Magunkról, a migrációról és a Brexitről – egy kicsit másképp


Egy bajtársunkat ok nélkül kidobta a felesége. A volt felesége most a kisfiukkal és az új pasijával közös szobában és közös ágyban alszik. Miközben a bajtársunk hajléktalan lett, hol valamelyikünknél, hol valamelyik ismerősénél lakik. Egyszer megismerkedett egy egyadülálló édesanyával, aki lényegében néhány órai ismerettség után befogadta – egészen az ágyába – a bajtársunk odaköltözött. Én a bajtársamnak szívből kívántam, hogy sikerüljön valahol otthon melegére lelni, mégsem gondoltam jó érzéssel új helyzetére. Az a nő, mégha egyedülálló is, aki néhány óra ismerettség után befogad a lakásába egy ismeretlent, az annyit is ér. Kiderült, korábban kislánya apját azért dobta ki, mert szexuálisan nem nyújtott neki eleget. Aztán eltelt néhány pásztorórával töltött nap, miután a bajtársam a boldog jövő reményében odacuccolt hozzá, és az új kedvese közölte, hogy "ez neki mégsem fog menni", és természetesen az ő talpára is útilapút kötött. Igazán nem sajnálom a bajtársamtól sem a szerelmet, sem az otthon melegét, de úgy érzem, ezúttal jobban járt, hogy el kellett jönnie onnan – ennél Ő sokkal többet érdemel.
Egy másik történet: néhány éve, késő este utazok haza a 6-os villamoson. A villamos tele félig részeg, vagy teljesen k. o. ordibáló, kötekedő fiatallal. Köztük egy három négy, lenge öltözetű lányból álló csoport, kezükben félig elfogyasztott itelosüveggel, miniszoknyába, és mellüknél jó mélyen kivágott dekoltázzsal – mellük felső fele teljesen kilátszott. Azzal szórakoztak, hogy odamentek egy-egy fiatal fiúhoz, vihogva kezébe nyomtak egy jó vastag filctollat, és arra kérték, írjon föl valami "jópofát" valamelyikük melle szabad részére. Koromhoz képest én is fiatalnak látszom, így hozzám is odajöttek. Mivel számítottam erre, előre kitaláltam, mit fogok odaírni: "SODOMA & GOMORA". A lányok értetlenkedő mosollyal távoztak, majd egy perc múlva jön vissza: "Te figyu, mi ez a SODOMA & GOMORA, amit ide írtál?" Fapofával válaszolom neki: "Az egy csehszlovák rajzfilm!"
Nagyapáink alkották a moslék-generációt, a "szocializmus első nemzedékét". A moslék-generáció sunyi volt, és megalkuvó, félve a hatalomtól, sem történelemről nem beszélt gyermekének, se Trianonról, se 56-ról, világképének formálását jótékonyan rábízta az iskolára, azon keresztül pedig a rendszerre. De a jómodorra való nevelést megadták, és azért titokban még a gyereket eljáratták hittanra, sőt még elsőáldoztatták is. És ha valami hamis nyárspolgári prüdériától vezéreltetve is, vagy mert még valami megmaradt a régi erkölcsökből, a lányoknak, fiúknak időben haza kellett járni, nem volt lófrálás. A válás még cikinek számított, a gyereket megviselte, a házasulandónak pedig illett szüleinek Bemutatni jövendőbelijét, és ha a lány nem származott nagyon alacsony intellektusú családból, akkor még szinte garantált volt, hogy a nászéjszakán veszíti el a szüzességét.
Az apáink és az én nemzedékem már az okádé-generáció. Az okádé-generáció már a hetvenes-nyolcvanas éveknek ha nem is szabadabb, de mondjuk lazább világában nőtt fel. Nekik már titokban sem kellett hittanra járni, noha akkor már nem is járt érte különösebb retorzió. A tabu-témákról ha nyilvánosan nem is, de magán-jellegű beszélgetéseken már azért különösebb következmények nélkül is lehetett beszélgetni – de az okádé-generáció számára ez legfeljebb rensszerellenes viccek mesélgetésében ki is merült. A tabu-témák már nem különösebben izgatták az okádé-generáció fantáziáját, mert a rendszer által ellenőrzötten betörtek a beat-zene első-második hullámai, továbbá az ugyancsak a rendszer által ellenőrzött, de többnyire nyugati filmeket vetítő állami tévé révén értékrendjét elsősorban a nyugati jólét és az anyagi javak birtoklásának mértéke határozta meg, a nyugati autó, a videó, a számítógép, a márkás ruhák mind mind státuszszimbólumnak számítottak. Emellett egyre nagyobb szerepet kapott a kapcsolatrendszer, a haveriság, és ennek révén a jókor jó helyen levésnek a fontossága. De azért ha valakinek értelmesebb szülei voltak, akkor kihasználva a diktatúra lazaságát, otthon beszéltek a tabutémákról is. És azért az anyagiasság és az egoizmus akármennyire teret nyert, nem mindenki számára a nyugati kocsi volt a mérce. A válás, a gyalázatosan engedélyezett, és hatalmas méreteket öltött abortusz már általánosan elfogadottá vált, de azért a párkapcsolatok nagyobb része legalább még családalapításba torkollott, és ha valaki megházasodott, és még szerencséje is volt, volt némi esélye rá, ha nem is feltétlen a nászéjszakán, de még azért ő vehette el jövendőbelije szüzességét.
