Soroz a megszálló törvénytelen idegen hatalom Erdélyben és Kárpátalján is! – A magyar és a lengyel miniszterelnök nyilatkozatháborúja – (A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokának állásfoglalása)


Mikor Testületünk hírét vette annak, hogy a megszálló törvénytelen román hatalom Erdélyben, és azon belül a Székelyföldön (egyenlőre csak orvosi vizsgálatra szóló) katonai behívót kézbesített, mindjárt a honlapunkon másfél éve közzétett "A háború és a székely autonómia" című 40-es számú írásunk jutott eszünkbe. Abban azt jövendöltük, hogy a készülődő világháború árnyékában amerikai parancsra, Románia meg fogja adni a székely autonómiát. De azt is hozzátettük, hogy ennek súlyos ára lesz, méghozzá az, hogy a magyarságot a román katonai vezetés ágyútöltelékként fogja a frontra küldeni, amíg saját román lakosságát addig fogja kímélni, amíg csak lehet. És azt is megmondtuk, hogy ez a székely autonómia ugyanúgy ideiglenes lesz, mint a petru groza-i koszak kirakatautonómiája, melyet a háború végén várható szokásos román átállást követően, amint lehet, az első adandó alkalommal vissza is fognak vonni.
Nos egyenlőre úgy néz ki, hogy egy dologban tévedtünk. Mégpedig abban, hogy a székelység akárcsak ideiglenes jelleggel is megkapná az autonómiát. Ahogy Szaniszló Ferenc fogalmazott, a bukaresti kóbor kutyáknak is előbb lesz autonómiájuk, épp a székelység gyávasága miatt. A magyar politikum egyáltalán nem méltóztatott még az aggodalom leghalványabb csíráját sem láttatni, ahogy a sziromlevelűek, úgy a tűlevelűek, a Néppárt és a két nemzeti tanács sem, de nem keltett különösebb aggodalmat a magyar lakosságban sem. A magyart, mint a gyámoltalan vágóállatot viszik majd röhögve román stratégiai partnereink a vágóhídra, akárcsak Kárpátalján, ahol a nyíltan náci ukrán kormány sorozza immár nem orvosi vizsgálatra, hanem tényleges sorkatonai szolgálatra az egyedül őshonos magyarságot. Márpedig akit besoroznak akár Erdélyben, akár Kárpátalján egy idegen hadsereg idegen érdekeket szolgáló háborújába, az nem méltó a magyar állampolgárságra. Aki egy ellenséges megszálló hatalomnak engedelmeskedik, az áruló módon megtagadja magyar alkotmányos kötelezettségét, márcsak azért is, mert maholnap az idegen hadseregek saját elszakított véreink, de lehet hogy saját Hazánk ellen vetnék be.
Orbán Viktor az elmúlt héten a magyaroknak járó autonómiát emlegette, ami az ukrán és a lengyel kormány részéről egyaránt rosszallást váltott ki. Itt először meg kell állnunk a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk reakciójánál, aki a magyar miniszterelnöknek szóló, és Ukrajna területi egységét féltő bírálatával nemcsak az ezeréves lengyel-magyar barátságot vette semmibe, hanem mindenek előtt azt a legalább másfél-millió lengyelt, akik hazájának 1939-es negyedik felosztása óta – három éves német intermezzó kivételével – törvénytelen ukrán megszállás alatt élnek mind a mai napig. Amikor a lengyel külügyminiszter magyar kollégájához hasonlóan kiáll a sosem volt Ukrajna területi egysége mellett, ugyanolyan áruló módon lemond az ukránok által a mai napig bitorolt lengyel területekről, mint mi Kárpátaljáról, azzal a különbséggel, hogy a jelek szerint a lengyel miniszterelnök még az ukrajnai lengyelek számára még az autonómiát sem tartja fontosnak. De azok után, hogy Lech Walesa tavaly arról beszélt, hogy Lengyelországnak egyesülnie kell Németországgal, és a lengyel külügyminiszter Németország határozottságát és erejét hiányolta egy leendő "Európai Egyesült Államok" érdekében, semmin se csodálkozhatunk. Úgy látszik a két Nemzetet nemcsak a közös múlt, a sorsközösség és a történelmi barátság köti össze, hanem az egy főre jutó hazaáruló politikusok száma is.
Persze harcos irredentákként Orbán Viktor autonómiát követelő kijelentéseinek sem tudunk tapsolni. Nemcsak azért, mert ez majdan Nagy-Magyarország újraegyesítésekor alapot adhat a visszatérő idegenajkúak szeparatizmusának, hanem mert az autonómia fölött már átlépett az idő. Putyin felrobbantotta az európai status quo-t, és immár a tákolt, történelmi jogalapot nélkülöző államhatárok sérthetetlenségének elvét porig rombolta.
Ha nem jött volna az ukrán válság, akkor Orbán Viktor harmadik, és immár másodszori kétharmados újraválasztása alkalmából a következőt üzentük volna: 1944-45-ben rövid de annál tragikusabb német megszállást követően 45 esztendőre lesüllyedtünk szovjetisztánba. Aztán 1990-ben a gengszterváltás jóvoltából tovább süllyedtünk Balkanisztánba egészen szekusból lett D-209 2004-es bukásáig. Ekkor jött Kúrcsány, aki mégtovább süllyesztett minket Balkanisztánból Abszurdisztánba. Aztán jött 2010-ben a Fidesz kétharmad, amelyik visszaemelt minket Abszurdisztánból Balkanisztánba. Megírtuk volna azt is, hogy csak halvány reményünk van arra nézve, hogyha Orbán nem is felel meg még minimális elvárásainknak sem, legalább ha erkölcsileg visszaemelt minket a gyurcsányi „kurva ország” bordélyházából a disznóól szintjére, eme teljesítmény dicsősége nem vakítja el annyira, hogy bennragadjon a disznóólban dagonyászni, hanem valamelyest ennél tovább emeljen minket feljebb. És hozzátettük volna, hogy elhisszük, hogy Orbán Viktor egy disznóólban is rendet tud tenni, de a disznóólban nem rendet tenni kell, hanem a sertéstelepet felszámolni, és lovardát nyitni helyette. Mert a magyarság hivatása szerint legyen Európának a lovardája, és ne a disznóhizlaldája.
Nos, a kiaknázatlanul hagyott történelmi és külpolitikai helyzetre való tekintettel még ezt a nagyon haloványocska pozitívumot tartalmazó üzenetet sem tudjuk megengedni magunknak. Orbán Viktort tisztelői nagyon sokszor olyan politikusnak láttatják, aki a jövőbe lát, és megérti az idők szavát. Nos, aki a jelen helyzetben, amikor a cári és szovjet időkben mesterségesen felfújt Ukrajna napról napra mint egy szelepe nyitott vagy kilukasztott úszógumi ereszt le, amikor a jaltai békerendszer alapjai kártyavárként omlanak össze, akár magyar, akár lengyel államférfiként a trianoni rablóállamok területi sérthetetlenségét emlegeti, ahelyett, hogy Putyinhoz hasonlóan cselekvésre szánná el magát, immár nem pustán saját Hazáját árulja el, de semmit sem ért az idők jeleiből, és immár végleg és visszavonhatatlanul a múlt embere!

A Kárpátmedencei székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s. k

2014 05. 19.