Szörnyű Levike és a műveszet


Szörényi Levente interjút adott a Heti Válasznak, amelyben kifejtette: „Már nagyon elegem van abból, hogy az úgynevezett nemzeti, polgári oldalon nekem mindent le kell nyelnem, csak azért, mert nemzeti. Hogy egyfolytában elnézést kell kérnem, ha valami nem tetszik, különben rám sütik, hogy nem vagyok eléggé magyar, meg tolnak át a baloldalra […] Elegem van tehát a Julianus barátokból, a Wass Albert filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni”. Levikének tulajdonképpen igaza is lehetne. Az értelmesebbek közül sokakban felmerülhet, hogy olyan fontos, de a hivatalos vonal által kitagadott témákról, mint Trianon, Horthy, Wass Albert, szerencsés-e, ha olyan féltehetségek, mint Koltay Gábor, aki egyébként Levike jó barátja, fél-dokumentum, fél művészfilmeket készít. Ez tulajdonképpen egy korcs műfaj, amit a pénztelenség és egyesek művészi ambíciója közösen hozott létre.
De ha már a fércműveknél tartunk, emlékeztessük Levikét a 90-es évek elejéről a Lezsák Sándor által írt Attila rockoperára, amitől a világhódító fejedelem-ősapánk alighanem foroghatott a Tisza mélyén fekvő hármas koporsójában, olyan pocsék, csapnivaló és élvezhetetlen volt. Viszont az általa kategorizált művekhez hasonlóan nemzeti oldalon akkor ugyanúgy kötelező volt szeretni, és aki kritikával illette, az rögtön libsi és komcsigyanús hírébe került. Pedig művészi színvonala nemhogy nem volt jobb, mint pl. a Koltay Gábor filmeké, de azokétól messze alatta maradt. Mégis, Levikénknek valahogy nem jutott eszébe felsorolni, pedig a Julianus barát című tv-sorozat még az Attilánál is régebbi produkció. Talán azért, mert 1993-ban még az úgynevezett „nemzeti” nem volt egyben úgynevezett „polgári” is, vagy talán esetleg azért, mert az Attila rockoperának a zenéjét egy bizonyos Szörényi Levente szerezte? A kérdés költői, hovatovább művészi, de ettől az apróságtól eltekintve aligha tagadható a művészúrnak az interjúban elmondott megállapításának igazságtartalma: „a kétharmad birtokában egyes jobboldali megmondóemberek, akarnokok és karrieristák úgy érzik, szabad a pálya, mindent lehet”. Főleg, ha Levike nincsen közöttük. Node hangsúlyozzuk, ettől még igaza is lehetne.
Csak egy a probléma: ehhez a magyarázathoz az szolgáltatta az alkalmat, hogy Levike nyíltan felkérte Alföldi Róbertet (pardon: Robertát) az István a király rockopera újbóli megrendezésére. Nyílván Levike sűrűn járt a Nemzeti – úgynevezett nemzeti – színházba, és amit ott látott a színidirektor rendezésében, az maga volt a nagybetűs Művészet. Mert Alföldi Róberet-Roberta aztán igazán tudja mi a művészet, és tényleg nem kell ihletért a szomszédos buzibárba mennie.
Javasolni tudjuk Szörényi Leventének, hogy jövő év december 1.-én tűzzön ki román trikolort a házára, és revíziós indulók dallamára maszturbáljon egyet, közben persze gondoljon a János vitéz jelmezbe öltözött kedvenc színi direktorára, mint vonzódása tárgyára. Garantáljuk Levikének, igazi művészi élményben lesz része. Ez maga lesz a beteljesült Művészet, az alkotás öröme. Még régi barátját, Bródy Jancsit is meghívhatja a szeánszra: közösen verjenek Alföldire gondolva.
A Heti Válasznak arra a kérdésére, hogy nem örült-e L. Simon László kulturális államtitkári kinevezésének, Szörényi azt válaszolta: „Dehogynem. Csak éppen kinyírják. Nem baloldalról. Jobbról”. Nos, kedves Levente, ha ez sikerül is nekik, megígérjük, hogy pezsgőt bontunk.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2012 12. 26.