Székely Magyar Nemzetőrség

(Nem szívünk csücske a balliberális HVG, de ezen cikke létfontosságú a magyar nemzeti sorskérdések szempontjából, így azt változatlanul leközöljük)

A katonai beszerzések is megsínylik a gazdasági nehézségeket Magyarországon: 2022 óta tizedakkora arányban adott le megrendelést a kormány, mint az előző ciklusban a nemzetközi fegyverkereskedelmi mutatók alapján. Lenne még mit venni, de a pénz a korábbi szerződések teljesítésére megy. Arra azért jut energia, hogy a védelmi iparban kulcsszerepbe emelt N7 Holdingnál privatizációs előkészületekbe kezdjenek.
Miközben a kormányzat kommunikációs offenzívában van, és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter főszereplésével sorra készülnek a sikerjelentések a modern, ütőképes haderőről, látványosan megtorpantak a katonai beszerzések. A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) adatbázisa és a HVG gyűjtése alapján az látszik, hogy ebben a ciklusban a korábbiaknál sokkal kevesebb megrendelést adott le a kormányzat új haditechnikai eszközökre.
A visszaesés a SIPRI által alkalmazott nemzetközi haditechnikai mutató (TIV – Trade Indicator Value) szerint a leginkább szembetűnő. Ez a mérőszám katonai képességük, becsült költségük és állapotuk alapján értékeli a haditechnikai eszközöket. Az elmúlt három év beszerzéseinek TIV-értéke még 10 százaléka sincs az ezt megelőző négyéves periódus megrendeléseinek – mutatja a HVG táblázata.
Az adatokból kiolvasható: az előző kormányzati ciklus minden egyes évében átlagosan nagyobb volumenben szereztek be új eszközöket, mint az ötödik Orbán-kormány teljes eddigi három éve alatt.
A visszaesés ténye annyiban nem újdonság, hogy a Védelmi Beszerzési Ügynökséget ért novemberi hackertámadás után már nyilvánosságra kerültek vásárlási stopra utaló dokumentumok. Míg az előző kormányzati ciklusban, még Benkő Tibor minisztersége idején letették a magyar haderőfejlesztés és védelmi ipar alapköveit, megkötötték a szerződéseket a legfontosabb eszközökre, addig a Szalay-Bobrovniczky-érában csupán két jelentősebb megállapodás született.

