Székely Magyar Nemzetőrség

2021 márciusában jelent meg honlapunkon 286-os számú írásunk, melyben egy több politikust és közéleti szereplőt érintő, de főként az R"M"DSZ és az SZNT uniós polgári kezdeményezése, illetve annak két referense, Vincze Lóránt és Pesty László ellen készülő koncepciós perről írtunk, és amelynek célja lett volna az Orbán-kormány lejáratása a 2022-es választások előtt, mivelhogy a koncepciós vád szerint a magyar állam pénzén törvénytelenül vásároltak volna aláírásokat a EU-s polgári kezdeményezéshez, amit román kívánságra kiegészítettek volna a Beke-Szőcs ügy szintén koncepciós terrorista vadjával. ti. eszerint Beke-Szőcsék terrorista kiképzését is titokban a magyar állam finanszírozta volna.
Ezen írásunkat az alábbi sorokkal kezdtük: "Írásunk elején szeretnénk leszögezni, hogy a cikkben szereplő értesüléseket híranyagcsere révén szereztük, információ forrásunk ezeket nem egészen törvényes titkosszolgálati eszközökkel, lehallgatásokkal, zsarolásokkal stb. szerezte. Információ forrásunk nem járult hozzá, hogy kilétüket felfedjük, az ellen viszont nem emelt kifogást, hogy a tőlük nyert értesüléseket saját felelősségünkre nyilvánosságra hozzuk! Ennél fogva az itt szereplő állításokat sem alátámasztani, sem azok hitelességét ellenőrizni, sem a forrást megnevezni még hatósági eljárásban vagy titkosszolgálati együttműködés keretében sem áll módunkban. Ezen kívül szeretnénk nyomatékosítani azt is, hogy a balliberális kisantantbérenc ellenzékkel ha nem is egyenlő mértékben, de a narancsos kétharmadot számtalan pozitív vonása ellenére Népünk és megtépett drága Hazánk számára nemkívánatosnak tartjuk. Ezért ha valaki ismeri eddigi írásaink szellemét, az pontosan tudja, hogy mi sem áll távolabb tőlünk, és itt az elején kinyilatkoztatjuk, nem áll szándékunkban hogy a Fidesz-KDNP-t, pláne nem a Kelemen Hunor vezette kollaboráns R"M"DSZ-t, azok prominens politikusait pozitív színben feltüntessük, és ezek számára akárcsak burkolt módon, Brüsszel és a balliberális országvesztők elleni harc ürügyén is kampányolni. Viszont a nyert értesülések döbbenetes súlyát mérlegelve arra jutottunk, hogy hazafias kötelességünk azokat nyilvánosságra hoznunk akár azon az áron is, hogy azok Fidesz és az R"M"DSZ, illetve ezek prominens politikusainak átmeneti népszerűség-növekedését vonják maguk után, és nemmellesleg hogy kockáztatjuk a "rémhírterjesztés" BTK tényállásának kimerítését, melynek büntetőjogi következményeit előre is kijelentve, ünnepélyesen magunkra vállaljuk! Tesszük ezt bízva abban, hogy az általunk nyilvánosságra hozott értesülések azok megvalósításától legalább részben visszatartja kiagyalóit, illetve hogy a magyar kormányzat és az érintett célszemélyek számára jövőbeni felkészülési lehetőséget ad azok kivédésére, és bízva abban is, hogy az érintett célszemélyek legalább egy része levonja belőlük a jövőre nézve a megfelelő tanulságokat."
Nos, fentebbi kikötéseinket jelen írásunk esetében is szó szerint fenntartjuk, lévén, a forrásunk ugyanolyan jellegű. Akkori írásunkból szerencsére semmi sem valósult meg, talán épp azért mert kockáztatva büntetőjogi felelősségünket, szerzett információinkat akkor nyilvánosságra hoztuk.
