Ellenzékben is kormányon az RMDSZ! – Kelemen Hunor szerint csak Vuicilescu, szerintünk egész Románia és általában a románok a rákos daganat!


A kampányban a sziromlevelűek végig a román veszéllyel próbálkoztak elriasztani a magyar szavazókat riválisaiktól, a „román pártokra leadott” voksoktól. Aztán az oláh liberálisok nemzetiszocialista nevű vezére, Antonescu elkottyantotta, hogy az RMDSZ nem tartotta be az október elején velük kötött választási megállapodást, az ezredes urak (mármint Dudorkáék) igen kínosan érezhették magukat. Gyanús, nagyon gyanús volt az egész egyezség már ismeretlenbe is, főleg, mert Kellemetlenék kínos magyarázkodásuk tekintetében „technikai okokból” hallgatták el a választók előtt. Tehát, mint mindig, most is félrevezettek mindenkit, arcátlanul a szemünkbe hazudtak. Nagyon jól tudták, hogyha a választóik felhatalmazása nélkül kötött egyezséget nyilvánosságra hozzák,oda a kollaboráció, oda az oláh parlamenti jelenlét,oda a zsíros fazék, sőt egyeseknek – „szegény” Markó Attilára gondolunk, hogy együk azt a börtöntöltelékes zuzáját – oda a szabadság is. Könnyen meglehet egyébként, hogy Pontáék kerek perec megmondták Dudorkáéknak: nézzétek, a választáson gyalázatosan alulszerepeltetek, most átadunk nektek annyi szavazatot, hogy a parlamentbe bekerüljetek, de kormányzati részvételről szó sem lehet. (Bár tegyük hozzá mindig, ha az erdélyi magyarok sokkal többen vannak, mint amit a statisztika beismer, akkor könnyen lehet, hogy még mindig akad annyi barom, aki a románnál is jóval alacsonyabb részvétel mellett bejuttatja őket).
Aztán három hétnyi kínos karácsonyi csend, a buliból kihagyott ezredeseinknek nem lehetett valami vidám az ünnep. Elcsapták az oláhok a zsírosbödön közeléből, és ez valóban fájó nagy veszteség lehetett generális elvtársainknak. Hát valamit mégiscsak szépíteni kellett az imázson, hát közzétették a megállapodást. Vagy legalábbis valamit, amit annak neveznek. Feltűnő ugyanis, hogy a kiszivárogtatást követően három hétre volt a sziromlevelű tábornoki karnak szüksége, hogy nyilvánosságra hozzák, tehát ez már önmagában alapot ad arra a gyanúra, hogy vagy kozmetikázni kellett az oláhokkal kötött eredeti szerződést, vagy gyorsan kellett szerkeszteni egy teljesen újat a magyar választók szája íze szerint. Miért állította továbbá Kellemetlen Dudor, hogy egyedül ő írta alá, amikor a paktumon Bordély alelnök-ezredes elvtárs neve is szerepel? Miért beszélt Dudorka három pontról, amikor a közzétett „dokumentumban” négy szerepel. Netán utólag jutott eszükbe, hogy mondjuk jó volna valamit a marosvásárhelyi orvosiról is írni, mert úgy szebb a hazugságuk? A sziromlevelűek azzal magyarázták kinnmaradásukat a koalícióból, hogy nem voltak hajlandóak elfogadni a román nemzetállamról szóló 1. oláh alkotmánycikkelyt, hogy meg ne szakadjon a szívünk! Az RMDSZ által közzétett megállapodásban szó sincs az alkotmány első cikkelyéről, ehelyett egy homályos megfogalmazással találkozunk: Támogatjuk „Románia közigazgatási átszervezését, ez utóbbit úgy, hogy figyelembe vegyék a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét”. Nos, ebbe minden belefér, mert annak idején Mihály vajda oláh fejedelem egyszer elfoglalta Erdély trónját egy évre, székely segítséggel, és ezzel a történelmi hazugságok és valótlanságok hiteles látszatát is nagyvonalúan kezelő bukaresti történelemszemlélet számára már kész is a regáti és székelyföldi megyék összevonásának jogi alapja.
De ez még semmi, a fordításban ugyanis található némi eltérés az eredeti román szöveghez képest, ami megváltoztatja a paktum jelentését. A kettes cikkelynél, a c pontnál Dudorkáék a nagy sietségben úgy fordítottak, hogy „közös megállapodás értemében” lehet kezdeményezni az alkotmány módosítását. A román szövegben pedig úgy szerepel a mondat, hogy „csak közös megállapodás esetén” lehet ezeket azt kezdeményezni. Mivel az oláh szociálliberálisok ilyesmikbe nem egyeztek volna bele, a paktum szerint az RMDSZ nem kezdeményezhetett volna semmit.
Ez a megállapodás tehát egy nagy nulla, (ha eltekintünk attól hogy nemhogy egy román párttal, de egy román személlyel megállapodást kötni önmagában felér egy hazaárulással). Konkrétumokat csak a tisztségek elosztásásáról szólókat tartalmaz. De nem kaphattak, mert a nemzetiszocialista nevű Antonescu, meg párttársa, Dan Vuicilescu megfúrta a paktumot, utóbbit Dudorka egy interjúban egyenesen a „román politika rákos daganatának” minősítette, nem zavarva, hogy néhány hete még együtt akarták kormányozni Romániát az uszélével Vuicilescustúl együtt! Ez nem jött össze, és ezért „fedezte fel” Dudorka hirtelen a „rákos daganatot”. De végül aztán kormányrakerülés nélkül is jutott a jóból, a neptuni angyalka megsajnálta mellőzött tábornokainkat, és az ortodox karácsonyra csak odaférkőztek a kocsonya közelébe a srácok és a csajok. Király András államtitkár, Frunda Gigi Ponta tanácsosa lett, az oláh statisztikai hivatal leváltott oláh igazgatója helyére egy RMDSZ-es némbert tettek. Az RMDSZ ellenzékben is kormányon van, a paktum nincs érvénytelenítve, Ponta jól tudja, hogy bármikor behívható tartalékos tisztekről van szó.
