Székely Magyar Nemzetőrség

Június 14-én Kolozsváron, a Babe?–Bolyai Tudományegyetemen találkozott Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Ion Aurel Poppal, a Román Akadémia betolakodó elnökével, a BBTE rektorával – tájékoztat a BBTE közleménye. Aurel Pop és Lovász László Az egyetem szűkszavú tájékoztatása szerint a két intézményvezető találkozóján a két akadémia közötti együttműködésről, a "meglévő megállapodások pozitív aspektusairól" volt szó, illetve szó esett a BBTE-vel való kapcsolatáról is a magyar akadémiának. Kiemelik, hogy Lovász László köszönetet mondott román akadémiának, amiért az "kiállt a kutatóhálózata átstrukturálása miatt nehéz helyzetbe került MTA mellett". Na de ki is ez a bizonyos Ioan-Aurel Pop, akivel Lovász úr együtt parolázott?
Ez év április 3-án a bukaresti gazdasági tudományegyetem díszdoktorrá avatta a szekusbotrányba keveredett, továbbá magyarellenességéről híres Ioan-Aurel Popot, a Román Akadémia elnökét, aki egyben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora is. Ez alkalomból elmondott beszéde, melynek címe "A középkor társadalmi gazdasági világa", elmagyarázta ezt is: miképpen történhetett, hogy "egy felszíni és altalaji kincsekben ilyen gazdag országban a románok nem váltak nagy kereskedőnéppé, és hagyták, hogy mások értékesítsék áruikat", ami, ugye olyan történelmi hendikepet eredményezett, amit a mai Románia is megszenved.
Figyeljenek, jön a válasz: az illusztris tudós szerint Erdélyben e gyászos jelenség a románok elleni diszkriminációnak volt köszönhető, amely eleinte felekezeti alapon történt. (Na, vajon kik diszkriminálták őket?) Melynek eredményeképpen elkobozták a románok földjeit. Ami pedig Havasalföldet és Moldvát illeti, ott, ugye, a magyarok nem diszkriminálhatták a románokat, ezért a balhét a fosztogató migránsokra kente a frissen felavatott díszdoki: a besenyőkre, kunokra és tatárokra, meg persze a törökökre.
Na, és itt akkor egy dologra figyeljenek, a koherensnek tűnő dumába rejtett tömény kisnemzeti frusztráción kívül: az elnök úr (akinek a középkor a szakterülete) úgy beszél az időszakról, mintha lett volna valamiféle középkori Románia (vagy Letícia), egy ország, egységes, összefüggő tér, határokkal, mindennel, ahogy kell.
Ioan Aurel Pop egy tavaly augusztusi állásfoglalásában a Gyulafehérvári Nyilatkozatból kiemelt részek alapján kísérelte meg cáfolni azokat az állításokat, amelyek az 1918-as Nyilatkozat szövegét úgy értelmezik, mint a nemzeti kisebbségeknek tett területi autonómiára vonatkozó ígéretet. Érvelése szerint a Nyilatkozat szövegében kétszer szerepel az autonómia szó, de az először Erdély, Bánság és Partium ideiglenes önigazgatására vonatkozik, amelyet a területek addig élveznének, amíg az országnak új alkotmánya lesz. Másodszor pedig a vallási felekezetek önszerveződési jogára. Úgy a kisebbségiekére, mint a többségi felekezetre. Ami az erdélyi nemzetiségeket illeti, számukra mindössze az általuk választott képviselők általi anyanyelvén történő igazgatást és bíráskodást szabta meg, valamint a számarányos képviseletet a román parlamentben, mint javasolt szempontokat.
A Nyilatkozat maga pusztán egyetlen dologról döntött – mondja Pop – Erdély, Bánság és a Partium egyesüléséről – minden más pont, csak egy a jövőre néző irányelv, amelyet az újonnan megalakuló román állam számára fogalmaztak a jelenlévők.
Tehát, a Nyilatkozatnak nincs kötelező ereje, pusztán egy sor olyan javaslatot tett a későbbi alkotmányozó eljárásnak, amelyekhez igazodva Románia azóta megadhatná azokat a jogokat, amelyek összhangban voltak a korabeli nyugati liberális nacionalizmussal. Ezeket a jogokat pedig azóta – többé-kevésbé, nagy vonalakban – Románia megadta már a nemzeti kisebbségeinek.
A LARICS az Román Akadémia égisze alatt működő szervezet, amelynek állítólagos feladata azokat a Románia felé érkező propaganda-anyagokat leleplezni, amelyeket ártó szándékkal készítenek főleg az oroszok, de rajtuk keresztül a magyarok is. A csoport vezetője Dan Dungaciu, akit szociológusnak tartanak, de a szakmán belül kevésbé, valamint két volt külügyminiszter Cristian Diaconescu és Sergiu Celac is helyet kapott a szervezetben, mint ahogyan sok más, biztonságpolitikai szakértő is. (Tagja továbbá a magyar körökben is népszerű Lucian Mîndru?ă újságíró, tévés műsorvezető is.) A szervezet szakmai hitelessége, mint ahogyan a Román Akadémiáé is, erősen megkérdőjelezhető, sokan a szervezetben egyfajta olyan szerep betöltését sejtik, ami a magyar- és oroszfóbia fenntartását, valamint a magyarok elleni diszkriminatív politikai irányvonal megerősítését szolgálná.
Aztán Pop novemberben egy újabb nyilatkozatban elítélte a Nemzeti Megmentés Katedrálisának építését kritizálókat, mondván azok, akik ellenzik a templom építését, nem keresztények. Azokra a vádakra válaszolva, amelyek a katedrális építésére fordított összegeket firtatták, mondván a pénzt az oktatás és az egészségügy jobbítására is lehetne fordítani, Pop hangot adott annak az elképzelésének, amely szerint a testi betegségeket nem kizárólag az állam által intézményesített iskolákban vagy kórházakban gyógyítják, hanem a templomokban is. A Lovász-Pop találkozó tehát arról tanúskodiki, hogy az MTA immár nem csupán a román hungarofóbiával, de a vallásos babonasággal is közösséget vállal! Nem vagyunk kormányhívek, de abban egyetértünk, hogy itt az ideje átszervezni azt az intézményt, amely értéktelennek minősítette a Baumgartner díjjal is kitüntetett Nyírő József életművét.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2019 06. 23.