Székely Magyar Nemzetőrség

Szomorú hungarikum a turáni átok, a beteljesületlen becsvágyól, a mellőzötségből adódó bosszúvágy oly fokra emelkedése, amely a Hazát is képes elárulni és odadobni az ellenségnek. Már az ókorban az első Hun-birodalom bukását is egy Huanje nevű mellőzött uralkodójelölt még nem szerzett hatalma okozta, aki bosszúból az ellenséges Kína szolgálatába állt. Aztán Orseoló Pétertől egészen Görgey Artúrig sorolhatnánk történelmünk árulóit, viszont mi most a modern magyar politika által kitermelt árulók négy alakjának a pályafutását tekintjük át, akik kimondottan politikusok voltak és a nagyravágyás és a sértettség tette őket idegen érdekek kiszolgálóivá: Károlyi Mihály, Imrédy Béla, Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter. Károlyi Mihály
1875. március 4-én született Budapesten. Családja a magyar arisztokrácia legfelsőbb körébe tartozó ősi magyar főnemesi család. Károlyi Mihály 1875. március 4-én született az arisztokrácia legfelsőbb köreibe tartozó főnemesi család sarjaként a pesti, belvárosi arisztokrata palotanegyedben található Károlyi-palotában. Az unokatestvérek házasságából származó Károlyi komoly fejlődési rendellenességgel, nyúlszájjal és farkastorokkal (nyitott szájpadlással) született, betegsége mélyen meghatározta egész gyermekkorát és személyiségfejlődését. Anyja TBC-ben korán elhunyt, apja hamar újranősült. A normál beszédképzésre képtelen, gyenge testalkatú fiút apja alkalmatlannak tartotta komolyabb karrierre. Nevelését nagy odaadással özvegy anyai nagyanyja, Klarissza vállalta sógorával (későbbi férjével Károlyi Sándorral). 14 évesen Bécsben különleges műtétet végeztek rajta, a szájpadlás helyreállításával. A műtét sorsfordítónak bizonyult: Elkezdhetett beszélni tanulni. Neveltetése, ahogy az arisztokrata ifjakhoz illett, magántanítókra és papokra volt bízva. Az apja nem akarta, hogy tanuljon, még azt sem, hogy érettségit tegyen, csak a gazdálkodási ismereteket erőltette, leginkább a lótenyésztést, ám Károlyit nem érdekelte a gazdálkodás és állattenyésztés - sajnos, mert lehet hogy a Haza jobban járt volna. Nagymamája intézte el, hogy magánúton, titokban érettségit tegyen. Közben természetesen a nyelveket, mint minden arisztokrata gyermeknek, tanulnia kellett 16 évesen már az angol parlament ülésén hallgatta az aznapi vitát, és a legjelentősebb angol politikusok asztalánál ült. Nagybátyja és Apponyi Albert gróf kíséretében járt Angliában.[9] Élete során három idegen nyelven tanult meg tökéletesen: angolul, németül és franciául. Huszonévesen megszerezte jogi diplomáját, és 24 évesen, felnőttkorúvá válva belevetette magát a nagyúri szórakozásokba. Legjobban utazni szeretett, még Ceylon szigetére is eljutott, de bejárta fél Európát, és többször volt az USA-ban. Ha itthon volt, legszívesebben lovaglással, lovaspólóval, vadászatokkal töltötte az időt, de szeretett kártyázni és sakkozni is. Hedonista életvitelét még akkor sem adta fel, amikor sértettségében az akkori 48-as ellenzékhez, majd a félmarxista liberális újellenzékhez csatlakozott és az általa űzött nagyúri luxus ellentétben állt mindazokkal az elvekkel, amiket a politikája hirdetett. Az őt szerecsenmozsdatni próbáló baloldali történetírás olvasmányélményeinek tulajdonítja politikai oldalválasztását, azonban a valóság az, hogy bár későbbi politikai ellenfele, Tisza István emelte be a politika világába, és eleinte konzervatív programmal a Szabadelvű pártban politizált, vérfertőző kapcsolatból született mivolta, degeneráltsága, farkastorka miatt az arisztokrácia nem fogadta be, belértve saját szűkebb családi rokonságát sem. És mivel nem lehetett arisztokrata, ezért az arisztokrácia ellenségévé vált, de mivel az akkori arisztokrácia és dzsentriréteg igyekezett kisajátítani magának a Nemzet fogalmát, ezért egy idő után a Nemzetnek és állameszmének is kész volt az ellenségévé válni, csak hogy bármiáron bukjon az uralkodóosztály, élén ellenségévé vált korábbi patrónusával Tiszával. Jelleméről mindent elárul az alábbi eset: még az első világháború kitörése előtt, de már ellenzéki politikusként Amerikába látogatott, és Amerikába emigrált, szociáldemokrata érzelmű magyar munkásoktól gyűjtött nagy összegű adományt saját itthoni álfüggetlenségi pártja javára, amit azonban soha nem fizetett be a pártkasszába, hanem elkártyázott. Vagyis saját elvtársait lopta meg. Igazán veszedelmessé akkor vált, amikor 1912-ben barátságot és politikai szövetséget kötött Ferenc Ferdinánd trónörökös itthoni ügynökével, a félliberális-félmarxista Polgári Radikális Párt (a szadesz és a dékápó szellemi elődje) elnökével, Jászi Oszkárral, aki lényegében a nemzetiségi szeparatizmus burkolt támogatója volt, olyan formában, hogy az ország területét nemzetiségi kantonokra osztotta volna, úgy, hogy Erdélyben számos magyarlakta területet is román kantonhoz csatolt volna (tervezetében román kantonhoz kerültek volna olyan színmagyar városok, mint Bánfihunyad, Dés, Magyarlápos, Marosújvár, Nagybánya, Nagyenyed, Szamosújvár, Szilágysomlyó, Torda és Zilah). Ezt a kantontervet szeretik baloldalon az emigráns Kossuthnak tulajdonított (valójában Klapka György) konföderációterv politikai örökségének beállítani, azonban noha Kossuth az emigrációban tényleg liberális nemzetiségpolitikát folytatott, a kantonizálást ellenezte, mert szerinte Magyarország nemcsak soknemzetiségű hanem kevert nemzetiségű ország is volt. Károlyi politikai elvszerűségéről sokat elárul, hogy függetlenségi politikus létére egy nyíltan Habsburg-párti föderalista politikussal kötött szövetséget, aki még 1918-ban is(!) a Habsburg-birodalom föderalista alapon való megmentéséért agitált. Jellemére rávilágít az első világháború kitörésekor tanúsított magatartása is. Éppen Amerikából tért haza Franciaországon át, amikor kitört az első világháború. A franciák letartóztatták és fogságba ejtették, mint egy ellenséges ország állampolgárát. De francia kapcsolatain keresztül elintézte, hogy hazatérhessen, cserébe felajánlotta, hogy hűségesküt fogad Franciaországnak, becsületszavát adta, hogy nem fog Franciaország ellen harcolni. A franciák haza is engedték, majd mikor hazaérkezik, az első dolga, hogy önkéntesként hadbavonult, noha arisztokrataként és országgyűlési képviselőként ez nem volt kötelessége. Magyarul először hűségesküt fogadott egy idegen államnak, majd mikor hazajött, esküjét megszegve önkéntesként csatlakozott ahhoz a háborúhoz, amelyik az ellen az idegen állam ellen is folyt, amelyikre először hazaáruló módon felesküdött. Károlyi szerencséje, és a Haza szerencsétlensége, hogy a fronton nem harcoltunk szemtől szembe francia csapatokkal: ha ott Károlyi fogságba esett volna, a franciák tuti kivégzik, a Haza megmenekült volna az 1918-as országvesztéstől.
Még ebben az évben feleségül vette Andrássy Gyula unokáját, a szintén arisztokrata Andrássy Katinkát, a kétségtelenül gyönyörű szép "vörös grófnét" aki egyben az elvtársnője is volt: az akkori szalonok unatkozó arisztokrata hölgyei között gyakori jelenséggé, hovatovább divattá vált kommunista és anarchista nézeteket vallani.
Ahogy a polgári radikálisok és hazai szocdemek a kezdeti háborúparti uszításról váltottak át antantbarátságra és háborúellenes pacifizmusra, úgy változott velük Károlyi véleménye is. Pacifizmusával és antantbarátságával elszigetelődött saját Függetlenségi Pártjában is, így abból 1916-ban kilépett és saját álfüggetlenségi pártot alapítva a polgári radikális-marxista ellenzéki szövetség vezéralakjává vált, az osztrák-román-szerb ügynökökből álló Jászi-féle tarsaságnak égetően szükséges volt valakire, aki álfüggetlenségiként nemzetinek látszik, hogy ne csak a szocdemek által befolyásolt munkásságot, hanem az ország legnagyobb lélekszámú társadalmi rétegét, a hazafias érzelmű parasztságot is félre tudják vezetni. Hogy érzékeltessük, hogy a pacifizmus mennyire nem volt összeegyeztethető a függetlenségi hagyománnyal, játszunk el a gondolattal, hogy IV. Károlynak sikerül különbékét kötnie az antanttal: ebben az esetben Károlyi nem tudta volna eldönteni, hogy függetlenségi legyen vagy pacifista, mert a kettő együtt nem lehetett volna.
A szerecsenmozsdató baloldali történészek szeretik úgy beállítani a tragikus eseményeket, mintha az országvesztés és a nemzetgyilkos béke a háborús vereség és a valóságban sajnos nem létező "nemzetiségi elnyomás" automatikus következménye lett volna, ami Károlyi Mihály és a mögötte álló balliberális körök aknamunkája nélkül is bekövetkezett volna. Az viszont tény, ahhoz, hogy az egyébként jogos szociális elégedetlenséget is felhasználó pacifista-destruktív bomlasztás könnyű táptalajra találjon, és Károlyi hatalomra jusson, több véletlen tényező együttállása is szükséges volt. Az egyik ilyen volt, hogy a cári Oroszország bukásával, majd a Leninék által megkötött Breszt-Litovszki békével a magyar társadalom és azon belül is a magyar politikai osztály keleti irányú veszélyérzete megszűnt. A bolsevizmust még nem tapasztalta meg, a nemzetiségi szeparatizmusról meg tévesen azt gondolta, hogy ahogy a kiegyezés előtt Bécs, onnantól kezdve pedig a cári Oroszország aknamukája állt mögötte, így annak kiesésével nem jelenthet komoly tényezőt. Így amikor Károlyi hatalomra került, illúzióból rövid ideig még olyan valóban hazafias erők is támogatták kormányát, akik rövidesen szembefordultak vele, így Horthy Miklós, Gömbös Gyula vagy Héjjas Iván.
