Székely Magyar Nemzetőrség

Tisztelt választópolgárok, akik adnak a szavunkra a trianoni demarkaciós vonalakon belül és kívül!

Gőzerővel folyik a vérremenő kampány, ahogy négy éve az orosz-ukrán háború kirobbanásakor 15 millió katonai szakértő képzeletbeli Ukrajna térképén kígyóztak képzeletbeli hadosztályok a frontvonal mentén, kinek kinek az ízlése szerint nyerésre állva, most ukrán-kontra orosz ügynökök hada adja egymásnak a kilincset nemcsak a kulisszák mögött, de a sajtónyilvánosság virtuális terében is, úgyszint kinek-kinek az ízlése szerinti narratívával.
Ez a választás sorsdöntő, de nemcsak nekünk, hanem Brüsszelnek és Sorosnak is, most eldöntötték, bármi áron ektakarítják az útjukbannálló NER-t, mert háborúra készülnek, és háborúban semmi nem drága! A fityisz a migránsoktól kezdve az olcsó üzemanyagon át a rezsivédelmig mindent bevet kommunikációsan a cicapárt ellen, csak épp a legfontosabbat nem mondja el: ha a cica nyer, jön az EU-tagállamok nyílt hadüzenete Oroszország ellen, és mindnyájunkat visznek meghalni a Don-kanyarba. Ehelyett a Romulusz ilyen irányú elszólásairaa NER-propaganda pacifista sorkatonaság-ellenes uszítással válaszolt. Csak azt nem tudjuk, mit kezd majd ezzel, ha a németek és/vagy az ukránok és/vagy a románok hirtelen megindítják haderejüket a megmaradt Csonka-ország ellen. Szándékosan nem úgy fogalmaznak, hogy megtámadnak minket, mert elnézve kaszinó-hadügyérünk szellemi képességeit, kérdéses, hogy ennek a Mária-Terézia-huszárnak az irányítása alatt egyáltalán harcba tudna-e szállni Magyarország az invázióval, úgyhogy bármennyire szégyenteljes, de a támadás szó helyett maradjunk a bevonulás kifejezésnél.
A fityisz propaganda dícséretesen harcol az ellen a schengeni-birodalom ellen, amelyhez való csatlakozásunkhoz ők maguk is vastagon aszisztáltak az alkotmánysértő 2003-as népszavaztatás kampányában, azonban ahelyett, hogy levonnák akkori hibájukból a megfelelő következtetéseket, kiállnanak, és őszintén megmondanák, 2002-2003 telén tévedtünk, és az akkor kormányzó szoci-szadesz koalícióval együtt félrevezettünk titeket, ebből az EU-ból semmi előnyünk nem származik, úgyhogy most népszavazást tartunk a HUXIT-ról: nem, ehelyett nyíltan magyarellenes tót és román "vétópartnerekkel" szövetkezve akarja "bevenni Brüsszelt.
És kétségtelenül dicséretes a cicapártban legyeskedő ukrán kémek napi szintű leleplezése is, csak azt nem értjük, hogy évtizedeken keresztül a szadeszt, majd annak gyurcsányi dékápós reinkarnációját 100%-ig megtelítő szekus román kémek miért nem érdekelték soha a fityiszt? Illetve amikor a Honvédség elhárítása hetente leplezte le ezeket, akkor habosítás helyett miért kussolt mélyen a jobboldali sajtó egésze. Csak nem azért, mert Putyint az nem érdekelte (aki amúgy is csak 2009 óta a barátjuk)?
És végül de nem utolsó sorban a Csonka-országba történő tót, román és legújabban sváb betelepülés - amely ellen sem a déli "határkerítés", sem az ún. "településvédelmi törvény" nem véd meg - nem az elmúlt tizenhat, hanem az elmúlt harminchat év szégyene, kormányokon és pártoldalakon átívelően!
De hogy miért nem szavazunk a fityiszre, az nem érdemel különösebb magyarázatot, hisz sose szavaztunk rájuk. De miért nem szavazunk a mihasznákra sem, azon túl, hogy Toroczkai tavaly - hatvannégy vármegyés múltját megtagadva - kijelentette, hogy pártja nem akar határmódosítást, két további okkal is bővült. Most kejelentették, hogy nem akarják sem a sorkötelezettséget visszaállítani, sem az EU-ból kilépni. Pedig ez utóbbi törekvés egyik alapgenezise volt a pártnak, még Dúró Dóra külön kampányt is indított a 2030-ig történő HUXIT érdekében.
