Székely Magyar Nemzetőrség

A román elnökválasztás első fordulója előtt Orbán elhíresült tihanyi beszédében alig burkoltan kedvezően nyilatkozott a nyíltan magyarellenes, úzvölgyi temetőgyalázó Simionról, amennyiben kilátásba helyezte, hogy nem fog semmiféle románellenes EU-szankciót megszavazni, és a közös értékek, mint a "kereszténység, család" együtt akár működni a leendő román elnökkel. Bár kerek-perec nem mondta ki, hogy Simiont támogatja, sugallt mondanivalóját nem lehetett másképp értelmezni, márcsak azért is, mert ahogy Vusics vagy Fico esetében is látható, a vétópartnerség és/vagy az oroszbarátság felülírja az elszakított magyar nemzetrészek védelmét (a külpolitikai szent tehénnek számító Trianonról már nem is beszélve), úgyhogy Orbán nyilatkozata számunkra nem okozott semmiféle meglepetést.
A nemzetellenességben konkurens balliberális sajtó persze azonnal kapott az alkalmon, és és nagy hangú teatralítással hirtelen felfedezték, hogy létezik erdélyi magyarság, amelyre az oroszbarát antidemokrata Simion életveszélyes fenyegetést jelent (mintha a nyugatbarát román politikusok nem). A volt dicstelen külügyér, Jeszenszky Géza is úgy érezte, tollat kell ragadni a, és egy, a "Magyar Hang" nevű tiszás propaganda lapban megjelent hosszú Ukrajnát a kémvádban mentegető, és az Orbán-kormányt vadló írását a tihanyi beszédre rátérve, kifejtve, hogy a tihanyi beszédben lényegében pusztán azt kifogásolja, hogy azt Simion megválasztása előtt mondta el, a következőképpen zárta: "Kedvezően szólni Simionról viszont a három és fél évtizedes magyar nemzetpolitika megtagadása".
Nos először is, ami nincs, azt nem lehet megtagadni, és mivel lényegében az elmúlt három és fél évtizedben nem volt nemzetpolitika, az elmúlt 15 évben is csak látszatra (ezen megállapításunkat az elszakított nemzetrészek tovabbsorvadása támasztja alá), ezért a tihanyi beszéd nem tagadott meg semmit, legfeljebb egy hamis látszatról rántotta le a leplet. Másrészt a Kárpátaljáról lemondó ukrán-magyar alapszerődést aláíró Jeszenszky Gézának hazaárulásért és szervilizmusért sem kellett soha a (rabló)szomszédba mennie, 1990-ben, amikor kinevezték külügyminiszternek, Marosvásárhely utcakövein még meg se száradt a vatrás román söpredék által kiontottt magyar vér, és ő legalább ugyanilyen seggnyaló nyilatkozatokat tett a magyarellenes pogromban aktív asszisztenciát vállaló Iliescu-féle posztszekus román államvezetés felé.
Na de nemcsak a balliberális sajtó csapott le a tihanyi beszéd botrányára, mint gyöngytyúk a takonyra, de a kémügybe keveredett Tisza-párt messiásának is kitűnő figyelemelterelési lehetőséget adott: méltó válaszképpen gyorsan meg is szervezte "1 millió lépéses zarandoklatát" a Bazilikától Nagyvaradig (a zarándoklat mottója lehetett volna hogy "Út a börtönbe"), a nagy "nemzetegyesítésben" a taxival megtett zarándokszakaszok mellett arra is gondosan ügyelt, hogy Erdélyt "román földnek" titulálta, illetve hogy zarandoktársaival a Trianoni demarkaciós vonalon elrakassa a magyar zászlókat, mondván "vendégségbe mennek". Egyik hazaárulásra méltó választ adott a rivális ellenzéki erő: egy másik hazaárulással.
Annak kapcsán pedig, amit a tihanyi beszéd és az arra adott méltó ellenzéki válasz baloldali interpretációját illeti, miszerint "megnyílt Erdély is az ellenzék előtt" a következőket tudjuk mondani.
Már eleve kérdéses az a balliberális közvéleménykutatók által mért dübörgő, mar-már nemhogy kétharmados, de százhúsz százalékos ellenzéki fölény. Nemcsak azért, mert korábban, más választások előtt is voltak ugyanilyen be nem teljesült méréseik, hanem mert van egy olyan igen széles, választásokat eldönteni képes réteg, amelynek tagjai egészen biztosan nem szerepelnek sem a baloldali sem a jobboldali közvéleménykutatók adatbázisában. Ezek a krumpliért, konzervért és száraztésztáért szavazó rétegek. És egyszerűen azért nem szerepelnek, mert mentálhigéniás szempontból a közvéleménykutatás legalapvetőbb feltételeinek sem felelnek meg. Ennek érzékeltetésére elképzeltünk egy kísérletet egy telefonos közvélemény kutatásra egy ilyen réteghez tartozó személlyel:
"Hálló!..Hálló...!"
