A neptunos sziromlevelűek még az autonómiát is gyávák voltak képviselni az EPP kongresszusán! – Ismét bebizonyosodott a Jobbik teszkós radikalizmusa!


A román Liberális Demokrata Párttal közösen volt házigazdája az RMDSZ az Európai Néppárt (EPP) bukaresti kongresszusának, ahol elfogadták a pártcsalád új alapprogramját, illetve Wilfried Martens-t újra megválasztották a pártcsalád elnökévé. A magyar érdeknemképviselet vezetői, Dudorka, Bordély és a többiek azzal büszkélkedtek, hogy az újonnan elfogadott dokumentumba bekerült az „őshonos kisebbségekről” szólófejezet is. Mi székely-magyar nemzetőrök mindig is a történelmi jogok és irredentizmus alapján álltunk, és arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az autonómia számunkra édeskevés, és a magyarság nemzeti ügyét végső soron nem ez hivatott megoldani. Ám egy megszállt terület édekképviseleti szervezete nyílván nem vállalhatja fel nyíltan a mi általunk képviselt álláspontot. Mondjuk Orbán, aki szintén felszólalt a kongresszuson, már megtehette volna, de hogy ők sem ezt képviselik, az most más lapra tartozik, nyilván el vannak kötelezve Basescu és Brüsszel felé. Ám az RMDSZ még az autonómiát is gyáva volt felvállalni, a kongresszuson ugyanis a neptunos magyar érdeknemképviseletnek köszönhetően egy vak hang nem hangzott el az autonómiáról. Nemhogy a történelmi elsőség alapján, ahogyan kéne, de úgy az általunk a tárgykört illetően elhibázottnak, sőt károsnak tartott általános emberi-jogi alapon sem, (amely rossz megközelítés miatt amúgy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) „polgári kezdeményezését” sem helyeseljük). Wilfried, az újraválasztott elnök annak rendje és módja szerint meg is dicsérte a sziromlevelűeket, mivelhogy „sikeres kisebbségpolitikát folytatnak”. Mármint kinek sikeres, a románoknak?
De a csúcs a csúscson nem ez volt, hanem az, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke egy sajtótájékoztatón, Szilágyi Zsolt, ahelyett, hogy ezt számonkérte volna a hiányért az RMDSZ-t, azzal dicsekedett, az Európai Néppárt kisebbségvédelmi fejezete nem is az RMDSZ, hanem a három európai parlamenti képviselő, Sógor Csaba, Winkler Gyula és Tőkés László közös lobbijának az eredménye. Ennek fényében nem is az a legfelháborítóbb, hogy az RMDSZ csúcsvezetése ismét más érdemével dicsekedett, mert ezt már megszoktuk tőlük, hanem az, hogy az EMNP-nek mindezt van bőre a képén érdemként elkönyvelni. Szilágyi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács saját európai polgári kezdeményezésére és az imént elfogadott kisebbségvédelmi fejezetére egyaránt utalva hozzátette: „ez egy első lépés azon az úton, amely a kisebbségvédelem európai szintű jogi kodifikációja felé vezet”. Vagyis ezzel a nyilatkozattal bebizonyosodott, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt kisebbségvédelme ugyanazon az elhibázott (I)zsákutcás emberi jogi megközelítés alapján áll, mint az SZNT-jé, és bennük ugyanúgy fel sem merül az „aki előbb volt itt, annak van több joga” elve alapján állni.
Node volt egy másik említésre méltó eseménye az elmúlt heteknek is: Clotroceni Döncit, azaz Szász Jenőt „elismerve és méltányolva Szász Jenő Erdélyben eddig kifejtett tevékenységét”, Orbán Viktor felkérte a „Nemzetstratégiai Intézet megalapítására és vezetésre. Mint Dönci szavai szerint e megtisztelő feladat „egész embert kíván”, ahogy előre sejteni lehetett, ez Szász Jenő felfelé buktatását jelentette, és egy újabb pénznyelő és elosztó sóhivatal létrehozásával és vezetésével kívánták elérni, így a két erdélyi álnemzeti párt egy fideszes akolba terelése elől elhárulhasson az akadály. A Magyar Polgári Párt (MPP) megválasztott új elnöke Bíró Zsolt már tárgyalásokat is kezdeményezett a rivális jobboldali párttal a „választási együttműködésről”.
