Székely Magyar Nemzetőrség

Egyre több panasz érkezik a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálathoz a romániai magyar közösséget ért diszkriminációs esetek, jogfosztások és etnikai támadások kapcsán. – emelte ki februárban tartott évértékelő sajtótájékoztatóján Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója. Benkő Erika kiemelte, a számok magukért beszélnek: 2019-ben a jogvédelmi szolgálat által benyújtott feljelentések alapján a megszálló állam által hatóságai által kénytelen-kelletlen kirótt büntetések összege 150 000 lej és 83 000 euró volt, míg 2018-ban 125 750 lej.
"Az elmúlt évben az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) 12 feljelentésünk volt, amelyből 9 lezárult, 3 még folyamatban van. Az Országos Diszkriminációellene Tanácshoz (CNCD) 22 alkalommal tettünk feljelentést, ezekből 20 ügy még kivizsgálás alatt van. Nemzetközi panaszok alapján 5 alkalommal tettünk feljelentést a FIFA-hoz, 6 alkalommal az UEFA-hoz, és egy alkalommal a Labdarúgás a Rasszizmus ellen Európában (FARE) hálózathoz. Az UEFA 83 ezer euró bírságot szabott ki a Román Labdarugó válogatottra (FRF), valamint egy zártkapus mérkőzést. A FARA válasz levelében a támogatásáról biztosított. 5 alkalommal írtunk panaszlevelet a FRF-nek, két alkalommal pedig a Ligának (LPF). A panaszok alapján eddig 5000 lej bírságot kapott a Dinamo, amely kevésnek számít az olvasatunkban. A többi ügy kivizsgálás alatt van" – részletezte Benkő Erika.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat (MIJSZ) számos ügyészségi feljelentést is tett a lefestett településjelző táblák kapcsán Kovászna megye, Máramarossziget, és Nagyvárad esetében. A közigazgatási perek tekintetében Benkő Erika szerint jelentős eredmények születtek: a román alkotmánybíróságra került a Mikóújfalu-per a székely zászló közterületekre való "tilos" kihelyezése kapcsán. A román legfelsőbb bíróságon folytatódik a Keresztúri Kis újság (Székelykeresztúr) ügye, mely lapban Dan Tanasă szerint kötelező románul is megjelentetni a közérdekű információkat. Továbbá pert indítottak a közösségi oldalán naponta magyarellenes posztokat közzétevő nagybányai óvoda egyik pedagógusa ellen. Jelenleg folyó pereket elég nehéz "jelentős eredményeknek" titulálni, főleg, ha annak eredményei előre borítékolhatóak.
Három pert indítottak az Úz-völgye kapcsán. Majd miután hosszasan fényezte szervezetének tevékenységét, kijelentette: "Érzékeltük, hogy az előző évekhez képest nőtt a magyarellenes retorika intenzitása, mind hangnemében, mind jellegében". Mivel választási év van az öszetákolt Nagy-Romániaban, és ilyenkor az R"M"DSZ mindig nagyon jogvédő és magyarságféltő, az R"M"DSZ-es bukaresti és európa-parlamenti képviselőasszony nyilatkozatát feltétlen kiegészítére szorul: a retorika növekedése nem a magyarellenesség növekedését jelenti, mert az Romániában mindig is a maximumon volt, csupán bizonyos geopolitikai körülmények kordában tartották azt, ám az utóbbi években változik a a geopolitikai helyzet, a románoknak kedvező módon, így a csipájuk is nagyobb lett. Tehát ugyanúgy éreztek irányunkba eddig is, a román megszálló hatalom és a betolakodók tömege is, csak nem mutatták ki ilyen nyíltan.
