Székely Magyar Nemzetőrség

1989: Lakitelken megalakul a népi-nemzeti mozgalomnak indult MDF, amit Antall&Jeszenszky co. és szabadkőműves baráti köre a német-osztrák-vatikáni titkosszolgálat (és közvetve a CIA) megbízásából puccsszerűen megszerez, és átállítják egy nyugatnémet mintájú kereszténydemokrata párttá, ezzel a radikális népi-nemzeti mozgalomnak indult MDF már embrionális állapotában középre tolódik.

1990-1996: Az MDF, immár, mint az impotens "nyugodt erő" megnyeri az első választásokat.
De terem helyette másik három nagyobb "nemzeti radikális" erő: a Torgyán-féle kisgazdapárt, a III/3-as ügynökből lett Papolczi Gizelláné-Csurka István vezette MIÉP (Aki egy I-betű kivételével nemcsak a Király B. Izabellától lopta pártja rövidítését (MÉP), de az ugyancsak tőle ellopott 6 millió forintból alapította saját pártját), valamint a Szabó Albi által alapított újnyilas "Magyar Népjóléti Szövetség" nevű "Világuralmista Nemzeti Néppárt". Na, ha ezek hárman összefognak, akkor aztán megmutatják a magyarok Istenét! Nosza, testvérek, kövessük őket (pontosabban ezek valamelyikét - amíg persze a hőn áhított összefogás nem történik meg, addig "ideiglenesen" kölcsönösen egymást "kommunistának", "besúgónak", "bomlasztónak", "küldött zsidó ügynöknek" bélyegzik - és természetesen az esetleges körön kívüli nemzeti radikális konkurenciát, kritikai véleményeket pedig ugyanezen jelzőkkel ellátva véglegesen).

1996-2000: A Torgyán-féle kisgazdapárt középre tolódik, olyannyira, hogy az 1998-as választások alkalmával Torgyán felteszi annak az Orbánnak a fejére a koronát, akivel addig ki nem állhatták egymást. Szabó Albi pedig visszatér Ausztráliába, ahonnan jött, újnyilas mozgalma a történelem szemétdombjára kerül emléknek.
Node ott marad egyedül Papolczi Gizelláné-Csurka István, immár az "egyedül hiteles nemzeti radikális erő", a "se nem jobb, se nem bal, csak keresztény és magyar" (mintha önmagában a kereszténység politikailag nem jobboldali fogalom volna), na ő majd aztán tényleg megmutatja a magyarok Istenét! Nosza, testvérek, kövessük őt! (Aki kritikai hangot merészel megütni, az "kommunista", "besúgó", "bomlasztó", "küldött zsidó ügynök! stb. ").