Honvédségi beszerzések: hosszú még a bevásárlólista

3500 milliárd forintot szánt 2026-ig haderőfejlesztésre a kormány. Ennek jó részét már elköltötték, ám még sok eszköz hiányzik. A kormányzati kommunikáció szerint már 2016-ban elrajtolt a haderőfejlesztés, költségvetési szinten csak két évvel később indult a program. Az első beszerzések közé tartozott az a két Airbus A319-es, amelyek ugyan hivatalosan csapatszállítók, de a gyakorlatban kormánygépként is üzemelnek. Ezek után sorra adta le a megrendeléseket a kormányzat, a bevásárlólistára Airbus H225M típusú helikopterek, Leopard harckocsik és Lynx gyalogsági harcjárművek is felkerültek. Noha egyes eszközök áráról még csak megközelítőleges összeget sem árultak el, az például tudható, hogy az egyik legnagyobb tétel a Lynxek beszerzése lehet: a 218 darab járműért összesen mintegy 100 milliárd forintot kell fizetni. Az időközben Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programra átkeresztelt projektre a kormányzati kommunikáció szerint 3500 milliárd forintot szánt a kabinet. A bekerülési költségeknél többet árul el a beszerzések haditechnikai értékéről a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) által használt mutató, amelyet az ár mellett az adott eszközök katonai képességét, állapotát is figyelembe véve állapítanak meg. A mostani ciklus egyik nagy beszerzését az izraeli Hero cirkálórakéták jelentik. Ezeket az eszközöket az izraeli UVision Air fejleszti és gyártja, míg a vele partnerségben álló – a magyar kormánnyal más ügyletekben is együttműködő – német Rheinmetall az értékesítésükben játszik kulcsszerepet. A szerződést a magyar fél a Rheinmetall-lal kötötte meg 2023-ban. A precíziós rakéták – mint azt az ukrajnai tapasztalatok is mutatják – létfontosságú fegyverek, amik hiányoztak a honvédség arzenáljából. Az nem ismert, hogy hány darab és milyen típusú rakétát vesz a kormányzat. A Rheinmetall korábban annyit közölt, hogy 2024–2025-ben leszállítják az eszközöket, annak viszont nincs nyilvános nyoma, hogy már érkezett volna belőlük.
A másik jelentős szerződés arról szólt, hogy a 14 Gripen vadászgép mellé vásárolnak további négyet, a már meglévőket pedig modernizálják. A megállapodás hivatalos kommunikációjára azután került sor, hogy Magyarország feladta Svédország NATO-csatlakozásának blokkolását. A kormányzat utólag a nyélbe ütött szerződéssel legitimálta az időhúzást, pedig aligha kellett fenyegetni a svédeket, hogy milliárdokért újabb gépeket adjanak el. A megállapodás értelmében jövőre lejár a lízingszerződés, így magyar tulajdonba kerülnek a korábban beszerzett Gripenek, amiket a gyártó továbbra is fejleszt, karbantart. Ezt a megállapodást még Maróth Gáspár, Benkő védelempolitikáért és védelmi fejlesztésekért felelős államtitkára tárgyalta le – mondta a HVG-nek adott interjújában Ruszin-Szendi Romulusz akkori vezérkari főnök.
A kormányzat is látja, hogy ebben a ciklusban megtorpantak a hadibeszerzések, és ezt különböző kommunikációs trükkökkel igyekszik leplezni. Így történhetett, hogy egy év alatt kétszer is bejelentették: a Gripent gyártó Saab repülésfejlesztési központot hoz létre Magyarországon. Először tavaly februárban beszélt arról Orbán Viktor, hogy a Saab egy mesterséges intelligencián alapuló kutató-fejlesztő központot alapít az országban. Azt azonban nem árulta el, hogy ez hol kap helyet, és milyen munkát végeznek majd benne. Most Szijjártó Péter külügyminiszter újra bejelentette a beruházást, a korábbiakhoz képest csupán annyi újdonsággal, hogy Budapestet jelölték meg helyszínként.
Az, hogy az elmúlt három évben megtorpantak a hadiipari megrendelések, hosszabb távon egyre súlyosbodó gondokat okozhat. Jócskán vannak ugyanis olyan katonai képességek, amelyek már most azonnali fejlesztésre szorulnának, és a hiányzó eszközök listája is hosszú. Leginkább a rakéta-sorozatvetők és a páncélozott szállító harcjárművek hiánya szembetűnő. Előbbiekkel kapcsolatban a kormányzat korábban hiába puhatolózott Washingtonban, eddig nem sikerült a HIMARS-rendszer közelébe jutni. Noha alternatívák látszanak, vásárlási szándék kevésbé. Kerekes páncélosokból is csupán a szovjet BTR-ek vannak, amelyektől már szabadulna a honvédség, és akár egy olcsóbb, szerb modellel is beérné helyettük.
Hiányzott még kis hatótávolságú légvédelmi eszköz, amely egy-egy csapatot tud oltalmazni például drónoktól, valamint aknavetős járművekre is nagy szükség lenne. Ez utóbbiakra most körvonalazódik egy megoldás. A Rheinmetalltól vásárolt Lynx (Hiúz) harcjárművek vázára építenének különböző konfigurációkat: ugyanarra az alapra többféle torony kerülhetne a 30 milliméteres ágyú helyett. Légvédelem esetében ez a szintén a Rheinmetallhoz köthető Skyranger 30 lenne, az aknavetős verzióhoz pedig a finn Patria Nemo nevű cég 120 milliméteres tornyát használnák. Az alap gyalogsági harcjárművek mellett műszaki mentő és parancsnoki kialakításra is lehet számítani a Lynx-alapon, ám úgy tűnik, hogy a speciális konfigurációk benne vannak a megrendelt 218 járműben.

