A Nemzet szégyene, ami Kézdivásárhelyen történt!


Még a múlt évtized elején volt alkalmam vitatkozni az Unitárius Élet című vallási lap egyik olvasói levelével, melynek veleje valami keményvonalasabb magyar megnyilvánulással kapcsolatban – hogy pontosan mivel is, azt már emlékezetem a homályban hagyta – az bírt lenni, hogy (most nem szó szerint idézve) "jaj, mit szólnak ehhez majd a románok, persze megint a magyarokon csattan az ostor!" . "Hát mi lenne – reagáltam egy válaszlevélben – Bukarestben a képviselők egy kicsivel többet lophatnak a költségvetésből! Pontosan annyival, amennyivel kevesebb túlóradíjat kell fizetni a román titkosszolgálat forgatókönyv-íróinak. Ha van magyar részről provokáció, akkor felhasználják, de ha nincs, nem fognak rá pénzt sajnálni, hogy gyártsanak ürügyet az üldöztetésünkre. Mint a klasszikus viccbe, ha van sapkája a nyuszinak azért verik meg, ha nincs, akkor azért". Szeretném leszögezni, hogy nem áll szándékomban bántani, a lapot, sem annak egyházát. Minthogy a magyar törvények a felekezeteknek a hívők lélekszáma alapján adja az állami támogatást, az önmaga múzeumává zsugorodott, és felerészben vallásként, felerészben kulturális egyesületként funkcionáló Unitárius egyház bárkit kebelébe fogad mindennemű erkölcsi feltétel nélkül, nem baj, ha alkoholista, kábszeres, vagy buzi vagy, ha vered a feleségedet, ha közénk akarsz tartozni, csak bátran legyél a gyülekezet tagja! Ezért aztán ha valaki olvasói levelet ír a lapjukba, bármi legyen is az, úgy veszik, hogy végre valaki emberszámba veszi őket, olvassa, tehát biztos, hogy válogatás nélkül közzéteszik az írását.
Azóta telt-múlt az idő, jött december 5-e, amikorra a titkon dédelgetett irredenta vágyakról lassan le-le tevegető elszakított magyarság végleg kiábrándult nemcsak a magyar államból és Károlyi Mihály utódaiból, de a Csonkahon népéből is. Majd a szűk nyolc esztendő után visszajött a Fidesz-kormány amelyik rájött, hogy a megszállt területek magyarságukban félholtra zsigerelt közösségei körében gyémánt helyett üveggyöngyökkel is képes a maga (de nem a közösség) számára csodát teremteni. Így aztán a fülkeforradalom óta a "határokon átívelő nemzetpolitika" kimerült a kettős állampolgárságban (és persze a szavazati jogban), ezenkívül abból, hogy időnként Kövér László a Gyöngyhalász Jencivel, Semjén Zsolt Tamás Sándorral és Antal Árpival szelfizik egyet, hogy Posványos egyik félreeső sörsátrában hűsölve Németh Zsolt egy szál klodgatyában és strandpapucsban egy pofa sör mellett elautonómiázik egyet, majd jön az "Orbán-koncert", ahol aztán Viktor jó nemzetállamian beolvas – a globalizációnak. Meg a baloldalnak. Nem, ő a nagy ultijátékos, ügyesen kerülve a diplomáciai bonyodalmakat, a nemzetpolitikai gumicsont szerepét betöltő autonómiát már ki sem ejti a száján. Legalábbis Posványoson nem. De mivel az úgynevezett "fülkeforradalmi kétharmad" látszata ellenére az általa átmentett, fémjelzett és kormányzott gengszterváltás rendszerének éppen itt játssza el saját Hofi Gézáját minden évben, a Posványosra odabolondított vénasszonyok ezt oly megtiszteltetésnek veszik, hogy valóságos lelki orgazmust kapnak tőle. Így aztán úgy lehet besöpörnie a Fidesznek az elszakított magyarok szavazatait, hogy a magyar diplomáciának nem kell különösebb erőfeszítéseket tennie értük, és így a NATO és az EU érdekeinek megfelelően a "stratégiai partnerségeket" sem veszélyezteti komolyabb érdeksérelem. Nem kell behivatni a budapesti román követet olyan "apróságok" miatt, hogy a megszálló hatóságok egységidőre teljesítve üldözik nemzeti szimbólumainkat, a megszálló román törvények által garantált kétnyelvűség hiánya, hogy nincs önálló állami magyar felsőoktatás, folyik az asszimiláció stb., hiszen a lényeg, hogy az erdélyiek az "Orbán-koncertre" úgyis megveszik a jegyet.
