Rövid hírek – 2.


Magyarverések Nagyváradon

A hónap elején megvertek két fiatalt Nagyváradon csak azért, mert magyarok. A sértettek négy napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Az eset a várad-rogériuszi református templom mögötti kosárlabda-pályán történt augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka. A fiatalok az erdely.ma szerkesztőségének nem voltak hajlandóak nevüket elárulni, csak monogramjuk közléséhez járultak hozzá. A román csőcselék vezére baseball ütővel a kezében arról faggatta a két fiatalt, hogy miért beszélnek magyarul, miért nem mennek Hargitába vagy „Magyarországra”, mert ez román föld, itt beszéljenek románul, majd elénekeltette velük a román himnuszt, miközben többször megütötte őket a baseball-ütővel. A két magyarral korábban játszó három román társ szó nélkül nézte végig az esetet.
Augusztus 10-én pénteken pedig szintén Nagyváradon egy üzletben egy idős hölgy magyarul érdeklődött az áru felől, mire a román eladó ráüvöltött románul: „Micsoda szemtelenség! Hányszor jössz még ide kérdezősködni?! Nem szégyelled magad, Romániában élsz, és nem tudsz románul!? Tedd vissza azt a rétest és takarodj az üzletből!”. Egy hatéves kislányával betérő magyar asszony betért az üzletbe, és hallva román boltos fröcsögését, felajánlotta, hogy tolmácsol közöttük, mire a román eladó őt is leugatta: „Ha te is magyarul beszélsz, tűnj el innen, megcsókolhatják a magyarok a seggemet”. (Ne izgulj, eljön az idő, amikor a revolverünkkel meg is tesszük). Majd ezután a román eladó a magyar édesanyával dulakodni, lökdösődni kezdett, rácsapott a panaszos hátára, majd megragadta a bal karját és kidobta az üzletből. Mindez kislányának szeme láttára történt, aki sírva fakadt a látottak miatt. Természetesen a román boltos annyival úszta meg, hogy a román fogyasztóvédelemtől szóbeli figyelmeztetést kapott. Ismét bebizonyosodott: románok nélkül szebb a világ! Élhetőbb és elképzelhetőbb is
. A román rendőrség egy héttel későbbre ígért tájékoztatást az ügyben, amit természetesen azóta sem tett meg. És Áder János sem látogatta meg a sértetteket, mint Schwitzer főrabbit, pedig neki nem szereztek négy napon túlgyógyuló sérüléseket baseball ütővel, de mégcsak ki sem dobták erőszakkal egyetlen üzletből sem.

RMDSZ-es kampányemlékezés Petőfiről: Nyírő után a Költő foroghatott jeltelen sírjában

Augusztus 5.-én Fehéregyházán, a Múzeum-kertben emlékeztek Petőfi halálának 163. évfordulójára. Lokodi Edit Emőke, a maros megyei tanács RMDSZ-es elnöke kifejtette: „Sorsunk meghatározott, meg kell óvnunk mindazt, amit ránk hagytak a századok, méltók kell legyünk Petőfi emlékéhez, a székely feladatot kell teljesítenünk: védeni végső határainkat„ – hogy a „végső határok” alatt mit értett, az homályban maradt, de hogy nem az ezervées határainkat, az elég valószínű. Majd alig leplezett RMDSZ-es kampányba átcsapva emígy folytatta: „Céltudatos képviseletünkért kell majd kiállni a választásokon, hiszen ha nem tesszük, amit az elmúlt két évtizedben kis lépésekkel elértünk, nagy lépésekkel elveszíthetjük. Négy év védtelenség önkormányzataink számára csődöt jelenthet„.
Az elhangzott többi unalmas semmitmondó beszédből kár is többet idézni. Nyírőt a Szász Jenő, Petőfit pedig Lokodi sajátítja ki aljas módon pártpropaganda célokra, a Költő meg (immár sokadszorra) forog jeltelen sírjában – hozzáedződhetett. A legundorítóbb a román himnusz eljátszása volt, teljesen posztkommunista-internacionalista íze lehetett a megemlékezésnek. Ne is csodálkozzanak, ha az elmúlt évekhez képest megfogyatkoztak a megemlékezést látogatók (ahogy Nyírő temetésére is ugyanemiatt alig mentek el).

