Tavalyi önkormányzati választás Erdélyben: Marosvásárhelynek magyar polgármestere lett, két politikai elemző viszont egyáltalán nem dicsérte az R"M"DSZ országos politikáját!


Megtartották 2020 szeptemberében Erdélyben a román megszállók és betolakodók az önkormányzati választásokat. A választásokat követően a Magyar Polgári Párton belüli fizetett, Szász Jenő örökségéből maradt bomlasztók rögtön akcióba léptek. Természetesen fel akarták bontani a Néppárttal kötött Erdélyi Magyar Szövetséget és távozásra szólították fel Mezei János elnököt a Magyar Polgári Párt maros megyei szervezetei, legalábbis azok, amelyek még addig színlelésből, karrierizmusból támogatták a Mezei-féle pártpolitikát. A marosvásárhelyi, marosszentannai, mezőpaniti, marossárpataki, vajdaszentiványi, koronkai, karácsonyfalvi, csíkfalvi, nyárádremetei, gyulakuti, erdőszentgyörgyi és szovátai szervezet közleményben közös közleményben állították: "a hamis összefogás és a hiteltelen jelöltek indítása miatt az EMSZ eredményei együttesen sem érik el az MPP korábban önállóan elért eredményeit". Azzal érveltek, hogy Maros megyében pedig csak ott sikerült mandátumot szereznünk, ahol az EMSZ listán régi, a közösség által ismert és elfogadott MPP-s jelöltek indulhattak. Ugyanakkor kifejezik csatlakozási szándékukat a Kulcsár-Terza József és Biró Zsolt képviselők által alapított Erdélyi Polgári Mozgalomhoz.
A puccshangulat előzménye az MPP-s levelezőlistákra szétküldött levél, amely felhívja a figyelmet arra, hogy 2016-ban az MPP 15 polgármesteri tisztséget nyert, miközben az EMNP egyet sem. "Azaz a politikai jobboldalon volt 15 polgármesterünk 15–0 arányban! Mi a helyzet 2020-ban? Van 10 EMSZ-polgármester (ebből mindössze 6-ot ad az MPP!) Az eredmény tehát: – 5! Azaz százalékos veszteség!" – olvasható a levélben, amely levezeti, hogy az Erdélyi Magyar Szövetségnek nem sikerült hoznia azt az eredményt, amit a Magyar Polgári Párt elért a 2016-os helyhatósági választásokon. "Ha a megyei tanácsosokat nézzük, Kovászna megyében 5 (3+2)-ből most összefogással sikerült összesen 3-at bejuttatni (2+1 MPP-s); Hargita megyében 7 (4 MPP +3 EMNP) most bejutott összesen 4, amiből 1 MPP-s! Szatmár megyében is megfeleződött az MPP-s polgármesterek száma. 4-ből 2 maradt. Igaz az legalább vegytiszta MPP. Persze mindez a 7 százaléknak köszönhető, na és a Néppárt bihari érdekei miatt! Elvesztettük Székelyudvarhelyt és Gyergyószentmiklóst! Udvarhelyt úgy, hogy maga az elnök verte szét a szervezetet, hogy aztán a kirúgott helyi elnök kétharmaddal nyerjen más pártnak polgármesteri mandátumot, az MPP pedig szégyenszemre 1 tanácsosi mandátummal maradjon" – fogalmaz a levél.
Azt a lehetőséget nem vetik fel a levélírók a nagy matekozás közben, hogy esetleg nem azért szereztek kevesebb mandátumot, mert összeálltak a Néppárttal, hanem talán azért, mert nagyon sok korábbi MPP-s polgármester lejáratta magát. A mostani MPP-s jelölteket meg azért indíthatta a Mezei vezette szövetség, és azért nyerhettek vagy szerezhettek mandátumot, mert hitelesen képviselték a közösség érdekeit. Arról nem is beszélve, hogy négy évvel korábban az MPP ugyan egyedül indult, de az R"M"DSZ-szel egyeztetve, annak segédletével, igazi választási alternatíva felkínálása nélkül, és úgy nem lehetett nehéz "jobb" eredményt elérni. A Maros megyei MPP egyébként nem először bírálja Mezei János pártvezetési stílusát, amelynek az lett a vége, hogy Berki Ferenc, a párt Maros megyei elnöke kilépett a pártból és 15 helyi vezetőt vitt magával. Mindegy, hulljon a férgese, hajrá Erdélyi Magyar Szövetség, hajrá MPP-ENMP összefogás, hajrá Csomortán és Mezei János!