De tételezzük fel, hogy igaz az MDF-től kezdve a Fideszen át az idővel rendre középre tolódó ilyen-olyan radikális pártok felkent védenceitől a gengszterváltás hajnalától napjainkig az Irredenta elsikkasztását védelmezni hivatott suttogó-propaganda unalomig ismert állítása, miszerint "most nem lehet kimondani, de majd ha kormányra kerülünk és megerősödünk, akkor aztán megmutatjuk a rablószomszédainknak (is) a Magyarok Istenét!" Tételezzük fel, hogy valóban nem a szándék hiányzik, hanem csak a külső és belső körülmények nem teszik lehetővé az Irredenta nyílt felvállalását. De akkor legalább minket, székely-magyar nemzetőröket támogathattak volna anyagilag, hogy mi nem mondhatjuk ki, de itt van, csináljatok magatok. Ha nem mutatunk volna fel eredményeket, egy idő után úgyis jogosan elapadt volna minden támogatás, de mégcsak nemhogy eszükbe nem jutott, de ahol lehetett, még ilyen-olyan eszközökkel még gáncsoltak is minket. Valamelyest egyetlen kivételnek tekinthető a Torgyán-féle Kisgazdapárt, mely igaz hogy egy dicstelen kormányzati leszereplést és fityiszes kegyvesztést követően, és igaz hogy egy a párt számára reménytelen körzetben, de felvállalt engem annyira, hogy személyemet indította képviselő-jelöltnek 2002-ben. (Még ide kívánkozik még a Magyar Nemzeti Rendpárt nevű törpe párt, de azt ne is soroljuk a fősodratú nemzeti radikális politikai erők közé).
Egyik tagunk szemtanúja volt, hogy egy nemzeti rendezvényen a Putyin-barát béketüntetéseket szervező román ügynök Fóris Eszter egyik embere odament Novák Elődhöz pénzt kunyerálni a mozgalmának. Novák azt felelte, "majd megvizsgáljuk a lehetőségét", ami nem azt jelenti, hogy adták is nekik, de legalább fontolóra vették. Mi nem pénzt kérünk, mi pusztán annyit kértünk Nyivák Elődtől, hogy a testvérszervezetünk vezetőjét, aki ellen egy teljesen alaptalan hazug koncepciózus pedofil-vádat fabrikált a NER-es háttérhatalom, csak azért, mert mind a fityiszről, de főleg a Kurcsányékról kellemetlen hangfelvételei vannak, éshogy politikai földcsuszamlást okozó felvételek fejébe a mentelmi jog érdekében rakják biztos befutó listás helyre, vagy legalább biztosítsanak ügyének nagy nyilvánosságot, Nyivák Elődöt nem érdekelték a bizonyítékok, és röviden elutasította a kérést. Ezen kívül ugyan nem gáncsoltak minket úgy, mint annak idején a MIÉP, majd a Jobbik, de egy szalmaszálat nem voltak hajlandók érünk keresztbe tenni. Például amikor azt kértük, hogy hirdessék meg a kurucinfón az 1849-es nagyenyedi mészárlás emléknapját kezdeményező beadványunk átadását, mint rendezvényt, mintha a falnak beszéltünk volna. Javára legyen írva, a petíciót átvevő országgyűlési irodaház őrségétől legalább tiszteletet kaptunk, a Magyar Nemzet a témában készített velünk egy interjút, a mihasznáktól semmit.

Szóval pártoktól nem lesz Nagy-Magyarország, mennyi energiát pénzt és időt, feleslegesen megtett kört megspórolhattunk volna, ha ezt már a 90-es években előre látjuk. Csak dolgoznunk kellett volna, élére állítanunk a félretett pénzt, és most garantáltan nem itt tartanánk. Mi valóban mikroadományokból élünk, mint az egykori végvári vitézek, porladó palánkvarainkban szinte a semmiből próbáljuk itt Erdélyben menteni a magyarságból, ami menthető.

Ezért úgy döntöttem, hogy arra hívom fel tagjainkat, és mindazokat, akik az Irredenta ügyét komolyan veszik, hogy most vasárnap szavazzanak érvénytelenül!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s. k.

2026 04. 07.