Még akkor is, ha közben a törvénytelen megszálló román hatalom hajója egyre messzebb merészkedik a velünk szemben foganatosított jogbitorló intézkedések felségvizein. Miután Európában dúl a terrorfenyegetettség, és Orbán ellen is (állítólag) készülődött néhány idióta, nosza, a december 1-i román nemzeti gyászünnep alkalmával az SRI is "lefülelte" Beke István Attilát, a kézdivásárhelyi HVIM elnökét. Merthogy arra készült, hogy a városba (is) győzelmi parádéját tartó megszálló katonaság ellen egy kukába rejtve bombát robbantson. Természetesen a román politika jól megágyazott hangulatilag a sztorinak, olyan összeesküvés elméletek láttak napvilágot, miszerint Ponta lemondásával megakadályozta, hogy Orbán, Putyin és Merkel közösen feldarabolják Romániát (bárcsak tényleg így lenne!).
Beke letartóztatását a tervezett merénylet előtti napra időzítették, hogy így izgalmasabb legyen a román közönség számára, azóta Bukarestben van előzetesben, és ügyvédet sem fogadhatott. A román média állításai szerint a HVIM többi tagja előtt, akik állítólag szintén be voltak avatva a készülő merényletbe, kijelentette, a bombát mobiltelefonnal is működésbe tudja léptetni, úgy, hogy családjával nem is lesz a városban. A román sajtó által tálalt ezer sebből vérző sztori önellentmondásosságai, hogy a többi beavatott HVIM-est miért nem tartóztatták le, miért az utolsó pillanatban csaptak le, miért éppen saját boltja közelében akarta a bombát felrobbantani, csak a magyar közönséget érdekli. A legsötétebb szekus Ceausescu-i forgatókönyvekre emlékeztető történet legkomikusabb eleme, hogy a román híradások szerint petárdákból és csillagszórókból akarta Beke összeeszkábálni pokolgépét. Friedrich Dürrenmatt és Hamvas Béla egész életművükkel elbújhatnak a román néplélek mögött: abszurditásban nem ismernek lehetetlent, ahogy Karinthy humorban tréfát. Így aztán, ahogy a 90-es fekete március idején elhitte az ellenünk tüzelt szőröstalpú csürhe, hogy Kossuth Lajos és Bólyai János háromszázezer katonával gyülekezik a trianoni határon, úgy a mostani sztorit is gond nélkül beveszi a gyomruk. Azóta Kézdivásárhelyen naponta van szimpátiatüntetés Beke mellett, de volt vasárnap Budapesten és Londonban is – igen, a tüntetésszervezésben, koncertre járásban profik vagyunk, csakúgy, mint a párt és szervezet-politizálásban és a széthúzásban. A lényeg, a "stratégiai partnerséget" egyenlőre ez az ügy sem veszélyezteti, a magyar diplomácia, legalábbis jelen sorok írásakor, mint ebürülék a gyepen – hallgat.
