Hírek a mi szemszögünkből – 2013./1.


Öngyilkosságot kísérelt meg Hende Csaba felesége?

Meg nem erősített értesüléseink szerint életveszélyes állapotban kórházban kezelik Hende Csaba feleségét, aki azért kísérelt meg öngyilkosságot, mert tudomására jutott, hogy férje-ura megcsalja. A Kereszténydemokrata párttagsággal rendelkező hadügyérünk állítólag a munkahelyén három különböző nővel is megszegte a házasságtörés tilalmára vonatkozó hatodik parancsolatot. A dolog titokban is maradt házastársa előtt mindaddig, amíg a három szóbanforgó hölgy sem tudott szeretőjének a másik kettővel folytatott viszonyáról. Ám amikor a három közül az egyik szóbanforgó hölgy a másik kettőről tudomást szerzett, bosszúból felkereste a hadügyminiszter feleségét otthonában, és kitálalt neki férje félrelépéseiről. Hende Csabáról nemrég megírtuk, hogy nyáron római tógában feszengett egy ókori rómát idéző hadijátékon. „Aki derék alatt erős, az derék felett gyenge” –tartja a székely népi bölcsesség. Hát az biztos, hogy mostani hadügyminiszterünkhöz – a „honvédelmi” titulus használata az ilyen esetében szentségtörés – a romlottságot kifejző római tóga sokkal inkább méltó, mint a miniszteri bársonyszék.

Román rendőrségi zaklatás egy gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés miatt

A megszálló román rendőrség beidézte egy január 8.-án tartott gyergyószentmiklósi Wass Albert megemlékezés két szervezőjét, Kisné Portik Irént és Selyem Antónia magyartanárt. A román hatóságok azután érdeklődtek, hogy ki volt az esemény ötletadója és finanszírozója. Gheorghe Filip, a Csík-Udvarhely megyei megszálló román rendőrkapitányság szóvivője a Székelyhon hírportál kérdésére felelve elmondta, kivizsgálásnak sem nevezné a rendőrség érdeklődését, csupán az esemény törvényességének az ellenőrzése zajlik. Tegyük hozzá, egy olyan eseményének, amely nem közterületen, hanem magánterületen zajlott. Wass Albertet azzal vádolják, hogy 1940-ben az erdélyi bevonuláskor Omboztelkén románokat mészárolt le. A vád valószínűleg nem állja meg a helyét, de ha mégis bebizonyosodna, az nekünk, székely-magyar nemeztőröknek a szemében csak növelné a nagy író érdemeit. Mondanunk se kell, az újvasgárdisták magyarellenes vonulgatásaikor nem ilyen érdeklődő az oláh megszálló karhatalom.

