Végveszélyben a maradék magyar Haza is – Az egyetemes magyarság nevében tiltakozunk a nemzetgyilkos állampolgársági-adományozási ötlet ellen!


2010 előtt ha más nem is, de egyvalami úgy tűnt, mintha a fülkeforradalmi kétharmadra készülő narancskonglomerátum számára legalább az evidencia lenne, hogy a magyar föld, a kisparaszti földtulajdon jelenti a magyar megmaradás, a magyar gyarapodás és a magyar visszahódítás zálogát. Hogy nem így lett, arról a földvédelemnek az alkotmány sáncaiba való beemelésének elutasítása, és a jószándékú Ángyán József leköszönése keserű tanúbizonyságtétel.
Talán a földkérdés ha nem is az egyetlen, de kevesek közül való olyan kérdés, amelyben a nemzetinek hitt Jobbik a magáról hirdetett nemzeti radikaizmusához következetesnek tűnik. A párt lapja, a bar!kád október 25.-i számában a leköszönt államtitkárral közölt interjút, amelyben így foglalta össze az orbáni földpolitika valódi arcát: „Tiszteletre méltó a most induló – >>Összefogás a szülőföldért elnevezésű<< – civil akció, de nem elég azt mondani, hogy a termőföldet nemzeti hatáskörben kell tartani, hanem rögtön hozzá kell tenni, hogy annak a helyben lakó, gazdálkodó családokhoz, és nem a nagytőkés csoportjainkhoz, a spekuláns oligarcháinkhoz kell kerülnie. Arra nem lehet szabadságharcot hirdetni, hogy Csányinak, Nyergesnek, vagy Leisztingernek, Forgácsnak vagy Raskónak kell még néhány ezer hektár föld! Nem a magyar nép és a magyar parasztság ütközik az osztrákokkal, hanem a spekuláns magyarok a spekuláns osztrákokkal. Felszítják a népi elégedetlenséget, hogy a labanc viszi a földedet, és a magyar ember talán még a vérét is hajlandó lesz áldozni ennek megakadályozására. Eközben a magyar nagybirtokosok meg röhögnek a háttérben, mert olyan a rendszer, hogy úgyis ők kapják meg utána a >>megvédett, nemzeti hatáskörben tartott<< földet”.
Ágyán József, akinek sem a céljait, sem szava hitelességét nem kívánjuk kétségbe vonni, az interjúban előadja egyik fideszes képviselőtársa által elmondott esetet, amikor választókerületében számonkérték rajta a kisemmizett földpályázók a választási ígéretet, miszerint a helyben gazdálkodók fogják megkapni a termőföldet. Mégsem kaptak semmit, ezzel szemben a nyertes pályázó, aki kapcsolatai révén egyedül vitte az összes földet, a kocsmában azzal hencegett, hogy eddig csak a „szart kapta”, de mit fog még ezután kapni. Itt meg kell állni mindenképpen egy pillanatra, és vissza kell gondolnunk 2006 őszére. Akkor a nyíltan fideszes hátszelű Magosz által szervezett gazdatüntetők – megtagadva 56 példáját – cserbenhagyták a pesti forradalmárokat. Most tekintsünk el az utcai harcosok vezéreinek, Toroczkay és Budaházy hátterétől, a gazdatüntetők az egyszerű, az utcai harcokba sarat álló fiatal forradalmárokat magukra hagyták, és mondanunk se kell, akkor nem a Leisztingerek, Csányiak, Nyergesek és a többi zöldbáró jött fel méregdrága kombájnaikkal demonstrálni. Most az akkor másodszorra elsikkasztott rendszerváltás, melynek elsikkasztásában egy tál lencséért akkor a Magosz is cinkosságot vállalt, bosszulja meg magát, most a földek elosztásakor a gazdatársadalom saját akkori árulásának a levét issza, mindezt csak az igazság kedvéért tesszük hozzá.
Node a Nemzet sorsa sokkal fontosabb annál, minthogy az ilyen múltbeli politikai sérelmeknél leragadjunk, és a magyar gazdatársadalom sorsa nem önmagáért, hanem a Haza termőföldjének és a vidék megmaradt magyar társadalmának helybentartásáért fontos. Régen, a gépesítés előtt a mezőgazdasági nagyüzem csakúgy szippantotta magába más vidékekről a lakosságot. Vagyis ha az ipari forradalom előtt mezőgazdasági nagyüzemet szerveztek egy nagybirtokon, akkor ott a kézi munkaerő igény megnövekedése miatt sokkal sűrűbb lett a népsűrűség ahhoz képest, mintha az adott földterületet egészséges kis- vagy középparaszti birtokokra osztották volna.