Aztán jöttek az utánam jövő nemzedékek, a trágyalé-generációk. A Magyar Bálint féle "érték-semeleges oktatás" és az okádé-generációs szülők nevelésének közös gyümölcsei. Ők az a három-négy lány, akivel előbb találkoztunk a 6-os villamoson. A trágyalé-generációk azok, akik úgy tudják, hogy Petőfi egy 56-os hős, akik nem tudják "ki az a Trianon, de nagyon meg kéne verni", akiktől ha megkérdezik, hogy "Ismered Homérosz Iliiászát?", visszakérdeznek: "Miért, ő ismer engem?". A trágyalé-generáció az, amelyiket már nem volt szabad az iskolában a tanárnak megütnie, sem megbuktatnia, a trágyalé-generáció nem tisztel senkit és semmit, a trágyalé-generáció számára bunkónak, igénytelennek és pofátlannak lenni egyenesen sikk.
A trágyalé-generáció számára a család foglama ismeretlen, a trágyalé-generációt nem az iskola, de nem is a szülők, hanem kizárólag a tv és az internet nevelte. A trágyalé-generáció nem tud áldozatot hozni, nem hajlandó semmilyen fizikai munkát végezni (legfeljebb külföldön, és akkor is ideiglenesen), de szellemi munkát is úgy, hogy minél könnyebb legyen. A trágyalé-generáció már csak közvetve méri pénzben és anyagiakban a világot. Ő a fogyasztói élménykúltúra gyermeke, ő mindent a személyes élményben mér, hiába van a partnerének sok pénze, nagy lakása, méregdrága kocsija, ha megunja, és unatkozik mellette, nem nyújt számára újabb élménykeket, mint egy fogyasztási cikket, lecseréli, jöhet a következő. A trágyalé-generáció számára a szex nem egyéb, mint egy jó masszázs, egy "egészségügyi ürítés", a szerelem pedig nem több egy romantikus mozifilmnél. A trágyalé-generációk esetében csodának számít, ha egy párkapcsolat gyermekáldással végződik, a házasságkötés pedig egyenesen kuriózumnak. Ha trágyalé-generációsok véletlenül házasságot kötnek, akkor szerencsés esetben a feleségen a férj előtt csak három másik férfi ment végig, és nem tíz – na jó, ha vallásos a jövendőbeli, akkor csak egy. De szinte kizárt, hogy a férj vegye el az ártatlanságát, mert a trágyalé-generáció számára 18 felett, de lassan már 16 felett ciki szűznek maradni.
Mindezt csak azért soroltam fel, mert bármit is gondoljunk az iszlám kultáról, és a migrációról, távolról se higgyük azt, hogy itt valamiféle keresztény kultűrát, pláne nem erkölcsiséget védelmezünk. Az iszlám erkölcsei és társadalma olyanok, amilyenek, de Európának – és a nyugati civilizációnak - ma már nincsenek se erkölcsei, se társadalma, csak atomizált tömege. A török hódítást a korabeli európai felfogás Isten büntetésének gondolta a keresztény világ zülléséért. Nem tehető egyenlőségjel az egykori Török-birodalom és az Iszlám állam közé, így ha a török Isten büntetése volt, a mostani migrációs hódítás egész biztosan Európa erkölcsi hanyatlásának a következménye. Az iszlám tudja mit akar, ezzel szemben az európai civilizáció tagjaiban saját létezése is alig tudatosul. Hallottam a kölni szilveszternek olyan értelmezését, miszerint az iszlám a világ bordélyházának tekinti Európát – hát lássuk be, nem alaptalanul. Sőt, továbbmegyek: Nyugat-Európa vonatkozásában – hangsúlyozom, csakis Nyugat-Európa vonatkozásában – tulajdonképpen igaza van a pápának és a migránspárti baloldalnak is, hiszen a nyugat-európai államoknak voltak gyarmataik, ők tették tönkre a migráció kibocsátó területeit. Igaz, a németeknek sokkal rövidebb ideig volt sokkal kevesebb gyarmatuk, mint a többi gyarmattartónak, de ők meg elkövettek épp elég egyéb történelmi bűnt, úgyhogy a migránsok befogadásának keresztényi kötelessége nekik is kijár!