Az SZNT-t majmolja az RMDSZ

A Székely Nemzeti Tanács-MPP, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács-EMNT konglomerátumok után immár az RMDSZ is az EU-s szemfényvesztő „polgári kezdeményezés” divatjának hódolva szeretné az elnyomás alatt sínylődő erdélyi magyar nemzetrész sorsának javítása látszatát kelteni. A „kisebbségi európai állampolgári kezdeményezés elindításáról” írt alá megállapodást Dél-Tirolban Kellemetlen Dudor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), Richard Theiner, a Dél-tiroli Néppárt (SVP) és Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke – közölte kedden az RMDSZ sajtóirodája. A kezdeményezők egymillió európai polgár támogatását kérik a kisebbségvédelmi indítványhoz. A testület áprilisban Kolozsvárott fog megalakulni, és feladata – az európai szabályozás értelmében – a kezdeményezés benyújtása, valamint az aláírásgyűjtési kampány lebonyolítása lesz. „Olyan javaslatcsomagot alkotunk, amely kitér az európai uniós jog minél több területére, és amelyben valamennyi kisebbségi szervezet megtalálja a számára fontos előírásokat” – közölte az RMDSZ sajtóirodája.
Testületünk már korábban kifejtette a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) „őshonos kisebbségekre” vonatkozó polgári kezdeményezése kapcsán azon álláspontját, hogy elvi okokból nem tud elfogadni semmilyen olyan kisebbségvédelmi kezdeményezést, mely bármilyen szempontból egyenlőségjelet tesz a Kárpátmedencében első foglaló magyarság és a többi jövevény népcsoport közé, és figyelmen kívül hagyja a történeti elsőség alapvető szempontját. (A Wormms-jelentés értelmében „őshonosnak” az a népcsoport számít, amelyik száz évnél régebben lakik mai lakhelyén, tehát 100 év múlva a Kolozsvárra, Nagyváradra, Marosvásárhelyre betelepített regáti román is őshonossá fog válni).
De mivel a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése legalább egy olyan témát, nevezetesen az egy tömbben él kisebbségek területi-közigazgatási önrendelkezését érinti, amit az EU-s jog nemzetállami hatáskörbe utal, ha elvi szinten nem is értünk vele egyet, legalább elmondható róla, hogy az EU-s joggal való összeegyeztethetetlenségéből fakadóan a kezdeményezés elbírálására jogosult sóhivatal nagy valószínűséggel el fogja utasítani, tehát ezért nem hordoz hosszútávú veszélyeket. Ezt már Izsák Balázs is érzékelhette, ugyanis egy konferencián már elkottyantotta, hogy az SZNT sokadszorra elhalasztott polgári kezdeményezése (az aláírásgyűjtést már tavaly áprilisban el kellett volna kezdeni, de erre csak az idén fog sor kerülni) tulajdonképpen csak az uniós támogatásoknak (kohéziós forrásoknak) a történelmi-etnikai régiók szerinti elosztásáról fog szólni. (Ha ez valóban így lesz, akkor korábbi álláspontunkat felülbírálva, mi is támogatni fogjuk az SZNT polgári kezdeményezését, mert az amúgy is bukásra ítélt EU pénze elosztásának mikéntje nekünk aztán édes mindegy).
Viszont ha a sziromlevelűek nyújtanak be ilyen kezdeményezést, biztos nem követi el azt a hibát, hogy az EU jogrendjével ellentétes legyen. Így ha abból EU-s jogszabály lesz, azok kisebbségvédelmi előírásai kötelezőek lesznek a mostani és az alkalomadtán megnagyobbodó Magyarországra is, illetve a román állam is megfelelő bűvészkedéssel az erdélyi telepes románság érdekében csűrheti, csavarhatja azt a maga hasznára. Ezért sem az RMDSZ, sem az EMNT-EMNP kisebbségvédelmi polgári kezdeményezését nem támogatjuk.

A tűlevelűek agóniája

Január 12.-én Szovátán a Magyar Polgári Párt vezetőinek egy csoportja nyilatkozatot tett közzé. „Aggodalommal szemléljük, hogy az elmúlt időszakban a párt irányvonalában olyan változások történtek, melyek ezeket az értékeket veszélybe sodorhatják. A Magyar Polgári Párt egyre inkább az elmúlt 22 évre jellemző háttéralkuk, a magyar nemzetpolitikai célokat háttérbe szorító konjunkturális és elvtelen egyezkedések irányába sodródik, elveszítve és elbizonytalanítva tagsága és szavazótábora egy részét” – áll a közleményben. A nyilatkozók hitet tettek amellett, „hogy szervezeti egységünket, önállóságunkat megőrizve az egységes erdélyi magyar nemzeti oldal megteremtésén kell közösen munkálkodnunk, ütőképes, hatékony alternatívát felmutatva a posztkommunista erőket toborzó és a beolvadást elősegítő erőkkel szemben”.
Álláspontjuk szerint a Magyar Polgári Pártra szükség van az erdélyi magyar politikai palettán mint önálló szervezetre, de egy erős, egységes jobboldal részeként, mely párbeszéddel és együttműködéssel dolgozik minden magyar politikai és egyházi és civil szervezettel nemzeti céljaink érdekében. Az aláírók között nem kisebb vezetőket találunk, mint Márton Zoltán országos alelnök, Vass Imre, Maros-Torda-Aranyos megyei elnök, Fekete Károly, Háromszék megyei alelnök, Lukács László kézdivásárhelyi, Nagy István baróti és Bálint József sepsiszentgyörgyi városi elnökök.
Csak azt kérdezzük, mire hirtelen ez a nagy megvilágosodás? Amikor Baszeszku-Jenci Clotrocen-be ment december 1.-én koccintani, már nem egyértelmű tünete volt annak, hogy nem jó irányba megy a párt? Hogyhogy pont most jut eszükbe köszörülni? A kérdésünkre persze könnyű megtalálni a választ is: a menekülő patkányoknak már nem sok babér terem a süllyedő hajón. Ezért aki teheti, az kacsintgat a felemelkedő ívén álló konkurens párt jelvényében a betlehemi csillag karriert, egyéni lehetőségeket megmentő fénye felé. Ez egyértelműen kitűnik a nyilatkozatban az „egységes jobboldalra”, meg a politikai szervezeteket is magában foglaló együttműködésre vonatkozó kitételekből is.
Az aláírók minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy a szép szavakból megújulás úgyse lesz, és Almássy Kornél talán nem is oly hálátlan szerepét oszthatják magukra. Ibolyka-Jenci úgy kivágatja ügyeletes Herényijével, azaz Bíró Zsolttal őket a pártból, mint a huzat. Viszont Jenci számára is alighanem világossá válik, hogy számára, Ibolykához hasonlóan, ez lesz a vég kezdete.

