Sorsfordító idő


A Székely Idő e számában közzé tett írás, melynek címe „A Krímről van szó!", magyarázatot ad arra, hogy miért vonta ki oly váratlanul és rekord sebességgel Putyin az orosz csapatokat, repülőgépeket stb. Szíriából. Pedig eredetileg ez nem állhatott szándékában, hiszen pár hete még azt nyilatkozta, hogy ha Szaúd-Arábia nem hagyja abba az Iszlám Állam támogatását, akkor visszabombázza a középkorba. (Lehet, hogy nem mondani kellett volna, hanem megtenni.) Ezzel nem csak az USA és Izrael egyik legfontosabb térstégbeli szövetségesét iktatta volna ki — a másik Törökország —, hanem a mesterségesen nyomott olajárak is megugrottak volna, ami jól jött volna az orosz gazdaságnak! Csak hát ellenségei váratlanul újabb frontot nyitottak ellene a Krím kapujában. Putyin pedig józan döntéssel — kikerülte, hogy belerángassák egy kétfrontos háborúba. A háború persze folytatódik. Kérdés, hogy mi várható?

Megkezdődött a III. világháború negyedik szakaszai, amely — az előzőekhez hasonlóan —a háború eszkalálódásával fog járni. Ez egyaránt érvényes lesz a háborús cselekmények területi kiterjesztésére, a bevetett katonai eszközök mennyiségére, a harcoló — nagyobb részt „önkéntes" zsoldos — alakulatok létszámának növekedésére, valamint az emberi és anyagi veszteségek növekedésére, egyáltalán a pusztítás mértékére. E szakasz súlypontja minden bizonnyal elsősorban Ukrajnára és a vele határos országokra, valamint — kiszámítható orosz ellencsapásként — az Ördögán vezette Törökországra fog kiterjedni.

A Közel-Keleten várhatóan bekövetkező események taglalása meghaladja ezen írás kereteit. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy „Szaúd-Arábia visszabombázása a középkorba" nem ebben a szakaszban fog bekövetkezni. Azonban egyáltalán nincs kizárva, hogy ez a projekt benne van Putyin tarsolyában, mint a végjáték egyik lehetséges összetevője. Ami viszont várható, hogy az orosz légierő által néhány hónap alatt szétbombázott és a hírek szerint demoralizálódott Iszlám Állam (IÁ) megmaradt harcosainak egy része átteszi tevékenységét Európába. Érkezhetnek, mint ál-szír menekültek Törökországon át, elsősorban Németországba, de bármely más EU-s célországba is, ha már egyszer bekerülnek a schengeni határok mögé. S fognak érkezni, mint „elűzött tatárok" Ukrajna Krímmel szomszédos Herszon megyéjébe, hogy ott lábukat megvetve, „visszafoglalják őseik földjét a megszálló oroszoktól". Egészen biztosra vehetjük, hogy a „tatár önkéntesek" török segítséggel Ukrajnába irányított áradatát Oroszország nem fogja viszonzatlanul hagyni. Törökországba ráadásul nem kell „önkénteseket" szervezni, ott vannak a kurdok. Többségükben négy szomszédos lai7el-ke!iciti országban élő hatalmas — pontos népszámlálási adatok hiányában 25-40 milliós létszámúra taksált —, ősi kultúrával rendelkező, a mezopotámiai méd (mada) szkíták parszikkal (perzsákkal) keveredett utódnépez, amelynek az ókor óta nem volt önálló hazája. Oroszországnak nem kell mást tenni, mint a független Kurdisztán megteremtésének élharcosává válni a nemzetközi porondon. A törökországi, iraki és szíriai kurd területek egybefüggő területet alkotnak. Itt él az önálló államra vágyó kurd nép közel háromnegyede. (Az Iránban élők el lesznek felejtve, mert Irán Oroszország szövetségese, s ezért az ő iráni térségüket nem lehet kiszakítani Iránból. Ám mi történik, ha beérik helyette törökországi területekkel?? Akkor egy hazában élhet a kurd nemzet, Törökországra pedig súlyos gondok várnak, ami évtizedekre súlytalanná teszi a nemzetközi porondon. Éljen a független Kurdisztán!3 — Nekünk pedig nem kellene mecsetet építeni hajdani megszállóinknak Szigetváron, mert még kedvük támadhat visszajönni.) A közel-keleti IÁ meggyengülésével előtérbe fog kerülni a ma még viszonylag csekély területet birtokló líbiai Iszlám Állam megerősítése, amely a Nyugat-Európa elleni iszlám invázió kiindulópontja lesz. Ez lesz az a pillanat, amikor valósággá válnak Nostradamustiak az Európa elleni, tengerről kiinduló iszlám támadásokról szóló próféciái. (Kéretik Nostradamust komel;:gr. vers.:! Megjósolta — sok egyéb, azóta történelemmé formálódott esemény mellett — az '56-os magyar forradalmat is.) Ami Izraelt illeti, csoda lenne, ha a függetlenségét már deklaráló Palesztin Állam megerősödése nem következne be, beleértve nemzetközi elismerésének kiterjedését is, s nem kezdődne meg egy újabb — ezúttal már harmadik — intifáda4 a zsidó állam által jogtalanul elfoglalt ciszjordániai palesztin területek visszafoglalásáért.