Mindamellett meg kell hagyni, hogy Benkő Erika, R"M"DSZ-es bukaresti parlamenti képviselőnő, és az általa vezetett "Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat" a jogsérelmeket folyamatosan Bukarestben és Strasbourgban is nagyon szorgalmasan napirenden tartja, persze kizárólag az R"M"DSZ fél-langymeleg kelemen hunori határait még véletlen se túllépve. A kétségkívül roppant szemrevaló képviselőnőről, akinek vonzó külseje alig tudja ellensúlyozni többszörös beszédhibáját (pösze és raccsol), alig lehet eldönteni, hogy valóban őszinte meggyőződésből csinálja a képviselősködést és jogvédelmi szolgálatát, vagy netán egy szokásos R"M"DSZ-es karrierista konjunktúra lovagot láthatunk benne. A legutóbbi román választások alkalmával a Bemutatkozó beszédében avval igyekezett maga iránt szimpátiák kelteni Háromszék megye lakosságában, hogy az R"M"DSZ eddig kevés figyelmet fordított az erdélyi magyarság helyzetének és sérelmeinek nemzetközi porondokon való megjelenítésére, és ezen szeretne változtatni. És ebbe tökéletesen igaza is volt, de ilyen beismerést már Markó Bélától is volt alkalmunk hallani. A sérelmek nemzetközi porondra való kivitele önmagában örvendetes is lehetne, ám a sérelmeket megokoló ideológiai háttér legalább olyan káros hosszútávon, mint a sérelmek elhallgatása. Ugyanis az a kisebbségi sérelmek elleni küzdelmet az emberi jogokból vezeti le, és nem a történelmi elsőségből. Az előbbiből következik ugyanis, hogyha egyszer visszakapjuk Erdélyt, az itt élő románok ugyanerre az érvrendszerre fognak hivatkozni, ha az ő kisebbségi jogaikról lesz szó, márpedig mi ennek egyáltalán nem vagyunk a híve. A történelmi elsőségből levezetett jogok esetén viszont erre nem tudnak hivatkozni, igaz, akkor viszont nemzetközi szinten a történeti elsőbbség elvét el kéne ismertetni. Ugyanezért sem áll hosszú távon összhangban a magyar érdekekkel az R"M"DSZ-hez köthető FUEN-kezdeményezés sem. De mi az R"M"DSZ-es kirakat jogszolgálattól függetlenül is összegyűjtöttünk a teljesség igénye nélkül egy csokorravalót az utóbbi éveki román magyarellenességéről. Mindezt csak azért, hogy lássuk, Orbán Viktor és kormánya kiket akar mindenáron leültetni a visegrádi asztalhoz egy tányérból enni.
2018 advent utolsó hetében sem tétlenkedett a hivatásos feljelentőként ismert Dan Tanasă aktivista, aki korábban kétszer is feljelentette a Kovászna Megyei Tanácsot, mert székháza homlokzatán és a bejárati ajtón egymás mellett volt a román és magyar felirat, nem pedig egymás alatt. Tanasă panaszai nyomán a Kovászna Megyei Törvényszék felszólította Tamás Sándor tanácselnököt, hogy tájékoztassa arról: végrehajtotta-e a 2018. szeptember 20-án hozott határozatot, amelyben arra kötelezték, hogy távolítsa el az egymás mellett lévő román és magyar feliratokat. Ennek nyomán folyó év június 25-én, a törvényszék helyt adott a Dan Tanasă által vezetett "Méltóságért Európában Polgári Egyesület" (ADEC) keresetének, és pénzbírságot helyezett kilátásba, ha a határozatot nem hajtják végre. Eszerint Tamás Sándornak a határozat végrehajtásának elmulasztása esetén minden nap késedelemért a minimálbér 20 százalékát kell kifizetnie büntetésként.