2000-2016: A MIÉP elkezd középre tolódni a Fidesz felé, már nem akar hallani sem Nagy-Magyarországról, sem határrevízióról, csak "független Erdélyről", aztán végül még arról se, csak az elszakított magyar szórványközösségek felszámolásáról a Csonkahonba való áttelepítésük által. A Fideszhez való közeledés rossz üzletnek bizonyul: a Fidesz elveszti a 2002-es választásokat, többek között köszönhetően annak, hogy Orbán a 98as visszaléptetési gesztusát avval hálálta meg Torgyánnak, hogy bedarálta a Kisgazdapártot. A kormányrúdtól kiebrudalt Torgyán 2002-ben megpróbálta szélsőjobbról visszaelőzni az időközben középre tolódott Papolczi Gizelláné Pistabácsi pártját, de már késő volt ehhez: mind a MIÉP, mind a kisgazdapárt kiesett a parlamentből, és mindketten kénytelenek voltak lógó orral az Albi pártja után a történelem szemétdombjára kullogni emléknek. A "nemzeti radikális" tábor kénytelen volt egyelőre beérni az ellenzékbe szorult Orbán narancsos kongolmerátumával: ("A nemzet nem lehet ellenzékben! "- mondták - dehogynem, 1944 óta a Nemzet folyamatosan ellenzékben van).
De aztán 2006 őszén az aléltságból frissítőnek jött az öszödi beszéd, majd nyomán a gumilövedék és a könnygáz - és hopp színreléptek a "fiatalok" "a" jövő reménysugarai", élükön vezérükkel, Vona Gáborral és pártjukkal, a Jobbikkal, az "egyetlen hiteles nemzeti radikális (új) erővel". Na, ők aztán most már úgy Istenigazából megmutatják a magyarok Istenét! Nosza, testvérek, kövessük őket! (Természetesen, aki kritikai hangot merészel megütni, az "kommunista", "besúgó", "bomlasztó", "küldött MOSZAD-ügynök" stb!) Az senkit nem zavar a közönségből, hogy a Jobbik már hivatalosan sem helyezkedik sem Nagy-Magyarország, sem a határrevízió álláspontjára, amit akár Torgyán még a 90-es évek derekáig, akár a MIÉP a maga fénykorába legalább megtett. Ellenben Vona Gábor nyilvánosan megtagadja a kuruc függetlenségi hagyományt és helyette nyíltan a Habsburg-restaurációnak bont zászlót.
(Node, akik nagyon finnyásak a radikális táborban annak azért felkínálnak alternatívát: az Albiéktól annak idején kivált, és orosz titkosszolgálati háttérrel szép csendben megerősödő, a revíziót nyíltan megtagadó, tót és szerb neonácikkal együtt masírozó Györkös-féle MNA-t, és velük szövetségben először 2010-ben azt a Posta Imre-féle árnyékkormányt, mely azt hirdette, hogy "Ian Slota szlovák tankokkal fogja Magyarországot felszabadítani a zsidóuralom alól", aztán 2014-ben a "Szentkorona Szövetséget", élén a szülőföldjét, Hunyad megye szórványmagyarságát elhagyó Kásler Árpáddal, akit esküdt ellenségével, az OTP-vezér Csányi Sándorral mindössze egyetlen dolog köt össze: mindketten nyíltan megtagadták Nagy-Magyarország eszméjét).

2016-napjainkig: A Jobbik először a blöki fülét "cukisan" vakargató, "néppártosodó" Vona, majd a pszichopata Jakab testvér vezérletével elkezdett középre tolódni, de ezúttal nem a Fidesz, hanem az ősellenség, Gyurcsány vezette balliberális moslékkoalíció felé. Mint elődei esetében, a középre tolódás a Jobbik számára sem bizonyult kifizetődő üzletnek, az Albi, a MIÉP és a Kisgazdapárt mellett ama bizonyos szemétdombon már a Jobbik számára is szorítottak helyet.
Node, most aztán ott van a Jobbikból kivált, Toroczkai vezette "Mi Hazánk" mozgalom, az "egyetlen hiteles nemzeti radikális erő", na ők aztán most már tényleg megmutatják a magyarok Istenét! Nosza, testvérek, kövessük őket! (Természetesen aki kritikai hangot merészel megütni, az "gyurcsányista", "besúgó", bomlasztó"," sorosista (jobb esetben fideszes) ügynök" stb.). Az senkit nem zavar a közönségből, hogy Toroczkaynak hosszú időn keresztül román felesége volt, mint ahogy az sem, hogy Toroczkay Budaházyval és az árnyékszékely Csibi Barnával közösen aláírtak egy nyilatkozatot, miszerint minden településnek joga van elszakadni Csonka-Magyarországtól. Mindezt Budaházy még megtetézte egy a börtöncellájából kijuttatott elmés ötletével, miszerint Szabolcsot és Borsodot el kell szakítani Magyarországtól egy önálló cigányállam megalapítása céljából. Előre a "hatvannégy vármegye" felé - Magyarország továbbcsonkításával!

A megjósolt közeli jövő: A "Mi Hazánk" elkezd középre tolódni, de helyette majd megint jön egy huszonhetedik nímand az új mozgalmával (hasamra ütök, legyen, mondjuk a Budaházy), na majd ő... majd ő megmutatja ám a magyarok Istenét!...

... a folytatást már, remélem mindenki magától kitalálja.

