Én nem tudok felháborodni az enyhítő ítéleten!


Jelenleg közmunkásként dolgozok. Először ápolósegéd voltam. Nem volt rossz munkahely, ám megpillantottam egyszer egyik munkatársam kitűzőjén román nevét. Az első adandó alkalommal felkerestem a főnökömet, hogy vagy helyezzen át, vagy rúgjon ki indoklás nélkül, hogy ne veszítsem el a segélyre való jogosultságomat, mert én románnal nem vagyok hajlandó együtt dolgozni. Először nem volt hajlandó teljesíteni kérésemet, én meg már elszántam magam, hogy először betegállományba íratom magam, aztán e-mailt írtam egyik volt munkáltatómnak, és felajánlottam, hogy papíron minimálbérért, de a valóságban annak töredékéért (egészen pontosan 20 ezer forintért) hajlandó vagyok munkát vállalni náluk – a minimálbéres fizetési papír aláírásával – csakhogy elhagyhassam amúgy nem rossz, de román kollegával terhelt jelenlegi munkahelyemet, miközben ne veszítsem el az ellátásra való jogosultságomat. Végül a főnököm megfontolta kérésemet, és teljesítette áthelyezési kérelmemet, így a korábbi munkáltatómnak szóló e-mail is aktualitását vesztette.
Ezt csak azért írtam le, milyen fanatikus elvhűséggel határolódok el minden egyes romántól. Számomra a román – akárcsak a Habsburg, a szerb, az ukrán, az osztrák és a tót is – olyan, mint zsidónak a tisztátalan. És a spanyol inkvizíció összes kínját vállalom, de nem tudok gyászt érezni Marian Cozma halála miatt sem, és épp ezért a mostani ítéletenyhítésen se tudok felháborodni. Mert az odáig rendben van, hogy a cigánybűnözést fel kell számolni, de egyvalamit figyelembe kell venni. Ha Raffael Sándort, vagy Sztojka Ivánt megkérdezték volna, hogy Erdélynek Romániához kell-e tartoznia, nem biztos, hogy igennel válaszoltak volna. Lehet, hogy csak azért nem biztos, mert olyan műveletlenek, hogy nem tudják, merre van Erdély, és egyáltalán eszik-e vagy isszák, de a lényeg, nem garantált, hogy igennel feleltek volna. Viszont Cozma minden bizonnyal. És lehet felháborodni, de innentől kezdve az én szememben vitán felülállóan el van döntve, hogy a Patrióta lokálban lezajlott incidens kapcsán kinek volt igaza.
Amikor a Cozma-gyilkosság másnapján valakinek ezen álláspontomat kifejtettem, a fejemhez vágta: „Nem igaz, te a magyar cigányt jobban szereted, mint a román fehérembert!”, akkor azt feleltem: nemcsak a magyar cigányt, de még a román cigányt is jobban szeretem, mint a román fehérembert (amúgy a román cigányt is utálom). Mert cigánybűnözés ide vagy oda, Erdélyt nem a magyar cigányok, de mégcsak nem is a román cigányok, hanem a román fehéremberek rabolták el tőlünk. És mivel a románok nyelvi és etnikai értelemben csak a XVIII. század óta léteznek (előtte albánul beszélő vlachok voltak az őseik), és latin nyelvhasználatuk hazug történelmi tudatukkal – Habsburg hatásra – ekkor alakult ki, kijelenthetjük, hogy etnogenezisük is magyarellenes hazugságban fogant. És már önmagában azzal, ha valaki román nemzetiségűnek vallja magát, mégha közben százszor kinyilatkozza is, hogy Erdélyt Magyarországhoz kell csatolni, ezzel a magyarellenes hazugsággal közösséget vállal, hívják őt akár Smndra Enache-nak, Sabin Ghermannak vagy éppen Marian Cozmának. Én hiszem és vallom a románok kollektív bűnösségét.
Nem várom el a Jobbiktól, mint nemzeti párttól, hogy ugyanilyen fanatikus módon határolódjon el Cozmától, de legalább csöndbe lehetne, és hallgathatna ez ügyben. Állítom, 2008 februárja óta a jobbikos sajtóban többször volt leírva Cozma neve, mint ahányszor elcsatolt területekkel foglalkoztak. Románok nélkül szebb a világ!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség nevében
VKF-5

2012 05. 09.