Lyukra futott ÁlMagyar Péter brüsszeli színjátéka a Benes-dkrétumok ügyében – a magyar kormány szájkaratézik az ukránokkal és kussol a tótokkal és a románokkal szemben!


Legutóbb 345-ös számú cikkünkben azt írtuk, hogy a Szőlő utcai botrány dékápós kirobbantásának a hátterében a Benes-dekrétumokról való figyelemelterelésének szándéka állt, merthogy a felvidéki tót szeparatista bábállam és Románia hiába tartoznak ellentétes politikai tömbhöz, magyarkérdésben tartják a kapcsolatot és egyeztetnek egymással. Nos a számítás nem jött be, ugyanis álMagyar Péter és cicapártja, amely nem Bukarestbe, hanem közvetlenül Brüsszelbe van bekapcsolva, nemcsak a Szőlő utcai botrányra, hanem azzal párhuzamosan az azáltal elhomályosítani szándékozott Benes-dekrétumok ügyére is rátelepedett, olyannyira, hogy Brüsszel elé vitte az ügyet. Mielőtt még nemzeti érzésű honfitársaink a meghasonlás állapotába kerülnének, szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy láttunk már ilyet a történelem folyamán: a háború utáni koalíciós időszakban a felvidéki cseh magyarüldözések ellen leghangosabban Rákosi Mátyás és az általa vezetett Magyar Kommunista Párt emelte fel a szavát. Egészen addig, amíg 1947-ben szovjet nyomásra még nem kellett kötni a tót-magyar lakosságcserére vonatkozó csehszlovák-magyar államközi egyezményt. Ugyanezért ne tévesszen meg minket az, hogy Vargáné Messiás 2.0 most az EP elé vitte a Benes-dekrétumok ügyét: ne legyenek kétségeink, Brüsszel ezt csak addig fogja napirenden tartani, amíg Orbánnal szemben politikai tőkét tud ebből kovácsolni, utána vissza fogja azt söpörni a szőnyeg alá (az EP-ben a vita a témáról már most félre siklott: az mindenről szól, csak a Benes-dekrétumokról és az elszakított magyar nemzetrész elleni jogbitorlásokról nem). És a magyarokat érő jogbitorlások mellett a nyílt magyarellenességet az utóbbi években leginkább a lelátón szeretik űzni verbálisan mind a tót, mind az oláh betolakodók – rablószomszéd állami segédlettel! Ettől függetlenül felháborító a magyar kormány nemzetáruló hallgatása az ügyben, és amíg csak szavakban áll a kárpátaljai magyarok mellett, de cselekedetek én cserbenhagyta őket, addig felvidéki testvéreinket szavakban és tettekben egyaránt csebenhagyta. És közvetetten cserben hagyja az erdélyi magyarságot is azzal, hogy nem emeli fel szavát Románia és Moldova készülő egyesülése ellen, amiről a moldovai kormány népszavazást készül kiírni! Testületünk pedig felajánlotta emailben Gubik Lászlónak, hogy amennyiben meghívnak a felvidéki magyar szervezetek legközelebbi tüntetésére, a tót börtönt is vállalva szívesen kifejtjük álláspontunkat: a Benes-dekrétumok valójában nem jogtiprás, hanem felségjog bitorlás, és a történeti elsőség alapján nekünk járna a jog ahhoz, hogy kitelepítsük Nagy-Magyarországról az összes tótot, ukránt, horvátot, szerbet, németet és románt. Gubik László több hét elteltével képes volt küldeni egy semmitmondó választ, melynek lényege, hogy a jövőben tartjuk egymással a kapcsolatot. Egyben mind a kárpátaljai magyarság ukránok általi háborús mészárszékre hurcolásának, mind a Benes-dekrétumok ügyének az a tanulsága, és ezt főleg a MiHasznák tagságának és szavazótáborának üzenjük: jogvédő mozgalmakkal nem lehet az elszakított nemzetrészek védelmében fellépni, pláne nem Nagy-Magyarországot visszaszerezni, csak ágyúval!
Emellett pedig ismételten elhatárolódunk mind Brüsszel háborús készülődésétől, mind a Fidesz arra válaszként adott pacifista propagandájától. Éppen az ukrán kormány magyarellenes fenyegetőzése valamint az ukrán kényszersorozás újabb magyar áldozata is azt követeli: állítsuk vissza mi is a sorkatonaságot, de nem azért amiért Romulusz akarja, hanem kizárólag az Ország függetlenségének a védelmére és Nagy-Magyarország felszabadítására és az Ezeréves határok visszaállítására!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s.k.

2026 02. 15.