Székely Magyar Nemzetőrség

Cătălin Chereches, a nagybányai betolakodók polgármestere tavaly március 15-i "ünnepi beszédében" adta a jelenlévők tudtára, hogy legszívesebben szétverné a Németh László Elméleti Líceumot, a város egyetlen magyar középiskoláját, a magyar diákokat pedig a román iskolákban szórná szét. Az RMDSZ "természetesen" a magyar intézmény vezetőjét utasította rendre. A polgármester pont március 15-én döntött úgy, hogy támadást indít a nagybányai magyarság ellen. Chereche? – mint később kiderült, egy korábbi magyarellenes kirohanás következményeként – bejelentette, hogy a Németh László Elméleti Líceumban nem jó az oktatás, a "szegény magyar gyermekek esélyegyenlősége sérül", és a legjobb az lenne, ha szétszórnák őket a román iskolákban, magyar osztályok indításával.
Mint kiderült, álságos a polgármester félelme, már ami a magyar gyermekek jövőjét illeti. Váradi Izabella, a Németh László Elméleti Líceum igazgatója a Transindex megkeresésére elmondta, a nemzeti ünnepet megelőző napokban volt egy feszült hangulatú gyűlés, ahol részt vettek más iskolaigazgatók is, és ahol a polgármester vehemensen kirohant a magyarsággal szemben. "Próbáltam az értésére adni, hogy ezt nem velem kellene megbeszélni, vagy nem egy igazgatói gyűlésre tartoznak" – mondja Váradi, aki szerint a polgármester azt kifogásolta, hogy ha egyszer román nyelvű zászló lobog, és Romániában vagyunk, akkor nincs szükség másfajta, önálló magyar nyelvű intézményre. "A polgármester azt állítja, hogy nem sikeres az iskola, márpedig a szórványiskolák között igenis az, nem tudom, honnan veheti az információit. Nagyon megformált kirohanás volt, úgy gondolom, hogy nem engem sértett első sorban, hanem az egész magyar közösséget" – mondta az igazgató a Transindex.ro portálnak.
Időközben az RMDSZ is sietett hozzászólni az ügyhöz, méghozzá sajátos, rendreutasító hangnemben. A párt közleménye azonban Váradi Izabellát támadja, elvárja a "bölcs távolságtartást", az "önmérsékletet", és arra utasít, hogy a magyar iskola igazgatónője a jövőben tartózkodjon a küzdelem vállalásától. A helyi magyar közösséget gyalázó ügy kitudódásában szerepet játszó Civil Elkötelezettségi Mozgalom (CEMO) szerint a nagybányai RMDSZ a polgármesterrel szemben kellett volna kritikus hangot megüssön, és nem "az iskoláért foggal-körömmel harcoló igazgatót kellett volna kioktassa". Mint írják, remélik, hogy az RMDSZ nem "egy talpraesett igazgatónőt akar megalázni, és egy sovén, egy kisebbség jogait semmibevevő polgármestert felmenteni". Nagybánya még a XX. század közepén színmagyar település volt, ám jelenleg a betelepített betolakodók miatt az egyedül őshonos magyarság számaránya 20% alatt van. Hogy a "független Erdély eszméje mennyire nem jelent számunkra megoldást, az jól mutatja, hogy ez a féktelen magyargyűlölő betolakodó épp olyan transzilvanista, mint Sabin Gherman, sőt, mi több, ez a magyargyűlölő polgármester nem átallja magát egyenesen autonómistának nevezni magát: "Én nem a régiósítás, hanem az autonómia híve vagyok. Nem decentralizációra, hanem gazdasági és közigazgatási autonómiára van szükség. Én azt gondolom, hogy Romániának Dél-Tirolról kellene mintát vennie, egy olyan autonómiáról, amely ösztönzi a helyi befektetőket és a hasznot is helyben hagyja, nem megszűri egy fővároson keresztül, amely egyáltalán nem biztos, hogy Nagybánya, Suceava, Arad, vagy Bákó érdekeit nézi. Azt gondolom, hogy a százéves Romániának új országprojektre van szüksége. Idejét múlt Románia mai közigazgatási szervezése". A magyargyűlölő román polgármester esete nem csak az irredenta helyett az autonómiában, a "független Erdélyben hívőket, a Sabin Ghermannak csápolókat kellene felébressze, hanem azokat is, akik megpróbálnak különbséget tenni a Trianon után betelepített és a már Trianon előtt is idetelepített, úgynevezett "őshonos" románság között. Nagybánya polgármestere ugyanis annyira őshonos, hogy magyar vezetékneve van.
