Szalonnasütés székely őrtüzeknél – Nyílt levél Izsák Balázshoz


Tisztelt Elnök úr!
Nem akarunk ünneprontók lenni, mivel nincsenek illúzióink az SZNT belső ellenzékét illetően sem, ahogy önnel kapcsolatban sem, ezért távol tartottuk magunkat attól, hogy a belső viszályokat illetően állást foglaljunk, mert az igazság az, hogy ők sem különbek a deákné vásznánál, ahogy az ön által vezetett irányvonal sem. Mindenesetre nem kívánunk gratulálni önnek szoros eredménnyel zárult újraválasztásához, mert a kirtizálók személyétől függetlenül jogosnak érezzük a kritikát: nem az SZNT-nek volt elnöke, hanem az elnöknek SZNT-je. Újraválasztását követően a Háromszék napilapnak adott interjújában ismét történelmi tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette: "a székelység az egyetlen közösség, amely saját jogrendjével megjelenik a magyar jogtörténetben". Hát a jászok, a kunok? (A mocsok erdélyi szászokról – sajnos – nem is beszélve).
Alighogy újraválasztották, neki is álltak ki tudja hányadik szalonnasütésüknek, mert az őrtüzek gyújtását másnak nem nagyon tudjuk minősíteni. Utóbbi időben előszeretettel hivatkozik a katalánokra, noha ők nem éveken keresztül őrtüzek gyújtásával érték el azt, amit elértek. Meg azért hozzátette a szalonnasütésre szóló felhívásában, nem kívánja, hogy "egyetlen székely ember is megélje azt a rendőri brutalitást, amelyet a televíziók a katalóniai szavazóközpontok elől közvetítettek, de ugyanazt a lelkesedést kívánta a székelyeknek, amely a katalánokat is fűti". Nos, elnök úr, ha önt ugyanaz a lelekesedés fűtené, mint a katalánokat, akkor a román karhatalmi brutalítás nem kívánni, vagy nem kívánni kellene, hanem felkészülni rá.
Most mi nem akarjuk firtatni azt, amit már többször megírtunk önnek, hogy történelmileg mennyire becsületes dolog a minket a 44-es kiugrási kísérletnél és 56-ban is egyedül őszintén segítő Franco-tábornok Spanyolországával ellenséges szeparatista baszkokkal és katalánokkal szövetkezni. Abba sem kívánunk belemenni, hogy nekünk sem a katalán mintára létrehozandó független Székelyföld, sem az ön által képviselt autonómia nem végcél. mert mi csak Nagy-Magyarország hiánytalan visszaállítását vagyunk hajlandóak elfogadni, mégha ez irreálisnak is tűnik, mert tudjuk ez közöttünk csak egy meddő és értelmetlen vita volna. Mindenesetre azt észleltük, hogy a sziromlevelűekhez dörgölőző tűlevelűekkel szépen kibékültek, mert most megint odaálltak a nagy szalonnasütési akciójuk mögé (talán az újraválasztásához volt nélkülözhetetlen a támogatásuk – na és persze a honlapjukon az SZNT-t támogató partnerek között az MPP mellé az RMDSZ tulipánja is odakerült).
Mindenesetre az őrtűzgyújtás elött két kérdés is felmerült bennünk.
Tisztelt Elnök úr!
1. Költői kérdés: a Székelyföldön kívüli magyartöbbségű településeket miért nem próbálják meg beszervezni a fáklyagyújtásba? Jó lenne ha a magyar szolodarítás nevében a műhöldfelvételeken nemcsak Székelyföld képe rajzolódna ki. Aza z autonómia, ami megilleti Székelyföldet, megilleti az összes többi magyartöbbségű települést. Ja, hogy a többi Magyar közösség kevésbé vevő az autonómiaigényre? Lehet, hogy így van, mert amegszálló román hatalom a kemény magjukat szándékosan irtotta, a maradék agyát meg sikeresen átmosta. De ha az SZNT-nek volt arra kapacítása, hogy felvegye a diplomáciai kapcsolatokat a baszkokkal, katalánokkal, dél-tiroliakkal, akkor ugyanígy működhetett volna egy belső diplomácia a szórványmagyarság meggyőzésére.
2. Kevésbé költői kérdés: Miért az 1918-as Székely Nemzeti Tanács alakulásához kötik az őrtűzgyújtást? Már maga a "Nemzeti Tanács" kifejezés is egy dicstelen, gyászos korszakra utal, amikor a népek önrendetlenkedési joga nevében tót szerb és román szeparatista "nemzeti tanácsokat" alakítottak, Budapesten pedig megalakult a Károlyi Mihály-féle hazaáruló "Magyar Nemzeti Tanács". A Székely Nemzeti Tanácsnak pedig tagja volt Károlyi Mihály nagy híve, a Nagy György nevű gyászmagyar. Sokkal méltóbb volna a "székely önrendelkezés" napját például az utolsó Székely Nemzetgyűléshez, az 1848-as agyagfalvi Székely nemzetgyűléshez, október 16-ához kötni.
Aztán eljött a nagy nap. Megmondjuk, nekünk székely-magyar nemzetőröknek tele volt a bakkancsunk, hogy valamennyi felszólaló minden nemzeti rendezvényt saját maga verbális önmegvalósításaként éli meg, ezért kilometer hosszú beszédeket tart. Nos meg is dicsérhetnénk e tekintetben, az ön által Sepsiszentgyörgyön megtartott beszéde átesett tömörség tekintetében a túloldalára, honlapjukon a beszéd írott változata a címmel és az aláírással együtt nem éri el a húsz sort. A tartalomnak annál inkább velősnek kellett volna lennie. A beszédben három dologról volt szó mindössze: Katalóniáról, a románokkal való párbeszéd fontosságáról, valamint a kurta beszéd felét Székelyföld autonómiástatútumából vett idézet tette ki.
De nemhogy nem terjedt ki a tűzgyújtás Székelyföldön kívülre, de a magyar szolidaritás nevében nem esett szó arról, hogy: 1. Besztercén megvertek nemrég egy magyar kislányt, mert magyarul mert megszólalni, 2. Hogy Külsőrekecsinben sokadszorra felgyújtották a magyar iskolát, 3. Nem emelték fel szavukat a legújabb ukrán nyelvtörvény ellen. Úgyhogy a szalonnasütésük lesüllyedt a Mikó-kollégium elötti tüntetés színvonalásra, ahol szintén elfelejtettek szolidarizálni azzal az idős hölggyel, akit magyar nyelvhasználata miatt megvertek Nagyváradon. Úgyhogy mélyen tisztelt elnök úr, szégyelhetik magukat!

A Kárpátmedencei székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2017 11. 05.