Ami nem sikerült Gyurcsányéknak, sikerülhet Orbánnak – Andrej Sagunának, a 48-as magyarellenes és ellenforradalmár román püspöknek állítana szobrot a magyar kormány?


A hónap elején Czegő Zoltán a Székely Hírmondóban „Véres karót Gyulára! – Szobrot állítanak a magyarok ellenségének” címen írt botrányos cikket, melyben nem kevesebbet állít, minthogy Titus Corlă?ean román külügyminiszter bejelentette sajtónak, hogy a magyar kormány elfogadta a Şaguna-szobor fölállítását Gyulán. És valószínűsíti, a kormány állja is a tömeggyilkosságokra uszító metropolita szobrának költségeit is, a mi drága magyar vérünkkel-verejtékünkkel megkeresett adófizető forintjainkból. Az aradi 13-al szemben kegyeletsértésnek beérő hír épp október 6.-a gyászos árnyékában jelent meg, akárcsak négy esztendővel korábban az, hogy az ugyancsak október hónapjára esett az a nagyszebeni román-magyar közös kormányülés, amelyen Gyurcsány kormány elfogadta, hogy Şaguna Gyulán kapjon szobrot. Az állítólagos antifasizmusára oly büszke Gyurcsány teljesen természetesnek vette, hogy egy olyasvalakinek a szobrára mondta rá az áment, aki ugyanúgy felelős a románok által a Szabadságharc idején elkövetett magyarellenes tömeggyilkosságokért, mint ő a 2006-os tömegoszlatásért.
Akkor Alt Norbert, gyulai önkormányzati képviselő azt nyilatkozta, „Ezt sehol máshol a világon nem meri megengedni magának egy kormány vagy egy felelős vezető, sajnos erre csak Magyarországon van példa”. Igen, és arra se, hogy a magyar államfő, Sólyom László magyar állami pénzből létrehozott román iskolát és templomot ment avatni az 1990-ben még színmagyar, de az Aradról a Csonkaországba áttelepülő ingázóktól lassan már romántöbbségűvé váló Battonyára. (Mellesleg Sólyom egyszer valahol azt nyilatkozta, akinek a kocsiján Nagy-Magyarország matricát lát, kedve lenne megkérdezni, tudja-e, Trianon előtt kik voltak többségben Erdélyben. Igen mi tudjuk a választ, de arra is, hogy az 53%-os román többség mikor és miért alakult ki, kedves románbérenc Sólyom elvtárs). De Czegő írása megemlíti, hogy 1993-ban az Antall-kormány felszólította a méhkeréki románokat román utcanévtáblák kihelyezésére, aminek a település akkor közösség pénzhiány miatt nem tudott eleget tenni (hála Istennek, nem hiányoznak).
2008-ban a botrányos szoborállítási terv végül a város képviselőtestületén bukott meg, de ami Gyurcsányéknak nem sikerült, az most sikerülhet a fülkeforradalmi kétharmadnak. Bezzeg egyetlenegy a Jobbik által állított Horthy-szobrot sem mert a kormány nemhogy támogatni, de egyáltalán felvállalni, a honáruló Károlyi Mihály szobrát eldugták Siófokra, aztán valahova máshova a Balaton mellé, hogy aztán a ballib kápósok, ha visszajönnek, újraállíthassák, a magyargyűlölő Şagunának sunyi módon pedig újra szobrot ígértek. Mindeközben Marosvásárhelyen továbbra sincs Kossuth- és Bem-szobor, Segesváron Petőfi-szobor, Nyírőt nem engedik újratemetni, a Mikó-kollégiumot elperlik, Székelyföldnek nincs (még) autonómiája (sem), és egyáltalán, Erdély román megszállás alatt áll. Bukarestben pedig a román győzelmek diadalívére újra kitenni készülnek az 1953-ban bevakolt és az 1919-es bevonulásukra emlékeztető „Budapest” feliratot.