Ami most a Krím miatt térségünkben történni fog, számunkra sorsdöntővé. válik! Románia az USA és a NATO nagyon fontos partnere — ez köztudott. Putyin forgatókönyveibe beleférhet az oláh rablőállam szétverése, amibe beletartozhat egész Erdély leválása, a Partium visszacsatolása Magyarországhoz és akár egy független Székelyország megteremtése is. (Bár — ha az események a feltétezéseim szerint alakulnak — erősen megfontolandó, hogy ha Erdély leválik az oláh tákolmány-államról, magyar érdek-e az erdélyi népességi arányok rontása azzal, hogy a székelyek kiválnak. Egy regionalizált, független Erdélyben a románok maradnának többségben, 20 millió helyett csak 5 és félmillió román nyomná el a magyarokat. legszerencsésebb volna a II. világháború utáni lengyel forgatókönyv: az esetükben több mint fél évezredes szünet után állították helyre - a történeti elsőség alapján - az államalapításkori lengyel állam nyugati határait az Odera-Neisse jobb partján - tulajdonképpen ez volt a II. világháború utáni békerendezés egyetlen igazságos határmegvonása. Onnan 8 millió - a későbbi századokban erőszakkal betelepítet németet telepítettek ki. Ha a lengyelek több mint fél évezredet követően, a történelmi elsőség alapján megszabadíthatták 8 millió némettől Pomerániát és Sziléziát, akkor mi alig 100 éves szünetet követően miért nem telepíthetnénk ki a történeti elsőség alapján Magyarországhoz visszacsatolandó Erdélyből 5 és félmillió románt? De tovább megyek. Egy putyini forgatókönyvbe beleférhet a Regát szétszedése is. Dobrudzsát és Havasalföldet megkaphatja a mindig oroszbarát Bulgária, Moldovát és Bukovinát hozzácsatolnák a nyugat-ukrán, belorusz és litván területeit visszakapó Lengyelországhoz (a csángókat betelepítenék Erdélybe - a románoktól hátrahagyott földön bőven jutna nekik hely), a maradék Ukrajnát és Besszarábiát megkapná Oroszország. E koncepció megvalósulásához egy valóban nemzeti érdekeinket képviselő diplomáciára lenne szükség, s már most fel kellene hívni Putyin figyelmét erre, a csak számunkra fontos részletre. Nem túl valószínű ugyanis, hogy ezekben a napokban a csángó kérdést tanulmányozza.)