A Brassói Táblabíróság jogerős ítéletét gyáva és megalkuvó módon végrehajtva a háromszéki megyeháza díszterméből eltávolították a magyar és a székely zászlót, miközben a velük "csomagban" adományozott német, izraeli és amerikai lobogó a helyén maradhatott. A zászlók miatt a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) alapító elnöke, a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült Dan Tanasă indított pert, majd miután azt tavaly októberben jogerősen megnyerte, azért is keresetet nyújtott be, hogy ha az ítéletet nem hajtják végre, a tanácselnök minden nap késlekedésért az országos minimálbér 20 százalékát fizesse be az államkaszába. Ennek nyomán a bírósági döntés alapján a zászlók egy részét eltávolították. Tamás Sándor, a megyei tanácselnök fényképfelvételekkel tetszelgett a kérdést árgyaló tanácsülésen, amelyek szerint a Kolozs megyei Aranyosgyéresen kitűzték a település zászlóját, Brassóban pedig a táblabíróság épülete előtt – éppen ott, ahol a pert elveszítették a háromszékiek – leng Brassó megye lobogója. "A kormány 42 településnek hagyta jóvá a zászlóját, a mi, megyezászlóra vonatkozó szabályszerű előterjesztésünket viszont nem fogadta el" – jelentette be Tamás Sándor. Érvelése jogos, csak esze ágában sincs az áldozat szerepében tetszelgő szemorgatáson túljutni az ellenállásig.
Táblabírósági végzés kényszere alatt tavaly a sepsiszentgyörgyi önkormányzat leszereltette a Constantin Brâncu?i Szakközépiskola bentlakása faláról a háromnyelvű Lósy Schmidt Ede-emléktáblát, amit vissza kellett helyezni abban a változatban, hogy a román szöveg legyen az első helyen. Dan Tanasă 2018 novemberében perelte be a helyi önkormányzatot a Lósy-tábla ügyében, mert sértette a szemét, hogy a román szöveg a magyar nyelvű alá került. Első fokon, 2019 február elsején az önkormányzat veszített a Kovászna Megyei Törvényszéken, majd fellebbezett, de a brassói táblabíróságon április 9-én újból a felperes nyert, aki a Méltóságért Európában Polgári Egyesület nevében jelentget a két-, illetve többnyelvű táblák ügyében. Lósy-Schmidt Ede (1879-1948) egykori mikós diák, technikatörténész, a budapesti Magyar Műszaki Múzeum alapítója és első igazgatója, az első magyar nyelvű műszaki lexikon szerkesztője, tudománytörténeti tanulmányok szerzője emlékére Kónya Ádám független tanácstag kezdeményezésére 2004 novemberében, születésének 125. évében, a Magyar Tudomány Napja alkalmából kívánt három nyelvű márványtáblát elhelyezni a helyi önkormányzat, ezt ellenben Rodica Părvan betolakodó iskolaigazgató, akkori és jelenlegi önkormányzati képviselő az utcára kivezényelt diákjaival együtt megakadályozta és kijelentette, csak a holttestén át helyezhetik el a táblát, az avatás kezdeményezőit pedig "takarodjanak innen!" szavakkal űzte el az iskola közeléből.
Az önkormányzat azonnal tiltakozott, Albert Álmos akkori polgármester még aznapra tanácsülést hívott össze. A táblaavatót új időpontra tűzték ki, ellenben akkor sem sikerült botránymentesen elhelyezni a magyar, román és német nyelvű márványlapot. Ismét diákokat vezényelt az utcára az iskolaigazgató, akik trikolórokat és feliratos ívlapokat lobogtattak "Tartsák be a törvényeket!", "Nem a magyarosításra!", "Vessenek véget a visszaéléseknek!", "Meddig tart még a magyarosítás?" szövegekkel. A november 23. helyett végül december 16-án, Kodály Zoltán születésnapján felavatott Lósy-emléktábla tizenöt esztendeje hirdeti három nyelven, hogy abban az épületben született az első magyar műszaki lexikon szerkesztője, a Magyar Műszaki Múzeum alapítója, érdemeit sem a korábbi, sem a jelenlegi táblabotrány nem tudja kisebbíteni.
A Kovászna Megyei Művelődési Igazgatóság június 16-ig adott határidőt Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármesternek, hogy távolítsa el az egykori Székely Katonanevelde egyik boltívéből, a befalazott bejárat elől Kratochvil Károly altábornagy, a Székely Hadosztály legendás hírű parancsnokának mellszobrát, ifj. Blaskó János 2009. december 12-én felavatott alkotását.