De a Csonka-Haza után lássuk, hogy áll Erdélyben a dolog:

1990-2002: az RMDSZ ünnepélyesen és nagy hanggal elfogadja 1992-ben a kolozsvári Szent-Mihály templomban az úgynevezett "Kolozsvári nyilatkozatot", benne az autonómia-statútummal. De a hivatalos tulipános magyar érdekképviselet semmilyen lépést nem tesz a közösségi önrendelkezés irányába, nem hajtja végre a magyarság belső népszámlálását, ehelyett 1996-ban belépnek a román kormányba, és noha néhány látszatintézkedést leszámítva az erdélyi magyarság helyzete lényegében a román elnyomatás közepette nem változott, azóta majd minden román kormányban benne voltak. Az eredmény: a hivatalos román népszámlálás szerint 20 év alatt az erdélyi magyarság létszáma 400 ezer fővel csökkent a kivándorlás miatt. Ellenben a "magyar" kormányzati szerepvállalást Románia kiteheti a nemzetközi kirakatba, mint a "modellértékű román kisebbségpolitika bizonyítékát", ahol a "nemzetiségi kérdés meg van oldva" - (hát tényleg meg lesz, ha már egy magyar sem marad Erdélyben.)

2002-2012: na, de színre lépett fideszes segédlettel a "Székely Nemzeti Tanáccsal" szimbiózisban az R"M"DSZ alternatívája, a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt, az "egyetlen hiteles nemzeti radikális erő", a tulipán helyett a fenyőfa, a sziromlevelűek helyett a tűlevelűek! Na, majd ők megmutatják a magyarok... - pardon: a székelyek Istenét! Nosza, testvérek, kövessük őket! (Természetesen itt is, aki kritikai hangot merészel megütni, az "kommunista", "provokátor", "bomlasztó", "beépített RMDSZ-es", "szekus besúgó", "küldött SRI-s román ügynök! " stb.) Az senkit nem zavar a közönségből, hogy Szász Jenő 2009 december 1. alkalmából Basescuval koccint Bukarestben (csakúgy mint hét évvel korábban Medgyesiék Nastaséval Budapesten), mint ahogy az sem, hogy Szász kizárólag Székelyföldben és annak autonómiájában látja a jövőt (de aztán az autonómia náluk mindennek az alfája és omegája) , a Székelyföldön kívüli erdélyi magyar közösségeket Csurkához hasonlóan ő is felszámolná, csak ő nem a Csonka-országba, hanem Székelyföldre telepítené át őket, ő ezt a tevékenységet el is nevezte "gyöngyhalászatnak", és ebben a szellemben maga oszlatta fel pártjának összes Székelyföldön kívüli szervezetét, mivel amazoknak, valamiért nem tetszett a "gyöngyhalászat" programja.
(Na azért azoknak, akiknek kevés az autonómia, és Szász Jenőék nem elég székelyek és nem elég hülyék, szintén fel volt ajánlva két alternatíva: Csibi Barna a "székely gárdájával" és Borsos Géza az alternatív székely nemzeti tanácsaival. Ez a két idióta aztán tényleg megmutatta a csak és kizárólag székelyek istenét: mindamellett, hogy egymást is kölcsönösen "kommunistának", "fizetett provokátornak", "bomlasztónak", beépített "RMDSZ--esnek", "szekus besúgónak", "küldött SRI-s román ügynöknek" titulálták, egy dolog következetesen azonos volt bennük: a román népszámlálás alkalmával arra buzdítottak, hogy a székelyek nem magyarok, hanem egy külön nemzet, ezért ne magyarnak, hanem székelynek vallják magukat. Tették ezt egy ENSZ-határozatra hivatkozva, miszerint az ország nélküli nemzeteknek jár egy ország, jelesen nekik a csak Romániával körbevett, így életképtelen "független Székelyföld". Az olyan ország nélküli nemzetek sorsa, mint a baszkok, katalánok, szorbok, palesztinok és kurdok, mutatják, hogy ez a bizonyos ENSZ-határozat mekkora fegyvertény. Mindenestre Csibi akármennyire nem tartja magát és népét magyarnak, azért eme tényező nem akadályozta meg abban, hogy jó viszonyt ápoljon Toroczkaival és Budaházyval, az iménti inkriminált nyilatkozatot is együtt írták alá).

