Székely Magyar Nemzetőrség

A brassói megszálló román táblabíróság nemcsak eltávolítatta az elmúlt hónapban Uzon polgármesteri hivataláról a székely zászlót, de még több tízezer lejes pénzbírságot is kiróttak a településre. Ráduly István, a sziromlevelű polgármester természetesen engedelmeskedett a felszólításnak, ahelyett, hogy a székely mellé kitűzte volna még a piros-fehér-zöld és Árpád-sávos lobogókat is. Ezúttal miért nem lehetett egybanis gyűjtést indítani, mint Péterfi Lakó Tünde részére? Dumitru Marinescu, Háromszék megye megszálló román helytartója arra készül, hogy a román zászló kitűzésére kötelezze a magyar A prefektus január 24.-én közölte, hamarosan az R"M"DSZ-t, az E"M"NP-t és az "M"PP-t is levélben szólítja fel, hogy tegyenek eleget a törvényes előírásoknak, és tűzzék ki székházaikra a román nemzeti lobogót, s ha ez záros határidőn belül nem történik meg, kénytelen lesz kényszerintézkedéseket foganatosítani.
A kilátásbe helyezett intézkedések annyira meghatották a megszálló román fogyasztóvédelem helyi kirendeltségvezetőjét, hogy még aznap a román himnusz első szakaszát tartalmazó műanyag táblát szereltek fel a megyei fogyasztóvédelmi hivatal – kétnyelvűen feliratozott – bejáratához, ahova ez alkalommal két román zászlót is kitűztek. A ceremónián az intézményvezető Mircea Diacon mellett közvetlen főnöke, a brassói székhelyű regionális központ igazgatója, Sorin Susanu főfelügyelő is részt vett, elmondása szerint a román állam és kormány iránti tiszteletből időzítette e történelmi dátumra – Moldva és Havasalföld egyesülésének évfordulójára – ezt a gesztust, amelyet a fejlesztési régióhoz tartozó minden megyére ki akar terjeszteni, "a normalitás jeleként", amit "égbekiáltó" lenne rosszindulatúan értelmezni.
Susanu kifogásolta, hogy néhol a megyei önkormányzatok saját tulajdonukba vették az állam által állami feladatok ellátására, közpénzből épített ingatlanokat, és az állam intézményei, mint például a fogyasztóvédelem emiatt abba a lehetetlen helyzetbe kerültek, hogy lakbért kell fizetniük az önkormányzatnak, például Csíkszeredában. (Ez a súlyos probléma azon nyomban megoldódik, ha a román állam intézményei a 6 millió románnal együtt szedik a sátorfájukat, és az általuk jogtalanul bitorolt Erdélyből kitakarodnak). Az állam minden szervének zavartalanul kell működnie, szögezte le, és kijelentette: nem fogja eltűrni, hogy a fogyasztóvédelmi világnap megszervezésében az R"M"DSZ-es tanfelügyelőség akadályokat támasszon, illetve válaszra se méltassa őket, mint tavaly. Ezt a napot az egész világon március 15-én ünneplik, és Háromszék megyében is akkor fogják megszervezni a diákok vetélkedőjét, mert egyetlen magyar szülőt sem zavarhat, ha ezen a napon esetleg kitüntetést kap a gyermeke. Nagyon helytelen ezt kiforgatni – hangsúlyozta –, valószínűleg némelyek érdekeit szolgálja a feszültségkeltés, amire semmi ok, hiszen "mindannyian románok vagyunk", bármely nemzetiségűek is legyünk. A Konstanca megyében élő kisebbségekkel is előhozakodott: tartják a hagyományaikat, de részt vesznek a december elsejei ünnepségeken, és nem kérnek anyanyelvűséget. Ennek amúgy szóban nem látja akadályát – Sepsiszentgyörgyön is főleg magyar nyelvű panaszok futnak be a hivatalhoz –, de írásban az állam hivatalos nyelvét kell használni. Itt több önkormányzati tulajdonban levő egység (köztük az uszoda) magyarul végzi a könyvelést és ügyintézést, ami azért elfogadhatatlan, mert megnehezíti az ellenőrzést, lényegében ellenséges viszonyulást mutat a hatóságok iránt.