Ezek után ki tudja, mit is tartalmazott az eredeti megállapodás, miért volt titkos, miért kellett egyáltalán megkötni és végül miért rúgták fel? A sziromlevelűek születésük óta bizánci homályba vesző titkos magánszerződéseket kötögetnek, most pedig véletlenül kiderült, mert a nemzetiszociálliberális vezér, Antonescu megszellőztette. Az eddigiek titkosak maradtak, és a mostaninak az eredeti tartalmát sem fogjuk soha megismerni.
Mindenesetre hogy az esetet felettébb kínosnak érzi a sziromlevelű tisztikar, mi sem mutatja jobban, hogy még a nyugalmazott dandártábornokot, Markoló Bélát is megszólaltatták, aki kijelentette, az egyezség azért volt bizalmas, mert Victor Ponta és Crin Antonescu nem tartották hasznosnak a választási kampányban az RMDSZ-el való megállapodás nyilvánosságra hozatalát. Először is vegyük csak sorban a tényeket. Kitől is tudta meg a közvélemény hogy van, volt egy paktum? Ugye Antonescu kotyogta ki. Markolóék, Kellemetlen és a többi sziromlevelű politikus zavarában csak kussolt, egyszerűen időre volt szükségük, hogy kitalálják, mit is hazudjanak. Markoló mentegetőzésképpen felhozta még korábbi példaként 1996-ot, amikor a sziromlevelű kollaboránsok szintén választások előtt kötött megállapodás alapján léptek kormányra az oláhokkal, azzal a különbséggel, hogy amint említette, az akkori román kormánypártok betartották az egyezséget. Igen, amely megállapodás betartásának értelmében például lemondtak a két magyar egyetemről, a Bólyairól és a MOGYÉ-ról (csakhogy egy példát emeljünk ki), de még a (szegény Petőfi hányadszor foroghatott jeltelen Héjjasfalvi sírjában) Petőfi-Schiller multikultiból se lett semmi. Markoló természetesen ismét jött a szokásos kollaboráns bla-blájával, hogy a megállapodás mennyire jó lett volna a magyaroknak, és természetesen jó „nemzetféltőként” a készülő közigazgatási reformmal fenyegetőzött.
Ha az uszélé betartja az egyezséget az tényleg jó lett volna, de nem az erdélyi magyarságnak, hanem személyesen nekik és a rokonságnak! 1996-tól mindig kormányon voltak, és a hatalomban való lubickolásukban mit oldottak meg? Államilag finanszírozott magyar egyetem nincs, autonómia nincs se a Székelyföldnek, se az Érmelléknek, se a szórványnak, az elkobzott javaink töredékét adták vissza, a székely városainkat egyre jobban elrománosítják, minden hivatal élén román dirigál, fiataljaink kénytelenek elvándorolni,…..akkor miért kellene feltétlen kormányon legyen az RMDSZ, azon kívül, hogy eladjanak minket és érte a saját zsebüket teletömködjék?! Ha minden út Rómába vezet, úgy minden zsákutca Romániába, Bukarestbe, a Dombrovita partjára. Markoló, mint említettük Vuicilescut a román politika rákos daganatának titulálta. Meglátásunk szerint maga a román politika, és úgy általában Románia és a románok puszta létezésükkel egy hatalmas rákos daganat Magyarország és Európa testén. Egy kelés, egy fekély, egy kellemetlen dudor.
És végül de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg még egy valakiről: Kövérről, aki év végén a Kossuth rádióban arról értekezett, hogy „mélyül a szakadék az erdélyi magyarság és vezetői között”. Tisztelt házelnök úr, teljesen helyesek a megállapításai, amiket ott elmondott. Csak az a kár, hogy a maga haverja, a nagy nemzetstratéga, Basescu-Dávidibolyka Jenci épp a szakadékon túli vezetők megválasztására buzdított, mint „kisebbik rosszra” a román választás előtt egy héttel. Mert anélkül, hogy a maga barátjától elhatárolódott volna, vagy legalább kijelentéséért bocsánatot kért volna, elég disszonánsnak tűnnek a maga szájából ezek az egyébként kétségtelenül igaz kijelentések. Ugyanis a maga által patronált Magyar Polgári Párt úgy tűnik, már rég a szakadéknak a vezetői oldal szélén áll, mintsem a népén. Amúgy jelezzük, hogy abból a százmillióból, amit a haverja kapott, már rég fel lehetett volna állítani például a Felvidéken vagy Kárpátalján egy szupertitkos terrorkommandót, amely a magyar állampolgárok zaklatására válaszként megindíthatta volna a felszabadító háborút a tót szeparatista és az ukrán idegen uralom ellen. Ja, hogy a példa esetleg átterjedhetne Erdélyre?! Hát akkor hogy lehetne olyan finomakat enni-inni és jókat mulatozni a különböző autonómia-szeánszokon?

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség

2013 01. 09.