De történt még egy említésre méltó dolog az önkormányzati választásokon: fölényesen az R"M"DSZ színeiben, de az EMSZ által is támogatott Soós Zoltán polgármester-jelölt nagyarányú fölényes győzelmet aratott legközelebbi kihívója, a Ponta-féle magyarellenes pártocska színeiben induló Claudiu Maior (Pro România) felett. Elhamarkodott lenne győzelmi ódákat zengeni Vásárhely "visszaszerzése" felett, pláne, hogy nemcsak nem ismerjük sem az új magyar polgármester személyét, sem a programját, bár tegyük hozzá, nem lehet könnyű egy jelenleg román többségű várost egy román többségű testülettel vezetnie. A város magyar jellegének erősítésében pláne visszamagyarosításában ilyen körülmények között eredményeket nem garantálhat senki! De a szándékokat le lehet mérni azon, hogy milyen kezdeményezéseket, lépéseket próbál legalább tenni: vegyes tanintézetek helyett még több önálló magyar iskolát, magyar feliratok kérdése mindenütt, a sepsiszentgyörgyi példához hasonlóan a városból elvándorolt magyar lakosok visszacsábítására indítandó önkormányzati program, és a szimbólumpolitizálás terén az 1918 végén ledöntött, a Marosba vonszolt és azóta is a Maros fenekén fekvő Bem-szobor kiemelése és helyreállítása. Mindenesetre az feltétlen bíztató jel, hogy alpolgármesterének a szintén a tulipánosok színeiben megválasztott, de korábban a Néppárt színeiben és valóban a helyi magyar közösség érdekében politizáló Portik Vilmost nevezte ki. A történet mellékzöngéje, hogy Nyirati Klára, Baja momentumos polgármestere románul köszöntötte a frissen megválasztott Soós Zoltánt. Amikor ebből botrány kerekedett, úgy reagált: csak az hibázik, aki dolgozik, majd a kínos bakit rákente a hivatal "határon túli és nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok" személyére, Preininger Rozáliára. Legyünk jóhiszeműek, kétségtelen, az X-Y-Z generációkat reprezentáló Momentum politikusai nem éppen a "Professzorok Batthyány-Strattmann Köréből" kerültek ki, úgyhogy nem kimondottan elvárható tőlük, hogy tisztában legyenek olyan fogalmakról, mint "Nagy-Magyarország", "Trianon", "elszakított nemzetrészek", hogy azokat egyáltalán eszik-e vagy isszák. Ellenben a tanácsnoknak, akinek a titulusában világosan meg van különböztetve a "nemzetközi" és a "határon túli" kifejezés, ezzel pontosan tisztában kellett lennie. Úgyhogy ha elfogadjuk a momentumos polgármester utólagos magyarázkodását, akkor az a minimum, hogy bocsánatot kellett volna kérnie, és hibázó tanácsosától elhatárolódnia és menesztenie, azonban ez a 45 utáni kitelepítéseket megúszó Preininger nevű sváb ivadék valamiért ma is posztján ül. Arról nem is beszélve, hogy a levél valaki által le lett fordítva hivatalos és választékos szép hoch-románra. Nos, két lehetőség áll fenn: vagy egy Erdélyből Bajára áttelepült, és románul is tudó magyarral fordíthatták le, és ha más nem, neki igazán fel kellett volna világosítania vagy a polgármesterasszonyt, vagy árja gyökerekkel bíró tanácsnokát, hogy a levelet nem szükséges lefordítani, vagy egyszerűen a bajai Momentum valamiért román tolmácsot alkalmaz, ez esetben viszont tudatos magyargyalázó provokációról van szó, és akárhogy csűrjük-csavarjuk a bajai frau-gauleiter mentegetőzését, nagyon ilyen szaga van a dolognak. A kormánypárti sajtó persze egyből felkapta az esetet, hogy a Momentum politikusai több alkalommal is román pártokra való szavazásra buzdították erdélyi véreinket, nemzetárulást kiáltva. Valóban nemzetárulás, de kérdem én, mennyivel nagyobb nemzetárulás, mint a kollaboráns R"M"DSZ mellett kampányolni?
És itt át is kanyarodnánk két, az erdely.ma-n megjelent publicisztikára, mely magyar szempontból az erdélyi román önkormányzati választásokat, és általában az R"M"DSZ politikáját elemzik, és amik mindent elmondanak a szomorú valóságról. Az elsőt Ferencz Zsomber jegyzi: "A hatalom ára – választásokon innen és túl" címmel, és itt szó szerint leközölnénk:

"1. Megszűnt a demokrácia (csak szavazni lehetett, választani nem)

A folyamat első lépéseként az RMDSZ bedarálta az útjába álló politikai erőket, megszüntette a közösségen belüli demokratikus erőviszonyokat. Létrehozta az újkori erdélyi magyar egypártrendszert, amely számtalan visszaélésre, diktatórikus döntések meghozatalára adott lehetőséget. A helyi választásokon indultak ugyan EMSZ-jelöltek is, de a legtöbben közülük már eleve az RMDSZ jelöltjeit támogatták (ilyen példa Marosvásárhely vagy Szatmárnémeti), a Fidesz segítsége pedig végképp megpecsételte az amúgy is harmatgyenge, ellenzékinek aligha mondható szövetség sorsát, ami meg is látszott a választási eredményeken. A lényegről azonban "megfeledkeztek": a jelöltlisták összeállításánál – egy-két kivételtől eltekintve – nem engedték szóhoz jutni a választókat, a "keresztapák" diktáltak a háttérből, és ez nem csak az RMDSZ-re, hanem az EMSZ-re is érvényes volt! Az erdélyi magyarok nem választhattak, csak legfennebb szavazhattak, ez pedig még jobban elvette a szavazói kedvet és tovább rontotta a politikusokba vetett bizalmat!

2. Együtt kell működni a román – illetve a brüsszeli – hatalommal (egy ágyban az ellenséggel)

A választásokon elért eredmények azt az "óriási lehetőséget" kínálták fel az RMDSZ-nek, hogy szövetségre léphetett azokkal a pártokkal, amelyek gyökeresen ellentétes, sőt, ellenséges álláspontot képviselnek olyan alapvető kérdésekben, mint az állami magyar oktatás, önrendelkezés, nyelvhasználati jogok, Székelyföld gazdasági és infrastrukturális felzárkóztatása stb.
Számtalan elvtelen alku született a helyi és megyei önkormányzatokban, ahol akarva-akaratlanul – a székelyföldi településeken kívül – szinte mindenhol másodrangú szerepbe jutottak a magyarok, de a legjellemzőbb és legellentmondásosabb az a kettősség, amelyet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vállalt fel. Ő ugyanis egyfelől a romániai MAGYAR érdekvédelmi szervezet (RMDSZ) elnöke, aki arra kapott felhatalmazást, hogy az erdélyi magyarokat képviselje, de ugyanakkor elfoglalta a román nemzetállam kormányfő-helyettesi tisztségét is, vagyis felvállalta a román nemzeti érdekek képviseletét, amelyek – ha tetszik, ha nem – számtalan lényeges ponton ellentmondásban vannak a magyar közösség érdekeivel! Egyébként az RMDSZ viszonya ugyanilyen ellentmondásos az erdélyi magyarokat és székelyeket rendszeresen kisemmiző brüsszeli balliberális elittel! Tisztázniuk kellene, hogy "velünk tartanak-e, vagy a medvével"?