De nem jutott volna hatalomra Károlyi a Habsburgok nélkül sem, akik négyszáz év alatt hány Forradalmunkat és Szabadságharcunkat vérbefojtották, most amikor nem hazafiak, hanem hazaárulók csináltak forradalmat, lényegében tétlenek maradtak. Károlyit - miután már egy hete ellenkormányt alakított - október 31-én az utolsó Habsburg uralkodó kinevezte miniszterelnöknek, ezzel kijelenthető, hogy a Károlyi-kormány minden egyes bűne egyben a Habsburgok bűnlajstromát is gyarapítja Trianonnal együtt. A kinevező okiratot pedig az a Habsburg József főherceg adta át, akiről mint egy karrierista szélkakasról külön tanulmányt lehetne írni, lényegében 1945-ig nem volt elég rövidéletű rezsim Magyarországon ahhoz, amit ne szolgált volna ki. Így a Károlyi rezsimet is, fel is esküdött Károlyira és az álNemzeti Tanácsra, nevét "Alcsútira" magyarosította, amit aztán 1919-ben az ellenforradalom idején visszahabsburgosított.
Na de visszatérve Károlyira, aki kinevezése után egy nappal visszavonta esküjét a királynak, és ezért a baloldali történetírás előszeretettel beállít a független Magyarország megteremtőjének, valójában nem teremtett meg semmit. Ugyanis uralkodói kinevezése előtt egy nappal már maga a legfőbb alkotóelem, Ausztria jelentette be kiválását a Habsburg birodalomból. 1904-ben a Függetlenségi Párt részéről még hazafias bátorság lett volna deklarálni az uralkodói jóváhagyás nélküli kormányalakítást és a Függetlenséget, de 1918 november 1-én a "Magyar Népköztársaság" deklarálása már semmiképpen se számított annak. 1918-ban nem kivívtuk a Függetlenséget, hanem a történelem kegyéből az ölünkbe hullott, ám Károlyi kormányának köszönhetően évvel nem tudtunk élni.
Hazaaruló kormányának első, alkoholista hadügyminisztere, Linder Béla, (akit a XX. század második felében Tito marsall ágyútalpakon kísérve temet majd el) kijelenti, hogy nem akar katonát látni, amit Károlyi külön megerősít a Népszava tudósítójának, vagyis a baloldali szerecsenmosdatók mentegetőzése, hogy "nem is úgy értette", "kiforgatták a szavait" rövid úton cáfolható, hiszen a miniszter kijelentésének tartalmát maga a miniszter főnöke, maga Károlyi erősítette meg a korabeli Népszavának, a Széchenyi könyvtár filmolvasójában mindez kikérhető és leellenőrizhető. És a kijelentéstől függetlenül a valóság is ezt támasztotta alá, a hadsereg alakulatát ellenőrizetlenül szélnek eresztették. Ráadásul mindezt nem kötötték egybe a fegyverek begyűjtésével, nagyszámú fegyvert hagyva a lakosság kezén, megágyazva ezzel a káosznak, a bal- majd az arra válaszul érkező jobboldali terrornak egyaránt. Bár a román és szerb megszállás elől a fővárosba menekülők nyomására a népszerűtlen Lindert hamar meneszteni kényszerültek, a pacifista destruktív, hadsereg ellenes bomlasztó politika lényegében nem változott, mert a soron következő, nem eléggé pacifista hadügyminisztereket a szocdemek követelésére sorra leváltották, így maradt destrukció, a bomlasztás, a zűrzavar és a káosz.
Károlyi következő gyalázatos lépése, amivel álfüggetlenségiként hátbaszúrta az emigráns Kossuth szellemi örökségét, az a belgrádi fegyverszünet megkötése volt. Ugyanis az emigráns Kossuth azon az állásponton volt, hogy Magyarország a kiegyezéssel nem vált állammá, és nemzetközi jogi értelemben Magyarország nem is létezett, csak egy "Osztrák-Magyar Monarchiának" csúfolt Habsburg-birodalom, aminek mind a kül-, mind a katonapolitikáját Bécs irányította. Így nemzetközi jogi értelemben vett Magyarország nem is létezett, ennélfogva hadviselő fél sem lehetett. Az antanttal nekünk nem fegyverszünetet kellett volna kötni, hanem új államként felvenni a kapcsolatot velük és deklarálni nekik az új állam létrejöttét, hogy minden állammal békében kívánunk élni, az ország államhatárait, és azt, hogyha azokat megsértik, ennek megfelelően reagálunk.
Ehelyett Károlyi a fegyverszüneti kérelemmel lényegében visszamenőlegesen elismerte a kiegyezést, a saját államának a kiegyezéssel való jogfolytonosságát és ezzel Magyarország hadviselő fél státuszát. És ami plussz hazaárulás, hogy elfogadta Belgrádban azt a demarkációs vonalat, ami a színmagyar Székelyföldet, a majdnem színmagyar Baranyát és olyan színmagyar vagy majdnem színmagyar városokat, mint Nagyenyed, Szabadka, Baja, Mohács vagy Pécs, odadobta a szerb vagy román megszállóknak. Az igazság az, hogy a demarkációs vonalként kijelölt Marostól délre és keletre eső orszagrészek az 1916-os román betörés óta nem magyar, hanem osztrák katonai közigazgatás alatt álltak, azonban a Károlyi-kormány nem tett semmit az ottani magyar közigazgatás helyreállítása érdekében.
Károlyiék a fegyverszünet és a demarkációs vonalak elfogadásáért cserébe a balkáni francia főparancsnoktól szenet kértek, hogy a Budapesten fellépő szénhiányt orvosolják. Azonban az országnak volt elég szénbányája, amivel ezt orvosolni lehetett volna, de ezek egy része az említett osztrák katonai igazgatás alatt álló országrészekbe estek, másrészt a szénkészletek nagy része még ekkor is le volt kötve német katonai szállítmány gyanánt, aminek teljesítését az amúgy deklaratíve antantbarát kormány még se próbálta megakadályozni - de arra bezzeg jutott energiájuk, hogy az Erdélyben állomásozó német haderő parancsnokát meglepetésszerűen letartóztassák.
Mindeközben az orszagvesztő kormány minden hazafias, az ország területi egységére irányuló kezdeményezést csírájában próbált elfojtani, viszont Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter hazaáruló utasítására a MÁV különvonatokat biztosított az Erdély elszakadását, és Romániához való csatlakozását kimondó gyulafehérvári szeparatista román nagygyűlésre. (A vonatokhoz úgy látszik nem volt szénhiány - az 1944-es zsidó deportálások mellett a gyulafehérvári szeparatista nagygyűlés vonatokkal való kiszolgálása örök szégyene marad a magyar vasút történetének). A nagygyűlést követő hetekben ellenállás nélkül meg is indult a román csapatok beözönlése Erdélybe, akiknek nemhogy fegyverük, de lábbeliük sem volt. Az Erdélyben található őrizetlenül hagyott fegyverraktárakból (és rablásokból) szerelték fel magukat mindennel. A betörő románokkal egyedül a székely hadosztály próbálta felvenni a harcot, azonban a Károlyi-kormánytól fegyver és lőszer helyett rendre csak visszavonulási parancsot kapott (amiket a parancsnok Kratochwill sajnos rendre teljesített is, viszont elutasította Héjjas Iván együttműködési ajánlatát a hazaáruló kormány megbuktatására). A hazaáruló kormányra egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy adja fel orszagvesztő pacifizmusát. Ebben a hangulatban került sor a Függetlenségi Párt helyi szervezete által szervezett, és a szerecsenmozsdatók által sokat emlegetett Károlyi szatmárnémeti beszédére, melynek során meglátogatta a Székely hadosztálynak a városban állomasozó alakulatait. Itt kijelentette, hogy nem engedi az ország megcsonkítását, és azt akár fegyveresen is kész megakadályozni. Károlyi miniszterelnöksége ideje alatt sem ezelőtt, sem utána nem így nyilatkozott, feltehetően nemcsak a Székely hadosztály, de saját pártjának haragját is tapasztalni a kellett a látogatás során, így elmondott beszédének őszinteségét ennek megfelelően kell értékeljük.
Természetesen Károlyi szatmárnémeti hazafiasan hangzó beszédét nem követték tettek, minden maradt a régiben, harc felvállalása helyett pacifista lózungok és antimilitarista bomlasztás, az újabb és újabb franciák által kijelölt demarkációs vonalak mögé való visszavonulás. Végül Károlyi március második felében átadta a hatalmat a kommunistáknak, saját bevallása szerint azért mert nem akarta elfogadni a Vyx-jegyzéket, valójában valószínűleg azért, hogy a nagy-antant a bolsevista veszély miatt jobban fegyverezze fel a cseh, szerb és román csapatokat.
Kozma Miklós azt írta visszaemlékezéseiben, ha Károlyiban egy csepp úri becsület is lett volna, főbe lőtte volna magát. Az emigrációban sem Károlyi, sem bűntarsai nem mutattak sem megbánást sem önvizsgálatot, viszont Magyarország ellen nemcsak uszítottak külföldről, de a kisantant országokat is uszították a katonai bevonulásra, akár újabb területvesztések árán is. Károlyi jelentkezett is a kommunista pártba, de Leninék nem volt szüksége a kékvérű, hazáját is eláruló operettforradalmárra, így elutasították felvételi kérelmét. 45 után hazajött, de köztársasági elnök már nem lehetett belőle, mindössze párizsi nagykövet, de Rákosiék nem kértek belőle, így lemondott, 1955-ös haláláig francia emigrációban élt. Jellemző rá, hogy a svábok kitelepítése ellen felszólalt, de a felvidéki magyarok kitelepítése ellen néma maradt.