Mesterházyék Kolozsváron rontották a levegőt, a nyílt rendezvényről román csendőrökkel távolítatta el az EMI-seket az RMDSZ

Ismét bebizonyosodott: Erdély nem kér a magyart a magyar ellen uszító politikusokból. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által mozgósított fiatalok transzparensekkel felszerelkezve próbáltak bejutni arra az RMDSZ alapítású Kós Károly Alapítvány által szervezett, és a román karhatalom által biztosított rendezvényre Kolozsváron, január 16.-án, ahol az MSZP elnöke, Házmesterházy Attila mutatta be pártja „új alapokra” (fogalmazzunk úgy: új hazugságokra) helyezett „nemzetpolitikai programját”. Az oláh csendőrség a sziromlevelűek kolozs megyei elnökségének ujjmutatásai alapján – mármint hogy ki mehet be, és ki nem – akadályozta meg a mintegy harminc EMI-s bejutását a nyilvános fórumra, a román karhatalmi segítséget Horváth Anna (jól jegyezzük meg a nevét) elnökségi tag kérte telefonon. Ez a kép, mindent elmond: a szekus-neptunista-kápós sziromlevelűek román zsandárokkal védik meg a kisantantbarát balliberális oldal embereit. És akkor még kiröhögik testületünket a nemzeti oldalon, amikor azon meggyőződésünket hangoztatjuk, hogy a balliberális oldal a kisantant kinyújtott keze. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által mozgósított fiatalok transzparensekkel felszerelkezve próbáltak bejutni a rendezvényre. Egyik transzparensükön az MSZP egyik kampányüzenetét közölték, amellyel a párt a 2004. december 5-i népszavazáson az állampolgárság kiterjesztésének elutasítására biztatta a csonkahoni szavazókat, a másikon a „Nem felejtjük el, nem bocsátjuk meg!” felirat volt olvasható. Meg kell említeni, hogy országosan bárhogy is vélekedjünk a Hatvannégy vármegye Ifjúsági Mozgalomról, javukra legyen mondva, a helyi szervezetük aktivistái próbálták megakadályozni Házmesterházy-t, hogy kiszállhasson autójából.
Az eseményen együttműködési megállapodásra is sor került a Kós Károly Alapítvány és az MSZP Táncsics Mihály alapítványa között, melyet Markoló Béla és a Táncsics Alapítvány elnöke, Szabó Vilmos, a szocik fakcióvezetője látott el kézjegyével. A megállapodás egy „szellemi műhely” felállításáról szól, melynek értelmében „konferenciákat”, „tudományos találkozókat” „előadásokat” és „közös kulturális rendezvényeket” szerveznek, továbbá „támogatják a magyar kulturális élet kiválóságainak határon túli fellépéseit”. Vagyis a kisantantbarát balliberális trágyalével immár nem pusztán a csonka-haza, hanem az elcsatolt területek magyarjainak lelkét is mérgezni, agyukat mosni szándékoznak.
A szocik távozásakor a következő kérdés szegződött Markoló elvtársnak: "Az RMDSZ mióra kokettál kommunistákkal?" A felelet: "Az RMDSZ is kommunista... egyesek szerint!" (Freudi elszólás?)Ez után kifejtette, hogy az RMDSZ 88% szavazatot kapott Erdélyben, így azzal kokettálnak, akivel érdemesebbnek tartják (magyarul: semmi közünk hozzá, hogy az erdélyi magyarok által bejuttatott párt kit képvisel és hogyan). Majd megjegyezte: "Hát szereztek volna maguk több szavazatot."
