Szijjártó Péter hátbatámadta a székely autonómiát Temesváron! – Az orbánizmus rövid természetrajza – Török logisztikai cég húzhatja keresztül a románok "Új-Hamburg" projektjét?


Belső informátoraink szerint Szijjártó Péter február végi-március eleji temesvári találkozóján román kollégáját, Teodor Meleskánut bizalmas négyszemközti beszélgetés során biztosította arról, hogy amennyiben megvalósulna a gyergyószéki székely tanács nagy-romániai népszavazási kezdeményezése, ugyan kénytelen lenne bizonyos kommunikációs gesztusokat tenni az ügyben a magyar kisebbség felé (ugyanezt csinálták december 5. elött is), de a magyar kormány sem hivatalosan, sem pénzügyileg nem nyújtana fajsúlyos támogatást. Cserébe a "brüsszeli migránspolitikával szembeni szabadságh(átra)archoz kért politikai támogatást, továbbá a magyar kisebbség elleni intézkedések "konszolidálását" (érsd: látszatengedményekkel való elsimítását). Ezen felül természetesen a lényegről, az "Új-Hamburg" projektben való magyar részvételről is tárgyalt.
Korábban megírtuk, hogy a Gyergyószéki Székely Tanács által kezdeményezett nagy-romániai népszavazás – biztos bukása ellenére – miért volna kedvező hatással az erdélyi magyar politikai érdekérvényestésre és közösségépítésre. (azóta, hogy jóváhagyták az aláírásgyűjtést, mély a csend, még a kezdeményező Árus Zsolt blogján sem találni róla információkat). Azt is megírtuk, hogy az ökológiai katasztrófával is fenyegető, a Duna torkolatát tölcséresíteni hivatott román "Új-Hamburg" projekt Magyarország végső stratégiai megsemmisülését jelentené. A Fidesz nem először árulta el a Hazát és a Nemzetet! Már akkor elárulta, amikor megszületett, vagyis amikor elfogadta a fennálló politikai kereteket, a trianoni átoklevél (pontosabban párizsi reinkarnációjának) sérthetetlenségét magában foglaló euroatlanti politika kereteit. De azóta a Nemzetet is számtalanszor elárulták: a parlamenti kivonulás, ukrán-magyar alapszerződés, NATO-csatlakozás, státusztörvény, EU-csatlakozás, szándékosan gyenge kampány és mozgósítás december 5. elött, Románia EU-csatlakozásának a megszavazása. A Fidesz nemhogy a Hazát nem szolgálja, nemhogy a Nemzetet sokadszorra elárulja, de a magyarság legalapvetőbb érdekeit sem hajlandó felismerni. Ismerve a Fidesz korlátoltságát, tőle sem várjuk el Nagy-Magyarország visszaállítását. De ha mást nem, akkor Nagy-Magyarország visszaállításának a lassú, jövőbeni feltél-megteremtését elvárhatnánk tőle, hogy legalább unokáink abban a Hazában élhessenek, ami az másfél-ezer even keresztül volt. De a fülkeforradalmi vérnarancs még erre is képtelen.
Persze, megvédi a migránsoktól az országot, a rezsicsökkentést brüsszeltől, és fellép Soros ellen, és most a felszínig látók sokasága szerint csak "ez a lényeg"! Megteszi azt, amit sem a baloldal, sem a Jobbik nem tenne meg. Ez mind nagyon szép és jó, és ezekben a kérdésekben tényleg a Fidesz oldalán az igazság! Csak az a kár, hogy a Fidesz ezt nem a mi érdekünkben teszi.
