Történelemhasmisítással a nemlétező történelemhamisítás ellen


Egyik este a Szabadság téren sétáltam át. Ahogy az Október 6. utcából kiértem a térre, a németmegszállás áldozatainak emelt emlékmű elött bőröndök, cipők és mécsesek zsibvására fogadott, egy kordonzsinórral fölöttük, rajta fényképekkel és szövegekkel. Hamar levágtam, hogy az emlékmű elleni tiltakozás, melyhez természetesen főelemként fölhasználták a vészkorszak tragédiájának emlékét.
"Tudta? 1920-1945 között 600 000 honfitársunkat jogfosztottak, kiraboltak, és halálba küldtek a Horthy hatóságai! Nem a Németek! Ez a szobor egy galád hazugság!" Úgy látszik a németek már-már annyira tiszteletre méltóvá emelkedtek az örökös nácizók és holokausztozók szemében, hogy így, nagy betűvel illik emlegetni őket. Már csak egy lépés, és Horthy nevét meg kisbetűvel fogják írni, akárcsak Nemecsekét. Persze kő kemény politikai érdekek támogatására a tények nem a legjobb eszközök, így nem zavarhatta őket, hogy Horthynak nem voltak hatóságai, lévén, hogy Magyarország államformája alkotmányos királyság volt, így hatóságai nem a kormányzónak, hanem a parlament által választott belügyminiszternek illetve honvédelmi miniszternek voltak. A hadsereg felett persze, mint legfőbb hadúr, elvileg Horthy is rendelkezhetett, de csak a honvédelmi miniszter és/vagy a vezérkar főnöke által. Az 1920-as numerous clausust is lehet, sőt kell is bíráslni, de az elvileg mindenkire kötelező törvényt jogfosztónak minősíteni erős túlzás. A harmincas évek végétől meghozott zsidótörvények már valóban kirekesztőek és jogszűkítők, de 1944 márciusáig messze elmaradnak azoktól a jogfosztásoktól, amiket a II. világháború alatt Európa többi részén alkalmaztak a zsidókkal szemben. Ungvári Krisztián és a többi önjelölt holokausztkutató hazudozásai, csúsztatásai termékeny táptalajra találtak: "My mother was killed in Auschwitz. Thank you "Archangel" Gabriel." A kiíró elpusztított édesanyja nem részesült akkora respektusba, mint az imént a németek: ha ugyanis az én valamelyik hozzátartozóm egy diktatúra vagy netán a fajüldözés ártatlan áldozatává vált volna, én biztos hogy akkor is nagybetűvel írom, ha nem a tulajdonnevével illetem. Persze nem tudom eldönteni, hogy a Hazája iránti gyűlölet íratta kisbetűvel a "you"-t, a "te" angol megfelelőjét ugyanis még akkor is nagybetűvel íratja az angol nyelvtan, ha éppen az ellenségünkről írjuk. Mintha 1944. március 19-én nem történt volna semmi cezúra, mintha 1919-től a vészkorszakig egyenes út vezetett volna, sőt a németeknek a zsidók elpusztításához semi közük nem volt. (A Horthy kormányzó személyét ért vádakról részleteseben szólnak e honlapon közzétett 24-es és részben 184-es számú írásaim, itt evvel bővebben nem kívánok foglalkozni).
Egy másik table szövegén ez áll: az 1944. március 19. után "továbbra is működő magyar államapparátus a német igényeket túlteljesítve hatékonyan szervezete meg és hajtotta végre a kb. 600 ezer halálos áldozatot követelő deportálásokat. Nem igaz, amit az emlékmű tetjére írt, megváltoztatott név állít: hogy a halálba küldött százezrek »a német megszállás áldozatai«, mert ez a megfogalmazás a magyar közreműködést tagadja." Először is pontosan fogalmazva nem "továbbra is működő" hanem a nemkívánatos elemektől megtisztított államapparátusról, és lecserélt magyar kormányzatról kell beszélni, ami a német bevonulás következtében, német követelésre jött létre. Ami pedig a magyar közreműködést illeti, akkor minden egyes kommunizmus áldozatainak emléket állító vagy 56-os emlékmű is hazudik, hiszen nem emeli ki a magyar felelősséget, hiszen a kommunizmus bűneit is egy kollaboráns kormányzat és helyiekből álló államapparátusa követte el.
