A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokságának követelése az idei Március 15. alkalmából: követeljük Kárpátalja fegyveres felszabadítását és visszacsatolását, valamint 2014-nek hivatalos Gábor Áron- és Dózsa-emlékévvé nyilvánítását!


1848-ban a márciusi ifjaknak volt olyan széles látókörük, hogy az akkori nemzetközi eseményekből levonták a megfelelő következtetéseket, és a bécsi forradalom hírére cselekvésre szánták el magukat. 91 esztendővel később Hitler bevonult Prágába, és az akkori magyar katonai és politikai vezetés tudta mi a dolga, mozgósította a honvédséget, és az ország Kárpátalja felszabadításával ünnepelte március 15.-ét. Igaz, kicsit ünneprontás képen az akkori magyar kormánynak már nem volt kellő bátorsága továbblépni, és néhány napos győzelmes harc ellenére békét kötött a saját területünkön törvénytelenül kikiáltott Tisó-féle tót szeparatista bábállammal.
A mostani március idusán, akárcsak 1848-ban és a harmincas évek végén, ha eltérő okokból is, de földcsuszamlások söprik el a fennálló, és megdönthetetlennek hitt status quo-kat, miközben a recsegő-ropogó összetákolt Ukrajnának csak éppen ahhoz van ereje, hogy betiltsa a magyar nyelvhasználatot, a Krím félsziget gyakorlatilag elszakadt Ukrajnától, vasárnap népszavazást tartanak az Oroszországhoz való csatlakozásról, s Kelet-Ukrajnába naponta újabb és újabb orosz katonai egységek érkeznek, a magyar kormány tétován Ukrajna területi épségéért aggódik, helyettük az orosz nagykövetet hősiesen vegzálja. És gyakorlatilag tehetetlenül szemléli az eseményeket az úgynevezett nemzeti oldal, jobbikostul, magyar gárdástul. A helyi magyar fiatalok pedig szülőföldjüket, családjukat az ukrán milicisták kénye kedvének kitéve, a Csonkahon területére menekülnek az ukrán katonai behívók elöl – pedig ebben kaotikus a helyzetben amikor a végóráit élő Ukrajna gyakorlatilag márcsak papíron létezik, s az ukrán haderő az orosz árnyékában papírtigrissé vált, a katonai behívó gyakorlatilag arra lenne jó alkalom, hogy a magyarok fegyverhez jussanak, és aztán parancsot megtagadva fegyverestül dezertáljanak! Ebben a helyzetben ez is elég volna, s talán holnap Kárpátalja tényleg a mienk volna.
Persze jönnek az ellenérvek, hogy ki védené meg őket, hol van a hadseregünk? Hát hadseregünk jelenleg tényleg nem sok van, de annyira elég, hogy az agonizáló Ukrajnának megadja a kegyelemdöfést. Hogy nem a levegőbe beszélünk, azt bizonyítja a következő tény: a szélsőségesen magyarellenes ukrán "Szvoboda" párt, amelyik többször megrongálta és felgyújtotta a Vereckei Honfoglalás emlékművet (mint tette ezt valószínűleg a legutóbbi mostani alkalommal is), bejelentette, hogy március 15.-én Beregszász helyett Huszton tartja a (különben néhány napig élő, és a honvédség által elsöpört) "független Kárpátukrajna" 1939-es kikiáltására való megemlékezését, mert tisztában vannak azzal, hogy március 15.-e magyar nemzeti ünnep, és nem akarják Beregszászon a magyar kedélyeket felborzolni (mellesleg 1939-ben még Huszt is magyartöbbségű város volt). Nos, komolyan elhiszi akárki, hogy egy ilyen szélsőségesen magyarellenes szervezet, amelyik a magyar nyelvhasználat betiltásának élharcosa volt, és már Petőfi munkácsi szobrát is volt szerencséje megrongálni, ennyire tiszteletben kívánja tartani a magyarok érzékenységét? Aligha. Ezek halálosan rettegnek attól, hogy a krími példa tartós lehet, és mi is követelni fogjuk a történeti jog okán Kárpátalja elszakadását. És a jelek szerint az ukrán nacionalisták annyira nem érzik magukat nyeregben, annyira nem érzik maguk mögött az ukrán államot, hogy akik éveken át tűzzel vassal ki akartak irtani minket, most még az árnyékunkat is kerülik!
Csak mi nem akarjuk mindezt észrevenni! Hát Testületünk parancsnoksága az egyetemes magyarság nevében követeli a magyar kormánytól ősi jussunk, Kárpátalja fegyveres birtokbavételét! Most eljött a történelmi idő, hogy rendezzük az Antall-kormány által rendezetlenül hagyott számlát, és a Sztálin által elrabolt volt keleti területek birtokbavételét követeljük lengyel testvéreinktől! Nem tűrjük a diszkriminációt, ha a Krím-félsziget jár az oroszoknak, akkor a lengyeleknek is jár az egykori keleti határterületük, a "Kręncy", és nekünk is jár Kárpátalja!
És van még egy kérdésünk március idusa alkalmából mélyen tisztelt kormányunkhoz: ha 2014 lehet az I: világháború és a holokauszt emlékéve, akkor a kerek évforduló alkalmából hol marad a Dózsa-féle parasztlázadás? Netán a Leisztinger- Csányi- , Orbán- és Simicska latifundiumoknak kellemetlen volna a Dózsára való hivatalos emlékezés? Werbőczi kései utódai nem tudnának mit hazudozni a választási sikerpropaganda közepette a "pályázati úton" kisemmizett családi gazdálkodóknak? Akiknek elrabolt jövőjük a Nemzet megmaradásának zálogait kellene képezzék? Az egyetemes magyarság nevében követeljük 2014-nek Dózsa emlékévvé való nyilvánítását, és a hivatalos megemlékezések mellett mindez nyilvánuljon meg abban, hogy a földpályázatokat és a földtörvényt is újratárgyalják! És végül a törvénytelenül elszakított és megszállt erdélyi magyarság ügyével való szolidarítás jegyében követeljük a hivatalos Gábor Áron emlékév kormányzati szintű megszervezését a székely ágyúöntő hős születésének 200. évfordulója alkalmából!
Végül kijelentjük, hogy Testületünk tagjai bojkottálják a 2014-es országgyűlési választásokat, mivel elutasítjuk a nemzetiségek parlamenti képviseletét, és azt, hogy ez ellen még a "nemzeti oldalról" sem emelte fel szavát egyetlen egy párt vagy politikai szervezet. Testületünk tagjai a tiltakozás jeléül érvénytelen szavazatot fognak az urnába dobni!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoksága

2014 03. 15.