Elvileg meg is köszönhetnénk, hogy a székelység nemzetibb, de megtévesztett oldalát megszabadították a clotroceni rémtől, azonban csak bízhatunk benne, hogy az említett „Nemzetstratégiai Intézet”, melynek kijelölt feladata szinte megszólalásig azonos az egy évvel korábban felállított „Nemzetpolitikai Kutató Intézetével”, valóban csak egy sóhivatal marad, és érdemi döntésekre nem lesz befolyással. Ugyanis Szász Jenőről tudni kell, a kétezres évek második felében azért veszett össze Tőkéssel, mert valamelyik zárt ajtók mögötti erdélyi össznemzeti összeröffenésen azzal a javaslatával állt elő, hogy mivel szerinte a szórványközösségek már úgy is halálra vannak ítélve, és különben is az RMDSZ szavazóbázisát adják, ha a Fidesz kormányra kerül, a szorványmagyarságnak a Székelyföldre áttelepedését támogassa, a szórványnak juttatott állami támogatásokat pedig csoportosítsák át a Székelyföldre. Nyilvánvalóan az MPP törzskarát adó székelyföldi vállalkozóknak hasítandó támogatások hízlalása lebeghetett gömböcke szemei előtt. Tőkés, aki ezen a zárt ajtók mögötti összeröffenésen részt vett, azt mondta, ne haragudjon kedves Jenő, de a szórvány szülőföldön maradása pont ugyanolyan fontos, mint a székelységé, és az ilyen irányú politikát nem vagyok hajlandó támogatni.
Tegyük rögtön hozzá, hogy Tőkés számára sem a nemzetféltés volt az elsődleges szempont álláspontja kialakításakor, hanem az a körülmény, hogy a Tőkés-klán gazdasági érdekei viszont elsősorban a szórványhoz és a Részvidékhez kötődnek, de a püspök úr imént kifejtett álláspontját, motivációjától függetlenül, teljes mértékben oszthatjuk. És csak hálát adhatunk az égnek azért, hogy Tőkés a maga kapcsolatrendszerével eltérítette a Fideszt és személyesen Orbánt a gömböcke és pártja által képviselt állásponttól. Képzeljük el a clotrocenyi gömböc egy munkanapját a „Nemzetstratégiai Intézet” élén, amint egy bicskával elfogyasztott vöröshagymás szalonna és egy feles oroszhegyi pálinka közt eldönti éppen, hogy mely szórványiskolának van létjogosultsága, és melyikre mondja ki a halálos ítéletet – még belegondolni is vérlázító.
De ami a legtanulságosabb, az pedig az, ahogyan a Jobbik kommentálta az eseményeket. Szávay István, a párt „Nemzetpolitikai Kabinetjének” vezetője és országgyűlési képviselőjének a nyilatkozata szerint „az időzítés több félreérthetetlen üzenettel is bír […] a megbízás egyértelműen Szász Jenő lelépési pénzének tekinthető. […] Szász Jenő magyarországi(sic!) szerepvállalása világosan jelzi, hogy a Fidesz a továbbiakban már nem kívánja támogatni pártját, hanem az RMDSZ-el való saját kiegyezését akarja ezzel a lépéssel is előkészíteni”. Nos, a Szávay által elmondottakból annyi igaz, hogy Németh Zsolt külügyi államtitkár valóban tett az erdélyi önkormányzati választásokat követően olyan kijelentést, hogy a Fidesz partnernek tekinti az RMDSZ-t a Híd-Mosttal együtt. A Fidesz valójában a megszállt területek esetében is a csonka-honi politizálásában már zseniálisan bevállt többarcúság kommunikációs trükkjét követi, melynek lényege abban áll, hogy a párt vagy a fülkeforradalmi henger óta a kormány valamely prominens személyisége mond egyet, majd egy másik prominens személyisége egy azzal teljesen ellenkezőt. A „a Viktor” pedig buddhai hallgatásba burkolózva lebegteti a kérdést, majd a megfelelő pillanatban és a helyzettől függően kiválasztja a sok sugallt álláspontból a legmegfelelőbbet, vagy a több álláspont között hoz salamoni döntést. Így a Fidesz különböző beállítottságú szavazóival el tudják hitetni, hogy „a Viktor” jó ember, csak választás/kormányozhatóság érdekében kénytelen figyelembe venni a szélsőségesek/zsidók/cigányok/kommunisták stb. érzékenységét az országban és saját pártján belül is, és mindannyiunk hasznára, nagy bölcsen „több vasat is tart a tűzben”.