A rendszerváltás elötti úgynevezett "kerekasztal-beszélgetéseken" a legfajsúlyosabb partook egy-egy titkosszolgálatot képviseltek. A szadesz a román szekuritáte érdekeit képviselte, mai reinkarnációja a dékápó (emellett a román titkosszolgálat a nemzeti oldal nagyobb részét is kezében tartja és sikeresen osztja is meg: Csurka, Vona, Toroczkai). A KDNP-t a német-osztrák, és a vele szorosan összefonódott vatikáni érdekek hívták életre, azonban Antall József segítségével a népi tömegmozgalomnak indult MDF-et játszották át a német-osztrák vatikáni politki érdekkörbe, s megnyervén a 90-es választást, a német-vatikáni politika politikai-gazdasági helytartóságában a KDNP-nek csak a csicska-szerepe jutott az MDF mellett, (s majd eme a csicska-szerepében a Fidesz-mellé mentette át magát a mába). A tárgyalóasztal túlsó felén ülő fél, az akkori hatalmat megtestesítő MSZP, lévén, hogy utódpárt, és a kommunista politkai-gazdasági "elit" pártja is volt, nem volt konkrétan köthető egyetlen titkoszsolgálathoz sem. Lényegében a kárpátmedencében megjelenő külföldi titkosszolgálatok átjáróháza és titkos ütközőtere volt, markánsan megjelent benne az orosz, a kínai, a német és a kisantant érdekjelenlét egyaránt, emellett a helyi opportunista posztkommunista gazdasági elit pártja is volt (a sors fintora, hogy őket elsősorban majd épp a gyurcsányizmus gyengíti meg, úgylátszik a kisantant számára még ez a velejéig rohadt társaság is túl nagy veszélyt jelentett – nem kis részüket a Fidesz vonzotta magához, a jéghegy csúcsa Csányi Sándor OTP-vezér rossznak semmiképpen nem mondható kapcsolata a narancsos hatalommal. De Gyurcsány tett keresztbe nagyon csúnyán az orosz befolyolyásnak is, mi több, személyesen vágta át Putyint, 2009-es bukását is ez okozta; ezt annak idején a "Magyar Világ" hetilapban meg is írtuk). Aztán ez így is maradt Horn-kormánya idején is. 2002 körül D-209 csonka-magyarországi szekuritáté-ügynök miniszterelnökké jelölésével a párt kapitulált a Kovács László-Lendvai Idikó által képviselt kisantant-barát szárny elött, majd Gyurcsány "puccsával" és ámokfutásával kiteljesedett a pártban (és ezzel együtt az Őrvidék, a Muravidék, Dél-Baranya és a krakkói vajdasághoz csatolt 21 falu kivételével az egész országban is) a kisantant-uralom.
89-ben a Fidesz a "kerekasztalhoz" a CIA-Moszad képviseletében ült le. Annak is képviselője maradt nagyjából az első ciklus végéig, majd az MDF meggyengülésével és bukásával szép lassan a német-vatikáni érdekkiszolgálás stafétabotját átvették a bukott kormánypárttól, eltávolodva ezzel a CIA-tól (az izrali kapcsolataikat viszont, ha nem is oly aktívan, mint akkor, de minden bizonnyal mai napig őrzik). A Fidesz közel húsz éven keresztül – beleértve első kormányzásukat is – a német-vatikáni érdekek kiszolgálói voltak. Azonban a számukra is szűk nyolc esztendő alatt eltanulták a szociktól az opportunizmust. Továbbá levonták azt a tanulságot is maguk számára, hogy Kádár János országában nem lehet Kádár Jánost legyőzni, vagyis a magyar választó egy dologból ért: "több pénzt az embereknek!". Ha megnézzük, ezt 2010 után tökélyre is vitték: jelenleg a törzsszavazókon kívül pont ugyanazok a társadalmi rétegek adják ma a Fidesz szavazóbázisát, akik tíz éve még a szocikét: a nyugdíjasok, és az inaktívak (nagyrészt az ország segélyen élő "rejtett erőtartalékai"). A nyugdíjasakat nem érintő szociális intézkedések sem az érintetteknek szólnak: a közmunkával kozmetikázott foglakoztatottsági mutatók, a bővülő gazdaságról és felfelé kúszó GDP-ről szóló propagandát elsősorban az Isaurán szocializálódott, virtuális, valóság-nélkül élő, nyugalomra, békére, és legfőképp változatlanságra vágyó nyugdíjasok veszik be, és semmiképen sem a nyugatra tragiskusan tömegesen vándorló ifjúság. A segélyből élők szavazatát pedig elég üveggyöngyökkel, nomeg milliárdos cigány vezetőrétegük korrumpálásával megvásárolniuk. És e két réteggel Csonka-Magyarországon már választást lehet nyerni.