A MOL vezetőségének egyharmada külföldi lesz

Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója a múlt hónap végén bejelentette, a (csonka)-magyarországi cégrész irányításáról leválasztják a nemzetközi MOL-csoport vezetését, és az utóbbit végző 500 vezető szakember egyharmada külföldi lesz. Az elnök vezérigazgató állítása szerint a magyar cégcsoport egy-két éven belül „komoly hatékonyságnövekedést vár az elhatározott irányítási szervezeti átalakítástól”. Tartunk attól hogy a felhozott indoklás nem több sime PR-szövegnél, és a valóságban titkosszolgálati okok húzódhatnak meg e „stratégiaváltás” mögött. Ha Erdélybe utazunk, meggyőződhetünk, hogy a Székelyföld kivételével a MOL-kutak alkalmazottai nemigen tudnak magyarul, pedig a magyarság legalább fele a Székelyföldön kívül, Erdélyszerte szétszórva él, tehát lenne elég magyar akit alkalmazhatna – node nyilván a romániai és erdélyi üzleti jelenlét feltétele volt, hogy a tömbön kívül még véletlen sem erősítik álláslehetőségekkel a helyi magyar fiatalokat. Tehát a MOL-t, akárcsak az OTP-t még véletlenül sem tekinthetjük a térségben a magyar érdekek valódi képviselőjének, ám a tót és román kormányváltások nyilván újabb feltételekhez kötötték a további jelenlét biztosítását. Ez pedig a titkosszolgálati rálátás biztosítása a magyar cégcsoportban, ezért kell valószínűleg megfelelő külföldi vezetőkkel kiegészíteni a vezetést.

Aczél olimpiája

Az egész balliberális hazaáruló-kisantantbérenc, kápós magyar megmondógépezet mámorosan és önfeledten jajveszékelt, hogy nem lesz nemhogy egy aranyunk, de ezüstünk és bronzunk se, a dobogó aljáig se jutunk fel. Aztán láss csodát, nyolc arannyal jött haza olimpiai csapatunk, és azonkívűl kilenc éremmel (számítások szerint Csonka-Magyarország lakosságára jut a világon az egy főre eső legtöbb olimpiai érem idén). Így balliberális megmondóembereink tobzódhattak magukba, de ezt nem mutathatták ki nyíltan, mert ugyebár azt nem mondhatják, a „Rohadt életbe, már megint van egy aranyunk!” Hanem megkeresik, hogy miben ronthatnánk az örömünkön. Aczél Endre kénytelen volt örülni az aranynak, de azért megjegyezte, ő maga se tudja honnan szerzett szakmai tapasztalataira, miszerint ha 20 méterrel hosszabb lett volna a medence, akkor bizony elbukja. Tehát nagy szerencséje volt, hogy ilyen rövid távon kellett csak úsznia. És pechje egyúttal Aczél Endrének, mert nem kárörvendhet nyíltan. De ehelyett gyalázkodott, és ez volt a legocsmányabb. „Az úszóstadionban szerda este – szakkomentátorként – megjelent a köztévé leírhatatlan tömegben bakizó riportere mellett Czene Attila sportállamtitkár (volt olimpiai bajnok), aki jónak látta elmesélni, hogy kapott Gyurta győzelme után egy SMS-t, amelyben Tőkés László – Orbán stratégiai szövetségese – gratulált »Erdély nevében« a magyar úszóaranyhoz. »Ez önmagáért beszél«, fűzte hozzá alázatosan a riporter, én meg azt kérdezem, hogy a volt püspök, a romániai magyar politika legnagyobb kártevője ugyan miképp gondol beszélni a háromnegyedrészt románok lakta Erdély, de akár az erdélyi magyarság nevében, amikor az ő pártja (EMNP) valamivel nulla százalék fölött teljesített a minapi önkormányzati választásokon”.
És Aczél Endre miképp gondol beszélni az Erdély háromnegyedébe betolakodott románok nevében? Csak egyféleképpen: elvbarátainak szomorúan széles skálájával együtt a szomszédos országok titkosszolgálatának dolgozik. De ez nem újdonság, nem tagadta meg eddigi önmagát sem, ezért nem is önmagában ez a leggusztustalanabb. Hanem az, hogy ugyanez az Aczél Endre „Aczélsodrony” nevű önéletírása elején nem átall azzal büszkélkedni, hogy ő bizony báró Atzél Ede, az „erdélyi fenegyerek” unokája. Annak a báró Atzél Edének, aki Trianon után gerillaakciók sorozatát hajtotta végre a román megszállók ellen, aki a magyar honvédség titkos erdélyi beszervezettei közé tartozott, aki a visszacsatolás után a kolozsvári „Wesselény-lövészegylet” alapítója és vezetője volt, és ebbéli minőségében részt vett 1944-ben a tordai csatában, majd Horthy-kiugrási kísérletében segédkezett. Természetesen nagyapja életének mindeme mozzanatait mélyen elhallgatta, csupán „antifasiszta” érdemeit említi, utalva németellenességére. De Atzél Ede számára sem a Kárpátokon túlról jövő román betolakodók jelentették Erdélyt, hanem csakis és kizárólag a magyarok. Bandikám, ha nagyapád élne, maga készítene acélsodronyt, méghozzá a nyakadba, mert nem tudná elviselni a tudatot, hogy egy ilyen ganévá korcsult a vére. De szívesen megtesszük helyette, poszthumusz az ő nevében is.

