Az új román kormány Székelyföld feldarabolására készül, Pozsonyban magyarokat vertek, mi meg közben a hazaárulásból nyernénk világbajnokságot!


Ha valaki fel tudja idézni még a népszerű „Magyar népmesék” című televíziós rajzfilmsorozatot, emlékezhet rá, a lányok két lába közti intim részét piros tulipánnal ábrázolta Jankovics Marcell. Talán nem véletlen oszthatta a Gondviselés az RMDSZ-re eme szimbólumot, jelezvén, a neptuni alakulat politikai prostituáltak gyülekezete. Na jó, aki Pap Gábor művészettörténész kiváló előadásaira jár, az tudhatja, hogy a tulipán a magyar szimbolikában a szűz jegyének és a szűzies tiszta erényeknek a jelképe, úgyhogy ezennel eme hasonlatomat vissza is szívom. Sőt talán ha összevetjük a bukott MDF jelvényével, talán gondos kezek nem véletlen devalválták a magyarság eme ősi szimbólumát. Mindenesetre az erdélyi magyar közéletben a piros tulipán a nemzetárulás és korrupció kifejezőjévé vált az elmúlt másfél évtizedben.
A történelem úgy hozta, hogy másfél évtized után az RMDSZ elbúcsúzni kényszerült a bukaresti bársonyszékektől, így mindaz az alamizsna, amit kirakatpolitikájával képes volt odalökni az általa választott közösség számára, egy pillanat alatt semmivé foszlott. A sok kis lépés után jött egyhatalmas pofonütés, és egy nagy lépés hátra. A kormányváltás nyomán a román hatalom levette barátságos álarcát, és a meg sem született marosvásárhelyi angol-magyar-román vegyes orvosi kar megszüntetése után megvalósítják következő ígéretüket: a régiósítást, benne Székelyföld feldarabolásával. (Bár az Orbán kormány teljesítette volna ilyen gyorsan választási ígéreteit). Maros-Tordát Beszterce-Máramaros-Szatmárral, Háromszéket Brassó-Szebennel vonnák össze, míg Csík-Udvarhelyt közigazgatásilag is az óromániai nyugat-regáti régióhoz csatolnák. Csak mellékesen jegyezzük meg, tavaly Izsák Balázs kilátásba helyezte Székelyföld közigazgatási felosztásának esetére a teljes szélességű útlezárásokat is magába foglaló utcai megmozdulásokat, egyenlőre azonban csak egy szokásos tiltakozó nyilatkozatra futotta a nagy „önredelkezési harcból”. (Nem baj, most szaván fogjuk, betartja-e ígéretét).
Bár az új román kormány leszögezte, hogy a megyék megmaradnak, és a régiók megyék feletti közigazgatási egységek lesznek, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, egyelőre elvész a szokásos román mellébeszélés bizáncian homályos balkáni ködében. De ami a legriasztóbb, hogy nemcsak az eddigi prefektusokat kívánják leváltani – ezen a poszton tulajdonképpen mindegy, hogy ki szolgálja ki a megszálló román hatalmat – , de állítólag komolyan folyik az előkészítése az alacsonyabb szintű közigazgatási karban, így például a tanfelügyelői posztokon való váltásnak is, vagyis fennáll a veszélye, hogy magyarlakta területeken, beleértve a színmagyar Székelyföldet is, mostantól román tanfelügyelők fognak vezényleni.
A román politika mindenkori magyarellenességének nyílt diktatúrába fordulása nemcsak abból a szempontból lehetne kegyelmi pillanat, hogy neptun szigony nélkül marad, azaz az RMDSZ hatalmasat bukhat mint az ólajtó, hanem azért is, mert az erdélyi magyarság rádöbbenhet végre: a pártok nem oldják meg a magyar érdekek érvényesítését, hanem valami egészen más.
Nos, ebben a helyzetben mivel áll elő drága jó miniszterelnökünk? Azon kívül, hogy a magyar külképviselet „az új helyzet miatti aggodalmát kifejezve” 22 éve unalomig ismételt lózungjait és parafrázisait szajkózza továbbra is, Orbán Viktor üzenettel állt elő. „Új helyzet van Magyarország keleti határainál magyarügyben […] Felszólítom, hívom az ott (Romániában) működő magyar politikai szervezeteket, hogy keressék egymással az együttműködést" – közölte a kormányfő, hozzátéve, hogy bár a politikában szükséges rivalizálni, de a mostani helyzetben a verseny felett ott