De az elöretolt hadoszlop szerepre kiszemelt zsidó- és USA-bérenc Ukrajna sem fog egyben maradni. Mi sem lenne természetesebb annál, mint hogy Kárpátalja visszatérjen Magyarországhoz. Kelet-Galícia, azaz Nyugat-Ukrajna pedig, mint már említésre került, Lengyelországhoz visszacsatlakozva válna le "Porossenki" báb-államáról. (Szólni kellene lengyel barátainknak, hogy a II. világháború már régen véget ért, a hidegháború is, s jelenleg a 111. világháború zajlik. Már 16-ik éve. (Id.: az 1. sz. jegyzetet) Hogy nem volt hadüzenet? Az utoljára az I. világháborúban volt. És Putyin nem Sztálin. Csak orosz despota némi demokratikus mázzal meghintve, jelentős atomarzenállal, s olyan haditechnikával, amitől az amerikaiaknak is párszor elállt a lélegzete az elmúlt években. No, meg jól felszerelt, kiképzett és fegyelmezett hadsereggel. — Ideje lenne a lengyel nemzeti érdekeket az új helyzetnek megfelelően újragondolni - márcsak azért is, mert Lengyelország betegesen retteg a vele jelenleg nem is határos Oroszországtól, de a velük határos németek második világháborús gaztetteit mintha elfelejtették volna - pedig a német gazdasági és burkoltan hatalmi terjeszkedés javában zajlik lengyel földön!) Putyin fő törekvése nyilván első lépésben az orosz többségű területek leválasztása Ukrajnáról. Ez hatalmas terület, nemcsak a Don-medence, hanem a harkovi terület ís, és — főként — Dél-Ukrajna teljes feketetengeri tengeri kijáratával, Ogyesszával, egészen a moldáv határig, ami biztosítaná azt is, hogy az orosz többségű Transz¬Dnyisztria, Moldáviától elszakadva, területileg is csatlakozhasson orosz anyaországához. A maradék Ukrajna5 pedig vagy semleges és orosz-függőségű mini-állam lesz, vagy Malarosszija (Kis-Oroszország) néven az orosz birodalom integráns része. (Hogy melyik alternatíva valósul meg, az a majdani erőviszonyok függvénye.)

Azt is bizonyosra vehetjük, hogy Putyinnak Európában az az érdeke, hogy Oroszországot katonailag semleges, gazdaságilag Oroszországtól többé-kevésbé függő ütközőállamok válasszák el a NATO-tól, illetve, hogy — amennyire lehet — visszaszorítsa az elmúlt 20 évben nagyon nyakára mászott amerikai érdekszférát. (A Szovjetunió szétesését követően Oroszország nemcsak globális nagyhatalmi pozícióját veszítette el, de a NATO terjeszkedésének égisze alatt végrehatott amerikai expanzió Közép- és Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában az orosz regionális hatalmi törekvéseket is jelentősen visszaszorította. A Putyin vezetése alatt újra megerősödött Oroszország minimális célja regionális hatalmi pozícióinak visszaszerzése. Maximális célja pedig az egypólusúvá degradálódott világ többpólusúvá alakítása, ami az amerikai dominancia felszámolását jelenti.6 Ebben a törekvésében olyan komoly szövetségesei vannak, mint a többi BRICS-ország7.) Ilyen ütközőállam lehet — mások mellett — a méreteiben lecsökkent Moldávia, a Csángóföld nélküli román Moldova (két külön államként), Erdély, valamint egy orosz-bolgár (és esetleg magyar) függőségű Havaselve.

Jól felfogott érdekünk, hogy a várható változások a magyar érdekek lehetőleg minél teljesebb körű figyelembe vételével történjenek meg. A térségünket érő csapások egy részét bizonyára nem leszünk képesek megúszni. Számunkra is véget érnek a „boldog békeévek". De ha már kénytelenek leszünk veszteségeket elszenvedni, éljünk a lehetőségekkel. A veszteségek akaratunktól és szándékainktól függetlenül mindenképpen be fognak következni. Kibújni alóluk semmilyen diplomáciai ügyeskedéssel nem fogunk tudni. A lehetőségeket viszont képesek lehetünk kiaknázni — a helyzettel számolni tudó, bölcs politikával, diplomáciai, titkosszolgálati, katonapolitikai, gazdasági-pénzügyi és — teszem hozzá — demográfiaié eszköztárunk felhasználásával.