Revízió egy fideszes szájából – a Jobbik sem nemzeti párt: Balczó szerint irreális a revízió!

A Fidesz parlamenti képviselője, Kőszegi Zoltán az idei EMI-táborban a székely autonómiáról tartott úgy vélte, ha pártja tovább tud erősödni, és Magyarországot gazdasági és más tekintetben is sikerül erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a területi revízió kérdéseit. A képviselő meglátása szerint ez akár már nyolc év múlva megtörténhet. A Krónika nevű RMDSZ-es szennylap segítségével a Néphazugság nevű csonkahoni testvére fújta az elhangzottakat skandalummá. Hogy a mainstream elvárásoknak megfelelelési kényszerében szenvedő kormánypárt nem késlekedett minden szinten elhatárolódni képviselője nyilatkozatától, aligha csodálkozhatunk. Inkább az a különös, vagy mégsem különös, hogy a előadáson a hivatalosan magyar külpolitika sablonját átvéve a jobbikos Balczó Zoltán bélyegezte irreálisnak a revíziót azon feltett kérdésre, hogy miért csak az autonómiáról, és miért nem a területi revízióról beszélünk.
Feltehetnénk a kérdést, hogy akkor most a Jobbik nemzeti párt-e, ha Balczó álláspontja a Jobbik álláspontja-e? És ha nem, akkor Balczó mit keres a Jobbikban? De tovább kérdezünk: Kőszegi Zoltán mit keres a Fideszben, ha tényleg ez a véleménye, és miért nem áll be például miközénk? Mert bizony könnyen lehet, hogy ez az egész egy mesterségesen megrendezett színjáték, a „spontán” feltett kérdéssel egyetemben: Kőszeginek meg volt adva, hogy a kérdés elhangzására mit kell felelnie, majd a baloldali sajtó skandallumot csinál belőle, (hogy részese lehet a Fideszes játéknak, egyáltalán nem lehet kizárni azok után, hogy a kizárt Szegedi Csanáddal a HVG és a 168 óra is pozitív színben feltüntető riportot közölt), majd saját pártja hangosan elhatárolódik tőle. De közben mehet a suttogó propaganda az erdélyiek körében: „ha ránk szavazol, akkor lesz területi revízió, már Kőszegi Zoltán is megmondta”. De ha esetleg komolyan is gondolná a Fidesz a területi revíziót, Isten őrizzen, hogy azt ő is hajtsa végre, mert bizonyosan történelmi jussunkat aprópénzre váltaná. Az egész opportunista módon, egy-egy határmenti terület idecsatolásáért folyna, hogy aztán a narancso konglomerátum ezt fújja fel saját sikerének. Márpedig mi Székely-Magyar Nemzetőrök nem revizionisták, hanem irredenták vagyunk, mert mi a történelmi jog alapján állva az egész Haza hiánytalan visszaszerzését, és visszamagyarosítását követeljük.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2012 08. 18.