Dan Tanasă, a szolgálatos feljelentő március 18-án tette közzé blogján, hogy a "romángyilkos" Kratochvil Károly szobrát törvénytelenül, a szükséges engedélyek mellőzésével állították fel 2009-ben. Bizonyítékként az ez év február 14-én a Kovászna Megyei Művelődési Igazgatóságtól beadványára kapott hivatalos választ is közzétette, amelyből az derül ki, hogy a céhes város akkori vezetője, Rácz Károly nem állított ki építési engedélyt, és a műemlékvédőktől sem kapta meg a jóváhagyást a szobor felállítására. A Városháza felirat és a székely zászlók közterekről történő eltávolítása után a szolgálatos betolakodó feljelentő újabb "hőstettel" dicsekedhet, eltűnik – ideiglenesen – a volt kaszárnya elől Kratochvil Károly egyetlen erdélyi köztéri szobra. Bokor Tibor polgármester nem óhajtott az ügyről nyilatkozni, csupán annyit mondott, hogy betartja a kiszabott határidőt, és keresi a megfelelő helyet, ahol a mellszobrot ismét felállíthatják.
A Hargita megyei megszálló törvényszék ítélete szerint molinón sem lehetnek jelen a magyar és a székely jelképek, illetve a város címere a csíkszeredai városháza tanácstermében. Az ADEC keresete nyomán hozott elsőfokú ítéletben a törvényszék arra kötelezte Csíkszereda polgármesterét, hogy távolítsa el a tanácsteremből a Magyarország zászlaját, a székely zászlót és a Csíkszereda címerét ábrázoló molinókat. Az ítélet ellen a hivatalos közlés utáni 15 napon belül lehet fellebbezést benyújtani. A csíkszeredai polgármesteri hivatal 2016 novemberében szintén az ADEC keresete nyomán volt kénytelen eltávolítani a tanácsteremből a magyar, a székely és a városzászlót. Nem sokkal később Ráduly Róbert polgármester kihúzható molinókon állította ki a hatóságok által tiltott jelképeket a tanácsteremben. Az ADEC újabb keresetében úgy értékelte, hogy Csíkszereda polgármestere trükkhöz folyamodott azért, hogy ne hajtsa végre a korábbi jogerős ítélet által előírt kötelezettségeit, és “törvénytelenül helyezett el egyes jelképeket a román állam egyik közintézményében". A törvény szellemére hivatkozva kérte a molinók eltávolítását.
Csíkszeredán a székely és magyar zászlókat levetették, és Füleki Zoltán alpolgármester szerint ehhez az is hozzájárult, hogy elutasító választ kapott a zászlóperekkel kapcsolatban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától. Füleki magánszemélyként kezdeményezte a városháza tanácstermében, illetve homlokzatára kitűzött székely és városzászlók elleni perekbe történő beavatkozást, annak érdekében, hogy a város számára kedvezőtlen bírói döntések esetén jogorvoslatért az európai emberjogi bírósághoz fordulhasson. Most kiderült, erre nincs lehetőség, Strasbourgban érdemi tárgyalás nem történt, keresetét az előzetes elemzés után elutasították, azt közölve, hogy emberi jogai nem sérültek. Talán vállalni kéne, hogy a megszállók jogerős, ámde saját törvényeiket is sárba tipró ítéleteit azért sem hajtják végre, és a végre nem hajtásért napi büntetést rónak ki a polgármesterre, akinek így a törvénytelen, ám jogerős ítélet következtében már sérülnének az emberi jogai, és ez már hivatkozási alap Strasbourgba – de hát ehhez ilyen polgármesterek kénének. Az alpolgármester megemlítette, nyilvánvaló volt, hogy a jogerős bírósági végzések végrehajtása elleni fellebbezés csak időnyerést jelent, és a zászlók levételét nem tudják megakadályozni. Azt is elmondta, a nemrég eltávolított lobogókat követni fogja a Városháza felirat is, amely szintén az ADEC által jogerősen megnyert per következtében nem maradhat az épület homlokzatán.
