Székely Magyar Nemzetőrség

Megfelelő informátoraink által jutott birtokunkba a Miniszterelnökség Információs Hivatala és Kormányzati Ellenőrzési Hivatala által különböző egyéb, itt meg nem nevezett intézetektől és intézményektől megrendelt, fedetten végzett titkos felmérése, amely a csonkahoni cigányság társadalmi összetételét, rétegződését vizsgálja. A fedetten végzés azt jelenti, hogy a felmérést végzők nem fedték fel kilétüket, hanem bizonyos idegen érdekek kiszolgálóiként adták ki magukat, és férkőztek a többrétegű, és összetett cigány lakosság minden különböző szegmensének a bizalmába. A felmérés bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a felmérést végzők mellé társadalomtudósokat és néprajzos szakembereket rendeltek, ők maguk pedig izraeli ügynöknek adták ki magukat, akik jövőbeni lehetséges szövetségesei lehetnek a cigányságnak, ám mindenféle konkrét elköteleződés nélkül, így mind a cigányság kifelé tanúsított bizalmatlanságát eloszlathatták, mind pedig az érdekvezérelt torzítást elkerülhették, vagyis relatíve objektív képet kaphattak a cigányságról. Azt rögtön leszögezzük, hogy a döbbenetes jövőt elénk táró tanulmány nekünk juttatott példányát, mivel sem informátorainkat sem az általunk egyébként egyáltalán nem szívlelt Orbán-rezsimet ezen titkos dokumentum kapcsán nem kívánjuk bajba hozni, jelen írás megírását követően azonnal megsemmisítettük, már csak azért is, mert jelen felmérés elkészítése, lévén, hogy az etnikai hovatartozás listázását törvény tiltja, ráadásul konkrét személyes adatokat is tartalmaz, törvénybe ütköző.
A tanulmány alapvetően két részre osztja a magyarországi cigányság nagy részét: magyarcigányokra (cigány nevükön romugrókra) és oláhcigányokra (ezen kívül az óromán nyelvet beszélő beás cigányok, illetve a Békéscsaba környékén élő románcigányok elenyésző létszámot alkotnak Csonkahonban, valamint a fővárosi hajléktalanok kétharmada cigány hátterű családból származik, de cigány identitással mégsem rendelkeznek). Az oláhcigányokat nem szokások, hagyományok vagy identitás, hanem nyelvhasználat alapján különbözteti meg a magyarcigányoktól, azonban a bevezető tanulmány az oláhcigány fogalmát nem a cigány nyelv ismeretével definiálja – hiszen egy idegen nyelvet bárki megtanulhat – hanem azzal, hogy otthon a családban a gyerekeivel használja-e a cigány nyelvet, vagy sem. Vagyis egy cigány ember hiába tud cigányul beszélni, ha otthon a gyerekeivel való kommunikáció során csak a magyar nyelvet használja, a felmérés magyarcigánynak sorolja be. Az oláhcigány megnevezés egyébként megtévesztő, mert a cigány nyelv nem román, hanem ószanszkrit, vagyis a mai indiai többségi nyelv egy archaikus változata. A felmérésből kiderül, a nyelvhasználati különbözőségnek nem önmagában van jelentősége, ugyanis a két társadalmi csoport között, jelentős, sőt döntő különbségek lelhetőek fel.