Újra bekövetkezik „a világtörténelem ritka, képlékeny pillanatainak egyike, amikor minden és mindennek az ellenkezője lehetségessé válik". Mint amikor — a Római Birodalom végső hanyatlásának idején — a vizigótok ott hozták létre királyságaikat, ahol tetszett nekik. Először Aquitániában, aktán Hispániában. Mint amikor a Monarchia szétesésekor, a szomszédos rablóállamok annyit haraptak ki Magyarország ezeréves testéből — élve a történelmi igazságot semmibevevő haug wilsoni demagógiával, az antant-országok segítségével, de saját diplomáciai, pénzügyi machinációikkal, valamint tudatos hazugságaikkal a nemzetközi médiában és a trianoni „tárgyalásokon" — amennyi csak jól esett nekik. S amint a történelmi Magyarország intaki módon is megőrizhető lett volna — a páduai fegyverszünet feltételei alapján, amikor magyar területen nem tartózkodott semmilyen ellenséges haderő —, ha akkor nem a „degenerált gróf", a hazaáruló Károlyi Mihály az ország elnöke és nem egy Linder Béla nevű alkoholista, silány emberi minőségű zugfirkász a kérészéletű hadügyminiszter, akik a román, szerb és emigráns csehszlovák titkosszolgálatok megbízásából szétverték a külföldi frontokról veretlenül visszatért közel egymilliós hadsereget, amelynek 60-70 százaléka a hazájáért harcoló magyar katona volt. 9 Mint ahogy az is lehetséges lett volna, hogy ha nem cégéres hazaárulók vezetik a történelem e „ritka, képlékeny pillanatában" az országot, hanem egy hazafias politikus, amilyen az akkori aktív poltitkusok között nem akadt — felsorakoztatva a történelmi határokon 6-700 000 magyar katonát — biztosíthatta volna, hogy egy hernyó se juthasson be hazánk területére, nemhogy szedett-vedett cseh, oláh és rác rablóbandák.

Hazaáruló kormányunk nem akkor volt utoljára. A Szovjetunó szétesése utáni egy-két év „képlékeny történelmi pillanatában" szinte valamennyi közép- és kelet-európai határ megváltozott, kivéve a trianoni határokat. Köszönhetően a Rózsadombi Paktum — „ami természetesen soha nem létezett — szellemében ügyködő, nemzetietlen Antall-kormánynak. Most az Amerikai Birodalom van szétesőben. Nemzeti kormányra lenne szükségünk.

MERT TÖRTÉNELMI — S TALÁN HOSSZÚ IDŐRE UTOLSÓ — ESÉLYÜNK KÍNÁLKOZIK A TRIANONI DIKTÁTUM RENDSZERÉNEK VÉGLEGES SZÉTVERÉSÉRE ÉS A SZENT KORONA ORSZÁGAINAK ÚJRA EGYESÍTÉSÉRE. EZ NEMZEDÉKÜNK NAGY LEHETŐSÉGE, AMELYET KIHASZNÁLATLANUL HAGYNI: BÜN!!

„Navigare necesse est"" — mondotta volt Kossuth. Akkor hát tanuljunk meg hajózni a világpolitika új, viharos vizein és árvíz esetén Wesselényi Miklósként menteni a menthetőt. De felkészülnünk még egy politikai-gazdasági cunamira is kell. A jövő nemzedékei nem fogják nekünk megbocsátani, ha a jelenben kínálkozó lehetőségeket kihasználatlanul hagyjuk! Ez a mi karmánk, magyarul: sorsfeladatunk.

Vessünk egy pillantást most a nagypolitikára! Sok minden függ attól, ki lesz az USA következő elnöke. A várható demokrata jelölt Clintonnétól mást nem várhatunk, mint hogy folytatja az előző elnökök cionista világhatalmi érdekeket kiszolgáló politikáját. Ez alapjaiban expanziós, ezért értelemszerűen konfrontatív is. Rövidtávú célja az egypólusú világ, USA szupremáciával. (Közérthetően: ez olyan ameríkai bulldogot jelent, amelyet egy tőle földrajzilag távol eső /metélt/ farok csóvál.)I2 Középtávú célja pedig egy Világkormány révén uralni az egész világot. Ennek egyik előfeltétele a nemzetek, a hagyományok és a családok szétverése, a közösségi ellenőrzés, a demokrácia vívmányainak kiüresítése, visszafejlesztése. Ez az illuminátusok és Marx óta világháborúkon bolsevik puccsokon és polgárháborús anarchiákon, tözsdekrach-okon, multikultin, polkorrekt hablatyoláson, buzeráns körmeneteken, a médiában és a hollywood-i filmipar végtermékeiben szakadatlanul folyó agymosáson keresztül — nap mint nap folyik. (Tanulmányozandó az Európát elárasztó muzulmán invázió genezise, mozgatórugói, finanszírozási forrásai stb.

