Merkel negyedik birodalma és a román helyzet


Elmúlt a Brüsszeli EU-csúcs, és megtették az első lépéseket a nemzetállami jogkörök felszámolására: az eurózóna nemzeti bankjai fölött közös pénzügyi felügyelet veszi át az ellenőrzést. Persze itt nem áll meg az integráció, a csúcs előtti hétfőn Wolfgang Schäube német pénzügyminiszter a Der Spiegelnek azt nyilatkozta, az Európai Bizottságnak át kellene alakulnia európai szuperkormánnyá, mely elsősorban a külügy, a honvédelem és a pénzügyek területén venné át az irányítást az államoktól, vagyis azon a három területen, amelyik egy állam szuverenitásának az attribútuma. Akik tudnak számolni, rögtön az egykori Osztrák-Magyar Monarchiához hasonlították a német pénzügyminiszter elképzeléseit, és az egységesülés elmélyítését a német Európa előszobájának tekintetik. Bár hogy nem vagyunk eurózóna-tag, ránk ezek egyelőre még nem vonatkoznak, de ne legyenek illúzióink. Német Zsolt külügyi államtitkár, (aki 2004-ben zárt körben bevallotta, hogy a Fidesz ellenérdekelt a december 5.-i népszavazás esetén az igenek győzelmében), szembehelyezkedve miniszterelnöke látszat-kurucos kommunikációjával is, lépten nyomon nyíltan hirdeti "az integráció elmélyítésének" a szükségességét, ami a német pénzügyminiszter szavainak fényében már egyértelmű, hogy mit jelent.
Az EU-csúcson egyenlőre a gazdasági integráció elmélyítéséről döntöttek, és ne tévesszen meg minket a francia javaslatra bekerült "növekedésösztönző" intézkedések. A német külkereskedelmi mérlegnek hasznos a válságból fakadó gyenge euró, a bevándorló dél- és kelet-európai olcsó diplomás munkavállalók zöme (akik ráadásul könnyebben be is illeszkednek, mint a zárt közösséget alkotó törökök), tehát a további EU-s (azaz német) segélyosztásnak+adósságjóváírásnak meg lesz az ára a gyengélkedő peremországok irányába. Ez pedig a következő lehet: elengedjük az adósságotokat, a válság felszámolásával lemondunk a számunkra kedvező gyenge euróról, az olcsó dél- és keleteurópai bevándorlókról, biztosítjuk polgáraitoknak a jólétet, helytartóvá züllesztett politikai eliteteknek a helyi hatalmat, cserébe pedig örökösen biztosítjátok a német cégek és német áruk kizárólagos dominanciáját az országotok területén. Mindehhez pedig hozzájön még az EU egységes állammá alakítása, amit a legfőbb adóbefizető-fenntartó jogán gyakorlatilag szintén a németek fognak irányítani. Íme, Bismarck második és Hitler harmadik birodalma után létrejött Merkel negyedik birodalma, melynek leegyszerűsítve a lényege, hogy a peremországokban a lakosság vásárlóerejét ne nemzeti gazdaságok biztosítsák, hanem kizárólag odatelepülő német munkaadók cégei. (Példának okáért Görögország vámokkal védett ipara az 1981-es, az EU elődjéhez, az Európai Közösséghez való csatlakozása után teljesen leépült, egyedül a turizmus maradt számára).
És minthogy a diplomácia a mellé- és virágnyelven beszélés tudománya, az új francia miniszterelnök által követelt szépenhangzó "növekedésösztönző" követeléseket sem kell másképpen lefordítani, minthogy az új elnök, Hollande valójában felismerte és belátta, hogy a leendő Európai Egyesült Államokban Franciaország gazdasági teljesítménye alapján csak a másodhegedűs szerepét játszhatja, így legalább a peremterületek gazdasági gyarmatosításában a németek oldalán szeretné kialkudni a súlyának megfelelő osztalékot. Lényegében egész Európa a németek kurvájává vált, vagy fog válni, háború nélkül, és mi magyarok ebben a gyalázatos virtusban inkább az elsők, mintsem az utolsók közé tartozunk. Hitler második birodalma legalább a látszatot engedte fenntartani, maga a führer a gyászos második klessheim-i találkozón is azzal hitegette a Kormányzó Urat, hogy Németország tiszteletben tartja Magyarország ezeréves függetlenségét. Ha valaki olvasta Ciano naplóját, akkor tudhatja, a háború idején még egy középszintű német vezetőnek is erősen fel kellett ahhoz öntenie a garatra, hogy magyarországi gauleitherségről ábrándozzon. Ma már a német pénzügyminiszter szavainak fényében Hazánkat a merkel-i lebensraum nemcsak gazdasági, hanem politikai elnyeléssel is fenyegeti. Ami Schäube kijelentésében kicsit meglepő, az a nagy sietség, ugyanis a múlt hónap végi csúcson a föderális Európai szuperállam lefektetésére pusztán az első lépés történt meg, de a németeknek csak a kisujjat nyújtják, pénzügyminiszterüknek máris az egész kar kell. Mivel az euró-övezet gazdasági válsága, épp azért mert hatalmas, nem oldható meg egyik napról a másikra, és a nagy schengeni-birodalom sóhivatalának bürokratái és felkent prófétái általában mind a kommunikáció, mind a valós lépések megtétele területén az ilyen meghökkentő kijelentésekhez képest sokkal körültekintőbben szoktak eljárni, feltételezhetjük, hogy a sürgető német türelmetlenség mögött nem annyira a gazdasági válság, hanem valószínűleg sokkal inkább a kirobbanni készülő világháború húzódhat meg. Merkelék világtörténelmi mércével frissnek számító, ezért még erősen instabil európai birodalmuk gazdasági hinterlandját a közelgő világégés közepette szeretnék mihamarabb politikai és közjogi szempontból is biztonságban tudni.
