Erdélyi kampány: autonómia és visszaszolgáltatás – EMI-seket zaklat a román hatóság!


Mindenek előtt az erdélyi kampányeseményeket egy fontos pártpolitikai esemény nyitotta: az MPP nem indult a román országgyűlési választáson, és ezt, javára legyen mondva, nagyon bölcsen tette. És nem a vélelmezett motivációjuk miatt, hanem mert semmi szükség rájuk. Ennél már csak az lett volna jobb, ha az RMDSZ sem indult volna. (Mellesleg: mielőtt Szászt felebrudalták nemzetstratégának, az ős ellenség vezérével, Dudorkával tárgyalt).
A neptuni alakulat viszont kampány idején sosem rest az érdekképviselet terén, mindjárt a múlt hónap végén marosvásárhelyi önkormányzati frakciójuk beterjesztett határozattervezetet a kétnyelvű utcanevek kiírásáról, amit a neptuni alakulat helyi szövetségese, amellyel többséget alkotnak, az USL is elutasított. „Nem kétnyelvű utcanévtáblákra van szükség Marosvásárhelyen, hanem turisztikai célokat szolgáló, többnyelvű információs táblákra. Romániában a hivatalos nyelv a román, és román nyelvű utcanévtáblák már vannak” – mondta az oláh Ionela Ciotlaus alpolgármester. (Majd a mi „munkatáborainkban”, ha eljön az idő, minden csak román nyelven lesz kiírva).
Közben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) marosvásárhelyi szervezete akcióba kezdett, ingyen adományoztak magyar utcanév-, illetve házszámtáblát azon magyar lakosoknak, akik azt igényelik. November közepén több magyar utcanévtáblát helyeztek ki a városban, egy fiatal magyar járókelő lány meg is jegyezte örömmel, „végre ezt is megértük Marosvásárhelyen!”. Azonban a Kossuth Lajos utca-táblát hamarosan eltávolították a megszálló oláh rendőrök, majd az EMI két aktivistáját péntekre beidézték a megszállók rendőrségére. A fiatalokat Sorbán Attila Örs, az EMI elnöke és az EMNT Maros megyei elnöke, Jakab István is elkísérte, ahol jegyzőkönyvezték, hogy az akciót nem magánszemélyek, hanem a két civil szervezet hajtotta végre. Ezért a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács maros megyei szervezetét megbírságolták, mert annak elnöke részt vett a táblák kihelyezésében. Sorbán az MTI-nek elmondta, a rendőrségen arról tájékoztatták őket, hogy a 2008-ban hozott határozat szerint Marosvásárhelyen még magánterületen sem szabad közfigyelem-felkeltő feliratot kihelyezni a városháza engedélye nélkül, és tudomásuk szerint esetükben a maximális bírságot szabták ki.
Sorbán Attila Örs hozzátette: folytatják figyelemkeltő akciójukat, de ezentúl kérvényezni fogják a városházán a feliratok engedélyezését. (Szerintünk a kérvényezés teljesen felesleges, úgysem fognak engedélyt adni).
Az MTI érdeklődésére, hogy honnan ismerhette az oláh rendőrség a beidézett két aktivista személyazonosságát, Jakab István elmondta, a táblák kihelyezésekor egyetlen résztvevőt sem igazoltattak, ezért azt gyanítja, hogy a román titkosszolgálat is figyelte az akciót. Hozzátette: a városban számtalan – nyilvánvalóan engedély nélkül kifüggesztett – felirat látható, ezért meggyőződése, hogy a magyar utcanévtábláért kirótt bírság a magyar közösség megfélemlítését szolgálja. Minden bizonnyal mindezt a Füzes Oszika által emlegetett stratégiai partnerség jegyében.

