Székely Magyar Nemzetőrség

A múlt hónap végén Bayer Zsolt, akit egyébként mi székely-magyar nemzetőrök a koszovói konflikutusban elfoglalt szerb-párti álláspontja, valamint a Cozma-melletti cirkusz-gyász kirobbantása okán egyáltalán nem szívlelünk, a Magyar Hírlapban megjelent „A nagy kérdés” című írásában a következő mondatot írta a magyarországi balliberális oldalról: „S ővelük vannak a hazai „ugyanilyenek”. A kisantant belső katonái. Jászi Oszkár, Garbai, Linder Béla, Cserny, Szamuely utódai. És bizony Lukács György „ovisai”. Mind-mind együtt. Nem változik soha semmi sem”. Mi már több mint három esztendeje hangoztatjuk írásainkban, hogy nem a kulturális-származási közegük szerint kellene nemzet- és országvesztő balliberális oldalt nyilvántartani, meg- és elítélni, hanem kapcsolatrendszerük és ebből fakadó ténykedésük alapján. Magyarellenességük és országvesztésük ugyanis meggyőződésünk szerint nem az előbbiből, hanem az utóbbiból fakad, ezért nagyon nagy igazságot mondott ki a cikk írója eme mondatába. Ők a kisantant belső katonái, Gyurcsány, Kóka, Eörsy, Heller, Gergényi, TGM, Kiss János. Csupa volt csonkahoni szekusügynökök. Úgy tűnik, hogy a kisantant trójai falova, a balliberális tábor pillanatnyi megosztottsága ellenére köszöni szépen jólérzi magát: a DK, az MSZP és az LMP a legutóbbi közvéleménykutatási eredmények szerint már 1% híján beérte a fülkeforradalmi gőzhenger támogatottságát, Bajnai amerikai felkészítése pedig nyílt titoknak számít egy majdani olajfakoalíció élére.
Nos, alighogy Erdélyben az RMDSZ a mindnyíltabbá váló román magyarellenesség hatására, félelem-szavazatokkal bezsebelte a „magyar” pártok közötti győzelmét, máris a neptuni párt több politikusa bejelentette a Híd-Most-tal és több elcsatolt területen működő, posztkommunista ál-magyar-érdekképviseleti szervezettel pártot jegyezne be Csonka-Magyarországon. Mivel a volt SZDSZ-hez és mostani utódjához, a DK-hoz hasonlóan az RMDSZ csúcsvezetése is csupa volt magyarnevű szekus gyülekezete, teljesen nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-el, illetve az erdélyi magyarság szavazataival akarják kiegészíteni és bebiztosítani a majdani baloldali olajfakoalíciót. Akkor lehet majd újra uszítani a magyart a magyart ellen, és immáron a jobboldalit az erdélyivel. Az RMDSZ pártötlete egyértelmű, hogy a kisantant újabb trójai falovát jelentené. És a Fidesz ahelyett, hogy megkongatná a vészharangot, Németh Zsolt bejelentette, hogy a Fidesz a jövőben partnernek tekinti az RMDSZ-t és a Híd-Most-ot.
Amennyire erről hallgatott a magyar sajtó, annyira hangos volt a Jobbik borsodi botrányától. Mindenki úgy tudja, hogy Endrétsik, aki Pőszével e-mail-ezett, egy majálison „lövöldözött”. Az üggyel a Hír-TV „Célpont” című műsori is foglalkozott, érdekes, hogy fideszes létükre félretették a Jobbikkal szembeni ellenérzéseiket, és Szegedi Csanádot állították be a jó, és Endrétsiket és Ambus Zoltánt pedig a rossz fiúnak. Pedig az igazság az, hogy a borsodi Jobbik korábbi elnöke semmivel se ápolta intenzívebben a kizárt, és a Jobbikot kétségtelenül balról támadó Pőszével a kapcsolatot, mint a legtöbb Jobbikos politikus, mellesleg a kapcsolat néhány e-mail váltásban merült ki, amiről a párt vezetése Endrétsik fiókjának törvénytelen feltörésével szerzett tudomást. Az a bizonyos lövöldözés pedig nem volt más, minthogy valóban egy majálison, teljesen legális, és éles lőszer kilövésére alkalmatlan, azaz ártalmatlan színházi kellékfegyverekkel, a rendezők megrendelésére a „Rongyos Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület” harcászati Bemutatót tartott, amely egyesületnek maga Endrétsik az alelnöke, Ambrus Zoltán pedig az elnöke. Mindketten a Rongyos Gárda Függetlenségi-Irredenta szellemiségéhez hűek, talpig becsületes magyar emberek. Vajon akkor miért fájnak mégis a „nemzeti” Jobbiknak? Ott van, lehetne támadni például a neonáci vonalon kisantantbarát, „újhungarista” MNA-t, amelyiket Gyurcsány volt pénzügyminiszterének, Versss Jánosnak a cégén kersztül a szlovák titkosszolgálat fegyverzett fel (nemkülönben a cigánymaffiát és a cigányok ellen merényleteket elkövető sorozatgyilkosokat is, akik helyett nem a valódi elkövetőket ültették a vádlottak padjára). Mégis, a Jobbik számára – a hatalommal karöltve – nem a hatalomátvételre készülő Magyar Nemzeti Arcvonalat, hanem a 100%-ig magyar érdekekért küzdő testvérszervezetünket, a Rongyos Gárda KHE-t tartja ellenségének.
