A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokának beszéde a Nemzeti Történelemtanárok Társaságának az ukrán nagykövetség előtt tartott tüntetésén


Tisztelt Honfitársaim a Trianoni demarkációs vonalakon innen és túl!
Bár eme rendezvény tárgya a Kárpátalja önrendelkezésének és a magyar oktatás helyzetének rendezése, Testületünk, a Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség álláspontja az, hogy sem népszámlálás, sem népszavazás útján nem lehet többségi elven eldönteni egy történeti elsőség alapján egyértelműen eldönthető jogállású terület hovatartozását! Mi következetes irredentaként, feltétel és megalkuvás nélkül a „Mindent vissza!” jelszó alapján állunk, és ezért jogos területi követeléseink tekintetében elvetjük azon elvek vagy módszerek alkalmazását, amelyekre hivatkozva annak idején szétszaggatták Drága Magyar Hazánkat! Mi azt valljuk, hogy amint a politikai erőviszonyok lehetővé teszik, egy hazafias magyar államnak alapvető kötelessége kellene hogy legyen azon dolgozni, hogy lehetővé tegyék, Magyarország egyszerűen érvényesítse a történeti elsőségből adódó felségjogait, nemcsak Kárpátalján, hanem Felvidéken, Délvidéken, Őrvidéken, Muravidéken, és végül, de nem utolsó sorban Erdélyben is!
De ami minket összeköt eme politikai megmozdulás többi résztvevőjével, az az egész nagy Magyar Hazában, így Kárpátalján is kizárólag őshonos magyarság sorsa feletti aggodalmunk. A tőlünk teljesen idegen orosz-ukrán konfliktusnak már többszáz magyar áldozata van, mégis sorozatba továbbítja az ukrán megszálló hatalom a magyar férfiak behívóparancsait, legújabban névvel és lakcímmel nyilvánosan listázzák is őket, miközben a kárpátaljai magyar fiatalság tömegestül menekül a Csonka-Hazába! Nemhogy autonómiát nem adnak, de még tovább szűkítik a magyar nemzetrész kulturális jogait, sőt, legújabban Kárpátalját a tót és román módszereket követve közigazgatásilag beolvasztanák Galíciába. Testületünk álláspontja szerint a rablószomszédaink, így Ukrajna is, a különböző magyarellenes intézkedések meghozatalakor nem jogtiprást, hanem jogbitorlást követ el, vagyis azokat a felségjogokat gyakorolják a saját szülőföldjén kizárólag őshonos magyarsággal szemben, amihez a magyar államnak lenne joga ugyanott az idegenekkel szemben, sőt, még azoknál is sokkal többre.
És mit tesz a magyar állam? Nemhogy kihasználná az összetákolt nagy-Ukrajna szorult helyzetét, és fegyveresen sietne a jogtalanul elszakított ősi Föld védelmére, de még a Terror Elhárító Központ révén segítséget is nyújt a törvénytelen megszálló ukrán állam számára, hogy megakadályozzák az ukrán uralomra potenciális veszélyt jelentő igaz magyar hazafiak kiszűrését a trianoni demarkációs vonalon! Az áruló Antall és Jeszenszky szerződésben mondott le örökre Kárpátaljáról , mostani utódaik sem bizonyultak különbnek! Nemhogy semmit nem tesznek Kárpátalja visszaszerzéséért, de tétlenül nézik, hogy folytatódjon a magyar elvándorlás Kárpátaljáról, Erdélyből és a Délvidékről is. Nem csoda, hiszen ennek a nagyszerű nemzeti együtt-nem működés rendszerének köszönhetően a Csonka-Hazában sem lett több a kenyér, sem a több kenyérre való jövőbeni kilátás, csak nyomor és sivárság, így becslések szerint az Angliába irányuló magyar migráció nemhogy csökkenni, de épp exponenciálisan nőni is fog a következő években! Nosza, hát égetően szüksége van a nemzeti együtt-nem működés orbáni-lázájánosi rendszerének a magyar orvosra, ápolónőre és olcsó bérmunkásra Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről! Így fogy a magyar a trianoni demarkációs vonalak mindkét oldalán! Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a magyar kormány hivatalos szerveként működő, és százmillióval kitömött, Szász Jenő vezette Gyöngyhalász Szakszervezet tagjai a mi adófizető forintjainkból Erdélyben nekiláttak a szórványmagyarság felszámolásának!