Node a Moldva és Havasalföld egyesülésének említett napján a román hatalomnak azért törlesztett az a szatmárnémeti magyar diák, aki magyar zászlóval ment iskolába – meg is kapta érte a magáét, méghozzá magyar igazgatónőjétől. A megyei megszálló román főtanfütyi eljárást indított a diák ellen, amely eljáráshoz az iskola "magyar" vezetése is hozzájárult, méghozzá a szülők és a gyerekek kollektív összehívásával szégyenítették meg a hazafias diákot, és igazgatói intőben részesítette az iskola vezetője, Pataki Enikő, mert mint mondta, "otromba dolog mások ünnepségét megzavarni" – mármint a betolakodó megszállókét saját Hazánkban. Az nem zavarta nyilván Pataki Enikőt, hogy két nappal korábban meg a magyar kultúra napja volt, amikor ráadásul az iskola névadója által írt Himnuszt ünnepli a magyarság – eszébe juthatott volna a megszálló román főtanfütyi fele ezzel érvelni a zászlóhasználatot. Mindegy, ez a Pataki Enikő jó kollaboráns R"M"DSZ-es káder lehet. De menjünk még vissza Sepsiszentgyörgyre, ahol a II. Magyar Hadsereg ellen 1943. január 12-én indított tragikus kimenetelű doni orosz támadás 71. vasárnap a sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében megtartott évfordulója kapcsán a 3szek.ro arról számolt be, hogy az említett helyszínen található, a városvezetés által nemrég restauráltatott emlékművön a feliratokat megmásították, a magyar katonák neveit magyartalanították.
A 3szek.ro beszámolója szerint: "az eseményen részt vevők a nemrég restaurált és október utolsó napjaiban a városveŹzetés által minden ceremónia nélkül átvételezett I. világháborús emlékmű hamisítástörténetét kezdték latolgatni. Vajon ki tervezte a felújítást, és ki hagyta jóvá ezt a gyalázatot, amelyen a magyar katonák nevét magyartalanították, az egyik oldalon "A város hősi halottai – Eroii oraşului 1914–1918" felirat alatt több a román, ukrán, orosz, szláv eredetű név, mint a magyar, a nevek fölül eltűntek a katonai fokozatok? Miért nem került vissza az emlékmű 1930-as évekbeli felállításakor feltüntetett "A Hazáért" felirat, az 1943-ban Puskás István helyi kőfaragó által kőbe vésett magyar címer és a fölötte álló, "Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese" emlékfelirat? Ki és milyen hatalom előtt hátrált meg, miáltal jelenlegi állapotában az emlékmű azt a történelmi üzenetet hordozza, hogy száz esztendővel ezelőtt Sepsiszentgyörgyöt főként nem magyar nemzetiségűek lakták? Ha pedig a feltüntetett nevek nagy hányada az 1916-os román betörés áldozataira, a helyi hadikórházban elhunyt, nem sepsiszentgyörgyi, idegen nemzetiségűekre utal, akkor miért akarják elhitetni az utókorral, hogy ők a város hősi halottai? Mi ez, ha nem történelemhamisítás?" - teszi fel a kérdést a cikk írója.
A cikk írója végezetül megjegyzi: "A restaurálásnak nem mondható, szakszerűtlen átalakításnak, felelőtlen (netán tudatos) beavatkozásnak ellenben annál inkább nevezhető emlékműfelújítás olyan súlyos bűn, ami nem hagyható szó nélkül. Ki kell deríteni, kik a felelősek ezért, és követelnünk kell az emlékmű helyreállítását az eredeti állapotában. Ha ezt nem tesszük, beteljesedik rajtunk a Zsoltárok könyvében megfogalmazott gondolat: elvész, aki meghátrál"
Kézdivásárhelyen a volt katonanevelde előtt 2002. szeptember 13-án felavatott, az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború hőseinek állított emlékmű hat kardmarkolata közül az egyiket letörték, egy kardot pedig teljes egészében eltüntettek ismeretlen, vélhetően román tettesek.