Ugyancsak az EMI bátor kezdeményezésére indult útjára Erdélyben a „Mindent vissza!” irredenta jelszavával a több civil szervezet és a Néppárt által is támogatott, és a magyar közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását célzó kampánya. A sorozat első állomásaként a kolozsvári Farkas utcai Állami Levéltár épülete előtt szerveztek figyelemfelkeltő akciót. A „Ne lopj!”, „Magyar tulajdon” és „Mindent vissza!” táblákkal tüntettek a magyar fiatalok, akikhez a történelmi egyházak, a magyar civil szervezetek, intézmények és a magyar iskolák is csatlakoztak, amelyek elkobzott levéltáraink visszaadásáért is tüntettek.
Amint azt Szász Péter, az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke ismertette, az elkobzott levéltári anyagokat különböző állami intézményeknél (Történelmi Múzeum, Egyetemi Könyvtár, Akadémiai Könyvtár, Állami Levéltár) szórták szét. Visszaszolgáltatásuk ellen a megszálló oláhok különböző érveket találnak, például, hogy a visszaigénylők nem tudnák ezeket megfelelő körülmények között tárolni. Rámutatott, olyan egyházi, civil és oktatási intézményekről van szó, amelyek évszázadokon át gyűjtötték, rendszerezték és tárolták a dokumentumokat, tehát ez az érvelés nyilvánvalóan abszurd.
Az Erdélyben útjára indított akció Nagyváradon román hatósági vizsgálatba torkollott, azt követően, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a római katolikus premontrei rend ingatlanainak visszaszolgáltatását követelte egy figyelemfelkeltő akció keretében. A megszállók rendőrsége azt követően indított vizsgálatot, hogy a premontrei rend egykori iskolájának otthont adó Mihai Eminescu oláh főgimnázium vezetősége feljelentést tett, amiért a tüntetés résztvevői ráfestették az iskolaépület előtti járdára, hogy „lopott magyar tulajdon”. A megszálló oláh hatóság érvelése szerint az elkövetők nem engedélyezett és törvénytelen feliratok elhelyezése vagy felfestése miatt szankcionálhatók. Minderre az lenne a méltó válasz, hogy Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, és a többi erdélyi város és falu határában található helységnév-táblára is ki kell írni magyarul: „Ellopott város”, „Ellopott község”.
Meg kell jegyezni, hogy az említett EMI-által kezdeményezett két akciójához legfeljebb a Néppárt helyi prominensei, megyei elnökök, képviselő- és szenátorjelöltjei csatlakoztak, de az országos vezetés, Micilackó, Kanga-Szilágyi és Füles-SzájkaraTé nemhogy nem jelentek meg, de egy árva támogató, vagy a hatósági fellépések ellen tiltakozó nyilatkozatot sem bírtak kibocsátani. Nyilván nem értek rá, túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy Románia „föderalizálásáról” győzködjék az oláhokat. Megállapítható, a Néppárt is csak addig ér valamit, amíg benne lesznek az EMI-sek.

A kampány természetesen Székelyföldön is beindult, november 8.-án az RMDSZ székely zászlós tüntetést szervezett, melyhez az összes rivális, Néppárt, MPP-SZNT is csatlakozott. A demonstráció elvileg az ellen kívánt tiltakozni, hogy Codrin Munteanu, a román megszállók megyei helytartójának kedvenc időtöltése, amellett, hogy intézmények magyar elnevezéseit támadja, kinevezése óta következetesen harcol a magyar szimbólumok, egyebek között a székely zászló ellen. Az oláh helytartó korábban feljelentette a közigazgatási bíróságon Ráduly Istvánt, Uzon község polgármesterét, amiért a községházára ki merte tűzni a székely zászlót. A keresetben a prefektus amellett érvelt, hogy „Székelyföld nem alkotmányos entitás, így zászlajának kitűzése illegális”. (A keresetnek utóbb a háromszék megyei oláh megszálló törvényszék helyt is adott).
A tüntetésen négyezer ember vett részt, és több száz székely zászlót lobogtattak, magyar zászlót viszont alig lehetett látni, és azért ez aggodalomra ad okot, és hétköznapi tapasztalataink, miszerint számtalanszor azt vesszük észre, hogy utóbbi időben sokan csak a székely színeket használják, megerősítik ezen aggodalmat. A székely zászló, mind történelmi, mind a helyi identitás szempontjából természetesen nagyon fontos, ezt eszünk ágában sincs vitatni. Azonban azt látván, hogy a székely zászló nem pusztán egy regionális történelmi zászlóként jelenik meg immár, hanem a magyar színek helyébe lép, felvetődik bennünk a félelem, vajon a székely zászlót románellenes éllel a székely köztudatba befuttató SZNT-MPP vezetősége, valamint az RMDSZ és a román prefektus által is képviselt román állam, a székely jelképek elleni provokatív támadásaival, miközben a felszínen e hármasság kölcsönösen aprítja egymást, a háttérben nem egyeztetnek és dolgoznak-e mégis össze. Egyszerűen azon az alapon, ha már nem lehet románt faragni a székelyből, legalább ne legyen magyar se, és legfőképpen ne legyen az összerdélyi magyarság támasza, ahogy szokták mondani, „belső anyaországa”.