Nekünk magyaroknak azonban önálló nemzeti érdekeink vannak, ami semmiképpen egyeztethető össze a nagynémet-francia érdekekkel. De mivel Trianon óta Hazánk politikailag szétszabdalt ország, a kérdést összmagyarországi viszonylatban kell elsősorban szemlélni. Erdélyben a Ponta-kabinet újabb látványos és durva lépést tett a Ceausescu-korszak nyílt magyarellenességének visszatérése felé. A múlt hónap végén három év börtönbüntetésre ítélte a buzau-i magyai bíróság az épületet a református egyháznak visszaszolgáltató bizottság három tagját – Markó Attilát, Marosán Tamást és egy román illetőt (minthogy álláspontunk szerint rendes román nincs, a harmadik román valószínűleg csak akaratán kívül csöppent az ügybe, így ő nem érdekel minket). Holott az érvényben lévő megszálló román törvények világossá teszik, hogy az államosított épületeket az egykori tulajdonosnak kell visszaszolgáltatni. Az 1948-as államosítási törvényben pedig az áll, hogy az épületegyüttest a református egyháztól vették el.
A Sántha Imre bikfalvi református lelkipásztor által a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium épülete előtt kezdeményezett tüntetésnek hétfőn négy, kedden már tucatnyi résztvevője volt. A résztvevők székely zászlóval és kétnyelvű – "Jogunk van ahhoz, ami a miénk. Mindent Vissza!" vagy "Ha Isten velünk kicsoda ellenünk? Isten vs. buzău-i törvényszék" illetve "Ez az épület a mi adományainkból épült. Mi a Református Egyháznak adtuk. A te templomodat miből építették?" feliratú táblákkal tiltakoznak a Mikó-ügy miatt. (Sepsiszentgyörgynek nincsen református lelkésze? Se katolikus? Csak a bikfalvi tiszteletesnek kellett vállalnia? vagy szabadságon vannak? És a székely zászló mellé a tüntetők miért nem mertek magyar zászlót is vinni?)
Az egyre növekvő tiltakozó akció nem kerülte el a román hatóságok figyelmét sem, így a helyszínen megjelent csendőrök hevesen tiltakoztak az ellen, hogy a jelen lévő újságírók lefotózzák őket. Teljesen világos, hogy erődemonstrációról volt szó, így akarják megfélemlíteni a tiltakozáshoz csatlakozókat.
A történet előzményeihez tartozik, a korrupcióellenes ügyészségnél két sepsiszentgyörgyi magyar család jelentette fel a visszaszolgáltató bizottság tagjait. Ők a kommunizmusban bérelték, majd a rendszerváltás után megvásárolták a Mikó kollégiumhoz tartozó államosított tanári lakásokat. Amikor kiderült, hogy a házukra igényt tart a református egyház, bűnvádi feljelentést tettek, arra hivatkozva, hogy még az iskolaépület sem lehet az egyházé, mert szerintük az ingatlanok közadakozásból épültek. Feljelentésük alapján az ügyészség azt állítja, hogy a Székely Mikó Kollégium épülete nem illette meg a református egyházat, melyet a bírósági ítélet 1,1 millió lejes büntetésre ítélt.
