Nyílt levél a trianoni gyásznap alkalmából: szégyellje magát a kormány!


Általunk nem tisztelt magyar kormány!

Trianon nem pusztán nemzeti tragédia, hanem velünk élő valóság! Ha végignézünk elcsatolt területeinken, akkor nem kell túl sok intelligencia, hogy ezt belássuk. Hozzuk csak a legkirívóbb eseteket. Május közepén Dunaszerdahelyen a Kárpátia-koncertet követően tót rendőrök minden ok nélkül megállítottak egy magyar gépkocsit, és az utasaikat összeverték. Legutóbb pedig Szabadkán vertek magyarokat, a Délvidéken már menetrendszerűen történik meg. Románia a kormányváltás óta kezd felzárkózni a felvidéki tót szeparatista államhoz, és futószalagon gyártják a magyarellenes intézkedéseket. Legújabban a románul nem beszélő hivatalnokokat rúgják ki, ezen felbuzdulva egy nagyváradi román patikus odáig vetemedett, hogy magyarul kérő vevőjét nem volt hajlandó kiszolgálni, mondván, „ez Románia, mindenki beszéljen Románul!” (Remélhetőleg mihamarabb nekiszegezi valaki a fejének a revolvert, és közli vele: „Akkor most szolgáltál ki utoljára!”). A „nemzeti Összetartozás napja” előestéjén, Sepsiszentgyörgyön – be sem várva a hivatalos határidő leteltét – kényszerkilakoltatással román kommandósok költöztették ki a Háromszék megyei tanács hivatalait abból az épületből, amit a román állam önkényesen az ortodox egyháznak adományozott. Egy újabb koporsó a Nemzet sírjában Sepsiszentgyörgyön. A Nyírő József újratemetése körüli kegyeletsértően botrányosra sikeredett gyáva meghátrálásról a románok előtt, amit a szervezők, köztük az Országgyűlés Hivatala tanúsított, most ne is ejtsünk szót.
De a legarcpirítóbb pofátlanságot a tót atyafiak követték, követik el, akik a magyar kormányzat jóváhagyó asszisztálása mellett, a Csonkahoni tót kisebbségeknek olyan tót „történelemkönyvet” juttattak el, amit a legádázabb dákóromán propagandisták is megirigyelnének. Természetesen a tankönyv a „Nagy-Morva Birodalom” agyrémével kezdi, megfejelve azzal, hogy a Duna mentén és a Mátrában élő magyarok tulajdonképpen „elmagyarosított szlovákok”. A lusta és vérengző magyar urak ezer éven át elnyomták szegény szerencsétlen „szlovákokat”, akiket el is akartak magyarosítani (bár így lett volna). 1848-49-ben az osztrákok oldalán harcoló Ludovice Stúr természetesen nemzeti hősükként jelenik meg, akárcsak egy évszázaddal később élő szellemi örököse, a nácibarát Hlinka páter. (Mindketten lelkes antiszemiták is voltak, a Stúr vezette szlovák légió a Szabadásgharc idején zsidóellenes pogromokat is rendezett). Ezek után nem átallják a magyar zászlót horogkereszttel ábrázolni, amint egy német és egy magyar kéz, nemzeti színű karszallaggal szétszedi Csehszlovákiát 1938-ban. Csodálkozhatunk-e, ha a csonkahoni tót kisebbségeink odáig merészkednek, hogy egyik vezetőjük Trianonra emlékező Gárdistákat fizikailag provokálnak, mint ez két éve Békéscsabán történt, ha nemhogy magyarosításra köteleznénk őket, de még legálisan ilyen magyarellenes propagandaanyagokkal tömik fejüket? Ez a „szlovák történelemkönyv” maga egy provokáció! És rablószomszédaink látják: a magyarok nem reagálnak a provokációkra, hát vérszemet kapnak.
Nos meggyőződhetünk mindezek után, hogy Trianon velünk élő valóság. És mit tett kormányzatunk eddig ez ellen a velünk élő gyilkos hungarofób valóság ellen, az „aggodalom kifejezésre juttatásán” valamint a párbeszéd hangsúlyozásán kívül? Mit tett azon kívül, hogy a honvédelmi miniszter a Trianoni átoklevél gyásznapján megengedi magának kifejteni, hogy „szomszédainkkal is összetartozunk”hogy a nemzettagadó kisantantbérenc balliberális oldal élén Gyurcsánnyal még mindig börtönön kívül szívhatja és ronthatja a szabad magyar levegőt? Megmondjuk: a nagy kerek nullán kívül annyit tesz, hogy a nemzet maradék önvédelme ellen még súlyosabb, minden eddiginél súlyosabb csapást tervez mérni. Ahelyett, hogy a cigánybűnözés ellen lépnének fel hathatósan, ahelyett, hogy elszámoltatnának, ahelyett, hogy már régen behívták volna a tót, szerb és román nagykövetet, és a sorozatos magyarveréseket és egyéb, futószalagon születő magyarellenes intézkedéseket már az éter minden hullámhosszán világgá kürtölték volna, ahelyett, hogy a Trianon-tagadást és Trianon pártolást, a magyarellenes történelemhamisításokat és egyéb megnyilvánulásokat törvényesen szankcionálnák, a Fidesz a tervezett büntető-törvénykönyvi módosítás értelmében a kormány vagy az EU Magyarországra vonatkozó jogi döntéseit bírálja, vagy ellenük „köznyugalom megzavarására” alkalmasan uszít, három év szabadságvesztéssel büntetendő. Teljesen világos, hogy a tervbevett törvénymódosítás a Vona Gábor által Március 15.-én beharangozott és 2014-re kilátásba helyezett földvédő polgári engedetlenség elfojtására irányul. Mi megírtuk, hogy a nagybirtokrendszer újbóli kialakulása a izraeli, tót, osztrák és román térhódításnak kedvez. Tehát a kormány nemhogy nem vállalja fel a történelmi jog alapján járó irredenta gondolatot, nemhogy nem lép fel érdemben a megszállt területeken fokozódó magyargyűlölet ellen, de még a nemzet maradék ellenállását is el kívánja folytatni idegen érdekek szolgálatában. Üzenjük a kormánynak és a Fidesznek, hogy a magyar föld, mely létünk és harcunk utolsó záloga, nem engedjük elherdálni, és ebben a kérdésben teljesen azonosulunk a Jobbik elnöke által kilátásba helyezett polgári engedetlenséggel, a Nép nevében pedig követeljük az alkotmánybíróságtól ennek a magyarellenes törvénymódosító javaslatnak a megszüntetését. A kormány pedig, amely felett a rendszerváltással együtt a történelem fog ítéletet mondani, mélységesen szégyellje magát!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoksága


2012 06. 06.