A Kárpátmedencei Székely Magyar Nemzetőrség parancsnokságának állásfoglalása az MHSZ visszaállításáról, és a Gyergyószéki Székely Tanács népzsavazási kezdeményezéséről


Testületünk örömmel értesült arról, hogy a kormány tervezi visszaállítani a rendszerváltás után megszüntetett, a fiatalságnak a honvédelmi ismereteket nyújtó, és a honvédség megkedveltetésére hivatott Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ). Ez önmagában egy örvendetes hír, csak tudni kellene, hogy volt ennek egy előzménye 1945 előtt, úgy hívták, hogy leventemozgalom. Igaz, hogy szakmailag messze nem nyújtotta azt, amit a későbbi kommunista időkben az MHSZ, viszont a szellemisége messze magyarabb volt. (TLÁN kettő előnyeit kellene ötvözni). Ettől függetlenül üdvözlendő az elgondolás, de akkor had kérdezzük meg, miért kellett Testületünket 2011-ben titkosszolgálatilag, egy jobbikos rendőr által hátbatámadni, amikor mi is, nem állami pénzből ugyanerre vagyunk hivatottak: fiatalok honvédelmi kiképzésére. Persze tudjuk a magyarázatot: mi mögöttünk nem állt sem külföldi titkosszolgálat, sem egy parlamenti párt, mi pártok és kormányok felett a magyar érdekeket képviseltük. És irredenták vagyunk! Nemcsak jelszavakban, hanem ténylegesen! Ezért nem férünk bele egyetlen párt és kormány elképzelésébe, mert szellemiségünk gyökeresen ellentétes a Jeszenszky-Kovács-Göncz-Martonyi-Szijjártó féle külpolitikai vonalvezetéssel. A kormány roppant bátran, két huszonhatodik államtitkára, Pótápi Árpád és Soltész Miklós révén fejezte ki tiltakozását amiatt, hogy a megszálló román hatóságok többek között a Ceausescu-időket idézően megakadályozta a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium működését (azért többek között, mert Kolozsváron és Nagykárolyban is megszüntettek komplett évfolyamokat a magyar szülők akarata ellenére, a magyar jelképek folyamatos román hatósági üldözéséről nem is beszélve). Mindeközben Trump oroszbarátsága miatt Románia megszünni látszik nemzetközi érdekütközési zónaként lenni, így Szijjártó immár zavartalanul folytathatja román kollégájával is – mert neki tényleg kollégája – a szerb, tót és ukrán vonalon permanens mosolydiplomáciáját.
Mindezekbe üdítő hírként hatott, hogy január 26-án, a hivatalos román közlönyben megjelent a Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezet, amelyet polgári kezdeményezésként akar a parlament elé terjeszteni egy – a Gyergyószéki Székely Tanács (GYSZT – az SZNT Árus Zsolt által vezetett gyergyószéki fiókszervezete) – által megalakított tíztagú kezdeményező bizottság. "A következő lépés az aláírásgyűjtés kell legyen" – mondta Árus Zsolt az MTI érdeklődésére. Hozzátette, hogy Gyergyószéken jövő héttől megkezdik a szükséges támogató aláírások gyűjtését, de az országos aláírásgyűjtés megszervezésének feladata szerinte a székely autonómiamozgalom ernyőszervezetére, a Székely Nemzeti Tanácsra (SZNT) hárul.
Az ernyőszervezet vezetője, azaz Árus főnöke viszont egyáltalán nem látszik lelkesedni a népszavazási kezdeményezésért. Izsák Balázs, az SZNT elnöke korábban kifejtette: racionálisabb megoldásnak tartja, és inkább azt szorgalmazza, hogy az erdélyi magyarság decemberben megújult parlamenti képviselete terjessze a törvényhozás elé az autonómia-statútumot. (Ahhoz képest, hogy Izsák korábban Tőkéssel együtt elutasította – a magyar kormány kérése ellenére – az R"M"DSZ-"M"PP koalíciót támogató nyilatkozat aláírását, most mintha valamiért visszatért volna a bizalma a felkent "érdekképviselet" iránt). A polgári kezdeményezésre csak alternatív lehetőségként tekint, mivel annak feltételeit nagyon nehéz teljesíteni. Izsák Balázs szerint ugyanis a polgári kezdeményezést szabályozó törvényt úgy "találták ki" (a megszállók), hogy a magyarok az őket érintő kérdésekben állampolgári törvénykezdeményezést ne tudjanak beterjeszteni. Romániában az állampolgárok akkor kezdeményezhetik egy törvénytervezet parlamenti megvitatását, ha azt legalább százezren támogatják. Az aláírásgyűjtés előfeltétele, hogy a tervezetet a törvényhozási tanács véleményezze, és az megjelenjen a hivatalos közlönyben. Ahhoz, hogy a – Hargita és Kovászna megye, valamint Maros megye egy részéből álló – Székelyföld autonómiastatútuma polgári kezdeményezésként kerüljön a bukaresti parlament asztalára, nemcsak a három székelyföldi megyéből, hanem további legalább nyolc megyéből kell megyénként legalább ötezer aláírást összegyűjteni. Ez azt jelenti, hogy olyan megyék támogatására is szükség van, ahol a magyarság szórványban él.