2012-2018: Szász az MPP éléről angolosan távozik Budapestre a gyöngyhalász szakszervezet élére (hivatalos nevén "Nemzetstratégiai Kutató Intézet"), ahol a Fidesz-kormány jóvoltából immár évi százmillóért "gyöngyhalászkodhat": több észak-erdélyi szórványiskolában azért szűnt csak meg létszámhiány miatt a magyar oktatás, mert Budapestről megjelentek a "szakszervezetisek" sikeresen agitálni a szülőket, hogy gyerekeiket írassák székelyudvarhelyi középiskolába és kollégiumba (mindezt a mi évi százmillió adóforintjainkból).
Jenő régi barátját és bizalmi emberét Bíró Zsocát ültette az MPP pártelnöki székébe, aki mit ad Isten elkezdett középre tolódni, és az ősellenség R"M"DSZ-el szövetkezni, a román parlamentbe is bejutottak.
Nade, helyette megjelent az új reménysugár Erdély egén, a nemzeti színekre átfestett NATO-emblémára emlékeztető "betlehemi csillag" az Erdély Magyar Néppárt, Tóróval, Tőkéssel és Szilágyival az élen, végre "az egyetlen hiteles erdélyi nemzeti radikális erő". Na, ők majd megmutatják a magyarok, székelyek, székelymagyarok, magyarszékelyek Istenét - a" pluralizmus" jegyében mindenki kiválaszthatja magának a számára legszimpatikusabb verziót. Ők csak azért nem ügynököznek, szekusoznak senkit, mert nem a földön, de még csak nem is a Holdon, hanem jelképükön, a betlehemi csillagon éltek, így "minden irányba nyitottak voltak": a Zsoca-féle MPP-nek egyszer fel is ajánlották a feltétel nélküli egyesülést, amit amazok visszautasítottak).

2018-napjainkig: az MPP éléről távozott Zsoca, a Néppárt éléről a Tóró-Tőkés féle langymeleg társaság: előbbi élére jött Mezei János, az utóbbira Csomortán István, akik ketten hozzá is láttak a két párt, az erdélyi "nemzeti erők egyesítésének". Létre is jött a "Magyar Szövetség", mely elődeihez hasonlóan ígéretesnek is tűnik. Egyetlen szépséghibája van mindössze, ami megkérdőjelezi bennem a hozzá fűzött reményeket: még a nagy összeborulás előtt a Néppárt tisztújításán Csomortán csalással megfúrta Soós Sándornak, a közép-erdélyi magyarság szálemberének megválasztását, akit én személyesen ismerek jó barátom, hiteles ember, valóban a magyar közösség építéséért tett, és akinek a politikából való kiebrudalása pótolhatatlan veszteség az erdélyi magyarság számára.

Nem tudom, elnézve ezeket az úgynevezett "nemzeti radikálisokat" trianoni demarkációs vonalakon innen és túl, az jut eszembe, hogy a XX. század első felében Karinthy zseniális írásában ábrázolt operett-forradalmárába még legalább annyi élelmesség szorult, hogy csak akkor változott fonákjára, miután sikerült magát feltülekednie a "villamosra". De korunk magyar operett-forradalmárainak már a hatalom se kell. Megelégszenek mindössze azzal, hogy addig kukorékoljanak saját szemétdombjukon, amíg a tyúkól tulajdonosa, a titkosszolgálati háttérhatalom nevű gazdasszony megengedik neki, és föl se merül a jogos kérdés, hogy a gazdasszony-e a tyúkól jogos tulajdonosa, és a kertet is neki kellene-e használni.
És ennek a hatalmas csődtömeg-kommunikációs csődtömeghipnózisnak nevezett médiavilág közepette hiába írják meg az igazat az olyan legalizált szamizdatok, mint a "Kötött kéve", a "Világ magyarsága", vagy hogynem a saját blogoldalunkat, a szekelynagyarnemzetorseg.hu-t - et említsem, a főszerkesztő ismeretségi körén és néhány unatkozó nyugdíjason kívül senkit nem érdekelnek.

Dühös románszakértő

2022 10. 10.