"Jónapot kívánok, elnézést a zavarásért, az XY közvélemény kutató cégtől vagyunk, van tíz perce néhány kérdésre?"
"Hálló? Mit ákár?"
"Először is azt szeretnénk megkérdezni, hogyha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, melyik pártra szavazna?"
"Hogy mi bájod ván neked?"
"Asszonyom, csak tíz percre zavarnánk, az XY közvéleménykutatótól vagyunk, és először is azt szeretnénk megkérdezni, hogy ha most vasárnap lennének az országgyűlési választások, melyik pártra szavazna..."
"Drágá kedves urám ne hárágudjon, de nem írtem mit ákár!"
"Jó akkor sorolom a pártokat: Fidesz-KDNP, Tisza Párt, Demokratikus Koalíció, MiHazánk..."
"Bocsánát, árányoskám, de esküszöm tényleg nem értem!... Te most szexelni ákársz? De te ki vágy, kivel beszélek, jóember mi á neve?"
"Asszonyom én az XY közvélemény kutatótól vagyok..."
(Közben hallatszik az asszony odaszól halkan a mellette álló férjének: "Én nem tudom ki ez, ázt mondjá válámi közlemíny-kutátó vágy mi á Jóisten" majd a férj már a rá jellemző felfokozott temperamentummal ingerülten átveszi a telefont:)
"Drágá urám, bázmeg, há' mindjárt á fászom beléverem á szádbá, mink szegínyek vágyunk, segílybűl élünk, nem veszünk semmit, ne záklássá már á felesígemet..."
"Bocsánat uram, én csak szeretnék néhány kérdést feltenni...".
"Na kírdezz! Hányán vágytok?"
"Én az országgyűlési képviselő..."
"Já igen, kípviselő, tudom mi áz... izé... hogyismondják... ná, tudja...ilyen párlámenti geci! Ná!"
"Engedi, uram hogy végigmondjam a kérdést? Ha az országgyűlési képviselőválasztások most vasárnap lennének..."
"Há' ne básszál már meg ingem, most vásárnáp válásztások lesznek, és a Gázsi nem is szólt níkünk?! Há mindár felhívom és úgy megbászom á száját á geci vámzerkurvánák!..."
"Nem uram, félreértette, nem lesznek most vasárnap választások..."
"Há' bazmeg, ákkor meg mit málmoskodsz itt velem há nem is lesznek válásztások..."
"Jó, akkor úgy kérdezem hogy jövő áprilisban, amikor lesznek a választások, akkor, kire fog szavazni?"
"...tessék? Hogyhogy kire? Hát ázt honnán a fászomból tudjám? Hát májd á Gázsi megmondjá hogy kire, májd árrá szávázunk!...(Nem igáz, hát á fászom kiván már...)"
Nos, és ez a választásokat eldöntő nem elhanyagolható létszámú réteg ahogy 2010 előtt is lehetett tudni melyik egy irányba húzta az x-et, úgy 2010 óta is lehet tudni hogy melyik másik irányba. Ahová mondja a "Gázsi". A "Gázsi" pedig nem más, mint az uzsorás jobb keze, vagy ha úgy tetszik, verőembere, ő osztja szét majd megint a telefonnal a szavazófülke magányában lefotózott x-ért járó krumplit és/vagy száraztésztát.
És ugyanez mondható el az erdélyi szavazókról is. Beszédes, hogy a nagy "nemzetegyesítő" csak Nagyváradig mert elgyalogolni, és itt is kapott rendesen ellentüntetőket. Vajon Székelyföldig miért nem mert elzarándokolni? Benzinpénzből igazán futotta volna. Most volt egy kis fölhorgadás a tihanyi beszéd okán, de egy év alatt elfelejtik, majd jön Orbán megint a posványosra bolondítani kicsit a vénasszonyokat, kommunikációsan megsímogatja kicsit az erdélyiek buksiját, jó NER-es szokás szerint nyélbeütnek a paraván mögött néhány újabb közös mutyit udemerés potentátokkal, és megint megy minden tovább a régi szép kerékvágásában. Az erdélyiek többsége oda szavaz majd, ahová Kellemetlen Dudorka mondja, Erdélyben ő a "Gázsi". A párhuzam annyiban is megállja a helyét, hogy a falvak lakossága egzisztenciálisan függ a sziromlevelű polgármesterektől, és ez nemcsak a megszálló román választásokon határozza meg a pecsétek, hanem a magyaron is az x-ek irányát. Úgyhogy kedves ellenzék, azért lassan avval az áradó cicával, tény hogy Orbán győzelme nincs bebetonozta, de a tiétek se!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2025 06. 01.