A beszerzési csapdahelyzet okai: pénz, pénz, pénz

Új beszerzések híján a Honvédelmi Minisztérium ma már inkább a futó szerződések gondozására, teljesítésére ügyel. Ezek ugyanis változatlanul a mostani honvédelmi büdzsét terhelik, nem is akármennyire. A magyar védelmi kiadások 2020 óta meghaladják a GDP 2 százalékát, vagyis a NATO-elvárás felett vannak. Ideális esetben ennek 30 százalékát kutatásra, fejlesztésre és beszerzésre fordítják – a NATO csak 20-at vár el –, 40 százalék a személyi kiadás, és megint 30 az üzemeltetési és karbantartási költség.
Ehhez képest a magyar védelmi kiadások közel fele beszerzésekre ment az elmúlt három évben.A 48 százalék körüli hányad önmagában NATO-élvonalat jelent, csakhogy a magyar haderő eszközparkját mélyebbről kellett felhúzni, mint a szövetségi rendszer legtöbb tagjáét. Összehasonlításul: 2021-ben, a fontosabb szerződések megkötése után ez az arány még csak 32 százalék volt.
Tehát igazi csapdahelyzet alakult ki: a korábban megkötött szerződések olyan mértékben terhelik meg a költségvetést, hogy a védelmi kiadások emelése nélkül nem lehet fenntartani a haderőfejlesztés ütemét. Márpedig a keretet a harcias kommunikáció ellenére nem bővítik, amit az orosz–ukrán háború gyors lezárását régóta prognosztizáló kormány így ismert el: "A béke lehetővé teszi, hogy a 2025-ös költségvetésben több pénzt fordítsunk gazdaságfejlesztésre, béremelésre, otthonteremtésre és családtámogatásra! A most benyújtásra kerülő költségvetés a háború lezárásával és békével számol!"
Bonyolítja a helyzetet, hogy bár Magyarország kicsit több mint 2 százalékos GDP-arányos védelmi ráfordítással a NATO középmezőnyében van, a szövetség júniusban esedékes hágai csúcstalálkozóján Donald Trump követelésére válaszul fél–egy százalékkal nőhet az elvárás. Ezt pedig a jelen gazdasági helyzetben aligha bírja el a költségvetés. A közelgő választás miatt is költekezni akaró Orbánnak épp a védelmi stratégiát alkotó Európai Unió dobhat mentőövet, mert a helyzetre tekintettel engedné, hogy a katonai kiadások túlzottdeficit-eljárás nélkül másfél százalékkal túllógjanak a most a GDP 3 százalékában maximált költségvetési hiányon. A könnyítés azonban önmagában nem megoldás, hiszen időközben egyéb akadályok is felbukkantak a hadiiparban.A magyar haderőfejlesztés egyik legnagyobb előnye, hogy a legtöbb európaihoz képest jó pár évvel korábban kezdték,Ám a biztonsági környezet változásával a kereslet jelentősen nőtt.

