Székely Magyar Nemzetőrség

Tisztelt Házelnök úr!
Nem voltak illúzióink a-tekintetben, hogy a kormánypárt semmit nem tesz néhai Horthy Miklós Kormányzó Urunk budapesti bevonulásának, majd kormányzóvá választásának századik évfordulója alkalmából megemlékezni, főleg azok után, hogy az Ön által fővédnökölni kívánt Koszorús Ferenc emlékkonferencia "rejtélyes okokból" elmaradt. Az okokat sejteni véljük: olyan ez, mint Nyírő József újra-nem temetése volt. Vagyis a kormánypárt, amelyiknek ön házelnökként oszlopos tagja, és amely kormánypárt emlékezetpolitikájának ön amolyan szürke eminenciása, előszeretettel viszi túlzásba egyes nemzetközi lobbicsoportok oktalan érzékenységének tiszteletben tartását. Lelke rajta Házelnök úr! Nem baj, Horthyról megemlékezett a Mi Hazánk, Koszorús Ferencről a Honvédelmi minisztérium.
Azonban elsőre elutasított Trianon-gyászemlékév ide, aztán nesze semmi-fogd meg jól "Nemzeti összetartozás éve" oda, hiába vártuk, hogy a trianoni átoklevél aláírásának századik évfordulója alkalmából az egykori Szabadság téri ereklyés Országzászló és mellé a négy Irredenta szobor, valamint az Irredenta virágágy ügyében történjen valami. Pedig öntől, aki a székely Nemzeti Tanács valamikori patrónusaként egyik lelkes pártfogolója volt annak az Urmánczy Nándor kultusza ápolásának, aki a Szabadság téri ereklyés Országzászló és az Irredenta szoborcsoport felállításának egyik kezdeményezője volt, ezt igazán elvárhattuk volna.
Persze, jól tudjuk, hogy az emlékmű együttesnek valamikor helyt adó Szabadság téren ott a szovjet emlékmű, aminek eltávolítása nem kívánatos nemzetközi bonyodalmakba ütközne mind Moszkva, mind Washington, mind Tel-Aviv (vagy ha úgy tetszik, most már Jeruzsálem) részéről. És persze ott van a tér másik felén az ön kormánya által felállított, és a nemzetellenes ellenzéki oldalon nagy álhisztit generáló német megszállás Áldozatainak emlékműve, amivel a hisztizőkkel ellentétben nekünk nem tartalmi, hanem esztétikai bajunk van. De tudjuk, annak esetleges eltávolítása éppoly hisztit verne ki, mint amikor felállították. Ezért megértjük, hogy a tér eredeti arculatának teljes formában való helyreállítása többszörös akadályokba ütközik. Ám igazából a szovjet emlékmű az egykori Irredenta virágágy helyét foglalja, az Országzászlót és a négy Irredenta szobrot az eredeti helyükön minden további nélkül vissza lehet állítani, az Irredenta virágágyat pedig beljebb tolva, a szovjet emlékmű elé lehetne újra ültetni, ez a kis kompromisszum azt hiszen megérné Trianon századik gyászos évfordulója, vagy ahogy maguknak tetszik, "nemzeti összetartozás éve" alkalmából.
Viszont ha ezt túl kockázatosnak tartanák, akkor sem volna semmi akadálya annak, hogy az Ereklyés Országzászlót, a négy Irredenta szoborral és az Irredenta virágággyal együtt a Kossuth téren állítsák fel, mert minden gond nélkül elférne ott. Az ereklyés Országzászló a tér közepén minden további nélkül betölthetné az állami lobogó funkcióját, az Irredenta virágágy igazán jól mutatna a helyreállított Kossuth-szobor előtt, és a négy Irredenta szobrot is el lehetne helyezni átlósan háttal a tér négy sarkának, ahogy eredetileg a Szabadság téren is elhelyezkedtek. Nem bújhatnak hivatkozásul a tavaly őszi önkormányzati választások eredménye mögé, hisz az V. kerületnek fideszes maradt a vezetése, így sem az eredeti helyen, sem a Kossuth téren való visszaállításnak önkormányzati akadálya nem volna. Házelnök úr, ha komolyan gondolta és gondolja most is Urmánczy Nándor emlékének és szellemiségének az ápolását, és nem csak politikai tőkét akart belőle kovácsolni, akkor tisztelettel várjuk, hogy megtörje a hallgatás csendjét, és ez ügyben lépjen valamit!