Rehabilitálását a korai Kádár-rendszer kezdte el, itthon újratemették, utcát neveztek el róla, és Kun Béla helyett neki állítottak szobrot, 10 évvel korábban a Tanácsköztársaság emlékmű felállításánál. A gengszterváltás után a szadesz a Károlyi-Jászi-Linder triumvirátus dicstelen szellemi örökösévé, de az áljobboldali MDF számára is vállalható volt, így szobra 2010 utánig szégyenítette a főváros arculatát. 2010 után szerencsére kikerült a nemzeti panteonból, szobrát eltávolították a fővarosból (Siófokra száműzték, a Fidesz se merte a szoborparkba szállítani vagy megsemmisíteni), a róla elnevezett utcát lerövídítették "Károlyi utcára", kétértelművé redukálva, mintha a palota után csak a történelmi csaladról lenne elnevezve. Valószínűleg az akkori Fidesz így akarta kifogni az akkori Jobbik vitorlájából a szelet, de úgy, hogy azért szellemiségének a megtagadása ne legyen egyértelmű. Balliberális történészek mai napig megpróbálják felmentési jóvátehetetlen bűnei alól, vagy a mérsékeltebbek csak kisebbíteni bűneit, a háborúvesztésre és a győztes nagyhatalmak szándékaira fogni azt. Azonban az igazság az, hogy egy határozott honvédelmi és nemzeti külpolitika mellett, ha erőt mutattunk volna a francák, nem kockáztatták volna, hogy saját vérüket ontsák, vagy lőszereiket pazarolják egy kelet-európai ország feldarabolása érdekében, bármekkora területeket is ígértek oda a háború alatt a cseheknek, szerbeknek, románoknak. Volt fontosabb dolguk is: a német jóvátétel minél hamarabbi behajtása, és az oroszországi bolsevikok (utólag sikertelennek bizonyult) legyőzése (ez létfontosságú volt számukra, hiszen Leninékbtetemes mennyiségű francia kölcsön visszafizetésétctagadták meg). De mivel Károlyiék védtelenné tették az országot, a franciák csak kihasználták azt a hatalmi vákumot, amit Karolyiék oacifizmusa előidézett. Bevett módszerük még a szerecsenmozsdatóknak az ún. "értékalapú megközelítés", miszerint lehet hogy sikertelen politikus volt ugyan, de azért mert helyesen képviselt, csak naiv volt, hitt az igazságos békében. Ezt akaratán kívüli figyelmetlenségből maga a Karolyiék mérsékelt, azaz enyhén kritikus szerecsenmozsdatója Romsics Ignác cáfolta meg, aki idézte Károlyi haverjának, Jászi Oszkárnak még egy háború alatt keletkezett kevelét, melyben megjósolja, hogy a haború végén Magyarországnak egy mohácsi katasztrófával felérő békét kell majd kötnie. Vagyis ez az idézet arról tanúskodik, hogy nem voltak naiv ifealisták, nagyon is számítottak arra, hogy mi várhat Magyarországra, ha a győztes antantra hagyatkoznak. Szintén beszédes, ha a Hadtörténeti Intézet folyosóján megnézzük vitrinbe kiállítva a különböző korszakok katonai eskütételeit: a Károlyi kormány alatt bevezetett katonai eskütétel az egyetlen, amelyikből hiányzik az ország határainak és területének védelme (még a kommunistában is benne volt, csak a trianoni országra érzelmezték). Az az igazság, a Károlyi kormányzat nemcsak közvetlen fő felelőse a Tanácskormány rémuralmának és a 400 éves Habsburg rémuralommalnosutozva Trianonnak, de mivel Trianon az egész azt követő történelmünket meghatározta, Trianonon keresztül a Károlyi-kormányzat az összes további XX. századi tragédiáinkért is közvetett történelmi felelősséget visel.

Imrédy Béla
1891-ben született Budapesten, zsidó és német felmenőkkel is rendelkező Kisnémedi családban. A rossz nyelvek a XVI. században őse volt az a Fortunatus Imre, zsidó királyi tárnokmester, aki az államkincstár kiürítésével hozzájarult a török behatoláshoz, bár ez csak az "Imre" névazonosságon alapuló, valóságot nélkülöző történelmi pletyka lehetett.
A család gondos nevelésben részesítette, a piarista gimnáziumban alakult ki mély vallásos katolikus kötődése, emellett különösen fogékony volt az irodalomra és a zenére. 1913-ban jogi diplomát szerzett. Nyugat-európai útját követően pénzügyi pályára lépett, közben az 5. huszárezred önkénteseként harcolt a fronton. Kiváló képességeinek – és a zsidó báró Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke pártfogásának – köszönhetően gyorsan elindult felfelé a ranglétrán. 1918-ig, amíg pénzügyi szakvizsgát nem tett, a pénzügyminisztériumban gyakornokoskodott, majd 1919-ben tisztviselő lett ugyanitt. 1921-ben nevezték ki pénzügyi titkárrá. 1922-ben lett a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben pedig a testület főtitkárává választották. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatóhelyettese lett, 1928-ban pedig már igazgatója, végül 1935-től pedig elnöke volt. Igazgatói minőségben több nagy horderejű nemzetközi gazdasági konferencián részt vett. 1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával, aki kormányalakításakor felkérte őt mint gazdasági szakembert, hogy segédkezzen neki kormányprogramja, a Nemzeti Munkaterv elkészítésében. Segítségéért 1932. október 1-jén Gömbös Imrédyt választotta pénzügyminiszteréül – funkciójával együtt járt a felsőházi tagság –, amely pozícióját 1935. január 6-áig megőrizte, amikor is utódjául Fabinyi Tihamér addigi kereskedelmi minisztert nevezték ki. Miniszterelnökével nem volt felhőtlen a viszonya, első, 1933-as berlini útja után az egyik zárt kormányülésen ő kérte dühösen számon Gömböst, hogy milyen általa vélelmezett titkos alkut kötött Hitlerrel. Pedig hol volt akkor még a "csodás forradalom" ideje?
Lemondása után nevezte ki Horthy az MNB elnökévé. 1938. március 9-én tárca nélküli gazdasági csúcsminiszter lett Darányi Kálmán kormányában. Nagy szerepet játszott a győri haderőfejlesztési program megtervezésében és kivitelezésében. Darányi lemondása után, 1938. május 14-én a kormányzó Imrédy Bélát tette meg miniszterelnöknek, amiben szerepet játszhatott mély katolikus hite, tekintettel a rövidesen Magyarországon sorra kerülő eucharisztikus kongresszusra, illetve az ebből az alkalomból is meghirdetett Szent Istvan-évre.
A kortárs megfigyelők szerint a politikusok közül Imrédy miniszterelnök szereplése dominált a nagyívű májusi egyházi rendezvények során. A politikus ugyanis nem csak vallási, hanem politikai tekintetben is közel állt a Vatikánhoz: messzemenően helyeselte a XI. Piusz pápa által támogatott keresztényszociális – hivatásrendi elképzeléseket.
Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a Darányi-kormány politikájának továbbvitele jellemezte: a szociális törvényalkotás folytatása, a rend megszilárdítására irányuló korlátozó intézkedések és végül az egyre hangosabbá váló nyilasok megfékezése.
Noha már ekkor antiszemita volt, a különféle hazai nemzetiszocialista mozgalmakat ekkor még elítélte, mivel azok nyíltan a társadalmi rend megdöntését hirdették. Szálasi Ferencet Imrédy miniszterelnöksége alatt harmadszor is letartóztatták, és háromévnyi fegyházra ítélték. A kormányfő elsősorban a keresztény szellemiségű csoportokat, egyesületeket támogatta (például KALOT, EMSZO, MDOH). A különféle szociális intézkedések (1938-ban vezették be a családi pótlékot, illetve emelkedett a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke) nem csak az életszínvonalat javították, de a szélsőségesek vitorlájából is kifogták a szelet. Ugyanebből a célból fogadta el a parlament a Darányi idején kidolgozott választási törvényt, mely titkossá tette a szavazásokat, azonban emelkedett a vagyoni és műveltségi cenzus. Mintegy 300 000 fő szavazati jogát szüntették így meg, remélve, hogy ezzel megerősítik a kormánypárt pozícióit a népszerűségük csúcsán lévő nyilas mozgalmakkal szemben. Imrédy – bár neki magának is volt zsidó felmenője (egyik dédanyja) – antiszemita beállítottsága már 1937-ben bizonyosságot nyert, ugyanis az ilyen természetű politika egyik kezdeményezőjeként és kidolgozójaként lépett fel. 1938 májusának végén az országgyűlés elfogadta a Darányi idején beterjesztett első zsidótörvényt, amely szakított az állampolgári egyenlőség elvével, és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a vallási alapon megkülönböztetett zsidók jogait. Az egyes szakmákban maximum 20%-ot tehetett ki a zsidó származásúak száma.
Imrédy külügyminisztere a tekintélyes, idős diplomata, Kánya Kálmán maradt, azonban több dolog változott a korábbi külpolitikai vonulathoz képest. Példának okáért Imrédy első, római – és vatikáni – bemutatkozó látogatása (1938 júliusa) alkalmával meggyőződött arról, hogy a fasiszta Olaszországgal nézetkülönbségek állnak fenn, és hogy Benito Mussolini állama nem hajlandó garantálni Magyarország és Jugoszlávia jó viszonyát. Azt fontos tudni, hogy Imrédynek gazdasági érdekeltségei voltak Jugoszlaviában, így a magyar-szerb barátságot mindvégig fontosnak találta. (Például 1941 tavaszán - virtigli németbarátsága ellenére - Jugoszlávia megtamadása és a délvidéki revizió ellen foglalt állást). 1938 augusztusában Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán és a honvédelmi miniszter, Rátz Jenő Németországba látogatott. Az hogy Horthy - a diplomáciában szokatlan módon - nyíltan elutasította Hitler ajánlatát Csehszlovákiai megtamadására, az Imrédy hatásának köszönhető. Ugyanekkor Imréfy jogoszláv kapcsolatait felhasználva a kisantanttal is tárgyalások kezdődtek a jugoszláviai Bledben, ahol a rablószomszéd kisantant államok egyrzmény ketetében hozzajarultak Magyarország fegyverkezési egyenjogúságahoz, azzal a kitétellel, hogy az nem a szomszédai ellen irányul, egyúttal ígéretet tettek az elszakított orszagrészek magyar kisebbségeivel való jobb bánásmódra. Ennek az egyezménynek a megkötése teljesen felesleges volt, hiszen az elszakított nemzetrészek kisebbségi jogain érdemben nem javítottak, viszont a győri program az egyezmény életbelépése nélkül is megvalósult. Viszont a tárgyalások kiszivárogtak, és annak híre rontotta Magyarország pozícióit az egyre erősödő náci birodalommal szemben, és ennek ellensúlyozására terjesztette be Imrédy kezdeményezésére a gyengekezű Darányi az első zsidótörvényt.
