Még sírjában sem tagadja meg magát a szász universitas – Nagyseben német polgármesterének magyarellenes nyilatkozata


Aki kicsit jobban ismeri az Erdély történelemét, az tudja mi a szász universitas: a szász székek egységesített feudális kiváltságai, mely székek élén a szász királybíró állt, aki egyben a „főszék”, székvárosának, Nagyszebennek a polgármestere is volt.
Nos a szász universitas élen járt a magyarellenességben, a dákó-román elmélet első propagálója, a görög katolikus Micku-Klein püspök is félig szász volt. A szászság folyamatosan uszította ellenünk a románságot, és ügynökeik szorgosan terjesztették köreikben a dákóromán hazugságokat, és 1848-ban és 1918-ban is ellenünk foglaltak állást. Soruk összehasonlíthatatlanul jobb volt a mienkhez képest a „királyi Romániában”, főleg Hitler csillagának felemelkedésével: 1939-ben, amikor a magyar legényeket tömegestül vitték a „Carol-vonal” erődítési munkálataihoz, a németek adták Románia első „nemzetiségügyi miniszterét”. A legenda szerint egy szász szódagyárosnak köszönhető, hogy a bécsi döntésnél a Mezőség déli része román uralom alatt maradt. Furcsa mód a háború utáni nagy német-kitelepítési hullámot is valahogy elkerülték. De aztán végül a történelem mégis azt etette meg velük, amit főztek maguknak: ők akartak annyira Trianon előestéjén Romániához tartozni, hát a „Kárpátok géniusza” jó pénzért eladta őket Németországba, ahol a ma is erősen hierarchizált német társadalomban élik azóta is jól megszolgált pária-sorsukat, közutálatnak örvendenek, német létükre ma is románnak (ha épp nem cigánynak) nézik őket. Csak az a szépséghibája, hogy megérdemelt büntetésüket az általuk (is) generált és uszított románoktól kapták meg, és nem mi penderítettük ki, az őket kitelepítő románokkal együtt.
De mégse mindenki ment. Az egykori székbírói székbe, vagyis a nagyszebeni polgármesteri székbe ismét egy szász ülhetett Klaus Johannis személyében, aki újságírói kérdésekre a következőt válaszolta: „Nem lehet a magyart hivatalos nyelvvé nyilvánítani egyes romániai régiókban – jelentette ki Nagyszeben polgármestere, de kötelezővé lehet tenni a magyar nyelvet helyi közintézményekben, ahol a lakosság több mint fele magyar nemzetiségű”. Mi sem áll távolabb tőlünk, székely-magyar nemzetőröktől, akik a kizárólagosan homogén magyar összkárpátmedencei nemzetállam hívei vagyunk, mint kisebbségi nyelvi jogok propagálása, de azért tisztelt klausztrofóbiának tudnia kéne, hogy Európában sok helyen már 6% esetén hivatalossá teszik a kisebbség nyelvét. Mert hogy az Erdélybe betolakodó oláhok, akik a mi fogalmaink szerint nem jogtiprók, hanem jogbitorlók velünk, magyarokkal szemben, ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat tesznek, abban semmi különös nincs. Ámde ha ezt egy német teszi, arra mások is odafigyelhetnek, annak már súlya lehet. De persze nincs mit csalódnunk benne se, a szász univerzitas még a sírjában is régi jó szövetségeseit látja a románokban.
A nagyszebeni klausztrofóbia egyébként súlyosan tévedett: Romániában egyetlen régióban sincsenek többségben a magyarok. Csak Erdélyben. Ahol viszont mindenáron el fogjuk érni, hogy mindenhol csak és kizárólag a magyar legyen a hivatalos (és a nem hivatalos) nyelv.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2012 04.25.