Árus Zsolt még az erdélyi politikusaink jobb feléből való: MPP-s, de az MPP-n belül mindig is a belső ellenzékhez tartozott, és a párton belül a Gyöngyhalász Jencit sosem támogatta – ezt pedig nem mástól tudjuk, mint Sóós Sándortól, a Néppárt kolozs-megyei elnökétől, aki Árusról MPP-s mivolta ellenére mindig is pozitívan nyilatkozott – és ha Sóós valakiről pozitívan nyilatkozik, akkor az – legalábbis erdélyi viszonylatban, azon kívül már nem biztos – általában hihető is, tehát jó ajánlólevél. Hozzá kell tegyük, hogy ilyen messzire, mint Árus, az erdélyi polkitka palettáján még senki sem jutott, pl. Árussal ellentétben még a székelyföldi néppártosok olyan nagyon nem csináltak eddig semmit. Ezzel szemben Árusnak állandóan ott a zabszem a fenekében, még a legpitiánerebb ügyeknek is a végére jár, ő soha nem adja fel. Távol álljon tőlünk, hogy a román fennhatóságot bármilyen kompromisszum fejében elismerjük, és ennek bármilyen aktussal, így a szóban forgó népszavazás hivatalos elfogadásával elismerjük, mert arra hajlandók soha nem leszünk! De mindezektől a szempontoktűl függetlenül, hogy Testületünk sem az autonómiával sem a független Székelyfölddel, sem a független Erdéllyel, de még a részleges határmódosítással sem elégszik meg, csak teljes Nagy-Magyarországgal, a népszavazáson a román többség ugyanúgy el fogja utasítani a törvénytervezetet, mint a román parlamentben is. Tehát az Árus-féle útnak a cél szempontjából ugyanannyi az értelme, mint az Izsák által támogatott "racionálisabb" R"M"DSZ-es "M"PP-s megoldásnak.
De az elmondottak ellenére mégis több szempontból hasznos lehet, ha népszavazásra kerül a sor. Már az ilyen olyan megakasztott "európai polgári kezdeményezésekkel" szemben is megvan az az előnye, hogy nem az emberi jogokra épül, tehát Erdély esetleges visszacsatolása esetén nem ró ránk hasonló kötelezettségeket a betolakodó románok irányában. De a második előny, amit Izsák hátrányként említett, hogy nyolc Székelyföldön kívüli megyéből össze kellene gyűjteni megyénként legalább ötezer aláírást, azaz a szórványt is be kell vonni. Ez pedig erősíti a székely-szórvány kapcsolatokat, amire alaposan rá is fér az összetartás. Viszont a szórvány bevonása és megfelelő számú aláíró támogatásának megszerzése csak a magyar kormány aktív és nyílt támogatásával lehetséges, hiszen enélkül a megfélemlített, és sok esetben agymosott szórvány megnyerése elenyészne a besúgókkal vastagon átszőtt vezetőik aknamunkáján. Márpedig, ha a magyar kormány nem áll a népszavazás mellé, akkor számolni kell azzal, hogy Erdélyben komoly szavazatmennyiségeket veszíthet. Ám a magyar kormány csak úgy fogja tudni megnyerni a szórványt, és úgy tudja majd a kápós vezetők által folytatott megfélemlítő riogatásokat ellensúlyozni, ha az eddigieknél messzemenőbb támogatásokat helyez számukra kilátásba (mindamellett, hogy nyílván a kápós politikai-egyházi vezetőréteget is vastagon korrumpálni kell azért, hogyha legalább nem használ, legalább ne ártson).
De a fő előnye az, amit viszont mi említettünk a kezdeményezés hátrányaként, nevezetesen, hogy a román többség úgyis leszavazza. Ugyanis ha a magyar kormány kénytelen-kelletlen lesz odaállni a népszavazás mellé, és minden erejével minden magyart mozgósítani, akkor a román megszálló hatalom is csúcsrajáratva fog ellenünk mozgósítani. Ez viszont garantáltan hosszú időre kizökkenti az éppen visszazökkentett román-magyar mosolydiplomáciát, és tartósan, netán végzetesen kiélezheti a román-magyar ellentétet. És a román-magyar viszonyra igaz az ősbolsevik taktika: minél rosszabb, annál jobb! Akkor talán az MHSZ visszaállítása sem lesz fölösleges látványpolitika. Kérdés persze, hogy a magyar kormány tényleg hajlandó lesz-e felvállalni az ügyet, most véglegesen színt fog vallani a narancsos hatalom, hogy valójában mi is a priorítás a számára.
De ha már népszavazás lesz, a biztos bukás tudatában is minél nagyobb arányban kötelessége lesz elmennie a magyarságnak, nemcsak Székelyföldön, de egész Erdélyben, Részvidéken, Bánátban és Csángóföldön is, mert fel kell mutatnunk az erőnket!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoksága

2017 03. 07.