Mindezek ellenére szeptemberben megbeszélések kezdődtek Berlinben Keresztes-Fischer Lajos vezérkari főnök és Andorka Rudolf, a katonai hírszerzés vezetője részvételével Csehszlovákia lehetséges megtámadásáról, illetve honvédségi mozgósítás és csapatösszevonás kezdődött az északi trianoni demarkaciós vonal mentén, illetve Prágát is fokozott diplomáciai nyomás alá helyezték.
Miután a közvetlen tárgyalások a meddő vita szintjén maradtak, a felek elfogadták a nagyhatalmi bíráskodást. November 2-án a Galeazzo Ciano és Joachim von Ribbentrop által vezetett konferencia meghozta az első bécsi döntést, amelynek eredményeként november 5-én megkezdődött a magyar csapatok bevonulása a Felvidékre és Kárpátalja déli övezetébe. November 13-án kihirdették az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.
Imrédy, aki mindig rendkívül bátor volt, amikor a zsidók ellen kiabált, az ország vezetőjeként gyávának bizonyult akkor, amikor fegyveresen kellett volna az országot megszálló csehekkel harcba szállni. A magyar kormány elégedetlen volt a kárpátaljai revízióval, ezért a Rongyos Gárda révén katonai akciót szerveztek a teljes terület megszerzésére, ezt azonban mind a német, mind az olasz fél határozottan elutasította, így az akciót Imrédy leállította. Az akciót szervező Kozma Miklós naplóbejegyzésében azt írja, az Imrédy-kormánynak ezért le kellett volna mondania.
A német irányba történő orientáció Imrédy egész miniszterelnöksége alatt jellemző volt. A külpolitikai sikerek és az erős szövetséges, Németország eredményei láttán Imrédy mindinkább a szélsőjobboldali, diktatórikus irányvonal hívévé vált. A hatalom által megszédített pénzügyi szakember 1938 szeptemberében hirdette meg kaposvári beszédében a "csodás forradalmat", azaz a diktatórikus fordulatot, mely hite szerint megoldást kínált a földkérdésre, valamint olasz mintára kamarák felállításával javított volna a munkásság helyzetén. Egyúttal a szigorúbb zsidóellenes intézkedések mellett foglalt állást – 1938 decemberében be is nyújtotta a később II. zsidótörvény néven elhíresült, később, gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt elfogadott javaslatát. Ez az antiparlamentáris elképzelés természetszerűleg kiváltotta a még mindig konzervatív többségű országgyűlés ellenszenvét, és Imrédyt az I. bécsi döntés óriási sikere is csak ideiglenesen tudta megmenteni.
A miniszterelnök olyan felhatalmazási törvényt akart életbe léptetni, amely a kormányt függetlenítette volna a parlamenttől, azonban ettől az elképzelésétől elállt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter határozott tiltakozására. Ezután – hasonló szándékkal – a házszabály módosítását tervezte véghez vinni. Ekkor azonban példa nélkül álló dolog történt. 1938. november végén 62 képviselő kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva, 115:94 arányban leszavazták Imrédy javaslatát a házszabály módosításáról. "Maradunk a Gömbös-i reformoknál, nem akarunk forradalmat!" - hírdették. Kozma Miklós egyenesen Károlyi Mihályhoz hasonlította naplójába mind Imrédy, mind Szálasi híveit.
A megrendült miniszterelnök azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak, Horthy és köre azonban az ellenzéket sem akarta hatalomra juttatni, így lemondását nem fogadták el. Imrédy mögött a hátralevő alig négy hónapjában kisebbség állt, mely egyre gyengült.
Imrédy azt a következtetést vonta le a történtekből, hogy a kormányzó valójában támogatja őt, de más módon: külső erők bevonásával kell letörnie a parlamenti ellenállást. Ezért egységes jobboldali radikális mozgalmat szándékozott létrehozni, mely a Magyar Élet Mozgalomban realizálódott 1939. január 6-án, a Pesti Vigadóban tartott nagygyűlésen. A MÉM a csodás forradalom megvalósításán szorgoskodott, jelképe, a csodaszarvas is erre utalt. Német nyomásra a nyíltan náciszimpatizáns Volksbund működését is engedélyezték.
A kissé nyilasok ellenében is politizáló, "úri fasiszta" szervezkedést Horthy és környezete is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsőjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott (a nyilasok 1939. februárjában robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen, mely 13 halálos áldozatot követelt). A kormanyzói párnak Imrédy személye miniszterelnökségének kezdetétől ellenszenvessé vált Imrédy feleségének viselkedése miatt, aki egyenrangúnak érezte magát a kormányzónéval, "drága Magduskámnak" szólította, letegezte, és az arisztokrata etikettet semmibe véve találkozásukkor mindig a nyakába borult és megölelte. Lemondatására végül kiváló ürügyül szolgált, hogy Rassay Károly és Bethlen István kiderítette egyik dédszülőjéről, Imrédynek anyai ágon dédapja szeredi Vajkay Károlyné Heller Karolina apjáról Heller Móricról, hogy zsidónak született. Másrészt kiderült, hogy Imrédy anyai nagyatyja, a bécsi születésű zsidó származású Zenger Károly, aki 1848-ban nevét Vajkayra magyarosította, szintén a keresztény vallásra áttért zsidó volt. Imrédyt így saját zsidópolitikája buktatta meg.
A bukott miniszterelnök nem tűnt el nyomtalanul a magyar politikai életből. Imrédynek minden közegben voltak támogatói: a keresztény nagyvállalkozóréteg még pénzügyi pályafutásának, a tábornoki kar a győri programnak, a szélsőjobboldal pedig a hőn áhított egység megteremtése irányába tett lépéseknek köszönhetően támogatta. Az 1939 márciusától Magyar Élet Pártja néven működő kormánypárt berkein belül mintegy 20-25 fős állandó táborral rendelkezett, és több kormánylap (Függetlenség, Új Magyarság) valójában az ő pártján állt.
Imrédy tudatában volt annak, hogy kizárólag német segítséggel léphet hatalomra. Ennek érdekében kilépett a kormánypártból (1940. október) és létrehozta a Magyar Megújulás Pártját, amely a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal lépett szövetségre, és egyértelműen Berlin támogatását élvezte. Köszöntésük a fasiszták által divatba hozott karlendítés és a Levente mozgalom "Szebb jövőt" köszöntésérevemlékeztető "Jobb jövőt" – "Adjon Isten!" mondatok lettek. Programjában szerepelt, hogy "előkészíttessék Magyarországnak a zsidó lakosságtól és .... szellemtől való teljes mentesítése." Mozgalmának kiterjedt sajtóját komoly pénzekkel támogatta a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete.[18] Miközben igyekezett elhatárolódni a nyilasoktól is, folyamatosan támadta a kormányt. 1943 végére a német vezetés egyértelműen őt tekintette a szalonképes vezetőnek, akit a megszállás után majd kinevezhetnek a magyar bábkormány élére.
Hogy a német csapatok bevonulása, 1944. március 19. után mégsem így történt, az egyfelől Horthy kitartó ellenállásának, másfelől az úri középosztály berkein belül szerveződő, a szélsőjobboldalt egységesítő törekvéseinek kudarcával volt magyarázható. A nagyobb bázis nélküli Imrédy így május 23-án ismét a tárca nélküli gazdasági csúcsminiszteri posztot foglalhatta el, igaz, pártja jelentős minisztériumokat és államtitkári szerzett meg. Ezek közül a legtragikusabb a Jaross Andor által megszerzett belügyminisztérium, amelyben a zsidóügyeket két imrédista zsidófaló államtitkár kapta meg, Baky Laszló és Endre László, akik Eichmannal együttműködve kb. egy hónap alatt végrehajtották a teljes vidéki zsidóság haláltáborokba hurcolását. Imrédy miniszterként nagy erőfeszítéseket tett a totális háború igényeinek teljes mértékű kielégítésére, miközben megpróbálta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségét – melynek elnöke volt – a saját céljai érdekében felhasználni, azonban nem járt sikerrel. A vidéki zsidóság begyűjtését és deportálását természetesen támogatta, csak az egyéni kegyetlenkedéseket helytelenítette, és diplomáciai megfontolásból javasolta, hogy a kikeresztelkedettekkel másképp bánjanak. Mikor a kormányzó júniusban leállította a deportálásokat, párthívei előtt kijelentette: ha pártjának volt ereje "a magyar vidék zsidótlanításához, lesz ereje ahhoz is, hogy a főváros zsidókérdését megoldja. Másutt meg kijelentette:"Nagy tett volt megszabadulni a zsidóktól".Ugyanakkor a német megszállókkal is konfliktusba került, mivel azok igyekeztek a zsidó vagyont kivinni az országból, és a magyar gazdaságot teljesen hatalmukba kerítették. A háborús helyzet alakulása és a belpolitikai események egyre inkább meggyőzték Németország vezetőit arról, hogy a saját érdekeit előtérbe helyező úri középosztály helyett az alsóbb rétegekből kikerülő nyilas szélsőjobboldalra kellene támaszkodnia. Szálasi és csoportja ekkor került előtérbe. Ezzel párhuzamosan Imrédy és köre mind kevesebb befolyással bírt: a politikus 1944. augusztus 7-én lemondott, és végleg elvonult a politikától. 1944 őszén az országgyűlésből alakult Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjaként még támogatta a nyilas hatalomátvételt és a háború folytatását. 1945 tavaszán Ausztriába, Salzkammergut üdülőövezetébe menekült családjával. Nem használt álnevet, azaz valószínűleg nem félt az elfogatástól, ami azonban hamarosan bekövetkezett. Az amerikai OSS Martin Himler ezredes vezette magyar részlege május 29-én elfogta, október 3-án pedig repülőgéppel George Granville hadnagy kíséretében további foglyokkal együtt Magyarországra szállították, ahol Péter Gábornak adták át.[20] Az amerikai kiadatási feltételek miatt (amit az amerikai szövetséges ellenőrző bizottság ellenőrzött is), miként a többi fővádlottal, vele szemben sem alkalmaztak kényszerítő eszközöket. A fogságban – mivel cserébe enyhébb ítélettel, később kegyelemmel kecsegtették – kidolgozott egy elaborátumot "Az infláció elleni küzdelem elvei és eszközei" címmel. Feltehetően ennek kapcsán jelentette ki utóbb a perében népügyészi szerepet betöltő Sulyok Dezső, miszerint Imrédynek köszönhető az 1946-os stabilizáció és a forint bevezetése. Ez a széltében elterjedő vélekedés azonban téves, hiszen dolgozata például éppen azt javasolta, hogy ne vezessenek be új pénznemet, és a stabilizációra csak a békekötés után kerítsenek sort.