A harmadik elveszített per a Városi Művelődési Ház közelében elhelyezett rúdra felvont székely és városzászlókra vonatkozik, ezeket is le fogják venni – tudtuk meg. Füleki azt mondta, akárcsak a városházi tanácsterem esetében, ahol a zászlók eltávolítása után kihúzható bannereken tért vissza a magyar, székely és a város lobogója, ebben az esetben is törvényes, és nem támadható megoldást találnak arra, hogy a közösség jelképeit továbbra is megjelenítsék, és az épület sem marad felirat nélkül.
Az ADEC azt is elérte, hogy a csíkszeredai utcanévtáblák nyelvi sorrendjét bírósági ítélettel megváltoztassák. A Bukaresti Törvényszék az általuk indított perben elfogadta a szervezet érveit, és a javukra döntött. A szervezet azt akarta elérni, hogy a csíkszeredai utcanévtáblák mindegyikén elöl szerepeljen a román megnevezés és utána a magyar – ez a nyelvi sorrend ugyanis jelenleg nagyrészt fordítva van. Nem ez volt az első próbálkozásuk, néhány éve, 2013-ban Hargita megye prefektusához is beadvánnyal fordultak azért, hogy kötelezze a polgármesteri hivatalt erre a lépésre. Noha a felszólítás akkor megtörtént, a táblák maradtak, a kormányhivatal pedig nem perelt emiatt.
Két év múlva ismét számonkérte a helyzetet az ADEC, akkor a prefektus azt közölte, hogy a rendőrséghez fordult, a hatóságok pedig határidőt adtak a táblacserére, ami végül elmaradt. Végül tavaly decemberben kezdeményezett bírósági eljárást az egyesület, miután felszólították a városházát az általuk szükségesnek vélt nyelvi sorrend alkalmazására az utcanévtáblákon. Az ADEC által benyújtott keresetlevél az Alkotmánynak arra a pontjára is hivatkozik, amely szerint az országban a román a hivatalos nyelv, de a 2001. évi 215-ös számú helyi közigazgatási törvényre, illetve a 2011. évi 1206-os kormányhatározatra is. Megjegyzi ugyanakkor, hogy mivel az utcanévtáblák nyelvi sorrendjére egyetlen jogszabály sem tér ki – az említett előírások a településnevekre, forgalmi táblákra, középületek megnevezéseire vonatkoznak –, a bíróságtól várja el, hogy állapítsa meg ezt a nyelvi sorrendet az említett jogszabályok rendelkezéseinek szellemében.
Ezúttal nem Csíkszeredában született meg az elsőfokú ítélet, hanem Bukarestben – a tavaly decemberben indított per tárgyalását ugyanis a Bukaresti Törvényszékre helyezték át, még áprilisban. Erre azért volt szükség, mert a Hargita Megyei Törvényszéken Csíkszereda polgármestere kifogást emelt, úgy indokolva, hogy ez a bíróság területileg nem kizárólagosan illetékes döntést hozni ebben a perben. A kifogást elfogadták, a Bukaresti Törvényszék pedig már az első tárgyaláson elutasította a város érveit, és a felperesnek kedvező ítéletet hozott, elrendelve az összes olyan utcanévtábla cseréjét, amelyeken a magyar megnevezés szerepel elöl. Helyettük olyan táblákat kell kifüggeszteni a városban, amelyeken az utcák nevének román változata a magyar név fölött helyezkedik el. Ezzel az előzmény nélküli döntéssel ugyanakkor a bíróság az ADEC szándékának megfelelően egy olyan nyelvi sorrendet is megállapított az utcanévtáblákat illetően, amelyre eddig semmilyen jogszabály nem vonatkozott. Az ítélet így már jogi szabályozásként, hivatkozási alapként is felhasználható a későbbi hasonló vitás vagy peres ügyekben – ahogy ezt korábban a Tanasă vezette egyesület meg is tette. Az ítélet nem jogerős, a fellebbezés tárgyalása a Bukaresti Ítélőtábla hatáskörébe tartozik.