Természetesen az 1944 március 19. elötti és utáni Magyarország közti megszakítás nélküli folytonosság teóriáját igazolandó több oldalas brossúra foglalkozik a Kamenyec-Podolszki mészárlással. A többi tace-paoval ellentétben ennek készítői javára legyen mondva nevükkel vállalták haudozással felérő csúsztatásaikat: George Eisen és Stark Tamás "történész". Arra már rájöttek, hogy a Sztójay-kormánnyal ellentétben nem lehet a Bárdossy-kormányt a Kárpátaljáról kitelepített zsidók szándékos halálba küldésével vádolni, tekintve, hogy a belügyminiszter még a tömegmészárlás elött leállította a kárpátaljai zsidók kitoloncolását. "A Kamenyec-Podolszkban végrehajtott vérengzés új szakaszt nyitott a vészkorszak történetében, mert a zsidók üldözése ettől kezdve szervezett, megtervezett népirtássá vált" Ezért a vádirat így fogalmazódik meg: "Persze, a magyar katonai és politikai vezetésnek elsősorban nem az a legnagyobb bűne, hogy engedélyezte az előre nem látható és előre nem is szándékolható következményekkel járó deportálásokat. […] Erkölcsileg az volt sokkal nagyobb bűn, hogy a magyar vezetés megtagadta a kitoloncoltak visszatérését akkor is, amikor már nyílvánvaló volt, hogy galíciában a német katonai közigazgatás alatt halál vár rájuk[…]. tehát nyílvánvaló, hogy nem kizárólag bűnös inkompetenciáról van szó".
Nos, először is, mit is ért Stark "bűnös inkompetencián"? A kiszállítás napjaiban Herbert Pell amerikai követ figyelmeztette Bárdossy-t, hogy a háborús bűnösöket a nemzetközi jog védi. Csakhogy az amerikai követ nyílván nem volt tudatában, hogy nem háborús menekültekről van szó, hanem olyan hosszabb ideje Kárpátalján tartózkodó zsidó csoportokról, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal.
Ami pedig a kitoloncoltak tömeggyilkosságok utáni visszatérérsének "magyar vezetés" általi megakadályozását illeti, magyar vezetés alatt a magyar kormány értendő. Erre nem hoz példát az iromány. Megemlíti ugyan a honvéd vezérkarnak valóban ilyen tartalmú rendeletét (még a forrását is közli), illetve a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) 1941 szeptemberi SS-el folytatott tárgyalásait a deportálások folytatásáról, de sem a honvéd vezérkar, sem a KEOKH nem azonos a magyar kormánnyal, mivel ezek a magyar államapparátus részei, viszont részben a háborúból, részben a politikai erőviszonyokból kifolyólag elég önnálló hatáskörrel rendelkeztek. Csak akkor lehet állítani, hogya"magyar vezetés" akadályozta meg a tömeggyilkosságok után visszatérőket, ha a felsorolt szervek ezt is kormányzati utasításra tették. Azonban a szélsőjobboldali elemektől átitatott államapparátus – sajnos – jellemzően önhatalmúlag járt el. Tehát amíg nincs bizonyítva az, hogya Bárdossy-kormány a tömegmészárlás után utasítást adott a menekülők visszatoloncolására, addig okunk van feltételezni, hogy ezek a szervek is öntevékenyen akadályozták a visszatérőket. (De ha bebizonyosodna is egy ilyen kormányzati utasítás, a felelősség maximum Bárdossyig érne el).
És végére hagytam az iromány nonplus ultráját, a galíciai eredetű zsidóságról a következőket írják a szerzők: "A másik csoportba tartoztak azok, akik zsidó nemzeti identitásukat nem adták fel, a magyarság céljaival ezért nem is azonosultak". Nem hittem a szememnek, hogyegy ilyen mondatot nem egy Gede-tesvérek kiadványban, hanem egy antifa-önjelölt holokausztkutató írásában olvasok. A zsidó nemzeti identitás a cionizmus, azonban a galíciai eredetű zsidóságnak csak egy töredéke tartozott ebbe a kategóriába, hiszen a többségük nem vándorolt ki Izraelbe. De mi az, hogy "nem azonosultak a magyarság céljaival?". Persze, 1918-19-ben valóban akadt jó néhány galíciai származású értelmiségi, aki tettekkel bizonyította, hogy nem azonosul a magyarság céljaival,. de egyrészt őket nem lehet az egész galíciai eredetű zsidósággal azonosítani, másrészt ha őket önálló nemzeti identitással ruházzuk fel, akkor az megakadályozza, hogy magyarként kérjük számon rajtuk tetteiket, történelmi szerepüket. És ha valaki történetesen cionista, az miért akadályozza, hogy azonosuljon a magyarság céljaival? netán Izraelnek területi követelései lennének Magyarországgal szemben? Stark Tamás maga rekeszti ki nyíltan a zsidóságot a magyarságból, sőt, fordítja szembe vele. Mivel ilyet nemhogy egy cionista, de egy megrögzött posztcionista sem vallana be nyíltan, ezzel Stark Tamás nyílvánvalóvá tette, hogy az emlékmű ellen tiltakozók célja a zsidó közösségnek a nemzsidó magyarsággal való szembefordítása. Ezek a szálak pedig csak Pozsonyba, Belgrádba s Bukarestbe vezethetnek!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség törzsőrmestere
Szentkirályi Gábor

2017 11. 06.