például Tőkés László, a párt védnöke ellenez mindennemű szórványtelepítést (hát a szórványtelepítést állítólag ellenző nagybácsi azóta is mélyen lapít a kérdésben).
A modernkori pártok kommunikációja olyan, mint a diplomácia, ahol aranyszabály: ne mondj idő előtt olyat, amit nem lehet visszavonni. Ezért ezt a nyilatkozatot már rossz előjelnek vettük, mégha azt az alelnök magánvéleményként is fogalmazta meg. Általában egy-egy kínos kérdésről magánvéleményként akkor fogalmaz meg egy diplomata, vagy egy párt vezetője valamit, amikor tesztelik a reakciókat, vajon mekkora felháborodást vált ki, s ha nagyot, akkor a képviselt közeg vezetése elhatárolódik a magánvéleménytől. Ha pedig a visszhang tűréshatáron belül marad, akkor meg felbátorodik, és immár hivatalos álláspontként is hangoztatja.
A másik ilyen hasonló kommunikációs trükk, amit a pártok, kormányzatok nem a diplomáciából, hanem multinacionális cégektől kölcsönöztek, az a beetetés módszere. Ennek lényege, először csak egy kis részletét bedobjuk a kínos témának, rágódjanak rajta, és ha elül, vagyis a közönség kezdett beletörődni, meg unni a vitát, akkor majd valaki már a kisújj helyett a kezet kéri, majd az idő elteltével azon kapjuk magunkat, hogy az egész kar is sorra kerülhet. Építenek egy bevásárlóközpontot, először azt mondják, hogy az érintett zöld területnek pusztán negyedét veszik el, aztán kiderül, hogy a felét, és végül a teljes tervek ismertetésekor, amikor már javában vágják ki a fákat, akkor szembesül a földi halandó: az egész zöld területet beépítik, egy zsebkendőnyi zöldövezet sem marad. Először azt mondják, "összetett irodai munkára" vesznek fel jelentkezőket, aztán kiderül, ügynöki telefonos vigéckedés lesz, persze vállalkozóként bejelentve, hogy az összes vesztesség és teher a munkavállalót terhelje. Azt mondja a cég vezetése, hogy nem lesz fizetésemelés, aztán kiderül, ugyanannyi pénzért lehet, hogy többet is kell dolgozni, sőt, előfordul majd, hogy két hónap után kapnak visszamenőleg dupla fizetést az alkalmazottak. S ha ezt is lenyelik, akkor a "válságra" való hivatkozással már két hónap után csak másfél, majd két hónapnyi munkáért csak egy havi fizetést kapnak.
Ugyanerről van szó itt is: csak aki "önkéntesen" akar menni, annak segítjük feladni a szülőföldet. S ha a közönség beletörődik, akkor már beszélhetünk a politika által "kívánatosnak tartott", és támogatott áttelepülésről. A hírhez fűzött internetes kommenteket olvasva meg kell állapítsuk, szélesen szomorúan széles az elmebeteg és hazaáruló gondolattal szimpatizálók száma, de legalább ilyen széles az ellenzőké is, tehát megosztja az erdélyi magyar közvéleményt. Talán az sem véletlen, hogy a székely zászlóügy alkalmas lehetett arra, hogy kellően elterelje a figyelmet, így a székely autonómiaharc ürügyén kardoskódó "nemzeti" pártok alkalmasnak találhatták az időt arra, hogy komolyabb népszerűségvesztesség nélkül előálljanak az ötlettel.
És mivel senki nem reagált Szilágyi "témanyitója" után egy hét elteltével sem, az alelnök megnyilatkozására két nappal sajtónyilvánosság elé állt maga SzájkaraTé, "egyeztetést sürgetve" szórványügyben. Gyöngyhalász Jenci kijelentéseit károsnak, és "árnyékbokszolásnak" titulálta, és alkalmatlannak minősítette a "Nemzetstratégiai Intézet" vezetésére. Majd az MTI kérdésére kijelentette, hogy Gergely Balázs álláspontja (amit ugyebár kihangúlyozottan nem a párt, hanem "saját magánvéleményeként" közölt) lényegében a pártéval egyezik, vagyis aki a szórványból a tömbbe akar költözni, nem akadályozzuk, sőt segítjük. Érthető? Miközben a Néppárt elnöke károsnak és árnyékbokszolásnak minősíti a "nemzetstratéga" szórványfeladó ötletét, mit csinál? Lényegében maga is erre az általa károsnaktalált "gyöngyhalász"álláspontra helyezkedik, és magával, a Jenővel árnyékbokszol.
