Székely Magyar Nemzetőrség

1919 májusában Nagy-Magyarországos hazafias plakátok jelentek meg a vörös Budapest utcáin a következő toborzó szöveggel: "Veszélyben a Proletárhon! Munkások, parasztok, katonák! Védjétek meg ami a tietek! Fogjátok fegyvert a cseh-tót, román és szerb-horvát burzsoá, elnyomó és kizsákmányoló imperialista hódítók ellen!"
Nemcsak olyan szociáldemokrata érzelmű, de nem kommunista katonatisztek, mint Stromfeld Aurél, Bartha Albert, Tombor Jenő érezték magukat megszólítva, akik a pacifista destrukciót, és az ennek nyomán beálló országvesztést érzékelve úgy látták, hogy egy szélsőbaloldali hatalomátvétel hozhatna fordulatot az Ország védelmében, de csatlakoztak a Vörös hadsereghez olyan, a Horthy-hadsereg későbbi prominens tisztjei, katonai felső vezetői is, akik nemhogy vörösök nem voltak, de tetőtől talpig piros-fehér-zöldek, sőt akár zöld-feketék lettek: a németellenes, vagy később azzá váló Nagybaczoni-Nagy Vilmos vagy Kéri Kálmán, az 1941-es szovjet elleni hadüzenetben végzetes szerepet játszó, ám de fekete-fehér alapon semmiképpen sem megítélhető Werth Henrik, a kétszínű, először e német megszállókat a Kormányzó ellenében is kiszolgáló, majd még időben a szovjetekhez átálló Vörös János, vagy Szálasi nyilas honvédelmi minisztere, Beregffy Károly. A németek kollaboráns miniszterelnöke, a zsidók deportálásáért is felelős és 1945 után kivégzett Sztójay Döme pedig a Vörös hadsereg hírszerző főnöke volt. Jó, a teljes igazság, hogy a tanácskormány közelezővé is tette a volt katonatisztek csatlakozását a Vörös hadsereghez, de abban a káoszban ennek közel sem minden érintett tett eleget.
Pedig nagy fordulat volt ez Kun Béláék addigi politikájában. Sőt, a szocdemek kemény magjával együtt ők maguk voltak a pacifista bomlasztás élharcosai, az általuk uralt katonatanácsok révén ott gátoltak és szabotáltak minden honvédelemre irányuló erőfeszítést, ahol csak tudtak. Ennek legeklatánsabb példája, amikor Pogány József későbbi népbiztos kiszereltette a Székely hadosztálynak szánt ágyúkból az irányzékokat, hogy azokat ne lehessen hatékonyan használni.
És miután március második felében hatalomra kerültek, még majd két hónapig karbatett kézzel nézték az újabb és újabb cseh, délszláv és román térnyeréseket, sőt, a tanácskormány még deklarálta is, hogy nem áll a területi sérthetetlenség alapján, és nem célja az Ezeréves határok visszaállítása.
Pedig Marx az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc idején a nemzetiségi kérdésben is a magyaroknak adott igazat: azt vallotta, hogy Magyarország területéről a szláv és román népeket önző tulajdonságaik miatt ki kell irtani, és a Szabadságharc leverése után is azt írta, hogy a Habsburgok a magyar Szabadságharcot orosz és román csapatokkal fektették kétvállra. Később azért változtatta meg véleményét, mert a bécsi udvar ügynöke, egy magyar arisztokrata, Zichy Jenő elutazott Marxhoz, és elhitette vele, hogy a magyar Szabadságharc leverése jogos volt, mert a magyarok elnyomják a nemzetiségeket. Ezt Marx el is hitte, meg is szakította a kapcsolatát az emigráns Kossuth-tal, akinek eleve nem tetszettek Marx kommunista tanai. Mondhatták volna a magyar kommunisták, hogy Marx a nemzetiségi kérdésben félre volt vezetve, mert azt a legreakciósabb bécsi udvar befolyásolta, ezért a magyar történeti elsőségen alapuló nacionalizmus és területi integritás jogos, és Marx ebben a kérdésben kifejtett állaspontját ezen az alapon elutasíthatták volna. De ehelyett az egész nemzetközi munkásmozgalommal együtt a magyar kommunisták is a bécsi udvar utólagos cinkosává váltak a magyar nemzeti érdekek képviselete helyett.