Az autonómia kampányba Mircea Dusa román belügyminiszter is bekapcsolódott, aki székelyföldi román betolakodóként Csík-Udvarhely megye 5-ös számú választókerületében indul a román szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeként. November 19.-én tartott beszédében kijelentette: „Az USL sohasem beszélt etnikai kritériumok szerinti regionalizálásról, azt üzenem a hargitai és kovásznai románoknak, hogy az USL sohasem fogja vitára bocsátani Románia alkotmányának első cikkelyét. Ezen a területen ugyanolyan megyék vannak, mint az országban bárhol, a románoknak és a magyaroknak egyenlő körülmények között kell élniük. Nincs szükség pozitív diszkriminációkra bizonyos etnikumok számára. Arra kérlek benneteket, nagy számban gyertek el szavazni, ez létfontosságú feltétele annak, hogy a három megye – elsősorban Hargita és Kovászna, ahol kisebbségben vagyunk – románjai bent legyenek a parlamentben, legyen egy garanciánk arra, hogy nem fognak olyan dolgok történni, melyek a múlt kísértetei”. A múlt kísértetei valójában nem a rivális, magyarnak nevezett pártok, nem is az autonómisták, hanem mi, irredenták vagyunk, akik a történelmi jogot képviseljük.

Bár azzal kezdtük, hogy az MPP nem indul a választáson, nem árt megemlíteni, hogy a vele szorosan szimbiózisban élő Székely-Nemzeti Tanács (SZNT), ugyancsak november 19.-én, Marosvásárhelyen tartott ülésén elhatározta, hogy székelyföldi külügyi szolgálatot állít fel. Ennek beharangozott feladata lesz, hogy a „Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó közakaratot, és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban megjelenítse és képviselje”, emellett Székelyföld kultúráját bemutassa, illetve az önkormányzatok számára üzleteket kössön. A húszéves kollaboráns sziromlevelű érdek(nem)képviseletünk egyik legnagyobb bűne a magyarság sorvasztása mellett az önálló erdélyi magyar külpolitika elsikkasztásában, és a bukaresti elvárásoknak megfelelően a „mintaszerű román kisebbségi modell” nemzetközi országimázs-hazugságához való aktív RMDSZ-es közreműködésében öltött testet. Tehát amíg Erdélyt vissza nem csatoljuk, addig feltétlenül elengedhetetlen volna egy önálló erdélyi magyar külügyi szolgálat létrehozása. Márcsak azért is, mert ha volna egy nemzeti kormányunk, (amilyen egyébként még mindig nincs), akkor levenné az autonómia-törekvések nemzetközi képviseletének a terhét egy ilyen erdélyi külügyi szolgálat a válláról, és nem állítaná az országegyesítést követően a magyar kormányzatot az elé a kínos dilemma elé, hogy számonkérjék rajta, miért nem biztosítja a visszakerült nem magyaroknak ugyanazokat a jogokat, amiket azelőtt a magyarok számára követelt. (Trianon előtt a román kormány sem követelt semmilyen jogokat az Erdélybe már akkor betelepített románok számára. Egyszerűen pénzt és a háttérből nemzetközi sajtófigyelmet biztosított a számukra).
Ámde jól tudjuk, Izsák Balázséknak nem fontos a Székelyföldön kívül élő magyarság sorsa. Jó, persze magától érthető, hogy egy „Székely Nemzeti Tanácsnak” a Székelyföld speciális problémáival kell foglalkoznia, de egy külügyi szolgálat létrehozása mégiscsak egy közösség, jelesül az erdélyi magyarság szempontjából egy olyan horderejű kérdés, amely nem szűkíthető le Székelyföldre és nem sajátítható ki egyedül a székelység számára. Úgy gondoljuk, a „Minden magyar felelős minden magyarért” Szabó Dezső-i elv érvényre juttatása mégis ért volna oly pindurkát, hogyha már a Székely Nemzeti Tanács ennyire kivonja magát mindenből, ami nem székely, és hogyha már mindeközben Micilackó és a százholdas pagony többi lakója olyan üresfejű, ötlettelen, és kullog az események után, és annyira nem tud semmi előrevivőt kitalálni a közösség számára, hogy lényegében még a választási kampányukat is az EMI találja ki és vezényli végig a számukra, akkor az SZNT-ben legalább annyi szolidaritás és közösségi szellem szorulhatott volna, hogy egy külügyi szolgálat megszervezésébe másokat is illett volna belevonni. Majd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehoz egy másik külügyi szolgálatot a nemszékely erdélyi magyarok képviseletére? Vagy netán az is felvállalja a székelység külügyi képviseletét, és akkor a világban két egymástól külön képviselete lesz a székelységnek? Mert hát a magyarság nincs eléggé megfogyva Erdélyben ahhoz, hogy szétszakadozva külön-külön utakon járjon.
Egyébként elnézve az SZNT tevékenységét, eddig is volt külügyi szolgálata, amely leginkább abban merült ki, hogy baszk, katalán, dél-tiroli és egyéb kisebbségek vezetőihez kiutazva, azoknál az EU-s „polgári kezdeményezésükhöz” szerezzenek támogatást. Olyanoknál, akik az önrendelkezés megfőzésének már hatékonyabb, célravezetőbb, ám a kényesebb gyomrú Izsák Balázsék számára emészthetetlenebb receptjeit ismerik. Gyanítható, hogy eme külügyi szolgálatnak nevezett valami intézménybe öntése nem egyéb, mint az SZNT egy újabb jól hangzó mellék-gittegylete, mely egyéb célt nem szolgál, minthogy hívei és támogatói számára a nagymellényű székely különállás-érzetet hizlalja.