Sepsiszentgyörgyön még képesek arra, amire Marosvásárhelyen már 22 év óta nem: egy valamirevaló tüntetést összehozni a román terjeszkedés ellen, amiből hír lesz. Markó, Kelemen, Izsák, Szász, Tőkés, Tóró, most itt lenne az idő az együttes cselekvésre! A szavak elkoptak, végre tenni is kéne valamit! "A nyelv mozog, a kéz pihen" –ahogy Petőfi írta az utolsó rendi országgyűlésről. A magyar politikum ismét levizsgázott mindenestül, feltűnő, hogy az RMDSZ, és a Tőkés párt, amelyek eleinte kiálltak a Mikó-kollégium ügye és a két elítélt magyar mellett, most mélyen hallgatnak, akárcsak az MPP-SZNT. A tüntetés RMDSZ általi magára hagyása azért is fájóbb, mert az általuk vezetett megyei önkormányzat ugyanebben a városban szintén egy épületet védelmez a hatóságok ellenében. Az a néhány tucat ember képes arra, amiről Izsák Balázs eleddig csak ígérgetett, nevezetesen az utcai megmozdulásokra. Az egyetemes magyarság a tüntetőkkel van, Veletek vagyunk! Mindenesetre reméljük, hogy az a két állítólagos magyar család (vagy SRI-ügynökök, vagy szimplán kapzsiságból árulók), jól fogják érezni magukat a két lakásban. (Amíg meg nem látogatjuk őket egy éjszaka. Csakúgy, mint a háromszéki román prefektust, aki legújabban a "székely" szó használatát akarja kigyomlálni, mivel az "kirekesztő a helyi románokkal szemben és sérti a fülüket". Hát még a kilencmiliméteres ólomgolyó hogy fogja a fülüket sérteni). Különben a Mikó-lollégium esete csak a jéghegy csúcsa, a magyar ingatlanok visszaállamosítása Erdélyszerte folyik, most éppen a sepsiszentgyörgyi eset mellett Nagyváradon akadályozzák az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását.
A megszálló román hatalomnak az őshonos magyarsággal szembeni, egyre nyíltabb magyarellenesség miatt már őkegyelme Németh Zsolt külügyi államtitkártól kezdve az ausztráliai magyar református egyházig mindenki kifejezte az aggodalmát, csakhogy az aggodalommal már tele van a padlás, több nem fér el. Az Európa Tanács és az Európa Parlament is foglalkozott a fejleményekkel, utóbbi esetben az MSZP delegálta két képviselő, Göncz Kinga és Tabajdi még azt is leszavazták, hogy egyáltalán a román helyzetet napirendre tűzzék, miközben Magyarország lejáratására mindent megtettek: ismét bebizonyosodott: a magyar baloldalt a kisantant irányítja, immár 102 esztendeje. Persze az EU szervei már nem a magyar nemeztrész elleni jogtiprások okán aggódtak, hanem pusztán a "román jogállamiságon" esett csorbák miatt, a német kereszténydemokrata képviselők annyira odavannak az elnöki tisztségből eltávolított Basescu komájukért, hogy még Romániának az ET-ből való kizárását is felvetették. (Ha Magyarország ennek csak a tizedét tette volna jogállamiság terén, arra mérget vehetünk, hogy már rég izraeli és NATO-gépek köröznének fölöttünk).
És már nem is ez a kettősmérce a legkiábrándítóbb, hanem az, hogy az idegen megszállás alatt sínylődő, és sorvadó őshonos erdélyi magyarság mégcsak alku pozíció tárgyát sem képzi az EU-Románia afférban. Ennyire súlytalanná tett minket 22 esztendő alatt a magyar külpolitika és a RMDSZ által kiállított "modellértékű kisebbségpolitika", hogy a magyarkártyára már aduként sincs szükség.
És egyvalamiben biztosak lehetünk: ismerve Románia és Szlovákia rövid történelmét, ha sorra kerülnek, nem nagyon fognak szuverenításukhoz ragaszkodni. (Láthatjuk, a térségben a törvénytelen tót szeparatista állam elsőként mondott le saját valutájáról, és vezette be az eurót). Jó szokás szerint, mint a Szabadságharc, majd a II. világháború idején, a románok és a tótok simán bele fog feküdni a nagynémet érdekekbe. A német (kisebbrészt francia) gazdasági térhódítás ellenében mindössze a jólét és a helytartó elit hatalmának biztosítása mellé az ő esetükben még egy feltételt kell biztosítania az EU-nak: nevezetesen a magyarság zavartalan továbbsorvasztását. Felvetődik a kérdés: van-e egyáltalán bármi keresnivalónk még ebben az Európai Unióban? Úgy tűnik, eme költői kérdés helyes megválaszolásához külügyminisztériumunknak a Benes-dekrétumok érvényességének brüsszeli jóváhagyása sem bizonyult elegendőnek, de azért jó volna legalább a tekintetben látni az alagút végét, hogy a 22 éve jogfolytonosságot élvező, jelenleg a Martonyi-Németh kettős által fémjelzett fejbólintójános-i külpolitika mikor fog egyszer s mindenkorra véget érni, mert lassan nemhogy Deák, az Anbdrássyak és Tiszák, Károlyi Mihályék, nemhogy Sztójay vagy Szálasi, Rákosi vagy Kádár, de talán már Orseolo Péter külpolitikai teljesítményét is sikerül alulmúlnunk.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2012 07. 11.