Amikor a határváltoztatás gondolatának még a halovány árnyékát is fel merészelte valaki vetni az elmúlt 25 esztendőben, mindig a realitásokkal bunkózták le. A realitásokra való olcsó hivatkozás nem volt, és nem is egyéb, mint a langymeleg lassú rothadást biztosító változatlanság státus-quojának sunyi és alattomos fenntartása! Mi 25 értelmetlen esztendőt követően egyszer és mindenkorra torkig lettünk a reálpolitikusokkal, a kis lépésekkel, a látszatintézkedésekkel, a látványpolitizálással a nagypolitikában ugyanúgy, mint saját nemzeti táborunkon belül! Reálpolitikusok helyett végre igazságpolitikusokat akarunk látni, nemcsak kormányon, de mindenek előtt saját nemzeti táborunk politikai vezetésében is, és az első lépés lenne saját szűkebb sorainkat megtisztítani! El a nemzeti tábor vezetéséből hát a legitimistákkal, kompromisszum-revizionistákkal és autonómiával megelégedőkkel, a Vona Gáborokkal, Szabó Gáborokkal, Szávay Istvánokkal! Amikor az elcsatolt területeken a magyarság haláltusáját vívja, nincs szükségünk opportunistákra, bátran lapulókra, félművelt és félintelligens, nagyszájú és bölcsködő sörhashősökre! Nincs szükségünk konjunktúralovagokra, az örök helyezkedőkre! Nincs szükségünk a nemzeti ügy vámszedőire és képmutató farizeusaira, akik az Irredentáért való bátor elszánt és következetes harc helyett befedezik magukat jól kifizetődő, olcsó és divatos nézetek ereszei alá! Nekünk olyanokra van szükségünk, akik az Atilla és Árpád vérével megszentelt föld, a soha meg nem szűnő, másfélezer esztendős Szent Magyar Birodalom minden egyes rögéhez, az aktuális etnikai viszonyoktól függetlenül, úgy ragaszkodnak, mint gyermek az édesanyjához és viszont!
Természetesen, minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely az ukrán megszállás alatt sínylődő, és a Kárpátalján egyedül őshonos magyarság helyzetén javít! De mindezeket mind magasztos elveink, mind a reális helyzet egyre sürgetőbb alakulása folytán kevésnek tartjuk! Ezért mi olyan politikát képviselünk, és olyan politikát szeretnénk látni mindenekelőtt a nemzeti tábor vezetésében is, amely következetesen az egy és oszthatatlan magyar Igazság, a csorbítatlan magyar Irredenta alapján áll, és az egyetemes magyarság nevében követeli a kormánytól, hogy a Magyar Honvédség mielőbb érvényesítse történeti elsőségünkből adódó felségjogainkat, és a történelmi helyzetet kihasználva vonuljon be Kárpátaljára!
És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk szólni arról is, hogy amikor tavaly a lengyel külügyminiszter Orbán Viktort azért, mert hatalmas nyuszibátorságról tanúbizonyságot téve merészelt legalább autonómiát követelni a Kárpátaljai magyarságnak, az összetákolt Ukrajna védelmében megfedte, akkor nemcsak az ezeréves lengyel-magyar barátságot vette semmibe, hanem a Kelet-Galíciában ukrán megszállás alatt sínylődő másfél-kétmillió lengyel érdekeit is! Úgyhogy ezúttal szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy a Kárpátalján kizárólag őshonos magyarság mellett az ukrán megszállás alatt sínylődő lengyel testvéreinkkel is szolidaritásunkat fejezzük ki, akik mellett saját kormányuk még annyira sem áll ki, mint a magyar kormány a mieink mellett, és akiknek elnyomatását csak a moldvai csángókéval lehet összevetni. Üzenjük nekik, hogy a magyar Irredenta, szerény erejéből telvén, de az ő felségjogaikért is küzd, és töretlen hittel valljuk, hogy egy napon, a Jablonkai-hágótól Vereckén át egészen a Bodza-szorosig, lesz még őrségváltás a lengyel-magyar határon!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s. k.

2015 05. 28.