És ha már az évfordulóknál tartunk, szeretnénk felhívni a házelnök úr figyelmét, hogy 2023-ban lesz Petőfi születésének a 200., 2023-24-ben az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc 175., 2024-ben pedig az 1849-es Kossuth-féle debreceni Trónfosztás, és Petőfi hősi halálának és megdicsőülésének 175. 2025-ben pedig Bem Apó halálának175. évfordulója. A 2022-es országgyűlési választást, ha kétharmaddal kérdésesen is, de előre láthatóan megnyerik, tehát valószínűleg 2023-24-ben is önök lesznek kormányon. Ezekre az évfordulókra hogy fognak méltóképpen emlékezni? Úgy, mint eddig a "nemzeti összetartozás évével" Trianonra? Vagyis sehogy? Vagy terveznek-e valami méltó megemlékezést, mert a 150 éves évforduló valahogy semmilyenre sikeredett, össze lehet hasonlítani, hogy a franciák milyen pompával ünnepelték az 1789-es Nagy Francia Forradalom 200 éves évfordulóját. Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy Trianon előtt épp az I. világháború előtt a Szabadság téren épp az Irredenta virágágy helyére tervezték Szamolovszky Ödön és Gách István impozáns 1849-es Szabadságharc emlékművét, Kossuth, Petőfi és Hadúr alakjával, az Irredenta virágágyat is ideiglenesnek szánták ennek a szoborcsoportnak amolyan előzményének. Miért ne lehetne visszaállítani az eredetire tervezett helyére a Szabadság térre, és elé az Irredenta virágágyat? De külön szoborkompozíciót érdemelne maga Március 15. mely az "Egyenlőség, Szabadság, Testvériség!" hármas jelszavát, valamint a 12 pontot megtestesítő, allegorikus alakokból állna. És az 1849-es Trónfosztásnak is szintén járna egy allegorikus szobor. Felhívjuk figyelmét, hogy az 1927-ben felavatott Horvay János-féle Kossuth-szobor kompozíció csonkára sikeredett, mert csak a Batthyány-kormány tagjait ábrázolja, a Szemere-kormány tagjai hiányoznak (magát a Batthyány kormányban is helyet foglaló Szemerét is kivéve), a szobor hátterét adó téglalap tömb tetejére az ő szobraik minden további nélkül elférnének. Nevezetesen Aulich Lajos hadügy-, Batthyány Kázmér külügy-, Dutschek Ferenc pénzügy-, Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi-, Vukovics Sebő igazságügy-miniszterek szobrát – középen az október 10-én vértanúhalált halt Csányi László közlekedés- és munkaügyi miniszter alakja foglalna helyet.
És végezetül annyit, hogy a közelgő évforduló kapcsán a tisztelt országgyűlésnek van egy 175 éves szimbolikus adóssága Petőfivel szemben. 1848 június 15-én az országgyűlési választáson Szabadszálláson a győztes csalással, leitatással és rágalmazással győzte le ellenfelét, Petőfi Sándort. A jogorvoslat azért maradt abba, mert az időközben kitört Szabadságharc a Költőt a tettek mezejére szólította, és nem volt ideje erre, más meg nem foglalkozott ezzel az üggyel, végül Petőfi segesvári hősi halála miatt ez a kérdés aktualitását vesztette, de azóta sem jutott egyetlen országgyűlésnek sem eszébe szimbolikusan poszthumusz orvosolni ezt a törvénytelenséget. Erre a 175. évforduló tökéletesen alkalmas lenne, mégpedig avval, ha az országgyűlés rendelne egy székely fafaragótól egy népi fafaragással készült széket, ami ki lenne nevezve "Petőfi székének", jelezve, hogy Neki az Országgyűlésben örök helye van. És a házszabály lehetővé tenné, hogy bárki a magyar állampolgárok közül, aki előre regisztrál a Petőfi székébe, helyet foglalhat benne, és onnan egy ülés előtt egy ilyen személy egy napirend előtti felszólalást intézhetne a miniszterelnökhöz, vagy valamelyik kormánytaghoz, és akár az adott ülésen szavazhatna is. Ennél szebb elégtételt aligha tudnánk szebbe elégtételt elképzelni az 1848-as szabadszállási csorba kiköszörülésére.
Zárógondolatként pedig annyit, ha már korábban annyira lelkes támogatója volt a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy a koronavírusra való tekintettel az ön kormánypártja, a Fidesz, vagy az ön kormánya nem tudná-e kezdeményezni az illetékes brüsszeli szervnél, hogy a Székely Nemzeti Tanács uniós polgári kezdeményezéséhez az aláírásgyűjtési határidőt meghosszabbítsák? Hamár a kormány azon kívül, hogy a tagjai aláírják, sem pénzzel, sem emberrel, sem propagandával nem támogatják az aláírásgyűjtést, ami ebből kifolyólag eddig is, de a koronavírus miatt mostantól még reménytelenebbül halad?
Várjuk szíves válaszát

A Kárpátmedencei Székely-Magyar nemzetőrség megbízásából:

2020 04.17.