Azonban mi, kelet-európaiak, semmiben nem vagyunk vétkesek a gyarmatosítás, és a mostani közel-keleti helyzet előidézésében, úgyhogy ezért mi nem vagyunk kötelesek befogadni senkit! (Ha a németeket egyéb bűneik miatt köteleztem szintén a migránsok befogadására, akkor mondhatnám ugyanezt rablószomszédainkról – de ezt azért nem forszírozom, mert ők a migránsokat biztos, hogy magyarlakta területekre nyomnák). És mivel mi kelet-közép-európai államok nem vagyunk semmiben sem vétkesek sem a közel-keleti helyzet, sem a harmadik-világbeli nyomor előidézéséért, ezért velejéig aljas és felháborító Brüsszelnek a migránsok tagállamok közti kvótákszerinti elosztására irányuló törekvése, és a magyar kormánynak mind a kerítésépítésben, mind a kvótereferendumban maximálisan igazat adok.
De a Lajtán túl semelyik nemzetet nem vagyok hajlandó sajnálni, szívből kívánom, hogy Nyugat-Európát söpörje csak el az iszlám-áradat, ezt már csak az ellenünk, magyarok ellen elkövetett súlyos évszázados bűneikért is – Habsburg uralom, Trianon – kapják zsoldként! És bízom abban is, hogy most a migránsokat támogató európai baloldal súlyosan elszámítja magát, ha rövid távon arra számít, hogy a bevándorlók az ő támogatóik lesznek. Én hiszem, hogy Sorosék és a CIA segítségével a Nyugat-Európát elözönlő migráció nem az "Európai Egyesült Államok" megalapítását, hanem az EU végleges szétesését, és Nyugat-Európa megszűnését fogja eredményezni. Meggyőződésem, ha Sorosék keresztülviszik Nyugat-Európa iszlamizálását, akkor előbb-utóbb épp a Sorosfélék által támogatott és képviselt balliberális oldal fogja kapni az első pofont a bevándorlóktól, mert az iszlám előbb-utóbb nem fogja másokra bízni képviseletét, hanem saját-maga fogja megszervezni azt. És erősen sanszos, hogy Magyarországnak egy iszlám Nyugat-Európával nagyságrendekkel jobb viszonya lenne, mint a fehér és "keresztény" Nyugat-Európával és az EU-val. Csak dörzsölni fogom a tenyerem, ha a fehér és "keresztény" Európát, és annak magyarellenes tradícióit képviselő EU a történelem szemétdombjára kerül, és azért üdvözlöm a Brexitről szóló győztes népszavazást is, mert bízom benne, hogy ez az első koporsószeg nemcsak az EU, hanem a fehér és "keresztény" Nyugat-Európa koporsójába!
De be kell látnunk, hogy a hétköznapi erkölcsök terén, és ezzel kezdtem írásomat is, mi is lezüllöttünk Nyugat-Európához. Amikor mi, székely-magyar nemzetőrök a magyarságot védelmezzük, akkor ezt semmiképpen sem a jelen silány nemzedékeiért tesszük, mert a moslék-, az okádé- és a trágyalé-generációk önmagukban érdemtelenek lennének arra, hogy akár egy szalmaszálacskát is keresztbe tegyünk értük. Mi a magyarságot egyrészt a múltunk, ősapáink iránti hűségből és tisztelettől vezéreltetve védelmezzük, hogy Nekik ezért a Földért másfélezer esztendőn át kihullajtott drága vérüket, a Hazáért hozott áldozatukat hiábavalóvá ne tegyük! Másrészt a jövő Magyar nemzedékei iránt érzett felelősségből, mert az újszülöttek és a még meg nem születettek megérdemlik, hogy apáiknál, azaz nálunk jobbak legyenek! Úgyhogy Lótként imádkozunk a Jóistenhez ezért az agyontépázott és széjjelszakított Magyarország nevű Szodoma-Gomoráért, hogy a továbbiakban óvja meg a történelem készülő viharaitól!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrég
Dühös románszakértője

2016 09. 24.