Nos ezúttal egy kevésbé szövevényes koncepciós perről van szó, ezt is Brüsszel tervezi és szintén a cél a magyar kormány lejáratása a 2026-os választások előtt. Forrásaink szerint az ötletgazda ezúttal álMagyar Péter és/vagy Tarr Zoltán, akik a parajdi sótragédia masnapján már azon agyaltak, hogyan lehetne a parajdi sóbánya tragédiájába valahogy becsempészni a Fideszt vagy annak holdudvarát. Eszerint a híresen korrupt, így könnyen megvásárolható román állam teljes gépezetét Brüsszel által felbérelve visszamenőlegesen olyan dokumentumokat hamisítanának, amelyek Mészáros Lőrincet valamilyen módon belekevernék és a főbűnösévé tennék a parajdi sóbánya katasztófájának. Forrásaink szerint eredetileg Tarr Zoltán felvetette azt is, hogy Mészáros helyett Tiborcz Istvánt kellene kiszemelni, mivel Orbán rokonságához tartozik, viszont Magyar ezt arra hivatkozva vetette el, hogy az energikus Tiborcz kommunikációsan ügyesebben tudná képviselni a vádak cáfolatát, mint a műveletlen suk-sükölő, egyetlen épkézláb értelmes mondatot is kimondani képtelen Mészáros. Forrásunk szerint kétféle forgatókönyv született: az egyik szerint a sóbányát üzemeltető, 51%-os román állami tulajdonban lévő Salrom 49%-os magánrészvényeinek minél nagyobb hányadába hamisítanák bele Mészáros érdekektségeit, a másik (az elsőt nem kizáró) koncepció szerint alvállalkozóként Mészáros egyik romániai cégét bíznák meg a Korond-patak elterelésének és a bánya vízszigetelésének kivitelezési munkáival, azonban a pénzéhes magyar vállalkozó elszámolási viták miatt szabotálná a kivitelezést. Ennek román részről megvolna az az előnye is, hogy így a valódi román felelősök megúszhatnák a felelősségrevonást, viszont egy Mészáros ellen indítandó román eljárás ténye komoly kommunikációs siker lenne a Tiszának. Főleg annak tekintetében, hogy a csonka-országi Fidesz-szavazókat még passzívabbá tenné, illetve a Tisza belső körein belül sem sikertörténetnek elkönyvelt nagyváradi túra után valóban megnyílnának az erdélyi szavazók a Tisza előtt, akár protestszavazatok formájában, hiszen a parajdi sóbánya nemcsak a település, hanem az egész térség turizmusához komolyan hozzájárult, a katasztófa miatt hoppon maradó panziótulajdonosok és egyéb turizmusból elő vállalkozók pedig a magyar állampolgárságot is felvett székely lakosság döntő hányadát teszik ki.
Még egy hét se telt el a parajdi tragédia óta, de Brüsszelben annyira fogadókészek voltak az ötlet iránt, hogy nem hivatalos csatornákon már el is kezdték tapogatózást Bukarestben a visszamenőleges dokumentumhamisítások és az ennek nyomán Mészaros ellen indítandó koncepciós per kapcsán. Válaszként meg is érkezett egy egész román kívánsaglista: a románok a már Vincze-Pesty koncepciós tervekben is felmerült erdélyi magyar terrorizmus magyar kormány általi finanszírozásának a koncepcióba való belekeverését szabták feltételül, ezen felül a választások megnyerése után a magyar haderő fejlesztésének teljes leállítását, a honvédség komplett felszerelésének Ukrajna részére történő odaadományozását, a határon túli magyarok anyagi támogatásának teljes megszüntetését, a könnyített honosítással szerzett kettősállampolgárok állampolgarságának visszavonását, revizionista szervezetek, szimbólumok és nézetek büntetőjogi kriminalizálását, valamint a településvédelmi törvény visszavonását. Ezen felül kötelezettséget arra is, hogy az új Tisza-kormány előmozdítja Budapest vezetésénél annak a megállapodásnak az érvényre juttatását, amelyet még Tarlós István idejében kötött a főváros Bukaresttel, és amelynek értelmében román ortodox katedrális épülne Budapesten. A román fél ezúttal a leendő ortodox katedrális helyszínét is meghatározta: a Blaha Lujza téren, gyakorlatilag az 1965-ben ledózerolt Nemzeti Színház helyén.