Az EMI állásfoglalást adott közre a kápós rendezvénnyel kapcsolatosan, amelynek minden szavával száz százalékig azonosulni tudunk: „Úgy tűnik, az MSZP és az RMDSZ azt hiszi, az ifjúság memóriája is olyan véges, mint a szavazóiké, s elég néhány év ahhoz, hogy elfelejtsék, milyen bűnöket követtek el nemzetünk ellen néhány évvel korábban. 2005-ben Eckstein-Kovács Péter próbálkozott Eörsi Mátyással Kolozsváron, most pedig, több év elteltével Markó Béla hívta az őt nemrég kitüntető elvtársát Mátyás király városába. […] Egyértelműnek tartjuk, hogy az MSZP „új politikáját" nem a megbánás vezérli, hanem az elszakított területeken lévő magyar állampolgárok szavazatának megszerzése, hiszen 2004 óta közel tíz év állt a rendelkezésükre bocsánatot kérni vagy a politikájukon változtatni. Nem tették, és nem is fogják soha, mert képtelenek nemzetben gondolkodni. Az MSZP velünk kapcsolatos legőszintébb megnyilvánulása az volt, amikor a Kempinskiben Erdély elcsatolására koccintottak vezető román politikusokkal. Ne feledjük, akkor is ott volt az RMDSZ...Szeretnénk tudatni Mesterházy Attilával és párttársaival, és mindenkivel, aki az egységes magyar nemzet ellen bűnt követ el, hogy ezután sem lesznek Erdélyben megtűrt személyek”
A Rendezvény ellen Tőkés László is felemelte szavát, aki az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményben úgy fogalmazott: „madarat tolláról, embert barátjáról”. Szerinte szíve joga Markó Bélának azt meghívnia, akit akar, azzal barátkoznia, akivel akar. „Az ellen viszont határozottan fel kell emelnünk a szavunkat, hogy az erdélyi magyar nemzeti értéknek – valóságos transzilván hungarikumnak – számító Kós Károly megszentelt nevét és művét bárki is a meghívott nemzetietlen politikusokkal (...) kompromittálja. Az erdélyi reformátusok részéről külön is visszautasítom, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnokának nevét ilyetén konjunkturális kultúrpolitikai célokra használják fel” – írta nyilatkozatában a püspök.
Kár, hogy március idusának egyik emblematikus figurájának, Táncsics Mihály nevének a kisajátítása, aki Petőfivel együtt a magyar sovinizmus és az idejekorán elhalt magyar baloldali jakobinus és utópista-szocialista nacionalizmus úttörője volt, nem zavarta a püspök urat. Pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb a lelki-szellemi távolság Táncsics és az MSZP, mint az RMDSZ és Kós Károly, vagy akár Tőkés László között. Ha a sziromlevelűek és Kós Károly között különbség van, akkor Táncsics és az MSZP között szakadék tátong, és ha a sziromlevelűek és Kós Károly között szakadék tátong, akkor Táncsicsot óceánok választják el a szociktól. De sajnos, ahogy a sziromlevelűeknek sem tiltja a megszálló törvény Kós Károly nevének bitorlását, úgy ugyanezt a szocik is megtehetik Táncsics nevével. Akárcsak az SZNT Gábor Áronéval, vagy Ulmánczy Nándoréval.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2013 01.19.