A "Hűség oszlopa" nevű - a korabeli magyar lakosság által szégyenszoborként emlegetett - emlékművel akarnak provokálni a betelepült románok Temesváron. Nicolea Robu, a város betolakodó román polgármestere az 1937-ben a városi temetőbe áthelyezett, Habsburg-dicsőítő szobrot a város egyik központi, Balcescu nevét viselő terén (a tér eredeti magyar nevét nem sikerült kideríteni) akarta szeptember folyamán újra felállítani. A neogótikus stílusú emlékművet 1853-ban Ferenc József osztrák császár adományozta Temesvárnak hálája jeléül, amiért a városa védői 1849-ben ellenálltak a Bem tábornok által vezetett erdélyi és jászkunsági magyar szabadságharcos honvédsereg több mint száznapos ostromának." . Az 1853-ban felavatott emlékmű eredetileg a temesvári vár egyik terén állt. Az építményen allegorikus alakok jelezték az osztrák katona fő jellemvonásait. Az emlékmű talapzatáról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, a Bem apó vezette magyar honvédeket jelképezve. A magyar lakosság többször megrongálta az alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították. Halász Ferenc, a sziromlevelűek Temes megyei elnöke szerint "nem szerencsés az abszolutizmus győzelmét hirdető szobor felállítása" – ez finom megfogalmazása a betolakodó oláhok vérlázító provokációjának. Mindenesetre a szobor elleni tiltakozó ívet több száz helyi magyar írta alá, azóta nem hallani semmit a temesvári betolakodó oláhok szoborvisszaállító kezdeményezéséről.
És akkor végül leközöljük az újvasgárdista Noua Dreapta aradi szervezetének a "Nyugati jelen" nevű emigráns magyar laphoz intézett fenyegető levelét: "2004 óta, amikor Arad városában újraállították a Széthúzás és az Évezredes Ellenségeskedés Évezredes Hungáriának nevezett Emlékművét az Román–Magyar úgynevezett Megbékélés Parkjában, amely, úgy tűnik, a magyar irredentizmus és revizionizmus állandó fóruma, miután ott tíz esztendeje megemlékezések történnek a 13 tábornokról, akik állítólag Magyarország vértanúi, a valóságban az osztrák hadsereg szökevény zsoldos tisztjei Erdélyben, akik kalandvágyból és katonai rangok hajhászása, de vagyonszerzés miatt is jöttek ide. És meg is kapták Magyarország részéről. Mindez azonban a román népnek 40 ezer halottjába, száznál több ortodox pap legyilkolásába, több mint 300, a föld színéről ágyútűz által eltörölt román településbe (falu és község) került. És íme, 2004 után a Magyar Megbékélés Parkjában csak a magyarok emlékeznek meg (méghozzá kétszer évente." S miközben "nem tudunk március 15-én nem megemlékezni a 40 ezer, kötelességteljesítés közben 1848-ban elesett román mártírról, a székely zászlós, Nagy-Magyarország-térképes, Horthy-fényképes magyar hordáknak románellenes beszédekkel joguk van […] tüntetni Aradon. Feltesszük a kérdést: ma, amikor tudni lehet, hogy Magyarország meg akarja vásárolni Erdély földjét, lesz-e bátorsága egy magyarnak is Aradra jönni március 15-én, tüntetni? Mi egy dolgot tudunk: a hatóságok akaratával vagy akaratán kívül mi ott leszünk, kötelességünket teljesítve, a Megbékélés Parkjában március 15-én és garantáljuk minden aradinak és az egész Romániának, hogy itt nem fog lobogni egyetlen székely zászló és Nagy-Magyarországnak egyetlen jelképe sem!"
Az R"M"DSZ szerint Románia mintaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést – majd ha Erdélyt visszafoglaljuk, mi is remélhetőleg ezt a mintát követjük, és valós történeti jogossággal: kitelepítünk minden románt a kárpátokon túlra, ahonnan jöttek.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2014 02. 03.