Mégis akkor hirtelen, már két hónappal a hatalomátvételük után látszólag mitől változott meg hirtelen Kun Béláéknak a honvédelemhez való hozzáállása, és a modernkori magyarországi marxista baloldal történetében először és egyben utoljára is, helyezkedett hazafias álláspontra? (Az csak ráadás ebben az egyedüliségben, hogy a "nagy honvédő" háború vége végül az lett, hogy az ellenségtől visszafoglalt területet nem is csatolták vissza Magyarországhoz, hanem internacionalizmusukat nem, két hónappal korábbi hazafias propagandaszólamaikat annál inkább megtagadva kikiáltották rajta az úgynevezett "Szlovák Tanácsköztársaságot").
A kérdést még nem tisztázták a történészek, de attól még a valószínűsíthető választ sejteni lehet. Ugyanis a hirtelen hazafiasra váltó kommunista propaganda által mozgósított Vörös hadsereg nem véletlenül választhatta az északkeleti irányt Eperjes felé. Ugyanis a fehér ukrán szeparatistákat leverve a fiatal lengyel haderő szembetalálta magát a polgárháborúban megerősödő bolsevik Oroszországgal. Márpedig ahhoz, hogy a magyar bolsevisták hátba tudják támadni a szovjet elvtársaikkal kűzdő lengyeleket, ahhoz meg kellett katonailag tisztítaniuk a megszálló csehektől a Felvidék legalább egy sávját.
És itt jön be párhuzamként a "harcosok klubja" nyiltórendezvénye, amitőt dejavú érzésünk támad: amíg ellenfelük álMagyar Péter megvalósítani óhajtott "szetetetországa" nevében Robesspierre-ként és Saint-Just-ként követel vért (lásd Dunába lökés), addig Rendszer Tamás Hitler-módjára üvöltözött a "Harcosok klubja" meetingjén (nomeg Bihar Dani is, de az ő karakteréhez nem illeszkedő szerepben elég gyengusra sikeredett). Ám ahogy álMagyar Péter nem Robesspierre nem Saint-Just, és nem is Petőfi, hiszen a jakobinusok szerették a Hazájukat, álMagyar viszont ukrán ügynök és hazaáruló, addig Rendszer Tamás se Hitler, legfeljebb Goebbels lehetne egy Hitler mellett, de Orbán se Hitler, mert nem egy birodalom vezére és nem is akar birodalmat.
Én akármennyire is elutasítom mind a német nemzetiszocializmus, mind magyar adaptacióit, mind a marxizmus minden "hard"-abb és különböző "soft"-abb válfajait, sosem voltam fafejű, és mindkét elutasított rendszerből nyitott vagyok megtanulni azt, ami pozitívum. Ilyen a nácik stílusa. Lelkesíteni úgy kell, ahogy Rendszer Tamás csinálta a "Harcosok klubja" nyitórendezvényén. Csak egy baj volt vele: hogy hamis.
Szóval a Tanácsköztársaság valós ellenség ellen küzdött az északi hadjárat során? Igen, a csehek valós ellenségek voltak. Valós ellenség ellen lép fel az Orbán kormány, amikor a hazaáruló ukrán ügynök álMagyar Péter és Romulusza ellen fellép és ukrán ügynököket utasít ki a Csonka-ország területéről? Igen, álMagyar Péter és Romulusz-a ellenségek, akárcsak kenyéradó gazdáik, Hazánk északkeleti részét bitorló ukrán megszállók.
Az 1919-es északi hadjárat idején komolyan gondolta a kommunista propaganda Nagy-Magyarország megvédését? Dehogy gondolta komolyan, a valódi cél csak az lehetett, hogy az orosz érdekeknek megfelelően hátba tudják támadni a lengyeleket (csak nem sikerült nekik, valószínűleg vagy nem voltak elég erősek hozzá, vagy fenyegetett keletről a román támadás).
Vissza akarja szerezni az Orbán-kormány Kárpátalját? Dehogy akarja, csak az orosz elvárásoknak megfelelve izmozik az ukrán megszállókkal. De a leghamisabb, hogy mindeközben nemhogy alig burkoltan kiáll Orbán a nyíltan magyarellenes és katonasírokat gyalázó román elnökjelölt mellett (azok után hogy a mádéfalvi tömeggyilkos Mária Teréziáról laktanyát nevezték el, ne csodálkozzunk hogy másodszor bekegyalogoltak az erdélyi magyarság érzéseibe) , de tétlenül nézi, ahogy a tót, sváb és oláh betelepülők a maradék Csonka-országot is tovább foglalják, ahogy a 19-es kommunista plakát félrevezető, úgy az ukránok és belső ügynökeik ellen való teátrális fellépés is, mégha mindkét esetben valódi ellenségek a célpontok.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2025 06. 01.