3. Következtetések (kutyából nem lesz szalonna!)

A hatalom pillanatnyi megszerzése miatt a magyar nemzeti törekvések háttérbe szorultak, hiszen érdekképviseleti szervezetünk elsősorban a román kormány működtetésével, a brüsszeli elvárások teljesítésével, a törvényesség betartásával, illetve az egész ország lakosságának a boldogulásával van elfoglalva, nem kimondottan a magyarokéval! Ilyen helyzetben nem csoda, hogy javában működik az öncenzúra, a megfelelési kényszer, a "merjünk kicsik lenni" szindróma. Lehet, hogy egyeseknek ez jó, de a nemzeti kérdésekben így nem tudunk előre lépni, sőt, az is előfordulhat, hogy ez a "stratégia" gyors beolvadáshoz vezet".
A másik Pászkán Zsolt politikai elemző, aki szerint az illúziókkal való leszámolásról szólt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) élére tíz éve megválasztott Kelemen Hunor elnöki tevékenysége. Az elemzőt a Krónika napilap kérdezte abból az alkalomból, hogy Kelemen Hunor tíz évvel ezelőtt váltotta Markó Bélát az RMDSZ élén. Pászkán Zsolt úgy vélte: a szövetség mozgásterét döntő módon a Bukarest-Budapest-Brüsszel-viszonyrendszer határozza meg, ami sokszor elvtelenségnek tűnő pragmatizmust követel. Szerinte Markó Béla még azt az illúziót kergette, vagy azt a látszatot keltette, hogy az RMDSZ-nek van politikai, gazdasági, társadalmi mozgásteret növelő képessége és lehetősége. Ezt a lehetőséget azonban az RMDSZ elszalasztotta, amikor az 1990-es évek elején nem hozta létre a romániai magyar választói katasztert, és nem alakított ki a romániai magyar társadalom egészét átfogó előválasztási rendszert.
Pászkán Zsolt szerint Kelemen Hunor egy kényszerpályán mozgó RMDSZ-t örökölt meg, és ebből kiútként az illúziókkal való leszámolást, a “púdermentes pragmatizmust" választotta, ami viszont az RMDSZ politikai “egyneműségével" és a fokozatos “elpártosodással" is járt. Az elemző megemlítette: az ideológiai irányzatok, az úgynevezett platformok papíron még léteznek a szervezeten belül, de súlyuk és befolyásuk a szervezet irányvonalára szinte kimutathatatlan. Szerinte Kelemen Hunor elnöki pozíciójának a stabilitását is a szövetség “egyneműsödése" adja. Kiemelte: a választói bázis szűkülésével a hátország is egyneműbbé vált, a politikai vezetés pragmatizmusa a helyi szintű szervezeti struktúrákra és tagi, illetve támogatói testületre is átterjedt. Pászkán Zsolt szerint a pragmatizmus érvényesül az RMDSZ román pártokkal fenntartott viszonyában is. A szövetség a román politikai színpad szélsőséges erőin kívül bárkivel képes és hajlandó szövetségeket kötni. Az elemző úgy vélte: mind az RMDSZ mind a Fidesz hosszú utat járt be, míg viszonyuk eljutott a mostani viszonylagos nyugvópontig.
Ebben a két politikai elemző által felrajzolt helyzetért, legalábbis annak változatlan fennállásáért elsősorban a Fidesz a legfőbb felelős. Ugyanis a magyar kétharmados kormánypárt számára az elszakított területek szavazatainak a besöprése az elsődleges, még ha csak mindössze egy-két mandátum erejéig, és ezt az R"M"DSZ segítségével tudja a leghatékonyabban megtenni. No meg 2019 nyarán maga Kövér Láaszló is nyíltan beismerte az EMI-táborban, hogy az elcsatolt magyarok jogsérelmeinek az ügyét a nagy "közép európai együttműködés jegyében"alárendelik a Brüsszellel folytatott "szabadságharcnak". Ezért nemcsak az erdélyi nemzeti oldalt hagyta cserben a Fidesz, de a vele lepaktáló R"M"DSZ-nek is szinte feltétel nélkül szabad kezet ad a román belpolitikában, abban is támogatva, hogy sokadjára is lépjen kormányra Bukarestben. Amiből pedig a több évtizedes tapasztalat alapján a magyarságnak semmi haszna nincs, csak a "mintaértékű román kisebbségi modell" hazug képét erősíti nemzetközileg, miközben lassú elsorvadásunk szép csendben tovább folytatódik.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2021 03. 10.