Valójában miért kellett Endrétsiket kizárni a Jobbikból? A Célpont csak annyit mutatott a történet előzményeiből, hogy Szegedi Csanád azért nem tetszett a borsodi jobbikosoknak, mert „zsidó”. A mi kis Csanádunk is ezen lovagolt a Bar!kád által készített interjúban. Gyönyörűszép önvallomás a zsidóság és a magyar hazafiság összeegyeztethetőségéről, még Teller Edét, és a többi, Nobel-díjas tudósokainkat is hadrendbe állítja érvelésében, már-már könnyre fakad az ember, tényleg minden sorával maximálisan egyet is lehetne érteni. Csak kár, hogy hiteltelen az egész ennek az embernek a szájából.
A „Célpont” mélyen hallgatott sokmindenről a Szegedi-ügyben, pedig itt aztán igazán lehetett volna kínos momentumokat feltárni Jobbik vezetése ellen. De a tényfeltárás fenegyerekei ezúttal nemcsak szakmai tudásuk terén nem villogtak, de a Jobbikkal való ellenszenvükről is valahogy megfeledkeztek. Miután Szegedi Csanád már a MIÉP-es korszakban lejáratta magát a későbbi borsodi jobbikosok között, így a pártvezetésnél való bennfentessége ellenére nemkívánatosnak minősült a megyei pártszervezetben. Ám Szegedi nem adta fel, és sorba elkezdett Borsodban fantomszervezeteket kiépíteni, cigányok és volt kommunisták segítségével. Amint erről Endrétsikék értesültek, a megyei pártvezetés testületileg lemondott, hogy ezzel ellehetetlenítsenek mindenféle puccsot. Erre volt válasz Endrétsik kizárása, nemrég pedig olyan, előre be nem harangozott és titkos megyei tisztújítást tartottak, amelyen csak a szürke eminenciás pártigazgató, Szabó Gábor értesítése és meghívása alapján lehetett küldöttként részt venni. Az eredmény ismert: Szegedit csak két küldött nem szavazta meg, immár ő a borsodi elnök. Kérdés, ki fog ezután Borsodban a Jobbikra szavazni, ott, ahol arányaiban a Jobbik talán a legtöbb szavazatot szerezte. A párt egy emberéért feláldozta legjobb megyéjét.
Mi, székely-magyar nemzetőrök, szeretnénk leszögezni, hogy nem értünk egyet azzal az elvvel, hogy valakit pusztán származása miatt kirekesszünk akár a magyarságból, akár a nemzeti táborból, mert a Nemzethez tartozás sosem származás kérdése volt a magyar történelemben. Azonban mégis szívből örülünk annak, hogy Szegedi Csanád karrierjének koporsójába, akár származásának kiderülésével is, de beverték az első szöget. A Jobbik vezetése már a kezdetektől egy fideszes gyökerű, belterjes belpesti baráti társaság, Szabó Gabika és Novák Elődke baráti köre, amelyik valójában a nemzeti tábor kézbentartására, majd a MIÉP-hez hasonlóan továbbzüllesztésére hivatott. Szegedi Csanád ennek a baráti körnek nemcsakhogy oszlopos tagja, de különösen fontos szereplője. Míg a párt nemzetpolitikai kabinetjének elnöke, Szávay István elsősorban a délvidéki, felvidéki, kárpátaljai, őrvidéki és muravidéki kapcsolattartásáért (pontosabban szólva pártépítéséért) felelős, addig Szegedi Csanád elsősorban az erdélyi pártkapcsolatok kompetense, az Erdélyben működő, és Marosvásárhelyen bejegyzett „Jobbik Baráti Társaság” tiszteletbeli elnöke.