Ide kapcsolódva el kell mindenképpen oszlatni egy történelmi tévhitet: mese az a közhiedelembe tikos szájak által sugallt történelmi félrevezetés, miszerint Erdélyt a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem idején pusztító tatárjárás tette néptelenné, és ez tette volna „szükségessé” a nagyarányú román bevándorlást. Egy alkalmi bosszúhadjárat, bármily pusztító is legyen, nem tud ilyen mértékű demográfiai változást előidézni (ez még a németeknek sem sikerült a II. világháború idején Lengyelországban, pedig Lengyelország elgermanizálásásra nemcsak szándékuk, hanem hat esztendejük, és jóval fejlettebb technikai hátterük és apparátusuk is adott volt). Erdély valójában még a Rákóczi szabadságharc idején is magyartöbbségű volt. Hasonlóan csak részben igaz, hogy a törökök tették volna néptelenné az Alföldet. Egészen pontosan nagyjából a mai Trianoni demarkációs vonaltól délre valóban elnéptelenítették a Délvidéket, nem is maguk a törökök, hanem a török zsoldjába szegődött szerb martalócok (a törökdúlás korabeli megnevezése „rácjárás”). De nagyjából a trianoni vonaltól északra virágzásnak indult mezővárosok sora jelzi, egyáltalán nem beszélhetünk az adott korban elnéptelenedésről, mint azt az akadémikus történetírás által sugallt sablonok sugallják.
Hanem amikor a szatmári békét követően a Habsburg-uralom akadálytalanul kezdte kiépíteni a hozzá hű lakájarisztokráciát, és hitbizományos nagybirtokrendszerét, az Alföldön kialakítandó hitbizományos mezőgazdasági nagyüzemek munkaerőigényének a helybeli, megnyomorított magyar lakosság csak töredékét tudta kielégíteni. Ezért üldözte Erdélyből mindenféle fondorlatos módszerrel a bécsi udvar a többségi őslakos magyarságot, helyettük pedig birkatartáshoz és favágáshoz az igénytelen románok is megfeleltek, akiknek magyarellenes politikai motivációjú betelepítésétől a létszámuk megnégyszereződött a XVIII. században. Így alapozta meg demográfiailag a bécsi udvar és a hitbizomány rendszere Trianont. Az alföldi és dunántúli hitbizományos latifundiumok túlélték a Habsburgokat és Trianont is, Horthy Kormányzó Urunk sem mert velük leszámolni, egészen 1945-ig fennmaradtak, és a ránkrozsdásodott, kirívóan aránytalan és egészségtelen birtokstruktúra nemmellesleg a mezőgazdaság fejlődésének is akadályává vált. Amikor a húszas években egy-egy uradalom megkísérelte gépesíteni az üzemét, és beszerezte első mezőgazdasági gépeit, megélhetésüket féltő napszámosok aratósztrájkja törte ripityára a vadonatúj berendezéseket. És hogy mekkora társadalmi beágyazottságra tett szert az arisztokrácia, mi sem mutatja jobban, minthogy nem belső erő, hanem a kívülről jött szovjet-bolsevik invázió politikai hordaléka söpörte el őket. Beszédes szám az is, hogy a 45 után levezényelt földosztás hiába igyekezett minél törpébb birtokokat kiosztani, a Csonka-országban 1 millió földigénylő maradt föld nélkül, és legalább a feléhez számoljunk feleséget és legalább két gyereket, akkor 2 és félmilliót kapunk. Nos ez a 2 és fél millió magyar hiányzott Erdélyből, de ehelyett az ötvenes években ebből a földnélküli agrárproletár rétegből duzzasztották fel a szocialista iparközpontok képzetlen segédmunkás rétegét, és adták ezek és leszármazottai az MSZP nyugdíjas szavazórétegét. Ha a kiegyezési rendszer, majd a Bethleni konszolidáció nem sikkasztotta volna el a magyar sorskérdést jelentő földreformot, és vele együtt ennek a két és fél millió magyar embernek az Erdélybe visszatelepítését, akkor talán ma nem lenne szétszabdalva a Haza. De egy bizonyos, akkor ez a két és félmillió lélek az erdélyi magyarság létszámát gyarapítaná, és nem az MSZP szavazótáborát.