Forrásunk tudni véli, hogy amikor Brüsszelből felhívták ezügyben egyeztetésre, álMagyar azonnal vehemensen tiltakozott a koncepciós ügy fentebbi irányú kibővítése ellen, legalábbis addig mindenképp, amíg a Tisza meg nem nyeri a választásokat. Mint érvelt, ő aki hosszú éveket töltött a NER legbelsőbb köreiben, pontosan tudja, hogy hogy gondolkodnak a fideszes választók és hogy hogyan tudja befolyásolni őket a kormánypropaganda. Avval érvelt, hogy a (valóságban sajnos nem létező) magyar területi ambíciókat ennél sokkal halványabban sejtető ukrán kémügy - nem a nyilvánosságnak hanem saját belső használatra szánt méréseik szerint - egyáltalán nem használt az amúgy is borotvaélen táncoló 26-os Tisza-győzelem esélyeinek: egy komoly, állami szinten felmerülő irredentizmus vagy akárcsak a revizionizmus vád mozgósítólag hat a Fidesz-szavazókra. (Ráadásul a Tisza vezérkarán belül azért is idegesek, mert nehezen tudják megbecsülni a kormányra az uzsorások által befolyásolt, krumpliért, száraztésztáért és konzervért szavazók létszámát, őket ugyanis mentálhigéniás állapotuknál fogva nem lehet közvélemény-kutatásokba bevonni, maga álMagyar százötvenezer-kétszázezerre becsüli az innen származó fityisz-szavazatok számát).
Forrásunk nem tudta pontosan megnevezni, hogy vagy a Tisza-EP képviselő csoportjából, vagy a szűkebb vezérkarból felmerült egy olyan ötlet is, hogy Böjte Csaba dévai árvaházához kötődően kéne egy kis pedofilügyet hozzákapcsolni a botrányhoz, amely ötlet mind a brüsszeli, mind a bukaresti konspirációs boszorkánkonyhának elnyerte a tetszését, azonban Magyar ezt ugyancsak elvetette a választasokig. Szerinte a Fideszhez köthető pedofil és egyéb szexuális ügyek erodálják a kormánypárt szavazótáborát, Böjte Csaba és árvaháza viszont vörös vonal a jobboldali közönség számára, egy ilyen pedofil ügynek már nemhogy nem dőlnénének be, de személyes támadásnak vennék, és végeredményben még a bizonytalan szavazók egy részénél is az egész botránycsoportnak kilógatná a lólábát, így ezt is kontraproduktívnak ítélné meg saját győzelmük szempontjából.
ÁlMagyar úgy véli, brüsszeli néppárti gazdái azt tartják fontosnak, amit a saját otthoni választórétegeik számára előnyösen tudnak tálalni a sajtójukban, azonban ez korántsem mindenben egyezik azzal, amit itthon a Tisza Párt számára előnyösen kommunikálható, és ezt Brüsszelben nem minden esetben veszik figyelembe. A Tisza elnökének nem ok nélkül alakult ki ez a véleménye, a Pride betiltása vagy az új sajtó törvény elleni tiltakozástól való távolmaradását még hosszú veszekedések árán benyelték Brüsszelben, azonban az ilyen konfliktusokból nem minden esetben Vargáné Messiás 2.0 került ki győztesen. Eredetileg a "Nép hangja" nevű kezdeményezésüket 12 pontosra tervezte Ukrajna nélkül, azonban a Néppárt presztízskérdést csinált abból, hogy Ukrajna uniós csatlakozása is belekerüljön, méghozzá többségi támogatással, hiszen az EU közvéleményének ukrán szkeptikus része felé feltétlen demonstrálni kellett, hogy Orbán "oroszbérenc" politikájának itthon sincs támogatása. ÁlMagyar természetesen mérhetetlenül fel volt háborodva, hogy a saját fejéből kipattant ötletbe felülről akarnak beleszólni, és a saját ilyenkor szokásos stílusában próbálta lereagálni a megkereséseket, még kárpátaljai ukránbérenc hazaáruló társa, Cseber Roland se tudott vele ebben a kérdésben dűlőre jutni.