Republikánus jelöltként Donald Trump, multimilliárdos üzletember lehet az USA következő elnöke. ("Daj Bog! "14 — gondolhatja Putyin, de ezt gondolom én is.) Tőle a jelenleginél realistább. a valódi amerikai érdekeket inkább figyelembe vevő kül- és belpolitikát lehet várni. Vagabund kijelentései nyilván csak kampányfogások, de establishment-ellenessége egy nagyon gazdag, okos üzletember józan felfogásán alapszik. Hatalmas vagyona remélhetőleg garancia arra, hogy elnökként nem a megélhetési politikusok szokásos szempontjai lesznek számára irányadóak. (S ha nem lesz megvásárolható „kilóra", akkor politikájának része lehet — a választási kampányában „jogos önvédelemként" egyelőre meg nem jelenő — valamiféle iránymódosítás az izraeli-amerikai kapcsolatokban. Ha ez a cionista lobby visszaszorítását fogja jelenteni, annak észrevehető jelei lesznek.)15 Putyinnal szemben is valószínű, hogy a természetes orosz regionális érdekek tudomásul vétele lesz számára irányadó. Az "Én békén hagyom a Te köreidet, Te is hagyd békén az enyémeket!" józan bölcsessége alapján. Ennek alapján remélhetjük, hogy véget ér a III. világháború, s a világpolitikában az erőviszonyok és a határok újrarendeződését követően beáll egy újabb "détente"16. S ennek új koordináta-rendszerében megtörténik a társadalomszerveződés, a gazdaság, az ökopolitika, a népegészségügy, a közoktatás, a nemzetközi verseny és az arra való képesség stb. paradigma-váltása. De — tanuljunk a régi rómaiktól: „Si vis pacem para bellum!"I7

Európában az amerikai és orosz befolyási övezetek újra felosztása várható, akár százalékos arányban.

Az európai erőtér központi eleme, az EU meghatározó súlyú országa Németország. Gazdasági nagyhatalom és — még mindig — politikai törpe. A második világháborús gaztettek győztesek által rákényszerített kötelező bűntudat, valamint a jóléti társadalom szétzilálta nemzeti összetartó erejét. Ezért esett bele az izraeli-amerikai világpolitikai csapdába, s vált a muszlim invázió legfőbb befogadó országává Bizonyára nem felel meg a valóságnak, hogy Oroszország finanszírozta volna a Németországot elözönlő muszlim inváziót — volt arra szépszámú jelentkező, például Soros György alapítványai is —, de az biztos, hogy Putyinnak nem áll érdekében egy cionista-amerikai érdekeket kiszolgáló Németország megerősödése. Ezzel szemben Oroszországnak alapvető stratégiai érdeke egy izraeli-amerikai pórázról leoldott Németország, mint az eurázsiai gazdasági térség megteremtéséhez szükséges partner. Németország jövője többesélyes. Belezuhanhat a maga által előidézett káoszba, előidézője lehet az EU szétesésének, sőt — ha a merkeli öngyilkos politika még sokáig folytatódik —, maga is alkotóelemeire eshet szét, Bajor- és Szászország esetleges kiválása miatt (Számunkra ez volna a legcélszerűbb, nekünk magyaroknak nincs szükség erős Európára - se német, se francia, se brit dominanciával). Ha viszont sikerül leráznia magáról a merkeli agybénulást, erős gazdasággal rendelkező országként motorja lehet az európai-orosz gazdasági kapcsolatok normalizálásának, természetes ellensúlya egy Közép-Európát teljes mértékben uralni kívánó orosz hatalmi ambíciónak, de egyúttal korlátozója a közép-európai, így magyar nemzeti érdekek érvényesítésének is.