A székely szimbólumok üldözésére szakosodott betolakodó nem csak azt érte el Szárhegy polgármesterénél, hogy a székely és magyar zászlók lekerüljenek a községháza homlokzatáról, hanem még egy kellemes meglepetésben is része lett. Dan Tanasă nagy elégedettséggel írta a blogján, hogy a "százéves Nagy-Románia tisztelőjére akadt egy magyar polgármester személyében", és erre pont egyik áskálódása során derült fény. A sepsiszentgyörgyi születésű Tanasănek ugyanis a Hargita megyei Szárhegy községháza szúrta a szemét, jobban mondva az arra kirakott magyar és székely zászló. De miután Danguly Ervin polgármesternek jelezte a megbocsáthatatlan bűnt, a zászlók (állítólag) lekerültek, sőt kielégítő magyarázatot is kapott arra nézve, hogy miért kerültek a homlokzatra. A lobogók, a fenntartások nélküli tetszést elnyerő táblák és egyéb hivatalos feliratok mellett ugyanis egy látogatás alkalmából, teljesen legálisan díszítették a hivatal homlokzatát. A per tehát, úgy tűnik, hogy elmarad, de ami fontosabb az az, hogy a hivatal válaszlevelén Tanasă felfedezte a "románok ünnepségével szembeni minimális tiszteletet", azaz a centenáriumi évet jelző logót, majd még megjegyzi, jó lenne, ha a "többi RMDSZ-es polgármester" is követné a kívánatos példát.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) megbírságolta Laczkó-Albert Elemért, a 99,2 százalékban magyarok által lakott Gyergyóremete polgármesterét, mert az önkormányzat csak magyarul adja ki a község havilapját. Az ítéletről a feljelentő, nem fogjuk kitalálni, Dan Tanasa, az ADEC elnöke számolt be a blogján. A kép formájában is bemutatott határozatból kiderül: a tanács 2000 lej bírságot rótt ki a polgármesterre a község román nemzetiségű lakóinak a hátrányos megkülönböztetéséért. A betolakodó blogger közlése szerint a diszkriminációellenes tanács Asztalos Csaba elnök ellenszavazatával döntött a bírság kiszabásáról. Laczkó-Albert Elemér Laczkó-Albert Elemér polgármester az MTI-nek elmondta, a 12 éve megjelenő Képes vagyok című helyi havilap elsősorban a falu kulturális híreit foglalja össze. Az önkormányzat által kiadott havilapot ezres példányszámban nyomtatják ki, és ingyen terjesztik a községben. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a 6165 lakost számláló székelyföldi nagyközség lakosságának a 99,2 százaléka vallotta magát magyarnak. A községben lakó 46 betolakodó román nemzetiségű személy a lakosság 0,8 százalékát teszi ki. A polgármester elmondta, a község román lakosai is kiválóan beszélnek magyarul, és részükről nem merült fel az igény, hogy románul is megjelenjen a Képes vagyok havilap. Laczkó-Albert Elemér kijelentette: azt tartja diszkriminációnak, hogy a magyar kiadvány miatt megbírságolták. Hozzátette: a lap románra fordítása “nem életszerű", és olyan erőfeszítést igényelne, ami meghaladja a lehetőségeiket. Ezért megtörténhet, hogy inkább megszüntetik a lapot, minthogy lefordítsák. A polgármester hozzátette: konzultál még arról, hogy megtámadja-e a határozatot a bíróságon. "A poén kedvéért megtehetjük, de nem bízom abban, hogy más ítélet születnék ebben az ügyben, mint amihez szokva vagyunk a községháza felirat és székely zászlók esetében. Szimbolikus politizálásba kényszerítenek bele ahelyett, hogy érdemi dolgokkal foglalkoznánk" – fogalmazott az R"M"DSZ színeiben megválasztott polgármester. Jogerőssé vált az a bírósági ítélet is, amely arra kötelezi Székelykeresztúr polgármesterét, hogy román nyelvű emléktáblát is helyezzen ki a városháza homlokzatára az 1956-os magyar forradalom 50 éves évfordulóját jelző magyar nyelvű emléktábla fölé. Románul is ki kell írni egy új emléktáblára Székelykeresztúron a következő szöveget: 1956 50. 2006 A magyar szabadságharc emlékére Székelykeresztúr Város Önkormányzata 2006. október 23. Az említett feliratot megjelenítő tábla a városháza falán látható, és 2006-ban avatták fel az 1956-os magyar forradalom kitörésének 50. évfordulója tiszteletére. A csak magyar nyelvű felirat nem tetszett a Dan Tanasă vezette egyesületnek , amely tavaly novemberben pert indított a Hargita Megyei Törvényszéken. Keresetükben azt kérték a bíróságtól, hogy kötelezze Székelykeresztúr polgármesterét a városháza falán található magyar nyelvű emléktábla eltávolítására, illetve ennek egy kétnyelvű változattal történő helyettesítésére.