Nos, "rezsicsökkentés", szabadságh(átra)arc és társaik túl kevesek ahhoz, hogy a magyar társadalmat a propaganda-szólamokon kívül is elindítsák a felemelkedés útján. Viszont túl sok volt az EU fő haszonélvező német gazdasági érdekeknek. Az opportunista vérnarancs így – immár története folyamán második alkalommal – kénytelen volt ismét új gazda után nézni, így 2010, de főleg 2014 után az addig harcos oroszellenes Orbán szép lassan Putyin kiszolgálójává vált. (Különben az oligarchia-építés jelensége is egyfajta orosz hatalomtechnikai-import).
Mindezt csak azért részleteztük, mert ennélkül nem érthetjük meg a narancsos hatalom viszonyulását Romániához: a mosolyszünet addig tartott Bukaresttel, amíg Oroszország szemében rossz fiú volt. (És ne legyenek illúzióink, a migránsokat sem miattunk tartja távol, hanem mert Oroszországnak is ez az érdeke). Mostantól, hogy megalakult az új román kormány, amelyik nem erölteti a Besszarábiával való egyesülés rémálmát, ugyanaz a mosolydiplomácia fog folyni keleti rablószomszédunkkal, mint amit ugyancsak orosz kívánságra Szerbiával és a tótokkal már folytatunk. Orbánék legnagyobb megkönnyebbülésére – nemcsak azért, mert immár a posványosi Orbán-koncerten a sztár-előadó zavartalanul bolondíthatja az odasereglő vénasszonyokat, hanem mert minden nemzetközi akadály elhárult az "Új-Hamburg" projektbe való "magyar" beszállás elöl.
Pedig könnyen lehet, hogy egy török cég alaposan aláver a román ábrándoknak. A török tulajdonú Ekol, melynek központja Budapesten, a csepeli Szabadkikötőben található, Közép-Európa, de talán egész Európa legdinamikusabban fejlődő multimodális logisztikai vállalata, Európa immár szinte valamennyi országában, mind a közúti, mind a vasúti, mind a belvizi fuvarozásban jelen van. Nos az Ekol a múlt hónapban elindította első iránytehervonatát Kína és Magyarország között. A 650 méter hosszú tehervonat 41 konténert szállított több mint 1 millió dollár értékű – főként ruházatból, acélból, elektronikából és játékokból álló – rakománnyal, a menetidő 17 nap volt, a legtávolabbról, a Jivu nevű településről érkező áru több mint 10 ezer kilométert tett meg Kazahsztánon, Oroszországon, Belorusszián és Lengyelországon át a budapesti végállomásig. Hollywood-i zsargonnal élve a vállalkozás már indulásakor hatalmas kasszasikert hozott, a megrendelők részéről már most többszörös a túljelentkezés a következő menetre. És ami a lényeg: a fuvarköltség töredéke a tengeri úton történő áruszállításnak. Le ne kopogjuk, de feléledhet bennünk a remény, hogy él a magyarok Istene és megtörténjen általa a csoda: ha a közeljövőben felfutna a vasúti árufuvarozás Kína és Magyarország között, akkor az Ekol immár beverte az első szöget a Kínából Európába irányuló tengeri árufuvarozás, és ezzel együtt a még meg sem született "Új-Hamburg" projekt koporsójába! Az egészben az a röhej, hogy egy külföldi mammutég a puszta önös nyers üzleti érdekeinél fogva többet tud tenni a magyar érdekekért, mint a magyar kormány és a "nagy magyar" összkárpátmedencei politika együttvéve!
Egyszóval a nagy reformkor politikai jelszavát a mához módosítva: kell a vasút, éljen Kossuth! 150 év ide vagy oda, éljen Thököly, Rákóczi, Bem apó, Gömbös Gyula, sokáig éljen a török-magyar barátság!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség nevében
VKF-5
2017 05. 01.