A politikus a per folyamán nyugodtan viselkedett, és igyekezett részleteiben megcáfolni az ellene felhozott vádakat. Ellentétben Szálasival és Bárdossyval elismerte politikai felelősségét, viszont – csakúgy, mint Bárdossy – tagadta a népbíróság illetékességét az ügyében. Imrédyt november 23-án a népbírósági tárgyalás során első fokon kötél általi halálra ítélték, 1946. február 4-én pedig másodfokon golyó általi halálra módosították az ítéletet. Fellebbezését a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) nem fogadta el, és 1946. február 28-án kivégzőosztag sortüze végzett vele a Markó utcai börtön udvarán. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia bankelnöknek.

Gyurcsány Ferenc

1961. június 4-én született Pápán, egy lecsúszott felvidéki dzsentrifamiliaból származott apa és egy munkásnő gyermekeként. Bár mindig baloldali politikusnak vallotta magát, életmódjaban, attitűdjében, felelőtlenségében, erkölcsi aggályok nélküli kockazatvállalásaiban egyértelműen az apai vonalra ütött: nagyapja kártyaadósságok miatt még 1938-ban öngyilkos lett, apja pedig kisebb bűncselekmények miatt többször került börtönbe, és sosem volt állandó munkahelye, ami a szocialista viszonyok között kirívónak számított. Apja a fizetése nagyrészét elitta a kocsmákban, így édesanyja szegénységben de tisztességben nevelte.
1981-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ főiskolai bizottságának tagja lett. Elsősorban rendezvények, diákprogramok szervezésében vett részt. Később KISZ-titkárnak is megválasztották, ami a tudományegyetem és a tanárképző főiskola összevonása után jól fizető állást jelentett számára. Már ekkor imádott bulizni, és közelebbi kapcsolatba került mind a nőügyekkel, mind az alkohollal. 1984-ben a Pécsi Tudományegyetem, 1990-ben a Janus Pannonius Egyetem közgazdasagtudományi karán szerzett diplomát. Első szakdolgozataról erősen gyanúsítható, hogy akkori sógora szakdolgozatát egy az egyben ellopta.
1984 és 1988 között a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, majd 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett. 1989-ben a KISZ jogutódjának, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek (DEMISZ) az alelnöke volt, a szervezetben a radikálisabb, reformer vonalat képviselte. Két hónap után kilépett a DEMISZ-ből, és kb. harminc társával megalakították az Új nemzedék nevű ifjúsági szervezetet, melynek elnöke lett. A szervezet rövid ideig állt fenn, majd szinte észrevétlenül szűnt meg. Ezzel jó időre véget ért Gyurcsány Ferenc politikai pályafutása.
1990-től Budapesten dolgozott a CREDITUM Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél, ahol önálló ügyintézői, majd üzletszerzői pozíciókba emelkedett. Ekkor tanult meg angolul, amit tárgyalási szinten beszél.[37] A társaság kettéválása után, nemzetközi piacot célzó résszel az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt.-vel tartott, ahol résztulajdonos és az ötfős igazgatóság tagja lett. 1992-től vállalkozó, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatója. Egyik első nagyobb bevétele a korábban a KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolási feladatainak elvégzéséből származott, a cég felívelése pedig a Horn-kormány idejére tehető, amikor a korábbi kapcsolatoknak nagyobb hasznát lehetett venni. 1994-ben két tönkrement házasság után összeházasodott Apró Antal unokájával, Dobrev Klarával, aki kapcsolatai révén nagyban elősegelősegítette új férje először üzleti, majd politikai karrierjét. Személye nem is vérbíró anyai nagyapja, hanem a bolgár titkosszolgálati bekötöttséggel rendelkező apja miatt érdekes: a kommunizmus idején a magyarhoz hasonlóan a bolgár titkosszolgálat se volt nemzeti, hanem különböző idegen államok titkosszolgálati érdekeinek az átjáróháza. Azon belül is vélhetően a kommunista mivolta ellenére nemzeti érdekeket képviselő román és jugoszláv titkosszolgálathoz rendelkezhetett bekötöttségekkel, ugyanis a Gyurcsányhoz köthető hatalmas cégbirodalom Bulgarián kívül elsősorban Romániaban és Szerbiában rendelkezett hatalmas érdekeltségekkel, ezekben az országokban pedig nagy volumenű gazdasági tevékenységet folytatni hatalmi lojalítás nélkül lehetetlenség.
Az Altus 1995 novemberében elnyerte az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, a Motim többségét, a vásárláshoz szükséges 705 millió kifizetéséhez pedig attól a Magyar Hitel Banktól vettek fel hitelt, amelynek akkori elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska volt. 2002-től a felügyelő bizottság elnöke. 2002-ben Magyarország 50. leggazdagabb embere volt.[39] 2009-ben az időközben 100%-os tulajdonába került[40] Altus Zrt. vezérigazgatói tisztjét átadta feleségének, Dobrev Klárának.
Gyurcsány 2000-ben lépett be az akkor ellenzéki Magyar Szocialista Pártba. Saját bevallása szerint már gyűlöletkeltő kampányötleteit komolyan véve nyerte meg a baloldal a 2002-es választásokat, ilyen volt Kövér László "köteles beszédének" kiforgatása vagy a 23 millió román állampolgarral való riogatás (a sors fintora, hogy ez utóbbi valóban nem volt alaptalan: épp az MSZP-s Kovács László nyomására módosított és kiherélt statusztörvény majd az ennek nyomán megkötött Orban-Nastase paktum valóban hordozta ezt a veszélyt, a hazaaruló megállapodást a baloldalon kívül támadta a Magyarok Világszövetsége és az időközben kegyvesztettsége okán szélsőjobbra visszavitorlázni próbáló Torgyán-féle Kisgazdapárt is). A balliberális győzelmet követően először a román ügynök D-209 Medgyesi miniszterelnöki tanácsadója, 2003 májusától Ifjúsági és Sportminiszter.
Az első Orbán-kormányban - egyébként sajnos alaptalanul - a román állam és a titkosszolgálat a revíziós politika feléledésének rémét látta, ezért keleti rablószomszédunk titokban támogatta a baloldal 2002-es győzelmét. Azonban hiába volt az új miniszterelnök, D-209 szekus, immár a román titkosszolgalat kevésnek találta Horn-kormány idején jól megszokott, és a Kovács László által képviselt "lassú víz partot mos" csendes nemzethalál-taktikáját. A pártállami örökségből adódóan ugyanis az MSZP számos nemzetközi lobbiérdek bekötöttségével rendelkezett, amiből mindössze csak egy markánsan jelenlévő vonalat jelentett a Kovács László által képviselt kisantantbérenc vonal. Immár a románok a színfalak mögött Magyarország gyorsabb tönkretételét szorgalmazták, ezért az egyértelműen szekuspártnak tekinthető kisebb koalíciós partner segítségével megbuktatták Medgyesi Pétert, és helyébe az energikusabb, felesége és üzleti érdekeltsége révén erősebb kisantant bekötöttségekkel rendelkező, és a szekuspárt szadesz tarsadalomromboló magyarellenes programpontjaira egyértelműen nyitottabb, és energikusabb Gyurcsányt ültették a miniszterelnöki székbe. Így Gyurcsány Ferenc kormánya formálisan ugyan MSZP-s többségű kormány volt, de sokkal inkább a szadesz kormánya volt mint a nagyobbik kormanypárté, egyszerűen azért, mert MSZP-s minisztereinek többsége is sokkal inkább a szadesz neoliberális csomagba bújtatott társadalomromboló, nyíltan kisantantbarátprogramját képviselte, mint egy baloldali pártét. Ilyen volt például Veress János pénzügyminiszter vagy Szilvási György pénzügyminiszter.
Kormányának első komolyabb dicstelen megnyilvánulása volt a szégyenletes december 5-i népszavazásban vitt kampánya, melyben szociális érvekre hivatkozva az elszakított magyar nemzetrészek kettős állampolgárságának megtagadására buzdított. Az igenek ugyan csekély többségbe kerültek, de a népszavazás érvénytelensége a "nemre"- buzdító kampánynak is nagyrészt köszönhető volt (de annak is, hogy az akkori Fidesz is csak félszívvel állt az igenek mellé, és a szavazókörök nagy részébe nem is delegált szavazóbiztosokat, megadva a lehetőséget a kormanypártnak a népszavazási csalásokra).
Noha, mint már utaltunk rá, Gyurcsány Ferenc kormánya, jellegéből és geopolitikai kötődéséből adódóan sokkal inkább volt a szadesz pártja, mint az MSZP-jé, nem pusztán a népszavazási kampányhoz elengedhetetlenül szükséges szociális demagógia nem tette lehetővé a nyílt nemzetellenes program gyakorlatba ültetését. Hanem a félidőben átvett ciklus sem a társadalomromboló program gyors végrehajtását, kevés volt hozzá az idő, és már készülni kellett a 2006-os választásokra. Ezért a szadesz korrupciója és lopásai által okozott allamhaztártási hiányt elfedendő, valós kormányzás helyett "Száz lépés programja" néven PR-politizálásba kezdek (erről Szekeres Imre számolt be nemrég hitelesen). A választás előtt meghamisították a katasztrofális költségvetési adatokat, amivel - és a PR politikával és a rablószomszéd kisantant államok anyagi és titkosszolgálati segítségével és Gyurcsány debattőr személyiségével - ugyan megnyerték a választásokat, viszont az EU ahhoz kötötte a magyar kormány konvergencia-programjának elfogadását, hogy a valós költségvetési adatokat utólag nyilvánosságra hozza. Mivel Gyurcsány és kormányának pozsonyi, belgrádi és bukaresti kenyéradóinak Magyarország végső tönkretétele és térképről való eltüntetése volt a célja, az EU ezen követelésében meglátta a lehetőséget: kiszivárogtatója az igazságot, ezzel az ellenzéki jobboldal és a parlamenten kívüli szélsőjobb zavargását kiprovokálja, a zavargások az erkölcsileg bukott kormány hatalomhoz való ragaszkodásával kezelhetetlen helyzetet teremtenek, ami szükségessé teszi a rablószomszédos országok csapatainak behívását.