Azonban amikor Weber személyesen hívta fel ezügyben, álMagyar először udvariasan, aztán egyre ingerültebb hangnemben hiába próbálta hidegre pofázni a gyomrát arról, hogy miért rossz ötlet ez belpolitikai szempontból, végül Weber közölte, ha nem hajlandó belevenni Ukrajna csatlakozásának kérdését, és az azt támogató igenek többségét kihozni, akkor keresnek mást a Tisza élére, és javaslatot tesz a mentelmi bizottságnak álMagyar kiadására. A magából teljesen kikelt álMagyar cinikus hangnemű válaszában lényegében az érveit röviden megismételve jelezte, kényszerűségből legjobb meggyőződése ellenére végrehajtja a parancsot, majd az egyébként forrásunk szerint angol nyelven folyó süketek párbeszédét álMagyar tehetetlen dühében eltorzult durcás arccal egy "Ja wohl, mein Führer!" felkiáltással zárta le a telefon kinyomása előtt, és mindehhez magát vigyázba vágva még egy náci karlendítést is hozzáimitált. Mindez azt mutatja, hogy a Tisza elnökének elutasító álláspontja ellenére a román terrorizmusvád belekeverése sem tekinthető lefutott ügynek, ugyanis a párt nemcsak Brüsszellel és Kijevvel van függőségi viszonyba, hanem a szekus Bige meccenatúráján keresztül Bukaresttel is (az amúgy csőd szélén álló milliárdos támogatása valójában valószínűleg a román titkosszolgálat támogatása, lásd erről 328-as számú írásunkat).
A többi felsorolt román követelés - lévén nem érint választasok előtti aktusokat - a Bige által támogatott alakulatnál már valószínűleg nyitott kapukat döngethet, csak egyszerűen kussolni kell róluk a választasokig. Az pedig, hogy a Ruszin-Szendi Romulusz által a Honvédségre vonatkozó átadható érzékeny információk nem szerepeltek a román követelési listán, arra utal, hogy ez már a múltban megtörténhetett, ha máshogy nem, ukrán-román híranyagcsere révén.
És végül a magyar terroristavád bekerülése azért sem lezárt ügy, mert álMagyar hiába nem akarja azt, mivel úgy érzi, szorítja az idő, ezért lehet hogy ebben is valamiféle kompromisszumot kell kötnie. Ugyanis álMagyar nemcsak most tartja frissnek az ügyet, most friss maga a katasztrófa is, benne van a tágabb magyar közbeszéd homlokterében, tehát úgy számol, hogy a botrány most szólna nagyobbat, és nemcsak az érintett erdélyiek szűkebb köréből hozhatna számára figyelmet, mint később, amikor a szélesebb közönség számára már homályba veszik a parajdi katasztrófa emléke.
És ami még ennél is fontosabb, álMagyar úgy akarja időzíteni a botrány kirobbantását, hogy az lehetőleg tönkretegye a posványosi "Orbán-koncertet", lévén, hogy az eseményen történteknek nemcsak Erdélyben, de összkárpátmedencei szinten is hatalmas hírértéke van, és egy komoly posványosi Orbán-ellenes tiltakozás szerinte mindenki számára egyértelművé tenné a vég kezdetét a NER-t illetően. (A "Posványos" kifejezés nem álMagyar Péteré, hanem még régről a sajátunk, a balliberális média is tőlünk lopta el). Forrásunk szerint ÁlMagyar már azt tervezgeti, milyen mémekkel nyomul majd a témában, büszkén mutogatja beavatott szűkebb környezetében az egyik általa már előre elkészített Lölős mémjét, amin a vállalkozó szövegbuborékjába olvasható Lendvai Ildikó egykor elhíresült mondatára utaló szöveg: "Lassan mondom hogy mindenki megértse: SEMMI KÖZÖM A PARAJDI SÓBÁNYA ELÁRASZTÁSÁHOZ!"
Úgy gondolja hogy a botrány kirobbantása után már komolyabban merne belekezdeni az erdélyi Tisza-szigetek építésébe, mert a Nagyváradi sétát azért nem merte Székelyföldig szervezni, és a parajdi sóbánya helyszínére is azért nem mert elmenni jóemberkedni, mert a Tihanyi-beszéd okozta botrány ellenére még mindig nem bízik abban, hogy lenne akkora helyi támogatottsága, mint amekkora az iránta táplált ellenszenv, viszont szerinte a botrány után ez már változna - a vitathatatlan csonka-országi haszna mellett.