A Hargita Megyei Törvényszék februárban kihirdetett elsőfokú ítéletében csak részben fogadta el az egyesület kérését. A döntés értelmében kötelezték a városvezetőt, hogy a magyar nyelvű emléktáblával megegyező méretű, jellegű, színű, és ugyanolyan betűmérettel rendelkező, azonos szövegű, román nyelven feliratozott táblát helyezzen el a városháza homlokzatára. Ugyanakkor a bíróság elutasította az egyesület azon kérését, hogy a meglévő, magyar nyelvű szöveget tartalmazó táblát távolítsák el jelenlegi helyéről. Rafai Emil polgármester a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához nyújtott be fellebbezést, amelyet szeptemberben tárgyaltak, és elutasítottak, így az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A polgármester korábban kérdésünkre azt mondta, a jogerős bírósági végzés előírásainak eleget tesznek.
A tusnádfürdői városháza homlokzatáról is el kellett távolítani a magyarul és angolul megnevező feliratokat. A Dan Tanasă betolakodó vezette egyesület a megszálló bírósághoz fordult. Egyrészt azzal érvelt, hogy Városháza nem a helyi közigazgatási egység (helyi tanács, vagy polgármesteri hivatal) román megnevezésének magyar fordítása, ami megtévesztheti a magyar nyelvet nem ismerő polgárokat. Másrészt a magyar feliratot a román alá – és nem mellé – kellett volna helyezni, mivel az ország hivatalos nyelve a román. Az ADEC azt is felemlegette, hogy a feliratoknak semmi közük az épület eredeti arculatához. Az egyesület szerint ugyanakkor az angol felirat csak a magyar felirat törvénytelenségét hivatott leplezni. A marosvásárhelyi megszálló ítélőtábla igazat adott a magyarellenes egyesületnek, és jogerősen elrendelte a feliratok eltávolítását.
Az ADEC – a bíróságok portálja szerint – több mint 160 pert indított elsősorban székelyföldi önkormányzatok és közintézmények ellen a székely vagy magyar zászló használatát, valamint a magyar nyelvű feliratokat kifogásolva. A perek többségét megnyerte. Zágonban, ahol soha semmilyen etnikai gond nem merült fel, le akarják vetetni a polgármesteri hivatalról a község zászlóját. Ezen fehér alapon az a címer szerepel, amelyet elfogadtak, és megjelent a Hivatalos Közlönyben. Kis József R"M"DSZ-es polgármestert arra is rá akarják venni, vetesse le a gyűlésteremből a testvértelepülések (egy lengyel, egy szlovák és egy magyar) zászlóit, ráadásul a tárgyalást éppen március 15-re tűzték ki. Kis József hangsúlyozta: nem a prefektus, hanem Dan Tanasă volt az, aki feljelentette az önkormányzatot. Az elöljáró kiemelte, ő minden törvényes előírást betart: a főbejáratnál ott lobognak a román zászlók, székely zászlót nem tesz ki a községházára, "csak ha olyan ünnep van", a községzászló nem a főbejáratnál díszeleg, hanem a másod-bejárónál, a testvértelepülések zászlói pedig az esketőteremben kaptak helyet.