Ma már megfordult a helyzet, és a gépesítésből kifolyólag a mezőgazdasági latifundiumok nem magába szippantják, hanem éppen eltaszítják a vidék lakosságát. És hiába marad az idegen helyett az új magyar földesurak kezében a magyar föld, ha megélhetés hiányában a magyar fiatalság a városba, vagy netán külföldre vándorol, és helyüket átadják más nációknak, és most nemcsak a cigányokra gondolunk. És nem is kizárólag az Izraelből jövő honfoglalókra, akik elsősorban a főváros környékén és a Dunántúlon vetik meg lábukat. Hanem például a tótokra, osztrákokra, románokra, akiknek mindegy, hogy hivatalosan vehetnek-e csonkahoni földet, vagy sem, az ingatlanokat felvásárolhatják, és ebben a tót, az osztrák, a román állam és a román ortodox egyház minden bizonnyal támogatja őket. Erdélyben a kommunista államosítási dokumentumokat szándékosan levéltárba tartják titkosítva, hogy a tulajdonviszonyok minél nagyobb hányada homályban maradjon. De amely földeket mégis magyar örökösöknek voltak kénytelenek visszajuttatni, azt sem pont ugyanúgy, hanem egy tulajdonosra bontva minél jobban szétaprózva és egymástól minél távolabb eső apró parcellákra bontva osztották szét. Egy négyzet-egységen belül ugyanis bizonyos birtoknagyság alatt az EU nem ad támogatást a földekre, hiába adja ki egy tulajdonosra esve az összbirtoknagyság a megfelelő területet, ha az egymástól távol eső parcellákra oszlik. Persze ilyen szétaprózott egymástól távol eső parcellákon nem éri meg termelni sem, így kiadják bérbe román csobánnak, aki mindenkitől nagyobb egységben veszi bérbe. És mivel az EU-s támogatás nem a tulajdonosnak, hanem a megművelőnek jár, így a magyar földjén is a román gazdagodik.
És miért ilyen okos a román csobán? Mert a román falusi lakosságot az ortodox egyház felvilágosítja jogilag. Mert velünk ellentétben ők valóban törődnek saját népükkel. A magyarokat senki sem tájékoztatja, sem az egyházaink, sem az állítólagos érdekképviseletünk, az RMDSZ, sem az ilyen-olyan „nemzeti tanács”, vagy magát magyarnak hazudó párt. A megszálló románok, és a velük szorosan összefonódott magyarnak nevezett kollaboráns elit segítségével így sorvasztják el a maradék erdélyi magyarságot. És ha a román ortodox egyházban ennyi rafinéria és szándék van Erdély elmagyartalanítására, akkor miért ne lenne ugyanennyi csonkahoni továbbterjeszkedésükre. Őket nem fogja zavarni, ha itt a nagybirtok rendszer miatt nem lehet megélni falun. Nekik az etnikai terjeszkedés a fontos, ingatlant vásárolhatnak a demarkációs vonal innenső oldalán, mint ahogy vesznek is, az ortodox egyház, a román állam majd támogatni fogja őket.
És mit tesz ebben a helyzetben a „forradalmi szabadságharcos” gőzhengerünk? Ahelyett, hogy a valóban helyben lakó földigénylőnek juttatná a magyar földet, és nem a zöldbáróinknak, ahelyett, hogy minden eszközzel védené a csonkahoni termőföldet és ingatlanpiacot az izraeli, osztrák, tót és román honfoglalóktól, ahelyett, hogy az erdélyi magyarokat abban segítené, hogy rendesen megkapják földjeiket, netán új földet is szerezhessenek romántöbbségű területeken, mit tesz mindehelyett, ami a kötelessége volna? Magas összegű állampapír vásárlásáért cserébe magyar állampolgárságot kíván adományozni. Érthető, hogy a maradék Hazánkra ácsingózó külföldi immár nemcsak ingatlant, az ingatlannal szavazati jogot, hanem termőföldet is szabadon vásárolhasson. Ha ezt a fülkeforradalmi kormány meglépi, akkor sikerülni fog neki az, ami Gyurcsánynak sem: a maradék Magyarországot is leradírozzák a térképről. Az egyetemes magyarság nevében tiltakozunk a fideszes javaslat ellen, mely minden bizonnyal az izraeli testvérpárt, a Li-kud kívánságára született, ám az ő kedvükért a narancs legújabb ötlete odadobná a maradék országot az osztráknak, tótnak, románnak is. Ágyán József az említett interjúban így fogalmazott: „A mostani dél-amerikanizálódást elősegítő rendszer előbb utóbb súlyos belső konfliktusokhoz és társadalmi robbanáshoz vezet, amely a politikával együtt e zsákmányszerző rablóbandákat is elsöpri”. Hát mi csak annyit tennénk hozzá a menesztett államtitkár szavaihoz, hogy inkább előbb, mint utóbb!