De fel kell ébressze az állandóan a kápós R"M"DSZ-re szavazó honfitársainkat is: miközben a hivatásos érdek(nem) képviseletünk szemforgató módon igyekezett március 15-ét hivatalos ünneppé tenni az összetákolt Nagy-Romániában, épp a gyászos centenárium évében (már a puszta gondolat is nem csak irreális, de egyben morbid is), addig a helyi R"M"DSZ vezetők éppen az ellenkezőjét teszik. A székelyföldi Koronkán az Erdélyi Magyar Néppárt tanácsosa javaslatot tett Március 15-e méltó megünneplésére, amit az R"M"DSZ-es többség elutasított. A magyartöbbségű és R"M"DSZ-es vezetésű székelyföldi faluban egyébként az önkormányzati tanácskozások nyelve is román nyelven folyik, korábban ugyanis a magyar nyelvre való áttérést kezdeményező Néppártos javaslatot ugyancsak az R"M"DSZ-es többség vetette el.
Idén a hivatalos megemlékezések szintjén is tovább süllyedt a tulipános érdek-nem képviseletünk. Bár december 1. R"M"DSZ általi megemlékezésének koömoly hagyományai vannak a részvidéken, eddig még nem fordult elő, hogy Március 15-én is román színekkel koszorúztak volna, egészen mostanáig. Idén a szilágysági Krasznán és Nagyváradon is megesett az a szégyen, hogy magyar ember román nemzeti színű szalaggal díszített koszorúval rótta le tiszteletét 1848-as forradalmunk hősei előtt. Krasznán a település volt polgármestere, a nevét sokáig Emerichként író Pop Imre találta jó ötletnek, hogy egy méretes román szalaggal ellátott koszorút helyezzen el az 1848-49-es szabadságharcban, illetve a világháborúkban elesett krasznaiak tiszteletére emelt emlékműnél. Nagyváradon az R"M"DSZ ha kell, ha nem koszorúz december elsején. Kiss Sándor, Szabó Ödön és Bíró Rozália "legszebb hagyományait" tavaly Kirei Melinda önkormányzati képviselő vitte tovább, egyedüli magyarként koszorúzva december elsején. Idén március idusán az a nemes feladat hárult rá, hogy a Rhédey parkban a Szabadságharc idején Kossuthtal érdekből tárgyaló, majd a Szabadságharc leverése után Kossuthtal szembeforduló Nicolae Bălcescu szobránál koszorúzzon a "magyar érdekképviselet" nevében, természetesen román nemzeti szalagos koszorúval. Íme így hódol hivatalos érdek(nem)képvisletünk Március idusának emléke és a pesti márciusi ifjak szellemisége előtt! Egyébként Kirei Melinda annak a Lakatos Péternek a lánya, aki 1989 december 22 előtt következetesen Lăcătus Petru néven mutatkozott be és írt alá. Nevezett politikus korábban több funkciót is betöltött, volt a Securitate besúgója, tűzoltó, majd parlamenti képviselő az RMDSZ színeiben, jelenleg pedig az Állami Számvevőszék egyik bársonyszékében morzsolgatja a második vonalba szorult politikusok keserű kenyerét, az RMDSZ által delegált tanácsosi minőségében.
Szomorú példája szellemi és mentalításbeli hanyatlásunknak Kösöstárkány, ahol az embereknek annyira elegük lett az R"M"DSZ-ből, hogy inkább román polgármestert választ évek óta a magyartöbbségű falu. Szabó Ödön R"M"DSZ-es szenátor ezért korábban le is hazaárulózta Köröstárkányt, amely megállapítás önmagában jogos is, csakhogy épp az ő szájából, aki az R"M"DSZ neptunista vonalát mai napig viszi, amelynek épp köszönhető a Köröstárkányban kialakult helyzet is, enyhén szem- és gyomorforgató. A falu arról nevezetes, hogy 1919. április 19-én, húsvét nagyszombatján bevonuló román csapatok és a velük tartó román félkatonai alakulatok Köröstárkányon 91 magyar polgári lakost, a Fekete-Körös másik oldalán fekvő Kisnyégerfalván pedig 17 magyart lőttek le. Ennek századik évfordulóján tartott külön megemlékezést Csomortán Isván szervezésében a Pro Tarchan Egyesület és az R"M"DSZ a Református Egyházzal karöltve. Utóbbin a nélkülözhetetlen Szabó Ödönön és a besúgó múltú Csüry István királyhágómelléki református püspökön kívül tiszteletét tette Söchl Gellért (milyen szép magyar név!), az emberi Efőforrások Minisztériumkának helyettes államtitkára. Az eredeti rendezvényt a Pro Tarchan szervezete, az R"M"DSZ pedig saját hangosítással rászervezte a saját rendezvényét. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke felszólalásában úgy vélekedett, hogy leginkább a megosztottság veszélyezteti ma a köröstárkányi magyarságot, és azt kérte Csomortányi Istvántól, hogy engedjék át az egyháznak a megemlékezések szervezését, és szüntessék meg a megosztottságot. Csomortányi válaszában helyeselte, hogy induljon el erről párbeszéd, de – mint fogalmazott – "ne a színjáték kedvéért".

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2019 05.01.