S hogy a Hamvas Béla regényekbe illő abszurditás még teljesebbé váljon, jött a szombat, a sziromlevelűek szövetségi képviselők tanácsának (SZKT) ülése. Kellemetlen Dudor előző nap bejelentette, hogy a R"M"DSZ nem vesz részt a marosvásárhelyi székely szabadság napján. És azt is kijelentette, pártja az autonómia kérdésében "nem a konfrontáció", hanem a "párbeszéd híve". És persze a párbeszéd nevében pártja bojkottálja a székely önrendelkezési tüntetést. Ja, hogy ez nem a rivális szervezetekkel, hanem az elnyomó, betolakodó, megszálló és jogbitorló románokkal való párbeszédet jelenti? Akiknek kedvéért a többi "magyar" párttal konfrontálódik? Kinek a pap, kinek a paplan. Természetesen a "magyar kormány ne avatkozzon a mi ügyeinkbe" csaoista gondolatmenet, meg ennek finomított uránium-változataként a "nem tesznek jót nekünk az anyaországi pártcsatározások begyűrűzése" című szlogenek is bőven hallhatóak voltak.
Dudorkának a március 10.-i tüntetésre vonatkozó állásfoglalását itt az SZKT-n Markoló ex-elnök (úgy hiányoltuk már szegényt) ki is fejtette: "A székely szabadságnak már van napja, és az nem március 10-e: ezt a napot úgy hívják, hogy március 15! Vegyük végre észre, hogy mindannyian magyarok vagyunk! Március 15-e a magyar szabadság napja, vagyis a székelyek szabadságának a napja is, és a székelyek legfontosabb zászlaja a piros-fehér-zöld, mint ahogy a magyarok zászlaja is a piros-fehér-zöld". Mondja ezt, miközben párttársa, Borboly tanácselnök épp a piros-fehér zöld magyar zászlókat tiltotta be, csakhogy cserébe a románok szemét ne szúrja a "kék-arany" székely zászló. A politikus beszédében leszögezte: a székely zászló egy nagyon fontos regionális szimbólum, de a magyarság számára "egy a zászló": a piros fehér zöld. Tehát azért, mert magyarok vagyunk, és ünnepeljük március 15-ét, és tiszteljük a piros-fehér-zöldet, nem megyünk Marosvásárhelyre, a székely szabadság napjára.
Valószínű egyébként, mint ahogy többször kifejtettük mi székely-magyar nemzetőrök, az SZNT által használatba hozott, és régiózászlóból nemzeti szimbólummá előléptetett székely zászló – mint ahogy Borboly Csabuska etikai kódexe is mutatja – egy kicsit a magyar zászló kiszorításának a burkolt szándékával lehetett köztudatba dobva, de az RMDSZ ehhez asszisztált (lásd: székely zászlós tüntetés, székely diákigazolvány). Most viszont, amikor a székely zászló az egyetemes magyar szolidaritás kifejezőjévé vált, akkor visszadegradáljuk "nagyon fontos regionális szimbólummá". Ez aztán a bizánci rafináltság! Persze, Marosvásárhely az valóban kényes. Főleg, amióta sziromlevelű vezetés alatt a város romántöbbségűvé vált.
Na de a sziromlevelűek nemcsak a zászlókat tudják egymás ellen uszítani. Mert aztán az utóbbi időben, de főleg az SZKT-n szórványvédelem terén akkora nagy magyarok lettek hirtelen ezek a 40/80%-os "kizárólagos legitimitású" (ön)érdekvédők, hogy a "magyarságuknál" talán csak a bőr volt vastagabb a pofájukon. Nem győzték ostorozni a két rivális jobboldali párt szórványtelepítő megnyilatkozásait, ezzel szemben saját pártjuk maga a megtestesült nagybetűs szülőföldön való boldogulás. Akadt felszólaló, aki például azzal kérkedett, hogy – jól kapaszkodjanak meg - az R"M"DSZ tíz, azaz összesen tíz darab szórványkollégiumot tart fenn! Ha a két másik "magyarnak" nevezett párt, ellenzéki pozícióban hozta volna létre ezt a tíz szórványkollégiumot, akkor az valóban lenne teljesítmény. Nade 23 év és majdnem ugyanennyi kormányzati pozícióból ezzel dicsekedni?