A folytatást tudjuk, ez lett a szűk kormányzati körben őszinteségi rohamot kapott Gyurcsány öszödi beszéde és annak őszi baloldali sajtó általi kiszivárogtatása "nyílvánvalóan végighazudtuk az elmúlt egy-másfél évet". Ekkor már a kormány "reformintézkedései", a készülő megszorítások súlyos csalódást, a kormánypártból való tömeges kiábrándulást okoztak, így a beszéd kiszivarogtatása Gyurcsány számítása szerint kitűnő gyúanyaggá vált.
Bár először a Kossuth téren békés tüntetők gyűltek össze, román feleségén keresztül román titkosszolgálati bekötöttséggel bíró, ál-irredenta Toroczkai Laszló társaival megrendezte a TV-székház ostromát (Az "Elkúrtuk" című NER-es film erre vonatkozó narratívája a valósagot tükrözte), rögtön hozzatéve, hogy az ott harcoló tömeg nagy része jóhiszemű, megvezetett, hazafi volt, és azt is, hogy nyílván a TV vezetésének szandékosan arrogáns elutasító magatartása is kellett a fejleményekhez. A TV-székháznál szandékosan védtelenül hagyott rendőrökkel pedig az volt a gyurcsányi hatalom célja, hátha meghal valaki a megtámadott rendőrök közül, illetve ha nem is, akkor is felhergelt a rendőrséget a hatalom oldalán a tüntetők ellen.
A meg nem szűnő tiltakozásnak és a rendőri erőszaknak a csúcspontja a Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján véghezvitt brutális, és a Fidesz-nagygyűlést is érintő rendőrattak volt, utolsó állomása pedig 2007 március 15.. Bár a hatalom orszagvesztő, hazaaruló céljai érdekében a rendőrattak közvetlen felelőse, Gergényi Péter cinikus megnyilvanulasaitól kezdve tüntetők és ártatlan utcai járókelők törvénytelen meghurcolásáig mindent elkövetett, hogy kiprovokáljon egy fegyveres felkelést, egyetlen rendőr nemhogy nem halt meg, de mégcsak nem is ért fegyveres támadás (kivétel a rendőrpalotara való gépfegyveres rálövés gyengére sikeredett és átlátszó kísérlete), így nem lehetett bevezetni a rendkívüli állapotokat, és nem lehetett rendcsinálásra hivatkozva behívni a rablószomszédos országok csapatait.
Így a rendkívüli állapotok bevezetéséhez új forgatókönyvre volt szükség: ráálltak a cigány-magyar polgárháború kirobbantására. A szlovák titkosszolgálat Veress János pénzügyminiszter fegyvermegsemmisítő cégén keresztül fegyverezték fel egyfelől a cigánymaffiát, másfelől szélsőjobboldali paramilitáris csoportokat. Ennek a tervezett polgárháborúnak előkészületei közé tartozott a tragikus nyolc halálos áldozatot követelő cigánygyilkosságat (amikor teljesen rendezett körülmények között élő, becsületes munkába járó cigányokat öltek meg), illetve az olyan brutális, cigányok által elkövetett gyilkosságpk, mint Olaszliszka (a Cosma megölése viszont nem ebbe a sorba tartozik: az Enyingi cigányokat az oroszok bérelték fel a gyilkosságra, mivel román és NATO kém volt). A tiltakozások folytatódtak, a kormány népszerűsége csökkent, majd mélypontra jutott, a koalíción belüli feszültségek is csak éleződtek, hiszen az SZDSZ elnöke, Kóka János és Gyurcsány között is konfliktus alakult ki.
A tervet minden olyan tényező segítette, amely a kormány népszerűtlenségét növeli, úgy tűnt, minden megfelelően alakul, a tiltakozások tovább folytatódtak, egyre nagyobb lett a társadalmi ellenállás. A reformlépések olyan vitatott és népszerűtlen elemeket tartalmaztak, mint pl. a vizitdíj, vagy a felsőoktatási tandíj. Ezekkel szemben a Fidesz vezette szövetség ún. "szociális" népszavazást kezdeményezett. Ennek megtartását az Alkotmánybíróság végül is engedélyezte. A 2008 tavaszán megtartott referendum eredménye lesújtó volt a kormánykoalíció számára. A növekvő ellentétek, melyeket súlyosbított a koalíciós partner által jelölt egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes leváltása, végül újabb kormányválsághoz vezettek. Ezt követően a szocialisták kisebbségben voltak kénytelenek folytatni a kormányzást, a szadesz már csak külső támogató maradt. Azonban Gyurcsány elkövetett egy súlyos hibát: igyekezett jóban lenni minél több világhatalommal, így nemcsak az ifjabb Bush-al majd annak utódjával, Obamával, hanem Putyinnal is, akivel szóbeli megállapodást kötött arról, hogy Magyarországon építik meg az oroszok kelet-európai gázelosztóját. Azonban az oroszok tudomást szereztek a tervezett cigány-magyar polgárháború előkészületeiről, ami a gázelosztó helyszínét kérdésessé tette. Az meg végleg kiverte Moszkvában a biztosítékot, hogy a kéilabdázó, de valójában román kémnek kiképzett Marian Cosma a "szabadidejében" a gyurcsányista magyar titkosszolgálat hathatós támogatásával kutakodott a Bakonyban otthagyott, hivatalosan nem létező orosz katonai objektumok után (rakétasilók, fegyverhordozó rakéták).
Ezek után egyszercsak 2009 februárjában Putyin váratlanul meghívta Orbánt Szentpétervarra. Két hétre rá Gyurcsány idegesen szintén kiutazott Putyinhoz. Putyin egy nagy kivetítőn felvételről lejátszotta a két héttel korábbi Orbán-Putyin találkozóról. Ezen Putyin közölte Orbánnal, hogy ő megbízott Gyurcsányban, megállapodott vele a gázelosztóról, de ő Magyarország ellenséei érdekében polgárháborút tervez a gázelosztó helyszínét adó Hazájába, ráadásul oroszellenes román kémtevékenységet támogat saját országa területén, ezért utasítást adott az FSZB-nek Gyurcsány likvidálására. Orbán erre megkérte Putyint, hogy ne ölje meg, élve többet ér, mint halva, az ő személye biztosítja ugyanis a Fidesz 2010-ben várható kétharmadát. Itt Putyin megszakította a felvételt, és közölte, két feltétellel teljesíti Orbán kérését: 1. Lemond, és a kormánypárt kinevez egy új miniszterelnököt, aki azonnal írásos megállapodást köt a gazelosztóról 2. A tervezett teljes cigány-magyar polgárháborúnak a személyi anyagát 72 órán belül elküldi neki a kapcsolattartó telefonszámokkal együtt. Gyurcsány természetesen minden feltételt azonnal teljesített, és márciusban benyújtotta lemondását. A lemondás napján ugyan az MSZP elnökének választották, de erről egy héttel később - vélhetően vagy orosz nyomásra vagy az oroszoktól való félelem hatására - erről is lemondott.
2010-ben már mint ellenzéki MSZP-s politikus jutott be a parlamentbe. 2011-ben több társával együtt kilépett az MSZP-ből, és Demokratikus Koalíció néven új, kisantant-barát ellenzéki pártot alapított, mely szellemiségében értelemszerűen a szadesz feltámasztásának tekinthető, és egészen 2024-ig az ellenzék meghatározó erejének számított, aminek köszönhetően viszont a Gyurcsány-fóbiára támaszkodva rendre kétharmaddal tudta megnyerni a választásokat.
2025. május 8-án bejelentette, hogy visszavonul a közélettől, lemond a Demokratikus Koalíció és a párt parlamenti frakciójának vezetéséről, valamint országgyűlési képviselő mandátumáról, és nem indul el a 2026-os választásokon. Egyúttal bejelentették, hogy elválnak Dobrev Klárával. A válással egybekötött félreállításában egyaránt szerepet játszhatott hogy álMagyar Péter és pártja átvette az ellenzéki térfél uralását, Dobrev állítólagos megcsalása, Gyurcsány egyre nyilvánvalóbb alkoholizmusa, valamint hogy a román titkosszolgálat a két szekus milliárdos Bige László és Bojár Gábor személyén keresztül immár nem őt és pártját, hanem az ellenzék új üdvöskéjét támogatja. Ezzel az is bebizonyosodott, hogy férjét politikai pályafutása során mindvégig a felesége, Dobrev Klára irányította.

Magyar Péter

1981. március 16.–án született Budapesten. magyar politikus, európai parlamenti képviselő, jogász, diplomata. A Talpra Magyarok Közösségének vezetője,[3][4][5] a Tisztelet és Szabadság (Tisza) Párt elnöke.Édesanyja, Erőss Mónika, a Jogi esetekből ismert Erőss Pál lánya, korábban a Kúria főtitkára volt, 2020 áprilisában pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese lett. Anyai nagyanyja Mádl Teréz, Mádl Ferenc (1931–2011) köztársasági elnök testvére. Anyai nagyapja Erőss Pál (1934–2021), a Legfelsőbb Bíróság egykori bírája volt, aki a rendszerváltás előtti Magyar Televízió Jogi esetek című műsorának közkedvelt jogász szakértőjeként vált országszerte ismertté.[50] Édesapja, Magyar István szombathelyi származású ügyvéd. Öccse Magyar Márton. Tanulmányait Budapesten és az Erasmus-program keretében Berlinben, a Humboldt Egyetemen végezte, diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán szerezte 2004-ben. Kocsis Máté szerint minden vizsgáján úgy hivatkozott magáta, minthogy "én mint Erőss Pál unokája". Szakmai pályáját a Fővárosi Bíróságon kezdte, majd jogi szakvizsgái letétele után nemzetközi ügyvédi területen helyezkedett el. Társasági, kereskedelmi és versenyjogi területen segítette multinacionális vállalatok magyarországi beruházásait.2006-ban vette feleségül Varga Juditot, a negyedik és ötödik Orbán-kormány későbbi igazságügy-miniszterét. Három gyermekük született. Ügyvédjelöltként részt vett a 2006-os utcai tüntetések rendőri áldozatainak ingyenes jogi képviseletében és segítésében.