Budapesten Gábor Áronra csak egy törött ágyúgolyó emlékezik a Szilágyi Erzsébet fasoron, Táncsics Mihály méltatlanul semmitmondó szobra a Bécsi kapunál a várfal tövébe van eldugva. A románok által agyonvert márciusi ifjúnak, Vasvári Pálnak egyáltalán nincs szobra a magyar fővárosban, csakúgy, mint Csányi László 1849-es erdélyi kormánybiztosnak sem, az 1848-49-es szerb és román népirtások civil magyar áldozatairól nem is beszélve. De a román-magyar viszonynak továbbra is „kitűnőnek” kell lennie, a Kossuth által hazaárulóvá nyilvánított, tömeggyilkos Sagunának szobra kell legyen, az mindennél fontosabb. Nomeg román kulturális intézet is nyílni fog a városban, szintén állami pénzen. De ha Budapesten Tarlós jóvoltából ortodox katedrális lesz, akkor mi ez ahhoz képest? Meg ahhoz, hogy a szerb és román ortodox egyházak államilag elismert és támogatott felekezeteknek számítanak Csonka-Magyarországon? Nincs elég magyarellenes emléktábla sem Budapesten, csak néhány: az Országház utcában Samuel Micku Klein-nek, Petru Maiornak és George Sinkainak, 18. századi román „nemzetébresztőknek” van emléktáblája, nemsokkal messze onnan az ukrán nemzeti ébresztőknek, majd Barankovics György 13. századi szerb despotának; a várpalota elől a Duna felé a Rákóczi-szabadságharc egyik leverőjének, Savoyay Jenőnek a lovasszobra néz; a Sándor-palota előtt a magyarokat is irtó Szegedinyác Péró, 18. századi szerb felkelőnek található emlékköve; a Deák téren pedig a Petőfi emléktábla tőszomszédságában Jan Kollárnak, magyarellenes 48-as tót költőnek, és a bécsi kamarilla „szlovák szakértőjének” emelt emléktáblát az evangélikus egyház.
És álljon itt röviden néhány momentum Saguna 1848-49-es dicstelen szerepléséből: tagja az ellenforradalmi „Román Nemzeti Comité”-nek; szerepe van az erdélyi románság fellázításában, akiket kiáltványában magyarellenes tömeggyilkosságokra buzdít; 1849 januárjában a Bem által Erdélyből kivert, és félig román Urban császári tábornokhoz megy Moldvába; majd nemsokára, az orosz intervenciót hónapokkal megelőzve a havasalföldi orosz cári csapatokat hívja be az országba (Bem még márciusban kiveri őket); folytonosan azt terjeszti, hogy Erdélyben már 40 ezer románt gyilkoltak le a magyarok (bárcsak igaz lett volna!); Ferenc Józseffel tárgyal Olmützben, és beadványt intéz hozzá, hogy Erdélyt, a Részvidéket és a Bánátot nyilvánítsák román nagyfejedelemséggé, a törvénytelen osztrák uralkodó pedig vegye fel a „románok nagyfejedelme” címet is.
Ha a botrányos szoborállításról szóló hír igaz, akkor a Magyar Forradalom és Szabadságharc Mártírjainak és Dél- Erdély legyilkolt civil magyar Lakosságának vére kiált az égre, nem tisztelt „magyar” kormány és országgyűlés. És nem mentség, hogy Erdélyben vagy más elcsatolt területeken a megszállók kegyeskednek eltűrni néhány 48-as emlékművet, Kossuth-, Petőfi- vagy Wass Albert-szobrot, amit rendszeresen és megtorlatlanul meg is gyalázhatnak. Ők megszállók, idegenek, mi viszont itthon vagyunk ezen a százszor, ezerszer porig gyalázott és megtépett Hazában. Ők még az elrabolt földjeinken sem érezhetnék magukat itthon, nemhogy a Csonka-Hazában, de látom, maguk tesznek róla, hogy mégis otthonuk legyen. Aradon október 6-án a neonáci vasgárdista román „Új jobboldal” tartott magyarellenes felvonulást, tiltakozva az aradi mártíroknak az RMDSZ és a román városvezetés által közösen amúgy amolyan tipikus „román magyar megbékélés” szellemében tartott megemlékezése ellen, Saguna nyomán állítva: „40 ezer román gyilkosának nem szabad tartani megemlékezést”. Nem baj, nemsokára jöhetnek át Gyulára a románok szentjének a szobrát megkoszorúzni. De azt garantáljuk, ha ezt a szobrot fel merik állítani, nem tisztelt miniszterelnök úr, akkor az egyetemes magyarság nemében háborút indítunk, és akkor meglehet, hogy Gyurcsánnyal egyetemben maga lesz az első, aki Latour vagy Lamberg sorsára jut!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka

Klutsik György

2012 10. 19.