Ugyanez az elvtelen opportunizmus a magyarázata az elcsatolt területek esetében is a kommunikációs összehangolatlanságnak, amit úgy lehetne tömören jellemezni, hogy csak a buta ember tart rendet, az okos uralkodik a káoszon. Így Németh Zsoltnak, akárcsak a többi fideszesnek a nyilatkozataiból sosem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Szávay nyilatkozata másik két szempontból is sántít, egyrészt az MPP már régen nem a Fidesz pártja, legfeljebb Kövér Lászlóé. Másrészt a Fidesz pártja jelenleg a Néppárt, amelyet aligha hagyna cserben, épp egy hajítófányival a román választások előtt, egy, a sziromlevelűekkel való állítólagos kiegyezés kedvéért. Az MPP-n belüli vezetőváltás óta tett nyilatkozatok is egy készülődő „polgári-népi” összebútorozást sejtetnek.
Tehát valamiféle RMDSZ-el való mutyi helyett sokkal inkább az erélyi önkormányzati választások eredményeinek a következményeiről lehet szó. Már 2008-ban sem tudott a „rendszerváltó” MPP áttörést elérni, a neptunista kollaboránsok továbbra is szívhatták és szívják is a mai napig a betolakodó románokkal együtt az Erdélyben egyedül őshonos magyarság vérét. Most a nyíltabbá váló román magyarellenességből fakadóan, illetve az MPP hiteltelensége és az új Tőkés-párt színtelen-szagtalan szürkesége okán a bukaresti háttérrel és pénzekkel korlátlanul rendelkező sziromlevelűek sikeresen hitették el az erdélyi magyarsággal, hogy ők és csakis ők az egyetlen reális alternatíva, csak ők védhetik meg a közösséget. A kollaboránsok pártja sáskahadként tarolt még azon a kevés helyen is, ahol 2008-ban a tűlevelűek szereztek bársonyszéket. A legtöbb MPP-s polgármesternek az álmai, akik eddig magabiztosan építgették helyi kiskirályságikat, most kártyavárként dőltek össze, és ez felerősítette a párton belül a Dönci sehova se, legfeljebb clotroceni komájához vezető uralmával elégedetlenkedőket. Feltehetőleg maga Dönci is megrémülhetett ezeket érzékelvén, és saját elveit feladva, a „nemzeti válogatott” agyament ötletével maga sürgette saját pártja és a rivális Néppárt kiegyezését az ősellenség sziromlevelűekkel. Tette ezt annak ellenére, hogy az RMDSZ-ellenesség az MPP alfája és omegája volt mindig, és minden kritikus hangot az RMDSZ-re való hivatkozással bunkóztak le. Szólhattak tehát egyesek a Kövérnek, hogyha továbbra is minden így marad Döncivel, akkor baj lesz, hát kijárt neki Orbánnál egy testéhez illő, felhizlalt pozíciót, csakhogy végre megszabaduljanak a kínos és szó szerint és képletesen egyaránt nehéz tehertől.
Node a Jobbik nem hülyegyerekek gyülekezete, legalábbis ha pártpolitikáról és pártstratégiákról van szó, elvégre csupa bölcsészekből és politológusokból állnak. Tehát felettébb elgondolkodtató Szávay téves helyzetértékelése, legalábbis aligha tudható be tudatlanságnak. Az általa elmondott szöveg nem is az MPP hivatalos állásfoglalásaival van összhangban, hanem a polgári párton belül a Szász Jenő belső köreiből jövő és a Szász-strómanok által terjesztett suttogó propagandára emlékeztet kísértetiesen. Vagyis nemcsak úgy tűnik, a Jobbik Erdély-politikája nem változott Szegedi Csanád távozásával, de Szávay állásfoglalása arra enged következtetni, az nem is elsősorban az SZNT-hez, de még csak nem is a Magyar Polgári Párthoz, hanem személyesen az ezerszer devalválódott Szász Jenőhöz kötődik. Sokadszorra bebizonyosodott a Jobbik teszkós radikalizmusa.
Míg Basescu az EPP bukaresti kongresszusán, sok európai kollégájával összhangban a készülő európai birodalom mellett szónokolt, a kongresszussal párhuzamosan a kormányzó román Szociálliberális Unió (USL) magyarellenes és egyben EU-ellenes nagygyűlést tartott, ahol a szónokok az orosz suttogó propagandát visszhangozva azt állították, hogy Basescu és Orbán Viktor felosztották egymás között Nagy-Romániát. Hiába, a Jobbikkal ellentétben a románok sajnos nem a Teszkóba járnak nemzeti politikáért.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség

Dühös románszakértője

2012 10. 19.