A 2006. október 23-i utcai összecsapásokhoz vezető eseményeket követően a rendőrség zárlat alá vette a Kossuth teret. Az év decemberétől kezdve a térre Magyar Péter és Gulyás Gergely minden péntekre demonstrációt jelentettek be, amelyet a rendőrség rendszerint visszautasított. A patthelyzet azzal ért véget, hogy 2007 februárjában fideszes politikusok lebontották a kordont. A rendőrség évekkel később határozatban ismerte el, hogy a lezárás aránytalanul korlátozta a gyülekezési szabadságot. 2007-ben Magyar Péter a 2006 őszi rendőri erőszak sérülést szenvedett áldozatainak megsegítésére alapított Ne féljetek! Alapítvány titkára és kuratóriumi tagja volt, rokonai (Erőss Pál, Mádl Dalma), valamint többek között Fábry Sándor, Morvai Krisztina és Schmidt Mária társaságában.
2009-ben feleségével Brüsszelbe költöztek, mivel Varga Judit Áder János akkori EP-képviselő egyik politikai tanácsadója lett. Magyar Péter 2010-től a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársaként folytatta pályafutását. 2011-ben a magyar uniós elnökség során szakdiplomataként csatlakozott Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletéhez. Feladata többek közt a magyar kormányzati érdekek érvényesítése volt az uniós jogalkotás során, elsősorban a közlekedés- és energiapolitika, valamint a társasági és versenyjog területén. 2015-től a Miniszterelnökség csoportvezető diplomatájaként a magyar kormány és az Európai Parlament közötti kapcsolattartásért felelt, egyebek mellett jogi, pénz- és tőkepiaci, költségvetési, kereskedelmi és fejlesztéspolitikai ügyekben. 2018 szeptemberétől a Magyar Fejlesztési Bank EU-s Jogi Igazgatóságát vezette.
2019. június 8-tól 2022 februárjáig a Diákhitel Központ vezérigazgatója volt.
2022. június 27-től a Európa Agrár- és Élelmiszeripari Magántőkealap által tulajdonolt Good Farming Kft. ügyvezetője. A pénzügyi alapot eredetileg az állami tulajdonban lévő Exim Bank és a magyar állam hozta létre és finanszírozta 2021-től azzal a céllal, hogy a magyar élelmiszeripar számára külföldön termőföldet vásároljanak. Az ügy kapcsán kirobbant botrányban több szlovákiai politikus, köztük Robert Fico is tiltakozott, ennek hatására Szijjártó Péter bejelentette a határozat visszavonását. A cég a továbbiakban vagyonkezelőként működött. 2022 augusztusában a Magyar Közút Nonprofit Zrt. igazgatósági tagja lett. 2023 áprilisában bekerült a Volánbusz Lázár János által felfrissített igazgatóságába.
Magyar Péter és volt felesége személyével az elmúlt évek során számos kisebb-nagyobb ügyben foglalkozott a sajtó. 2021-ben a házaspár a XII. kerületben vásárolt összesen 200 millió forintért ingatlanokat. Vargáék a vételárból sajtóértesülések szerint mindössze 8 millió forintot fizettek ki, a fennmaradó 192 millió forintot bankhitelből fedezték. 2021-ben derült ki, hogy a pár családi otthonteremtési kedvezményt kapott még 2017-ben a balatonhenyei házukra. A Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) szabályai szerint azonban az nem járt volna olyan ingatlanra, amelyben nem életvitelszerűen lakik a kedvezményezett és családja. Varga Judit 2023 elején kamatostul visszafizette a felvett összeget.
Ugyancsak 2021-ben felröppentek a hírek a házaspár válásáról, amit ők közös nyilatkozatban cáfoltak. Kapcsolatukat erősen megbontotta Magyar Péter saját felesége iránti szakmai féltékenysége, hogy nem őbelőle lett miniszter. A kormánypárton belül nemcsak a szakmai tudását nem tartották megfelelőnek, de a viselkedését sem, a posványosi Orbán-koncerten például csak feleségére való tekintettel nem verték meg. Válásukra végül csak 2023-ban került sor, sajtóértesülések szerint azért, mert kormányközeli körök kérték tőlük, hogy halasszák el válásukat a 2022-es választás utánra. Válását követően 2023-ban jött össze Vogel Evelinnel, akivel kapcsolata 2024 nyaráig tartott. Színrelépése előtt Mészáros Lőrincnél kilincset állásért, de szakmai felkészültségét ott sem találták megfelelőnek.
2024 februárjában Magyar Péter neve a bicskei pedofil-botrányban érintett Kónya Endre kegyelmi ügye kapcsán merült fel ismét. Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférje ugyanis nem várt mellékszereplőjévé vált az elnöki kegyelembe belebukó Novák Katalin lemondásának. Magyar Péter Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférjeként 2024 februárjában keltett országos figyelmet. Novák Katalin kegyelmezési ügyének hatására nyilvánosan bejelentette, lemond minden kormányzati tisztségéről, miután mély elégedetlenségét fejezte ki a Fidesz kormányzásával kapcsolatban. 2024. február 10-én, Novák Katalin köztársasági elnök lemondása és Magyar volt feleségének, Varga Juditnak a közélettől való visszavonulása nyomán Magyar Péter nagy visszhangot keltő nyilatkozatban mondott le minden állami tisztségéről, állami vállalatoknál betöltött posztjairól, tiltakozásul Novák Katalin kegyelmezési ügyének kormányzati kezelése, elsősorban Rogán Antal miniszter tevékenysége miatt:
"Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, ahol Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba, miközben gondolkodás nélkül feláldozzák azokat, akik ellentétben velük, soha nem a saját anyagi érdekeikért, hanem a hazájuk érdekében és a honfitársaikért dolgoztak." A bírálatai során kiemelten utalt Rogán Antal miniszter személyére is, aki állításai szerint nagymértékben felelős a magyar jogállamiság leépüléséért. Emellett Magyar Péter számos kormányellenes kritikát fogalmazott meg a Partizán YouTube-csatorna műsorában, ahol személyes tapasztalatok és élmények alapján számolt be a rezsimmel kapcsolatos aggályairól és súlyos visszaélésekről. A videót egy nap alatt egymillióan látták.
Március 15-én hirdetett zászlóbontást új politikai mozgalma, a Talpra, Magyarok! Közösségének az Andrássy útra, ahol többek között a NER által mesterségesen megosztott társadalomról, a valójában vagyoni hasznot leső, teljes mértékben a kormány által irányított ellenzéki pártokról, valamint az országvagyon jelentős részének fideszes alapítványokba való kiszervezéséről beszélt. Magyar bejelentette, hogy új, megkerülhetetlen és megvásárolhatatlan politikai erőt hoz létre, melynek 12 pontos programját felolvasta. A 2024. március 13-án még meg sem alakult párt népszerűségét már 13%-ra, március 16-án már 20% fölé mérték. Szintén 2024. március 15-én jelentette be pártalapítási szándékát, "politikai alternatívát kínálva a szerinte mesterségesen megosztott társadalomnak, mindazoknak, akik a parlamenti ellenzékből és a kormánypártokból is kiábrándultak". 2024. április 6-ára tüntetést hívott össze a Kossuth térre, ahol több százezer demonstráló előtt jelentette be, hogy már biztosan elindulnak a június 9-i EP-választáson. Beszédében hangoztatta, hogy az általa vezetett politikai erőnek kiemelt feladata lesz a romák valódi integrációja, egy új oktatási minisztériumot ígért, és a Klik feloszlatását is célul tűzte ki, a rendezvényen Tarr Zoltán is felszólalt. 2024. április 10-én bejelentette, hogy a Tisztelet és Szabadság Párt (röviden TISZA Párt) színeiben indul a 2024-es európai parlamenti választáson. Közben valóban átvette a korábban ismeretlen TISZA Pártot, és szoros kapcsolatot épített ki az előbb említett Tarr Zoltannal, aki erős kapcsolati hálóval rendelkezik mind a hazai, mind a nemzetközi globalista-sorosista hálózattal, így a Tisza Párt szürke eminenciásává vált. A párt elindult a 2024-es európai parlamenti választáson, a Fidesz mögött a második helyen végzett, 29,53%-kal 7 mandátumot szerzett.
A 2024-es EP választást követő napon Magyar konfliktusba keveredett az ATV-vel, miután az aznapi Egyenes beszéd című műsorban a műsorvezető Rónai Egon szembesítette Magyart azon előző napi, a csatorna szerint valótlan állításával, miszerint az ATV-be nem hívták meg március 27. és május 3. között, holott erre az elmúlt hónapokban többször is volt példa az ATV dokumentumai szerint. Magyar erre nem reagált, hanem megkérdezte a műsorvezetőt, hogy ha már behívták, szeretne-e a választási eredménnyel, vagy a politikával kapcsolatos kérdést feltenni neki, s mivel Rónai nem kérdezett a témában, így Magyar elköszönt és kisétált a stúdióból. Az esetre ezután Magyar, az ATV és egyéb közszereplők is különböző módon reagáltak, ki Magyart, ki a csatornát kritizálva.
Magyar később egy Facebook-posztban közzétette, hogy az ATV munkatársai közül ki milyen vallási felekezethez tartozik (a lista nem minden esetben fedte a valóságot.) Bár a listán nevek nem szerepeltek, a személyeket mégis könnyű volt beazonosítani az ATV-nél betöltött munkakörük alapján. Az ügyben a közérdekű bejelentéseiről és feljelentéseiről ismert Tényi István, volt Fidesz-tag tett rendőrségi feljelentést, valamint bejelentést a NAIH-nál. A feljelentést az ügyészség bűncselekmény hiányában elutasította, a NAIH pedig elmarasztalta Magyart és az érintett poszt törlésére kötelezte. Magyar később egy Facebook-posztban elnézést kért minden érintettől. Ez idő tájt az ATV tévécsatornát Magyar Péter rendszerint fideszes médiatermékként azonosította a saját szociális média felületein, mondván, az ATV Csoport rengeteg szállal kötődik a NER-hez és az Orbán-kormányhoz és csak elbábozzák az ellenzéki tévét. Az ATV és Magyar viszonya csak augusztus közepére normalizálódott, ekkor fogadta el Magyar az ATV meghívását ismét az Egyenes Beszéd c. műsorba. A műsort ezúttal Szöllősi Györgyi vezette és nem esett szó a konfliktusról.