És még egy megjegyzés: az önmagában nagyon dicséretes, hogy a Jobbik keményen fellép mind az izraeli, mind az osztrák honfoglalás, mind a hazai zöldbárók ellen. Azonban feltűnő, hogy a tót és román terjeszkedés kérdéséről valahogy mélyen hallgat, mint ama bizonyos ebürülék a gyepen. Vajon miért? Netán erre a nagy nemzetféltés mellett nem marad „új ereje”, vagy „harmadik ereje” a pártnak? Vagy esetleg lennének erre is kezdeményezések például egy kis észak-csonkamagyarországi vagy tiszántúli földmonitoringozásra is, csak épp Szabó Gabika pártigazgató, a Jobbik szürke eminenciás és ügyeletes Papolczi Gizuskája valamilyen oknál fogva kellő eréllyel elfojtja ezeket? De nem baj, már körvonalazódik a magyar feltámadás, a színfalak mögött látjuk jeleit a valóban hazafias erők összefogásának, de ez az összefogás már a Jobbik nélkül, azt elsöpörve fog színre lépni!

Utóirat: az írásunkban idézett és hivatkozott Ángyán-interjút Balczó Mátyás és hitvese, a bar!kád zsurnaliszta-párja jegyezte. Ugyanez a Balczó ugyenennek a lapnak még július 26.-i számában a következőket bírta papírra vetni „reszkető győtesek” című förmedvényében a felvidéki tót szeparatista magyarellenesség kapcsán: „Engem vajon miért nem zavar, ha mondjuk Pilisszentkerszten emberek, magyar állampolgárok szlovákul beszélnek egymással? Valószínűleg azért, mert mert tiszta a lelkiismeretem. Ezért tudom érdeklődéssel nézni a köztévében a nemzetiségi műsorokat, és nem az jut eszembe, hogy >>Mitcsinááász? Magyarul beszéjjjééé’! Ez Magyarország, te hülye köcsög! Magyar kenyeret eszel, magyarul beszéjjjééé!
<<” Hát kedves Balczó Mátyás, nekünk tiszta a lelkiismeretünk! De minket igenis zavar, ha Csonka-Magyarországon két magyar állampolgár, de akár két kárpátmedencei lakos nem magyarul beszélget egymással! És mi igenis hülye köcsögnek tartjuk az ilyeneket, és takarodjanak innen! Nagy-Magyarországon igenis beszéljen mindenki magyarul! Ennek megköveteléséhez történelmi jogunk van, szemben a tót, német, ukrán-ruszin, rác, vend, horvát, román stb. jövevényekkel, és akkor is, ha már esetleg saját balfékünkségnek köszönhetően 800 éves jövevényekről van szó. És pont! Mert ennek a földnek minden más népséggel szemben mi vagyunk az őslakosai, de még a magyarbarátnak igazán nem nevezhető hivatalos akadémikus történetírás által elismert honfoglalást is alapul véve, előbb jelentünk meg itt, és szerveztünk államot, mint az összes többi ide tolakodott semmire kellő nép, akiket részben saját naiv jóindulatunk, de főként a Habsburg-politika majd Trianon vetett ide. Épp ezért a mi hazafias sovinizmusunk, ami, mint az ön példája is mutatja, sajnos még a nemzetinek nevezett oldalból is hiányzik, nem lehet azonos a többi, ellenünk irányuló sovinizmussal, mert míg a mienk jogos, és törvényes addig az övéké a mi jogainkat bitorolja, ezért törvénytelen, mégha gyalázatos békeszerződések szentesítik is a létüket. És nagy baj, hogy az állítólagos nemzeti oldalt is ilyen toleráns galamblalkű pacifista agymosottak képviselik, mint ön, kedves Balczó úr, akik mindezt nem látják!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoksága

2012 12.03.