Közben a román Országos Feddhetetlenségi Ügynökség tavaly ősszel összeférhetetlenséget állapított meg Kis József esetében. A polgármester megtámadta a határozatot, de a Brassói megszálló Táblabíróságon vesztett. Fellebbezett, ám a román Legfelső Semmítő- és Ítélőszék szeptember 26-i végzésében elutasította a keresetet. Dan Tanasă ebből levonta a következtetést: blogján azt írja, Kis József elveszíti polgármesteri tisztségét,szerinte a megszálló a prefektusnak kötelessége erről rendeletet kibocsátani, és ezek után három évig nem töltheti be a polgármesteri tisztséget. A román feddhetetlenségi ügynökség ugyanis a megszálló törvények szerint is képtelen határozatot hozott, ugyanis a prefektusnak nincs arra jogalapja, hogy felfüggeszthesse tisztségéből a mostani végzés alapján. Zágon község helyi tanácsa határozott arról, hogy a községi legelőt bérbe adja a községi szarvasmarhatartók egyesületének. A polgármester nem vett részt a döntésben, mert a törvény értelmében nem szavazhat, viszont a tanács őt bízta meg a határozat végrehajtásával, tehát a szerződés megkötésére kötelezte. Ezt megtette. Az összeférhetetlenségi botrányt azzal kreálták, hogy Kis József tagja az egyesületnek. Tagja ugyan, de nem tisztségviselője, semmiféle anyagi haszna nem származik abból. Sőt, rendelkezik ugyan szarvasmarha-állománnyal, de azok az állatok nem jártak a kapun kívül, nem is legeltek ott. Tehát nincs semmi összefüggés, ami a képtelen vádat fenntarthatja. Ráadásul azóta változott a törvény, és az a szabálysértés, amely alapján az ügynökség eljárást indított, már nem számít összeférhetetlenségnek. A lényeg, hogy nincs jogalapja sem a prefektusnak, sem másnak, hogy Kis Józsefet felfüggessze a polgármesteri tisztségéből . Kétségtelen, hogy a láthatatlan erők el akarják lehetetleníteni Kis József polgármesteri tevékenységét, sokszor megpróbálták, választáson nem tudják legyőzni, ezért a románok megpróbálják adminisztratív úton megbuktatni. mikes Kelemen szülőfaluja ugyanis már Trianon előtt is fronttelepülés volt: az 1910-es magyar népszámlálás szerint na magyarok aránya 51,6, a románoké 41% volt, a maradék német nemzetiségű. A Sepsiszentgyörgytől délre található magyar falvakra a lassú román beszivárgás a jellemző, addig Zágonban 2011-re a magyarok aránya 1910-hez képest mind a magyarok, mind a románok aránya nőt az időközben eltűnt németek rovására: a magyarok 53, míg a románok 46%-ra. Talán nem véletlen, hogy a románok Marosvásárhelyhez hasonlóan egy román polgármesterrel akarják megfordítani az arányokat.
Felsőbánya kétnyelvű helységnévtábláját is kiszemelték a magyarellenes huligánok, fekete festékkel mázolták be a magyar feliratot. Az esetről Hupka Félix számolt be Facebook-oldalán. Tavaly októberben Máramarossziget frissen felszerelt magyar nyelvű helységnévtáblája alig pár napig bírta. Több hasonló eset történt Nagyszalontán, A Kolozs megyei Kisbács községhez tartozó Méra helységnévtábláját rongálták meg Gyergyószentmiklós várostáblája sem úszta meg a Kárpátokon túli betolakodók ügybuzgósságát. Az utóbbi időkben elszaporodtak a magyar közösségek megalázását szolgáló táblalefestések Székelyföldön is, legutóbb több székely falu, valamint Gyergyószentmiklós, Székelydvarhely és Csíkszereda tábláit is lemázolták. A Székelyudvarhely környéki rongálót elkapták a hatóságok, de legtöbb esetben ismeretlen marad az elkövető. De nemcsak Erdélyben történtek táblarongálások, Kárpátalján és Délvidéken is a magyar nyelv szúrta rablószomszédaink szemét.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2020 04.17.