2024. június 21-én, péntek hajnalban Budapest egyik központi szórakozóhelyén dulakodásba keveredett, fiatal lányokat molesztált, majd ellopta valakinek a telefonját és a Dunában dobta. A botrányról több videofelvétel járta körbe a médiát. A rendőrségi nyomozás jelenleg is tart.[23] A következő hétfőn, 24-én vette át az európai parlamenti képviselői megbízólevelet, ami alapján már bizonyos fokú képviselői mentelmi jog illeti meg. Korábban azt nyilatkozta, hogy soha nem ülne be az EP-be, az a "világ legnagyobb kamuállása", éshogy a mentelmi jog intézményét eltörölné, a telefonlopási botránya után mégis elfogadta a mentelmi jogot, és beült az EP-be. Nem először hazudtolta meg önmagát, a Gulyás Martin féle interújaban még azt állította, nem kíván politizálni, a piacról kíván megélni.
2024-es közéleti megjelenése után kormányközeli lapok és közszereplők családon belüli erőszakkal vádolták meg Magyar Pétert. Bayer Zsolt állítása szerint "mi itt, a Fideszben, nagyjából tíz éve tudjuk, miképpen bánik a feleségével". Kiszivárgott egy 2020. decemberi rendőri jelentés, amely szerint Magyar Péter inzultálta akkori feleségét és a kiérkező rendőröket.
A jelentés kapcsán közéleti vita bontakozott ki a szivárogtatás szándékosságáról, a forrás hitelességéről, illetve arról, hogy az ügy részletei a nyilvánosságra tartoznak-e. Miután Dezső András, a HVG munkatársa telefonon kereste meg, Magyar Péter nyilvánosan támadta és propagandistának nevezte az újságírót. A HVG ezután korlátozta az ügy részleteinek publikálását. Ennek hatására Dezső András és több kollégája távozott a laptól. Ezzel párhuzamosan álMagyar felhívta az exét, Varga Juditot és arra próbálta rávenni, hogy az hazudjon a HVG-nek a párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos jegyzőkönyvet illetően. Az újságíró melletti tömeges kiállás nyomán Magyar Péter azt mondta: "lehet, hogy túlzás volt így nevezni őt". Antoni Rita nőjogi aktivista kiállt Varga Judit mellett, és elzárkózott Magyar Péter mentegetésétől az ügyben. Véleménye szerint a kormány felelőssége, hogy Varga Judit bántalmazásról szóló állításainak a közvélemény nem ad hitelt vagy relativizálja azokat. A vádakat részben megerősítette Varga Judit a Hajdú Péternek adott interjújában. Miniszteri lemondása után ez volt az első nyilvános szereplése. Az interjút többen kritizálták, annak vélt politikai motivációja miatt, és mert a felmerülő nőjogi és politikai kérdéseket – amelyek a köz szempontjából leginkább relevánsak – mellőzte. Török Gábor politikai elemző az interjút "Mónika Show"-nak nevezte. Hajdú Péter az interjú után azt mondta: "Sajnálom, hogy a magánéletéből szappanopera lett." Magyar Péter a vádakat határozottan tagadta és azt állította, valójában Varga Judit bántalmazta őt fizikailag.
2024. július 22-én Magyar Pétert a Tisztelet és Szabadság Párt elnökévé választották, az addigi elnök, Szabó Attila tiszteletbeli, alapító elnök lett. Az EP választasokat követően országjárásba kezdett, és a kórházak állapotáról tett közzé felvételeket - ezek részbennigazak, részben manipulálták voltak. Mindez tovább növelte népszerűségét, és egészen 2025 tavaszáig folytatta, amíg pártjának egyik EP-képviselője, Kollár Kinga egy kétdésre adott válaszában el nem ismerte, hogy ő képviselőtarsaival az EP-ben azon dolgoznak, hogy az EP megvonja vagy legalább visszatartása a Magyarországnak járó uniós támogatasokat, ennek köszönhetően számos kórház és vasútvonal rekonstrukciója marad el, és ez pozitív, mert elősegíti az ellenzék győzelmét. Az elszólasból hatalmas botrány kerekedett, Bayer Zsolt tiltakozónaggyűlést szervezett az EU külképviselete elé, ezzel álMagyar megerősítette saját korábbi róla kiszivárgott hangfelvételt, miszerint pártja csupa agyhalottakból és Soros-ügynökökbőlnáll. ÁlMagyar ezután kénytelen volt visszábbvenni a kórhazas posztjaiból, hiszen ha kórházazott, a fideszes propaganda joggal mutogathatott vissza, hogy azért ilyenek a kórházak, mert Dollár Kinga. Ehelyett a magyar vasút állapotára helyezte a fő fókuszt, talán mert ott a kormányzati felelősség is egyértelműbb a kórházak állapotához képest, bár egyik vasúttal kapcsolatos csúsztatását saját híve, a vasútvlogger Kuhár Bence leplezte le.
Ezzel egyidőben a Központi Nyomozó Főügyészségen eljárás indult Magyar Péter egyik tőzsdei ügyletével kapcsolatban. Az ügy az Index egyik cikke miatt robbant ki, amelyben a lap azt állította, hogy 2023. július 21-én délután Magyar eladta az összes egyéb részvényét, és bevásárolt Mészáros Lőrinc cégének, az Opusnak a részvényeiből. Majd, írta az Index, a tőzsdezárás után Mészárosék részvény-visszavásárlási akciót jelentettek be megnövelve a papírok árfolyamát, hétfőn pedig A Tisza Párt elnöke eladta a részvényeket, és állítólag ezzel több millió forintos haszonra tett szert, ami felveti a bennfentes kereskedelem gyanúját.
Szintén hozzá kötődik az ukrán kémbotrány, Cseber Rolanddal való kapcsolata, pártja második fő emberének, Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök ukránbarát megnyilvánulásai, a 13 pontos "Nép hangja" nevű népszavazási kezdeményezésébe pedig egyértelműen az EP nyomására rakta bele és hozta ki 54%-os igenre Ukrajna EU-s tagságát. Mindez arra utal, hogy álMagyar pártja nem csak közvetlenül, hanem a rablószomszéd Ukrajnát keresztül is Brüsszelbe és a Soros-birodalomba van bekötve. Ugyanakkor az energikus Gyurcsány visszaképtetése valamint a két szekus milliárdos, Bojár Gábor és Bige László támogatása arra utal, hogy valószínűleg a román titkosszolgálat felé is megvan az elköteleződés.
Emellett számos más botrány is szabdalják jó hírnevét, ahogyan bánik beosztottjai al és a nőkkel. 2024 elején elhagyta Vogel Evelin, aki youtube videót is megosztott, melyben elmondja hogy Magyar Péter valójában milyen ember, de számtalan ember hagyta ott a cicapárt vezetését a THE MAN stílusa miatt. Ennek ellenére hívei körében nagy népszerűségnek örvend, a botrányok nem harcolnak semmit ellenzéki vezető szerepén, azonban hogy valóban népszerűbb lett-e a Fidesznél, azt az egymásnak ellentmondó közvélemény kutatási adatok miatt jelenleg nehéz megállapítani. Két erdélyi performansza, a Nagyváradig tartó menetelésének Trianonon túleső szakasza (ahol "román földnek" titulálta Erdélyt) valamint a nagyadorjáni tábora egyértelműen kudarcnak tekinthető.

Mind a négy ábrazolt dicstelen történelmi személyiség, Károlyi Mihály, Imrédy Béla, Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter esetében megállapíthatóak olyan tulajdonságok, amely vagy mindannyiukra, vagy közülük legalább háromra igaz. Először is mind a négyen rendkívül hiú és egoista emberek, akik számára az "én" az első, politikai meggyőződésüket pedig aszerint alakítják, hogy mennyire jönnek be egyéni számításaik. Továbbá hármójuk, Károlyi Mihály, Imrédy Béla és Magyar Péter esetében a hiú sértettség, a mellőzöttség érzése fordította szembe azzal a politikai közösséggel, amelyet eredetileg szolgáltak, de amelyről úgy vélték, nem tartott az ő páratlan és megismételhetetlen géniuszukra igényt: Károlyi Mihályt az arisztokráciával, Imrédy Bélát a Kormányzóval és angolbarát körével, Magyar Pétert a NER-el fordította szembe a közügynek áttranszformált egyéni bosszúvágy. Továbbá mindhármójuk egyébként jogos szociális elégedetlenséget csatornázott be hazaáruló politikájának legitimálása érdekében, Károlyi és álMagyar esetében a támadott hatalom sem tekinthető nemzetinek. Gyurcsány esetén nem beszélhetünk megsértődésről, ő már pályafutásának kezdetétől megtalálta a számításait, Dobrev Kláraval való házassága pedig abszolút hozzásegítette karrierjének kitepjesedéséhez. És mivel sértődés sem volt, így nála a szociális elégedetlenség felhasználása sem merült fel, nála az MSZP is csak a választásokat eldöntő nyugdíjas és cigány szavazatok besöprésére kellett, igazi partnernek a szadeszt tekintette, és kormanyzásával csak a belpesti értelmiség elvárásasainak akart megfelelni. És végül Imrédy kivételével valamennyiük, Károlyi, Gyurcsány és álMagyar is két merőkanállal szerették habzsolni az életet, Károlyinál a kártya, Gyurcsánynál és álMagyarnál az alkohol a pénznyelő szenvedély, amiről nem bírnak lemondani. Ezen tulajdonságoknak a számbavétele azért fontos, mert tudnunk kell kiszűrni azokat, akik nem közénk valóak: a hiú, becsvágyó, egoista és szenvedélybeteg embereket ki kell zárni sorainkból!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös römánszakértője

2025 08. 30.