Az Európai Unió e napokban végnapjait éli. A brüsszeli agybénultak dilemmája, hogy Törökország vagy Ukrajna állampolgárainak kell-e előbb megadni a vízummentességet. Ez a következőképpen fordítható magyarra: — „Előbb vegyük-e be a gyorsan ölő mérget, s utána ugorjunk le a tizedikről, vagy fordítva?" Nos, édes mindegy. Az első esetben az IÁ zsoldosai mint „törökök" fognak beérkezni az EU-ba, a másodikban mint „tatárok". Tud Juncker törökül és tatárul? Esetleg arabusul? Pedig elég lenne magyarul tudnia. Akkor talán ismerné azt a közmondásunkat: „ Törököt fogtam, de nem ereszt!" Úgy látszik, hogy ennek életszerűségét a polkorrekt és multikultis lobotómián átesett brüsszeli eurokraták is szeretnék kipróbálni. Elárulhatjuk, hogy — természetesen — erre is van magyar megoldás. A Dugovics Tituszé. Szeretetteljesen — amúgy multikultisan — magunkhoz öleljük a törököt (szírt, afgánt, tatárt stb. — a választék óriási!), fülébe Angela Merkel nevét súgjuk, gondosan ügyelve az antirasszista intonációra, majd leugrunk vele együtt a bástyafokról. Vagy a tizedikről. (Ahol jobban kézre esik. Ld. még A döntés szabadsága alcím alatti politiko-filozófiai fejtegetéseket de genere Gugli.)

A magyar kormány aktuális álláspontja szerint győzelem lenn, ha az ukrán állampolgárok előbb kapnák meg a vízummentességet, mint a törökök. Ki kell ábrándítanom ez esetben bölcsnek egyáltalán nem nevezhető kormányunkat: a kollektív harakiri egyik változata sem győzelem! Győzelem az lesz, ha a jelenlegi álláspontját felülvizsgáló magyar kormány — akár egyedül, akár a Visegrádiakkal, továbbá Horvátországgal, Szlovéniával, és Bulgáriával, valamint a balti államokkal közösen — megvétózná, hogy bármelyik, az iszlám terroristáknak állampolgárságot nyújtó ország állampolgárai vízummentesen bejuthassanak az EU országaiba! Orbán Viktornak, Hazánk felelős miniszterelnökének, akinek sikerült a „menekült-invázióval" szembeni európai ellenállás ikonikus alakjává felnőnie, Churchillnek egy, erre a helyzetre vonatkoztatható mondását ajánlom szíves fi elmébe. Így szól: „However beautiful is the strategy you should oceasionally look at the results.' Jobb most, mint később vagy soha.

A III. világháború jelenlegi, negyedik szakaszának és feltehetően a háború utáni európai újrarendezésnek uralkodó eszméje, rendezési elve lesz a nemzetállami lét megerősítése. Ez nem csak a „nemzetekfölöttiség" és a kizárólag cionista érdeket megjelenítő világkormány bárminemű formájának elutasítását fogja jelenteni, hanem a nemzeti lét állami kereteinek megerősítését, az igazságtalanul megváltoztatott határok helyreállítását és Új nemzetállamok létrehozását. A trianoni diktátum végleges eltörlése érdekében pedig kitűnő hivatkozási alap lesz számunkra a Krím visszatérése Matuska Rusz-hoz (Oroszország-Anyácskához).

Az „európai újrarendezésnek" nyilvánvalóan a III. világháború legfontosabb európai résztvevője, Oroszország lesz a főrendezője. Tudomásul kell vennünk, hogy alapvető orosz érdek egy semleges Közép-Kelet-Európa, ami egyet jelent az Európában „túlterjeszkedett" NATO visszaszorításával a német, de akár a francia határig22. Bármely, nemzeti érdekeinket jól képviselő magyar kormánynak fel kell ismernie, hogy ha a Trianonban elszakított területeink nagy része „visszatérésének" a NATO-ból történő kilépésünk a feltétele, akkor azt meg kell tenni! Quid pro quo!23 Mindez azonban nem zárja ki, sőt föltételezi a Szent Korona országainak újraegyesülését (Csonka-Magyarország, Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Őrvidék, Muravidék, Dél-Baranya).

Hogyan is írta Petőfink 168 éve és kilenc napja?

„Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!"


És még ezt is:

„Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer ..."

Esküszünk??
Én esküszöm. Haza csak egy van. Becsület is.

Budapest, 2016. március 15-23.

XXX