Bordély László, a román parlament külügyi bizottságának alelnöke egyenesen megengedte magának a következő gondolatmenetet: "A szórványmagyarság kérdését illetően nem visszavonulásról kell beszélni, ahogy azt egy héttel ezelőtt valaki felvetette, hanem bevonulásról. Az elmúlt 23 éve alatt az RMDSZ nemcsak hogy kidolgozott, hanem gyakorlatba is ültetett egy olyan stratégiát, amely akkor is, ha veszteségeink voltak, támogatta és megvédte nem csak a szórványban élő, hanem a tömbmagyarságot is. Ez így volt eddig, és ezen dolgozunk az elkövetkezőkben is". Hát kedves Bordély elvtárs, eddig a maguk nagy érdekvédelméből csak a vesztességeket láttuk, a hivatalos román statisztika szerint félmillió magyar eltűnését – ami elsősorban épp a szórványt érintette – , de eredményekről aligha beszélhetünk.
És közben az erdélyi magyar politikai erők szépen ügyesen, rafináltan, a román érdekeknek megfelelően uszítják a magyart a magyar ellen, a székelyt a szórvány és az érmellékiek ellen és viszont. A becsületes egyszerű magyar már ki se tud ezek között igazodni, olyan kifinomult intellektuális csapdába ejtik. Ha elmegy a március 10.-i székely tüntetésre, akkor közösséget vállal a két szórványfeladással kacérkodó jobboldali "magyar" párttal, és azok mellett cinkosan hallgató két "nemzeti" tanáccsal. Ha pedig ezek szórványáruló álláspontját elutasítja, és nem akar velük közösséget vállalni, akkor egyben elutasítja a székelységnek ha nem is a szabadságot elhozó, de az elnyomást kétségtelenül elviselhetőbbé tevő autonómiaigényét, ráadásul éppen akkor, amikor a régiófelosztással fenyegetett székelységnek a legnagyobb szüksége van erejét felmutatni a megszálló idegen hatalom felé, és jajkiáltását világgá kiáltani. És akaratlanul is az elmúlt 23 év minden sorvadásért felelős sziromlevelűekkel kerül közös platformra, akik, igaz, kizárólag hazug módon a kommunikáció szintjén, de az utóbbi hetekben egyedül képviselték a helyes álláspontot ebben a kérdésben.
Mert nézzünk őszintén e szórványcsatázások mögé, és lássuk tisztán mind a helyzetet, mind a valós érdekeket. A szórványban, a román többségű közegben, ahol kisebbségben él a magyarság, nagyon gyors az asszimiláció is. A szülők az érvényesülés érdekében román iskolába íratják gyermekeiket, akik kiesnek a magyar történelemből és kultúrából, felnőttként már románnal kötnek vegyesházasságot. A megszálló román-kommunista-magyarellenes elnyomás, majd annak folytatásaként a neptunista kollaboráns R"M"DSZ asszisztálásával a rendszerváltás utáni megszálló román hatalom sikerrel építette le a magyar intézményrendszert a szórványban, és ezzel együtt a szórványmagyarság önszegregációjára való képességét.
Ezt az intézményrendszert kéne most az élet minden területére visszaépítenie egy a sziromlevelűek helyébe lépő, valódi nemzeti érdekképviseletnek, immár a veszélyeztetettség okán az élet minden területére kiterjedően. Nemcsak bentlakásos iskolákat (és ezzel párhuzamosan magyar magántanári szórványhálózatot) kellene létrehozni, nemcsak a földek, világi és egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért kéne tűzön-vízen harcolni, de szórványközösségi vallási és- kulturális életet (persze nem multikultúrális sziromlevelű-módon) kéne újjáteremteni, magyar érdekeltségű bedolgozói munkahelyeket, és magyar internetes bolthálózatokat kiépíteni. A menni szándékozókat pedig minden eszközzel maradásra bírni.