van az együttműködés, az összetartás mindent felülíró eszméje”. Vagyis nemhogy egy nagyköveti bekéretés, nagykövet-visszahívás (tán az idiótázó népszabadságos füzesoszi tiszteletdíját féltik?), sem egy brüsszeli tiltakozás, sem nemzetközi magyar sajtókampány, (területi követeléseink feltámasztását ettől a kormánytól már el se várjuk) , de amit tanácsol A Viktor: most amikor a király meztelen, és bebizonyosodik, hogy az RMDSZ vívmányai mennyit értek, akkor Viktor azt tanácsolja: fogjunk, azaz fogjon a másik két párt velük össze. Nem mintha a másik két pártban túl sok bizodalmunk lenne, de azok legalább eddig csak a megnyilvánulások szintjén hiteltelenítették magukat. Viszont az RMDSZ kormányzati pozícióban bizonyította romboló kártékonyságát. És most fogjunk össze Markóval, kellemetlen dudorral, Gigivel, Bordély Lászlóval, Korhadó Attilával, Vértócsával és a többi becstelen áruló gazemberrel.
Kolozsváron majdnem megvalósult Orbán tanácsa, méghozzá az SZDSZ-es kötődésű Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségével, mint azt egy korábbi írásunkban meg is írtuk, ám az RMDSZ-MPP-ENMP nagy összeborulás azon bukott meg, hogy az RMDSZ nem volt hajlandó a közös listára a másik két párt logóját feltenni.
Marosvásárhelyen pedig csak azért nem valósul meg az áhított összefogás, mert az ENMP az RMDSZ-es ex-szekus Gigi helyett a román Enachét támogatja, miközben az egyetlen tényleges magyar jelölt, az MPP-s színekben induló Benedek Imre a jelenlegi román polgármesterrel, Dorin Floreával ápol kitűnő viszont, és bejelentette, ha nem győz, a második fordulóban az ő javára lép vissza. Mellesleg úgy tűnik, a nyíltan magyarellenes Floreának nem pusztán Benedek személyében akad magyar támogatója. Meg nem erősített értesüléseink szerint a jelenlegi román polgármester kampányrendezvényén fog fellépni két emblematikus fideszes zenekar, az Edda és a Zanzibár. Valószínűleg szintén az összefogás jegyében.
Mint arról legtöbb olvasónk értesült, vasárnap Pozsonyban 15 tót neonáci megvert 4 magyar fiatalt, akik ugyancsak 4 lánytársukat védelmezték, mert magyarul beszéltek. Nem baj, majd Orbán vagy Martonyi megint elmondja, hogy kitűnőek a magyar-szlovák kapcsolatok. Esetleg Orbán kijelenti azt is, hogy Magyarország északi határán új helyzet van, tessék összefogni: az MKP a Híd-most-tal. Körülbelül erre számíthatunk. Viszont a Jobbik hetilapja, a Bar!kád több év után eljutott odáig, hogy április 19-i számukban egy rövid beszámoló erejéig foglalkoztak a trianoni demarkációs vonalakat átlépő tót etnikai terjeszkedéssel. De a párt tisztában van a megoldással is, ugyanis épp az említett lapszám megjelenésének napján a párt „nemzetpolitikai kabinetének” elnöke, Szávay István a szegedi ötpárti kisebbségi vitanapon leszögezte, hogy a Jobbik a „rásütött bélyeg” ellenére a Jobbik nem kisebbségellenes párt, és határozott alapelve, hogy Magyarország csak úgy tud hitelesen fellépni az elszakított magyarságot ért sérelmek ellen nemzetközi színtereken, ha ő maga is „korrekten” bánik a saját területén élő nemzetiségekkel. Mint fogalmazott, a szomszédos országok ne tudjanak „újjal mutogatni” ránk, hogy miközben jogokat követelünk a „határon túli” magyaroknak, sok esetben mi sem teremtünk „rendezett jogi környezetet”. (Történeti jogokról, területi revízióról már egy árva vak hang sem esik a nemzeti párt politikusainak szájából). Szávaynak nem ártana tudni, hogy a térség „legkorrektebb” nemzetiségi politikájának számító magyar modell mind az elcsatolt területek szempontjából eredménytelennek, mind a belpolitikailag katasztrófálisnak bizonyult, és a szentistváni türelemmel együtt ezerszer megbukott. Ha hazaárulásból kellene világbajnokságot rendezni, Hazánk elvinné az aranyérmet.

A Kárpátmedencei Székely Magyar Nemzetőrség nevében

annak egy tagja
2012 05. 17.