Beszerzési csúszások

Az európai országok fegyverkezése emelte az árakat, és megnyújtotta a várólistákat. A helyzetről sokat elárul, hogy a már korábban megrendelt eszközök jó része is csúszásban volt vagy van. A PZH2000 önjáró tüzérségi tarackágyúkat például eredetileg 2022-re ígérték, de csak 2024-ben jöttek meg. A két Embraer szállítógép érkezését 2024-re prognosztizálták, ám csak idén jött meg az első. A 12 darab L–39NG kisgép leszállítása is a múlt évre volt ütemezve, ehhez képest még a csehországi Aero Vodochody gyárban vannak. Ez az a gyár, amelyben Szalay-Bobrovniczky korábban többségi tulajdont szerzett, majd hivatalba lépése – és a gépekre szóló megrendelés leadása – után átadta részesedését Hernádi Zsolt Mol-elnöknek. Az eredeti tervek szerint 2025-ben kellene megérkeznie az összes Leopard 2A7 harckocsinak, H 225M helikopternek és az AMRAAM rakétáknak is, de kétséges, sikerül-e tartani a menetrendet. A késésekre az európai kereslet növekedése közepette lassuló szállítások mellett akár az is magyarázat lehet, hogy esetleg a kormányzat kért halasztást a gazdasági nehézségek miatt.És az is előfordult, hogy egy nagy európai fegyvergyártó nem adott át a Magyar Honvédségnek egy kifizetett és legyártott tételt arra hivatkozva, hogy azt Ukrajnába kell szállítani – ezt ősszel mondta egy kerekasztal-beszélgetésen Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára.
Leváltották a magyar hadiipari cégeket tömörítő N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. vezérigazgatóját, és sajtóértesülések szerint állami vállalatok továbbadásával hoznák helyzetbe a szektor iránt érdeklődő 4iG-t. A pozíciót tavaly nyár óta betöltő Antal Ferencet a holding átvilágításában és átstrukturálásában szerzett érdemeit megköszönve menesztette a tulajdonosi jogokat gyakorló nemzetgazdasági miniszter. Helyére a "bizalmi emberként" hivatkozott Póser Zoltán került. Az egy ideig Palkovics László exminiszter által vezetett N7 korábban a Honvédelmi Minisztérium alá tartozott, ám miután a hadiipari portfólió átkerült a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, Nagy Márton tárcavezető Antal Ferencet állította a holding élére, aki a benne lévő cégek értékének növelésével konszolidálta a területet. Az N7 fogja össze a hadiiparral foglalkozó magyar állami, piaci cégeket és külföldi partnerekkel működő vegyesvállalatokat.
A holding elsősorban koordinációs feladatokat lát el. A legfontosabb idetartozó cégek között van a Rheinmetall Hungary, a gyulai Airbus alkatrészgyár, de itt vannak a magyar szereplők által megvásárolt külföldi cégek is, mint a Dynamit Nobel Defence vagy az Aero Vodochody. A Telex értesülései szerint az idetartozó számos állami céget és tulajdont még a választások előtt magánkézbe szeretnék adni, vevőként a NER csúcsvállalatát, a 4iG-t szemelték ki. Erre már hazai modell is lenne: a jelentős állami segítségekhez jutó 4iG néhány év alatt lett a telekommunikációs szektor meghatározó szereplője. A Telex szerint Antal ugyan nem ellenezte a hadiipar privatizációját, de mindenképpen szükségesnek tartotta a társaságok valóban piaci felértékelését.
A haderőfejlesztés kereteinek kialakításakor fontos szempont volt, hogy minél több eszköz gyártásának minél nagyobb szelete kerüljön Magyarországra. A legfontosabb ilyen beruházás a várpalotai lőszergyár és a zalaegerszegi Lynx-üzem létrehozása volt. Az új iparág megteremtése azonban lassan megy: bár a Kiskunfélegyházán készülő CZ kézilőfegyverek immár közelítik az elvárt minőséget, a Gidrán páncélozott járművek itthoni sorozatgyártását még mindig nem sikerült megindítani.

A cikk táblázata a Honvédség évről évre lassuló beszerzéseiről

[Típus-kategória beszerzett darab/megrendelt darab (megrendelés éve) – a Stockholmi Békekutató Intézet éves mérőszámainak közlését mellőztük]

PZH2000 önnálló tüzérségi tarack 24/24 (2018)
EC-145 könnyűhelikopter 20/20 (2018)
Leopard-2A4 harckocsi 12/12 (2018)
H 225 szállítóhelikopter 12/16 (2018)
Leopard-2A7 harckocsi 26/44 (2018)

Girdan harcjármű 99/300 (2019)
Wisent-2 műszaki jármű 2/5 (2019)

Leguan páncélozott hídvető 1/9 (2020)
Embraer szállító repülőgép 1/2 (2020)
Nasams légvédelmi rakétarendszer 7/7 (2020)
Elm-2084 rakétarendszer 1/11 (2020)
AMRAAM rakéta 180/180 (2020)
Zlin kiképző repülőgép 4/4 (2020)
Lynx harcjármű 48/218 (2020)
Buffalo műszaki mentő 9/9 (2020)

AMRAAM rakéta 0/60 (2022)
L-39NG kiképző és felderítő repülőgép 0/12 (2022)

Hero cirkáló rakéta 0/nincs adat a megrendelésről (2023)

Gripen vadászbombázó 0/4 (2024)

Forrás: Hvg-online

2025 05. 12.