Persze nem lehet haragudni arra se, aki tényleg el akar költözni a Székelyföldre, mondjuk mert a magyarságáért nap mint nap megalázzák, vagy pedig a gyerekét nem tudja tovább magyarul taníttatni, mert a sziromlevelű érdek(nem)képviseletünknek köszönhetően megszűnik a magyar oktatás. Érthető, ha az ilyet nem lehet a költözködésről lebeszélni, mert ez még tényleg jobb megoldás, mintha a gyermeke beolvad. De akkor hol van egy alapítvány, amelyik megvásárolná az így megüresedő ingatlanokat, hogy legalább az ne kerüljön román kézre, hogy egyszer majd, ha eljön a magyar feltámadás, az életet újra lehessen kezdeni. De ilyen alapítványt még Székelyföldön sem hoztak létre. Mert hogy a neptuni sziromlevelűek ezen nem törték ilyesmiken a fejüket, annak okát nagyon jól tudjuk, hisz épp azért áll csupa szekusból a csúcsvezetésük. De mit csinált 23 évig Tőkés László, Tóró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, mit csinált Borbély Zsolt Attila, Kincses Előd, Izsák Balázs?
Most elméleti okoskodásokkal, nagyotmondásokkal, gittrágással és közben gyakorlati semmittevésekkel eltelt 23 év sorvadása után a legkönnyebb előállni azzal, hogy a legproblémásabb kérdést a menthetetlenségnek kikiáltás gordiuszi csomójával egyszerűen a szőnyeg alá söpörjük. Mert a komoly szórványmentéshez komoly pénzek is kellenek, s mint jól tudjuk, a magyar állam, akárcsak az egészségügyet, az oktatást, a tudományos életet és művészetet is saját familiárisi kegydíján tartja, úgy ezt teszi a nemzetpolitikával is. És mivel az erdélyi jobboldali pártok pénzügyileg a magyar kormánytól függnek, megpróbálnak a választásokra minél több pénzt összespórolni úgy, hogy az a magyar közösség felé minél kevésbé legyen látványos. Márpedig ha a legköltségigényesebb, és egyben legvédtelenebb szórványt kikiáltjuk menthetetlennek, és ezen a címen többé nem költünk rájuk semmit, akkor annál több megy a pártkasszába. Így válik a valódi nemzetépítés a pártpolitika áldozatává.
De a legfájóbb számunkra az, ahogyan a szórvány sorvadsásért leginkább felelős R"M"DSZ hiénaként ráveti magát a jobboldali pártok hazaárulása által magát felkínáló kommunikációs koncra, és most aljasan a legnagyobb szórványmentő szerepében tetszeleg. Az erdélyi magyarság a hivatás és küldetéstudattól elszakadt, kocsmákban szocializálódott, és a vidékek gondjait, sokszínűségét és értékeit nem ismerő politikai szélhámosok prédájává vedlett, bal- és jobboldalról jövően egyaránt. Nemhogy megvédeni nem képesek a fajtájukat, de újabban még fel is fegyverzik a nacionalista államhatalmat jobbfelől bődületes elméleteikkel, balfelől a sorvadás garantálása mellett a magyarság machiavellista megosztásával. Ma már Székelyföld is elkezdett szórványosodni! Ha ne adj Isten, nem történik változás, a fenti képlet alapján egyszer majd a székelységet is kitelepítik, vagy eltanácsolkák szülőföldjéről? Vérlázító!
Egyedül ami bíztató, hogy mi székely-magyar nemzetőrök, a felszín alatt, tikos csatornákon, már látjuk a biztató jeleket a jelenlegi teljes rendszer bukásának, és a Magyar Irredentának a magyar politika velejéig korhadt színpadát gyökeresen átrendező, a teljes jelenlegi díszletet felrúgó színrelépésének. A Magyar Feltámadás ideje nincs messze, de ezt ma még rajtunk kívül senki nem láthatja. Addig sajnos a közönségnek a jelenlegi trágyadombbal kell beérnie. Az írás elején feltett kérdésnek pedig az I., válasz a helyes megfejtése. A denevérguánó bagatell a többihez képest! De csakazért sem adunk fel egy négyzetcentimétert sem! Sem az Országból, sem a Nemzetből!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
"Dühös románszakértője"

2013 03. 04