Érdemes egy kicsit szemügyre venni Szegedi Csanád (és személyén keresztül a Jobbik) erdélyi tevékenységének irányultságát, amely nem jelent mást, mint az SZNT és az MPP Jobbik általi kritikátlan elfogadását és támogatását. A Székely Nemzeti Tanács tevékenységéről már korábbi írásainkban többször kifejtettük véleményünket, így arra nem is vesztegetnénk szót. Azonban az MPP-nél, és annak elnökénél, a „clotroceni koccintónál” érdemes elidőzni egy kicsit. Az erdélyi helyhatósági választások napján Dezső Andrásnak a hvg.hu-n megjelent, „Dúl a harc Orbán és Kövér emberei között” című írásból idéznénk: „Négy évvel ezelőtt az MPP a többi megyét nem tartotta fontosnak, olyannyira nem, hogy a pártból sorra leváltak a nem székelyföldi területekhez tartozók, így az aradiak, a kolozsváriak, a bihariak, a szatmáriak”. Ezt szeretnénk kiegészíteni az alábbi információval: 2008-ban Szász Jenő körbeutazta a székelyföldön kívüli erdélyi megyék frissen megalakult MPP szervezeteit, és közölte velük, azt csinálnak, amit akarnak, mert a párt vezetésétől semmiféle támogatásra ne számítsanak. Azt is szeretnénk hozzátenni, hogy akkora volt az erdélyi magyarság körében a rendszerváltó hangulat, hogy az MPP-nek a felsoroltakon kívül Beszterce megyében is alakult szervezete, ott ahol aztán sem a Néppárt, sem az EMI nem tudott saját szervezetet alapítani az RMDSZ ellenében. És Szász Jenő ezt az erőt baszarintotta szét nagyon rövid idő alatt. Folytatva az idézetet: „Az MPP ezzel sokak szerint Orbán Viktor víziójához alkalmazkodott, miszerint Székelyföldön biztosítható csak hosszú távon a magyar dominancia, s azon kívül néhány generáció múlva már nem lesznek meghatározó súlyban jelen a magyarok.
A most „tiszta lappal” és erős fideszes támogatással magát megmérető EMNP viszont már szakított az MPP lokális stratégiájával, a Toró-vezette alakulatnak minden megye egyaránt fontos. Az EMNP-ben úgy látják – okkal –, hogy az MPP éppen a lokális stratégiája miatt nem lehet soha az RMDSZ alternatívája”. Azon vagyunk meglepődve, hogy Dezső András a HVG.hu cikke mennyire tárgyilagos és visszafogott. A HVG.hu nem más mint Demszky és az SZDSZ elvbarátainak az unintelligens Népszavához képest rafináltabb szócsöve. Aki ismeri ezt a csodás liberális társaságot, inkább azon nem csodálkozhat, ha Dezső megkapja majd írásáért a zuhét. Annyiban mindenesetre módosításra szorulnak a fentebb leírtak, hogy a Székelyföldre összpontosítás nevében a szórványról való „kényszerű” lemondás ötletvándorlása a fordítottja lehetett: nem Szász koppintotta Orbán vízióját, hanem épp fordítva, talán az egyik posványosi zártkörű zabálás alkalmával Orbán hallgathatta meg Szász milyen okosakat mond neki. Teljesen világos, hiszen ezen a címen hatalmas, a magyar állam által folyósított pénzeket lehet átcsoportosítani a Székelyföldre, amiből az MPP törzskarát alkotó, többnyire az RMDSZ-hez hasonlóan fatolvajlásból meggazdagodott vállalkozók busás összegeket akaszthattak volna le.