A részletezés előtt ki kell térni a két nagy cigány csoport létszámára, és itt el kell oszlatni egy tudatosan terjesztett tévedést a népszámlálással kapcsolatban. Mint emlékszünk, a 2011-es népszámlálás szerint 1 millió magyar állampolgár nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról, amit az ügyeletes értelmezők a cigányság küszöbön álló öntudatosodásával magyaráztak. Ezzel szemben a valóság az, hogy mind az oláhcigányság, mind a magyarcigányság 99%-a nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról, az 1 millió nem nyilatkozó magyar állampolgár valójában a nyugatra, főként Londonba kitántorgott 1 millió magyar fiatalt takarja, az ő létszámuknak az elkendőzésére hivatott a népszámlálásnál a nemzetiségi hovatartozás kötelezőségének az eltörlése, mert különben kínos lett volna a hatalomnak 1 millió hiányzó állampolgárral elszámolnia. A felmérésből kiderül: az oláhcigányság 95-99%-a cigány/roma nemzetiségűnek vallotta magát a felmérésen, és a népszámlálási statisztika szerinti 300 ezernyi cigány nemzetiségű le is fedi a cigányság eme szegmensét. Ezzel szemben a magyarcigányság 90-95%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát a népszámláláson, számuk 1 és 2 millió közé tehetők, pontos számukat csak becsülni lehet, ugyanis a magyarcigányság és a nem-cigányok között nem húzható éles határvonal, elsősorban a cigány-nem cigány vegyesházasságoknak, és az ilyen házasságokból születetteknek köszönhetően. A felmérés konkrétan 968 ezer 109 olyan személyt számlált össze, akik magyarcigánynak minősülnek, vagyis akik otthon a családban nem használják a cigány nyelvet, és jórészt a népszámláláson is magyar nemzetiségűnek vallják magukat, de valamiféle cigány csoportidentitással mégis rendelkeznek. A magyarcigányság két további nagy csoportra bontható, méghozzá mélyszegénységben élőkre és rendezett körülmények között élőkre. A mélyszegénységet tizenhat tényezővel határozták meg (többek között például a háztartás jövedelmének mennyisége és jellege, a komfort pl. fürdőszoba, öblítéses wc hiánya, higéniai viszonyok, alacsony társadalmi státusz, iskolai végzettség hiánya), amiből legalább nyolcnak kell érvényesülnie a mélyszegénység megállapításához. A magyarcigányságnak nagyjából kétharmada, mintegy 650 ezer ember él mélyszegénységben, ezzel szemben az oláhcigányságnak mindössze alig több mint egy százaléka, mintegy 4 ezer személy sorolható ebbe a kategóriába. A mélyszegénység faktorai közül mindössze egyetlen olyan van, ami szignifikánsan jellemzi az oláhcigányságot is, méghozzá az iskolázatlanság. Döntő különbség van a két társadalmi csoport jövedelmi viszonyai között is: amíg a magyarcigány háztartások átlagos jövedelme jóval a magyar átlag alatt van (havi nettó 85 ezer forint; a mélyszegénységben élőknél ez a szám havi 47 ezer forint), az oláhcigány háztartások havi átlagos keresete a magyar átlag felett nettó 240 ezer forint.
A felmérés megállapítja, hogy a két nagy társadalmi csoport közül oláhcigányságnak összehasonlíthatatlanul mélyebb a társadalmi beágyazottsága és kapcsolatrendszere, hangsúlyosan benne vannak a vállalkozói szférába, a kisebbségi önkormányzatok révén a politikába, és a cigány művészek döntő többsége is az oláhcigánysághoz tartozik. A cigánysághoz tartózók által üzemeltetett vállalkozások 87%-a oláhcigány hátterű, ezek főként különböző építőipari tevékenységgel illetve színesfémfeldolgozással foglalkoznak. Ezek jelentős része a szürke vagy éppen a fekete gazdaságba tartoznak, de a csempészés és főként az uzsorázás révén a szervezett bűnözésben is jelen vannak. Nagyon szembeötlő társadalmi különbség és a két nagy cigány csoport egymáshoz való viszonya abban az adatban, mely szerint az uzsorás cigányok 78%-a oláhcigány, akiknek az ügyfeleik szinte kizárólag mélyszegénységben, vagy a mélyszegénység határán élő magyarcigány családok. Hasonlóan a prostitúcióban utazó maffiózók 65%-a oláhcigány, (itt a magyarcigányság csak pár százalékban képviselteti magát) akik viszont kizárólag romugró és fehér lányokat futtatnak. Ugyanakkor a cigány politizálás fő színterét alkotó cigány kisebbségi önkormányzatokban némileg kiegyenlítettebb a romugró-oláhcigány arány, itt 57 és 43% az arány az oláhcigányok javára, de azt megállapíthatjuk, hogy az oláhcigányság itt is felülreprezentált. A felmérést bemutató tanulmány érdekes módon kitér az oláhcigányságnak a többségi cigánysághoz képest elfoglalt súlyponti helyének történelmi okaira: a Kádár-rendszerben amíg a telepeken élő többségi magyarcigányság a korabeli szociográfusok által is feltárt döbbenetes nyomorban tengődött, aközben az oláhcigányokat fontos gazdasági pozícióba helyezték, főleg vidéken. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy vidéken a fővárossal ellentétben a párt nem rendelkezett kellő számú megbízható káderréteggel, így a zsidóságot vidéken az oláhcigánysággal pótolták. A színesfélmfeldolgozással foglalkozó MÉH-telepek üzemeltetésén kívül ők adták a különböző helyi OTP-fiókok, ÁFÉSZ-szervezetek valamint a Volán-busz társaságok vezető rétegét, így ezt a kapcsolati tőkét át tudták örökíteni a rendszerváltás utánra. Ennek a jelenségnek a legeklatánsabb példája az oláhcigány családból való, MLSZ-vezérként a focipálya lelátókról a Nagy-Magyarország térképet, székely és Árpádsávos zászlókat kitiltó Csányi Sándor OTP-vezér felemelkedése.