Egyes román hírközlések szerint airsoft fegyvereket is lefoglaltak, mert a kézdivásárhelyi HVIM rendszeresen airsoft-kiképzéseket tart. Nekünk, székely-magyar nemzetőröknek volt már alkalmunk megtapasztalni néhány paramilitáris szervezet airsoft- vagy paintball tudását. A legtöbb olyan, hogy a magyar harcászati szakértő sírógörcsöt, a román harcászati szakértő röhögőgörcsöt kapna, ha látná. A független katonai szakértő pedig nem tudná eldönteni, hogy magyar vagy román kollégájához csatlakozzon-e: azaz hogy sírjon-e vagy nevessen. HVIM-esek harcászati képességeire, lévén hogy nem vagyunk jóban, nincsen rálátásunk. Viszont székelyföldi HVIM-esekkel amúgy volt alkalmunk találkozni 2010 szilveszterén. Az éjfélt azzal ünnepelték (hogy a magyart, vagy a bizáncit-e nem tudni, mert ott még nemzeti körökben is illik azt is megünnepelni), hogy jól lerészegedve a Hargita kellős közepén képesek voltak felgyújtani egy szlovák zászlót. Szerintem ezt ki kéne terjeszteni, és Kárpátalján román, Felvidéken ukrán, Délvidéken horvát, Horvátországban szerb, Muravidéken osztrák, Őrvidéken szlovén zászlót kéne égetni, és akkor a HVIM harci virtusával teljes lenne a magyar szolidaritás. Na akkor megbecsülhetjük, hogy ennyi intelligencia és bátorság mellett milyen is lehet az állítólagos kézdivásárhelyi HVIM airsoft-kiképzés szakmai színvonala, és minősített helyzetben milyen lenne a vármegyés fiatalok harci értéke.
Ez az egész kézdivásárhelyi ügy a Nemzet szégyene. Akkor is a Nemzet szégyene, ha ez – mint amit a magyar közvélemény többsége több áruló jel alapján sejteni vél – egy román koncepciós per, de a Nemzet szégyene akkor is, ha netán az SRI állításában mégis lenne igazság, és Beke István Attila tényleg készült volna valamire. Ha ez csak egy koncepciós per, és ami egyébként a valószínűbb is, hogy a román megszálló hatalom találta ki a megfélemlítésünk érdekében, akkor azért a Nemzet szégyene, mert a nemzeti oldalt sem nélkülöző pacifista-wilsonista agymosottságunkban, szentistváni birkatürelmünkben a gyámoltalanság és az ártalmatlanság oly fokáig jutott el a Nemzet egésze, hogy az oláh titkosszolgálat kénytelen nekünk kölcsönadni egy kis terrorizmust. Ha létezne egy komoly, az IRA-hoz vagy az UCSK-hoz hasonló magyar irredenta szervezet, amely valóban harcol történelmi felségjogainkért, és nem csak úgy tenne, mintha harcolna "emberi jogainkért", akkor nem lenne szükség az SRI által kreált "terroristákra", hiszen ott volna az igazi magyar veszély. De ha esetleg mégis lenne valami igazságmagva a román ügyészség vádjainak, és Beke tényleg készült volna robbantani, akkor az meg azért a Nemzet szégyene, mert annyira amatőr volt az előkészület, hogy a gyerek még meg sem született, de már meg is halt. Ha besúgó épült közéjük, és az jelentett, akkor az azért amatőrizmus, mert aki valóban ilyen cselekedetre készül, max. 3-4 embernél többel nem osztja meg.
De akármelyik verzió igaz a kettő közül, a történet egyenes következménye annak, hogy az (ál)irredenta mozgalom, össz-nagy-magyarországi szinten, a hiteles, tapasztalt és szakmailag profi vezetők helyett olyan amatőr, öntörvényű, félintelligens és félművelt bohócokat választott vezérének, mint Toroczkay, Budaházy és Zagyva (a Jobbikról most nem is beszélek)... Most bebizonyosodott, ennyit ért a HVIM iskolája! Az a szomorú, hogy a legalsó szinttől a nemzeti oldalon át a Nemzet legfelsőbb vezetőikig senki nem fogja fel, hogy mi történik ezzel az oktalan Néppel, csak az ellenséges rablószomszédok titkosszolgál(l)atai, kik kényükre-kedvükre manipulálhatják az eseményeket, és kieszelt tervek alapján, módszeresen teljesítik be a herderi jóslatot, ahogy Kölcsey írta:
"Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára,
Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép."

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2015 12. 09.