Tudni kell azt a kevesek által ismert történetet (bennfentes körökből ismerjük mi is), hogy a kétezres évtized derekán még az MPP-SZNT háza táján lebzselő Tőkés nem pozíció harc miatt hagyta ott 2009-re az MPP-t, hanem azért, mert Szász egy zártkörű értekezleten kifejtette, hogy a szórvány menthetetlen és az RMDSZ fellegvára (ami sajnos kétségtelenül igaz, de egyáltalán nem menti Szásznak a következő ötletét), ezért az MPP azt szeretné előmozdítani, hogy a szórvány vándoroljon be az ugyancsak elnéptelenedő Székelyföldre. Tőkés erre közölte, hogy az erdélyi magyarság legalább felét kitevő szórvány szülőföldön maradása épp ugyanolyan fontos, mint a tömbmagyarságé, ezért a továbbiakban, ezért nem kíván a továbbiakban az MPP-vel együttpolitizálni. A teljes igazsághoz tartozik, hogy Tőkéssel sem annyira a hazaszeretet védeti a Székelyföldön kívüli magyarságot, hanem az ő üzleti köreinek elsősorban a szórványhoz való kötődése. (Talán éppen ezért vándorolt 2009-ben az EP-választások alkalmával az ugyancsak szórványcentrikus RMDSZ mellé. Azért ettől függetlenül a Szásszal való afférja kérdésében annak motivációjától függetlenül iagazt adhatunk a püspöknek).
És hogy miért hagyhatta időközben cserben a Fidesz az MPP-t, és kreálhatta magának a Néppártot? Talán azért, mert Tőkés a maga kapcsolatrendszerével meggyőzhette Orbánt és a Fidesz vezérkarát, hogy az erdélyi magyarság legalább felét kitevő szórványban hatalmas szavazatpotenciál rejlik, amit az RMDSZ 2008-as választási szereplése igazolt is (csaknem kizárólag a szórvány szavazataival a neptuni kollaboráns alakulat 0,4% híján az egész erdélyi magyarság hivatalos számarányát elérte a választásokon). És valahol itt keresendő a magyarázata annak is, hogy Németh Zsolt a mostani önkormányzati választások eredményének fényében már a Fidesz saját gyermekét is felfalatná, és az RMDSZ-el keresi a „stratégiai partnerséget”.
De térjünk vissza most Szász Jenőre, akiről szinte bizonyosra vehetjük, hogy az „áldozzuk be a menthetetlen szórványt a Székelyföld autonómiájáért” koncepciója tőle származik. (Érdekesen cseng ezzel egybe Iszák Balázs, SZNT elnök álláspontja, mely szerint a Székely Nemzeti tanács nem hivatott a Székelyföldön kívüli magyarságot képviselni). Nos, testületünk Hírszerző szolgálata egyre több jelét véli felfedezni annak, hogy Szász Jenő és pártja mögött valójában az erdélyi római katolikus egyház áll, amely viszont mind helyi szinten, mind a vatikáni csúcsvezetés szintjén kitűnő viszonyt ápol a román titkosszolgálattal, a SRI-vel. Immár aligha kételkedhetünk abban, hogy az MPP-SZNT valódi célja a halvaszületett autonómiaharcuk nevében a szórvány és a székelység közötti érzelmi kapcsolat gyengítése, nemmellesleg a nemzetben gondolkodó székelység megosztásában való aktív részvétel. És a mi drága jó Csanádunk révén a Jobbik ezzel a párttal és ezzel az emberrel ápol lényegében testvérpárti viszonyt. Kérdés akkor, hogy valójában hová is vezethetnek a Jobbik titkosszolgálati szálai? Mik lehetnek a valódi céljai a nemzeti oldal élén? Főleg akkor, ha olyan fontos nekik, hogy ezért az emberért a párt beáldozza legjobb megyéjét is, csak helyzetben tarthassa? Mert egyenlőre úgy tűnik, Csanádba nem üt a ménkű. Jó lenne már végre, ha valaki a nemzeti oldal hangerővel rendelkező közéleti személyiségei közül felébredne csipkerózsika álmából, felfogná, és világgá kiáltaná, hogy az izraeli behatolás csak egy járulékos szegmense az országhódításnak, és hogy a szomszédos népek minden hangszeren játszva, alattomos irtóháborút folytatnak a maradék magyar Haza és élettér megsemmisítéséért, a magyar nép végső endösungjáért, mely ellen csakis a megalkuvás nélküli következetes Irredenta-politika, és a kizárólag magyar-Kárpátmedence eszméje lehet az egyetlen hatékony harci eszköz. A Magyar Népet egyszer végre fel kéne világosítani ennek az ellene irányuló irtóháborúnak a szomszédos népektől eredő forrásáról, és arról, hogyha kulturális-nyelvi értelemben mi nem semmisítjük meg őket, ők fognak minket megsemmisíteni.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2012 07. 25.