A felmérés megvizsgálja a csonkaországi elítéltek összetételét: 2017-ben a börtönlakók összesen 71%-a cigány volt származású, és az összes börtönlakó 11%-a oláhcigány. Ez a magyarcigányok esetében hatszoros, az oláhcigányok esetében viszont csak négyszeres felülreprezentáltsági szorzót jelent. Ezt az arányt megmagyarázza egy másik adat: míg a magyarcigány elítéltek 90%-a "piti" vagy "megélhetési" bűnözőként kerül rács mögé (lopás, betörés, gyilkosság, garázdaság), addig az oláhcigány elítéltek mintegy háromnegyede szervezetten elkövetett bűncselekményekért ítélik el. Vagyis, mivel az oláhcigányság társadalmi beágyazottsága jóval nagyobb, ezért megfelelő kapcsolatrendszerükkel, sztárügyvédek felfogadásával, korrupcióval könnyebben meg tudják úszni az ellenük indított eljárásokat. De van egy másik oka is annak, hogy az oláhcigányság kevésbé felülreprezentált a börtönökben: az oláhcigányság egy összetartó közösség, van saját vajdarendszerük, és peres ügyeiket elsősorban eléjük viszik, nem a hivatalos bíróságokra, nem belső ügy esetén pedig tanúként is segítik egymást, míg a romugrók egyáltalán nem átallnak egymás ellen tanúskodni, sőt pereskedni a bíróságokon.
A felmérés kiterjedt külön a cigány származású elkövetők által elkövetett gyilkosságokra illetve gyilkossági kísérletekre. A magyarcigány börtönlakók 38%-a lett gyilkosságért vagy gyilkossági kísérletért elítélve, az oláhcigányoknak "csak" 28%-a. Viszont a magyarcigányok által elkövetett gyilkosságok 46%-a hirtelen felindulásból, 21%-a gondatlanságból lett elkövetve, (ehhez hozzá kell venni, hogy a rablógyilkosság 24%-ot tesz ki, amelynek nagy része rablás közben ijedtségben elkövetett gyilkossághoz vezetett, csak ezt a magyar büntetőjog – mivel egy másik bűncselekmény, vagyis a betörés váltotta ki – nem veszi hirtelen felindulásból elkövetettnek), az oláhcigány elkövetők gyilkosságainak 89%-a előre megfontoltan lett elkövetve. Megállapítható tehát, hogy amíg a magyarcigányok által elkövetett gyilkosságok jórészt a mélyszegénységre és az iskolázatlanságra együttesen vezethetők vissza, addig az oláhcigány elkövetőknél az előre megfontoltság dominál.
De a felmérés kitér például a gyilkos eszközök jellegére is. Míg a magyar cigány elkövetők esetében túlsúlyban vannak a szúró-vágó eszközök által elkövetett cselekmények (53%, a maradék nagyrésze a nehéz tárggyal, vagy gépjárművel okozott cselekmények, vagy a halálos helyre való belökés között oszlott meg), addig az oláhcigány elítéltek esetében a lőfegyverrel elkövetett gyilkosság az összes gyilkosság 76%-át tette ki (ez a magyarcigányság esetében mindössze 6%). Nagyon érdekes, hogy a felmérés megvizsgálta a cigány elkövetők áldozatainak és károsultjainak is a társadalmi összetételét. Kiderült, hogy az összes cigány származású elítélt által elkövetett bűncselekmény elszenvedőjének mindössze 8%-a nem cigány származású, több mint 90%-uk igen. (Itt tegyünk egy zárójeles megjegyzést: kétségkívül a valamikori Magyar Gárda érdeme, hogy a cigánybűnözés társadalmi problémájára felhívta a figyelmet, viszont súlyos hibát is követett el azzal, hogy a cigánybűnözést elsősorban etnikai konfliktusként jelenítette meg. Az adatokból kitűnik, hogy a cigánybűnözésnek sokkalta nagyobb mértékű elszenvedője maga a cigányság, mint a nem cigányság, vagyis a cigánybűnözés elsődlegesen cigányság saját problémája, és csak másodsorban etnikai konfliktus).