ÁlMagyar azzal is számol, hogy a hazug koncepciós vád ki fog váltani egy újabb békamenetet, amire már válaszul, mégha lefizetett külföldiek Magyarországra való erős buszoztatásával is, de ezt belső támogatottságához hozzacsapva rá tudna szervezni egy azzal vetélkedő létszámú ellenbékamenetet, ezzel is kommunikálva a NER végének közeledtét. (A "békamenet" is szintén saját kifejezésünk, nem álMagyaré).
És végezetül, írásunk szoros témájától függetlenül, két dolgot szeretnénk hozzátenni a parajdi sóbánya katasztrófajahoz. Az egyik az, hogy nem természeti katasztrófaról van szó: a valódi felelős a magyarellenes román állam. Bukarestben évek óta megvoltak a tervek a Korond-patak elterelésére. Ugyanis a román állam nagyon ügyesen eltanulta az erdélyi magyarok vonatkozásában a kádári ellenállás-letörés technikáját: viszonylagos jólétért cserébe kussoltatás. Ezért szandékosan hagyta, hogy a székelység lopja, sőt, illegálisan tarra vágja Székelyföldet, ezzel egyrészt lehetővé teszi számukra az eredeti tőkefelhalmozást (ebből épültek a panziók és éttermek nagyrésze), másrészt régi jó bizánci módszer szerint a lopott fával büntetőjogilag foghatóvá teszi őket, előre letörve minden jövőbeli ellenállási kísérletet (ilyen értelemben Székelyföld tele van fogott tökű magyarpéterekkel). Ebből kifolyólag a parajdi sóbánya biztonságos üzemeltetése kulcsfontosságú volt a román hatalom számára, hiszen az általa vonzott turizmus nagymértékben hozzájárult ahhoz a jóléthez, ami a székely szeparatizmust kialudt hamuvá tette.
Viszont az orosz-ukrán háború kitörésével ez a priorítás megváltozott, nemzetközi szinten minden magyar problémát orosz veszélyként lehet tálalni, immár nem kell ügyelni a "modellértékű román kisebbségpolitika" hazug látszatára. Így most már nem okozna Bukarest számára komoly fejtörést egy esetleges magyar lázadás leverése, hisz az eddig Washingtonból, de továbbra is Brüsszelből feltétlen támogatást élvezne anélkül, hogy kollektív jogok terén újabb engedményeket kéne tenni a magyarságnak. Ezért viszont parajdi sóbánya biztonsága is elvesztette jelentőségét, hisz többé a székelység anyagi jóléte sem priorítás, sőt, esetlegesen a magyar elégedetlenség kívánatos, tehát a patak elterelési munkáit tudatosan állíthatta le a megszálló román állam.
A másik az, hogy Parajd és Szováta környékén az összes nagyobb vagy előkelőbb panzió tulajdonosi hatterében olyan volt szekusok és marosvásárhelyi román rendőrök találhatóak, akik az 1990-es fekete március alkalmával magyarokat vertek vagy magyar vér tapad a kezükhöz, és aztán nyugdíjasként szépen felvásárolták a környéket. Csak azért, mert óvatosan azzal a Bayer Zsolt-féle felhívással, hogy most támogassuk szegény parajdiakat és töltsünk el ott egy éjszakát vagy fogyasszunk ott él valamit. Vagy kisebb, kevésbé ötcsillagos kiadó falusi házakban foglaljuk éjszakát, vagy kevésbé előkelő étterembe, vendéglőbe szálljunk meg, mert annak valószínűleg tényleg magyar a tulajdonosa, vagy előtte nagyon nézzünk utána a tulajdonosi hattérnek. A nagyon csilivili szállodáknak és éttermeknek általában vagy román tulajdonosuk van, vagy magyarnevű románbérenc árulók, őket ne támogassuk!

A Kárpéetmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
parancsnokának, Klutsik Györgynek a személyes utasítására
a Testület Hírszerző Szolgálata

2025 06. 09.