Sánta Imre, bikfalvi református lelkész, aki a Néppárt színeiben indul képviselő-jelöltként, akárcsak az augusztusi a Mikó-előtti tüntetésével, most is beleköphetett a pártemberek levesébe: ezúttal autonómia-nagygyűlést szervezett Sepsiszentgyörgyre. SzájkaraTé-Füles rögtön igent is mondott az ötletére. Hát mi mást is tehetett volna, ha azt saját jelöltjük veti fel? Kénytelen volt kullogni saját jelöltje után, akárcsak a saját EMI-sei után is. Nagy hanggal meg is hirdették a tüntetést, és akárcsak a városban tartott megelőző két demonstrációra, ezúttal is bejelentkezett mindenki, aki számított: a szirom- és tűlevelűek is az SZNT-vel. És ugyanannyian is vettek részt rajta, mint a sziromlevelűek székely-zászlós banzáján. Ilyenkor a szervezőkkel rivális alakulatok mindig azt a stratégiát szokták követni, hogy képviseletük elmegy ugyan a tüntetésre, jelezvén, hogy ők is ott vannak, viszont annál kevésbé mozgósítják saját táborukat, hogy érdemben ne növeljék a rivális által szervezett tüntetés nagyságát és jelentőségét. Ám hogy maga a Néppárt ennyire nem mozgósította saját híveit, az meglepő, talán azért, mert nem illett bele a forgatókönyvükbe. Könnyen lehet, hogy Sánta Imre és az EMI-sek talpára egy szép napon útilapút köt a Néppárt vezetése. No nem holnap, csak holnapután, ha már nem lesz szükség rájuk a hatalomszerzés érdekében. A tüntetés a szokásos langymeleg formáját hozta: elfogadtak egy zárónyilatkozatot, amely természetesen mi máson is alapulhatott volna, mint Kós Károly „kiáltó szaván”, legfeljebb ezúttal nem az állampolgári lojalitást hangsúlyozó részt idézték belőle. Mindenesetre a román belügyminiszter nem tüsténkedett betolakodó választói fele megüzenni, hogy akár ő is kész román ellentüntetést szervezni Székelyföldön, talán december 1.-én meg is fogja tenni. Emellett kilátásba helyezte, hogy mind a sziromlevelűek, mind a néppártiak autonómiára utaló választási plakátjait el fogja távolítani, azok „alkotmányellenes tartalma” miatt. Megy a műbalhé, jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy a román belügyminiszter a Nagy-Magyarországos plakátokat lenne kénytelen eltávolítani. De mi, ha újra eljön a magyar világ Erdélyben, a mi majdani kormányunk semmilyen román autonómista választási plakát eltüntetésére nem lesz gondja. A mi majdani kormányunk ugyanis magukat a románokat fogja eltüntetni.

Egy dolgot viszont beismert Kellemetlen Dudorka: elképzelhetőnek tartja, hogy a sziromlevelűek kiesnek a parlamentből. No, ha ez megtörténne, az bizonyosan a most esedékes román választás egyetlen pozitív hozadéka volna.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség Dühös románszakértője

2012 12.03.