Bár nem szorosan a társadalmi viszonyok taglalásához tartozik, de a tanulmány kitér a cigányság körében megjelenő titkosszolgálati ügyködésre: körükben a szlovák és a román titkosszolgálat a legaktívabb. A szlovák titkosszolgálati aktivitás közvetlen, egyszerűen cigány kisebbségi önkormányzati és országos vezetők, és cigányvajdák vannak megvásárolva, vagy állnak a szlovák titkosszolgálat befolyása alatt. A román befolyás közvetettebb, mert elsősorban a volt SZDSZ illetve a mostani Demokratikus Koalíció és értelmiségi holdudvarán keresztül érvényesül, de ide kell még sorolni a nemrég felállított önálló csonkaországi cigány görögkatolikus érsekséget (amely pl. ellenzi a cigánytelepek felszámolását) illetve egy sor kisebb, a cigányság körében aktív kisegyházat, de az elsődlegesen izraeli érdekeket képviselő, és a józsefvárosi cigányság tetemes részét tagjai közt tudó HIT-gyülekezetében is igen aktív az SRI jelenléte. Például a hitgyülis józsefvárosi oláhcigányok jórészében sikerült elterjeszteniük azt a téves nézetet, hogy az oláhcigányokat azért hívják oláhcigánynak, mert ők tulajdonképpen románok, és a román nyelv egy archaikus változatát beszélik (mint írtuk már, ez nem igaz). A tanulmány külön megemlíti, hogy Németh Sándornak a 2011-es népszámlálás idején például azért kellett többeket kizárnia gyülekezetéből, mert amellett agitáltak cigány híveinek, hogy a népszámláláson román nemzetiségűnek vallják magukat, és ez keresztezte a gyülekezet ultracionista elkötelezettségét.
A tanulmány legdöbbenetesebb – és leglényegesebb – része a demográfiát tárgyaló szakasz. a magyarcigányoknak a többségi társadalomba integrálódott harmadának a demográfiai mutatói teljes mértékben meg is egyezik a nemcigányok születési rátájával, többnyire egy, legfeljebb két gyermeket vállalnak. De a mélyszegénységben élő, zömében szintén magyar anyanyelvű romugrókból álló telepi cigányság esetében is már jórészt múlté a nagycsalád, a születési ráta az esetükben 3,4 , ami a demográfia törvénye szerint a stagnáláshoz elegendő (ráadásul figyelembe kell venni, hogy körükben nagy a csecsemőhalandóság, illetve átlag feletti a beteg, utódnemzésre képtelen emberek száma, ami összességében morzsolja ennek a társadalmi szegmensnek a demográfiai tartalékait). Viszont az oláhcigányság körében, dacára annak, hogy a nyomor rájuk nem jellemző, a születési ráta 6,5, de nem ritkák a 8-10 gyermekes családok sem. Ez azt jelenti, hogy amíg a ma még 65-70% körüli magyarcigányság létszáma lassan csökkenni fog, azalatt az oláhcigányság kevesebb mint 10 év alatt eléri a magyarcigányok lélekszámát (kb.800 ezer főnél jósolható az átbillenés), 25 éven belül pedig az oláhcigányok elérik a 2 és félmillió főt, ami azt jelenti, hogy 25 éven belül a csonka-ország több mint negyede nem magyar, hanem lovári vagy szinti anyanyelvű lesz.
A tanulmány eme fejezete külön kitér a cigányság értékrendjére is. A magyarcigányoknak – az egész csonkaországi társadalommal megegyezően – csak negyede vallásos (ez a telepi cigányság esetében még alacsonyabb: 10%), ezzel szemben az oláhcigányság 90%-a aktív vallásgyakorló, nagyobb részt görögkatolikus vagy valamilyen kisegyházhoz tartozó. Az oláhcigányság számára valóban elsőrangú érték a család, ezzel szemben a telepi cigányság körében a családra való hivatkozás csak a szociális irodákban válik fontossá. A felmérés ezen része még az intim szférát is érinti: a magyarcigány nőknek – és ez egyaránt igaz a telep és az integrálódott cigányságra – tíznél több férfival van szexuális kapcsolata életük során, addig az oláhcigány nők általában szűzen mennek férjhez, és hozzájuk hűségesek is maradnak.
Összességében elmondható, hogy a felmérés tragikus jövőképet fest Csonkahon demográfiai helyzetéről, és parancsoló nemzeti sorskérdés lenne sürgősen kidolgozni egy titkos stratégiát az oláhcigányság elmagyarosítására vagy nyugatra való kivándoroltatására – persze erre csak egy jakobinus egységállam volna képes.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség Hírszerző Szolgálata

2019 05.01.