Egymillióan a sajtócenzúráért, és 149-en Horthy gyalázásáért


Akkor nem számoltunk be róla, az egyetemes magyar közvélemény felháborodását váltotta ki egy hónapja, hogy az amúgy”jobbközép”-liberális Pesty Imrének a cigánykérdésről készült dokumentumfilmjét az „Egymillióan a sajtószabadságért” követelésére a királyi tévé letiltotta. Mindezt a milla a „sajtószabadság” nevében követelve, a köztévé pedig kérésüket a „nemzeti együttműködés” jegyében teljesítette.

Mi Székely-Magyar Nemzetőrök, a millásokkal ellentétben, valóban a sajtószabadság hívei vagyunk. Megteremtenénk ugyan a lehetőségét annak, hogy a Kertész Ákosokat, Bauer Tamásokat, TGM-eket magyarellenes írásaikért halálbüntetéssel sújtsák, de a nyelvi cenzúra kivételével eszünkbe nem jutna bármiféle korlátozást bevezetni, a kápós honfitársainkat soha nem akadályoznánk meg, hogy magyargyűlölő fröcsögéseiket előadják az éterben. Mondják el, és vállalják érte a legsúlyosabb büntetést. És förmedvényeiket soha eszünkbe sem jutna betiltani, (ami valljuk meg, az internet korában már elég körülményes is volna), bárki számára elérhetővé tennénk, mint elrettentő példát, csak mint a cigarettásdobozok mintájára rátennénk a figyelmeztető feliratot, hogy ezen nézetek nyilvános hirdetése halált okoz.
A történelem bebizonyította, a cenzúra és az index sosem azok érdekeit szolgálja, akik bevezetik, hanem azokét, akik ellen irányul, mert a megcélzott renitenseket arra kényszeríti, hogy bújtatottan közöljék tiltott gondolataikat, ezáltal a sorok között olvasva végezzék a gondolatok irányítását, és ennél veszélyesebb nincsen. De hála istennek, a millások ennyire nem intelligensek. Felháborodásukat az váltotta ki, hogy egy korábban bűnözői életmódot folytató, ám egy lelkész hatására szabadkeresztény gyülekezetet alakító, és bűneiből megtérő szabolcsi cigány közösség egyik képviselője bocsánatot kért a cigányság nevében a magyarság ellen elkövetett bűneiért, mondván, ez a cigányság saját kollektív megbélyegzése.

Az már nyílván nem zavarja a millásokat, hogy eközben a zsidóság nevében folyamatosan holokausztozók állandó bocsánatkérést követelnek a magyarságtól a zsidóság ellen elkövetett bűnökért, az nem a magyarság kollektív megbélyegzése, sőt, hangoztatják, hogy még a ma élő generációk is „felelősek a holokausztért”. Elnézve az idei „Élet menetét”, amin többek között részt vett az országgyűlés elnöke és alelnöke, a zsidózó Kövér László és Lezsák Sándor, óhatatlanul az jut eszünkbe: a XVIII., XIX. és XX. században a románok és szerbek által elkövetett magyarellenes népirtások áldozataiért mikor fognak életmenetet tartani? Netán amikor az erdélyi és délvidéki magyaroknak annyi pénzük és világhatalmuk lesz, mint most van Izraelnek meg az amerikai zsidóknak? Amíg az erdélyi és délvidéki magyar áldozatokért nincs életmenet, addig minden, a nácizmus (és kommunizmus) áldozataira való emlékezés is hamis, és egyoldalú, mert a menetelő politikusokat nem az áldozatok iránti őszinte emlékezés, hanem a külső elvárásokhoz való igazodás vezérli. Ez a életmenet politikailag nem a holokauszt áldozatairól, hanem a pénzről és hatalomról, nomeg a manipulálásról szól. A manipulálásról, mert az antiszemitászás-holokausztozás kontra zsidózás csak azt a célt szolgálja, hogy a magyar választópolgárok minden színezetű spektrumának figyelmét eltereljék a maradék népünket és maradék országunkat fenyegető szerb tót és román veszélyről. A Jobbik, és általában a nemzeti oldal fősodratú kommunikációja, ha így vagy úgy fel is veti Trianon problémáját, de azt úgy állítja be, mintha azért csak és kizárólag az általuk per a zsidósággal azonosított sötét globális erők lennének felelősek, mintha csak ők uszítanák ellenünk a szomszéd népeket, pedig a Világ Magyarságába már hányszor megírtuk, hogy épp fordítva, a Benesi békerend haszonélvező rablószomszédai vették rá lobbizásukkal a nemzetközi világot Trianonra, és az ő titkosszolgálataik teszik lehetővé a nemzetközi világ számára példa nélküli mértékű kifosztásunkat is. A magyar baloldal pedig már Jásziosziék és Károlyimihályék óta az ő előretolt bástyáik.
Ám a Jobbiknak a XIX. századi tiszaeszlári ügy felemlegetése mi célt szolgált vajon? Minek felemlegetni a parlamentben egy rég volt ügyet. Tény, a tiszaeszlári per mai napig nincs megnyugtatóan lezárva, és elég egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a gyilkosok nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetően megúszták a felelősségre vonást. De az ügy tisztázása ennyi év távlatából már tárgyilagos történészek feladata lenne, és nem a parlamentbe való téma. Másrészt az ügyet felemlegető szélsőjobb irodalom mind a mai napig nem számolt le azzal a nevetséges nézettel, amit a vád korabeli parlamenti képviselői, Istóczi Győzőék hangoztattak, miszerint Solymosi Eszter rituális gyilkosság áldozata lett. Minden vallásban, így a zsidó vallásban is akadnak elvetemült gyilkosok, de a középkori vérvád momentumát még a német nácik se nagyon vették elő zsidóellenes propagandájukban. Márpedig ha a zsidó rabbikat felmentő nyíregyházi táblabírósági ítélet helyességében van is okunk szkepticizmusra, a rituális gyilkosság elméletével való leszámolás nélkül Baráth Zsolt jobbikos képviselő azt sugallta, hogy a Jobbik maga is hisz abban, hogy a zsidó vallás szertartásaiban gój szűzleányok vérét kell keverni a pászkával. Baráth Zsolt felszólalásával egyébként álláspontunk szerint nem „fasisztává” vagy rasszistává degradálta magát a Jobbik, mint ahogy azt a fősodratú politikai kommunikáció sugallja, hanem egyszerűen nevetségessé. Miért kellett épp az 1882-ben tisztázatlan körülmények között legyilkolt Solymosy Esztert elővenni a parlamentben, amikor van elég temetetlen halottunk, sokkal több és időben sokkal közelebbről? Összehasonlítva, hogy a Jobbik sajtója csak elvétve számol be az elcsatolt területeken történt, legkirívóbb magyarellenes megnyilvánulásokról, ellenben annál többet foglalkozik az izraeli-palesztin, és izraeli-iráni konfliktussal, gyaníthatjuk, hogy valamilyen külföldi befolyásra a párt a zsidókérdés szemüvegén át akarja kemény magjával láttatni a világot. Félreértés ne essék, az Izraeli terrorállammal való jó magyar viszonnyal mi sem értünk egyet, és a hazánkba történő posztcionista térhódítás veszélyét sem kívánjuk alábecsülni, de a Jobbik a kelleténél nagyobb figyelmet szentel minden zsidó témának. Mintha nem Románia, Szerbia vagy a törvénytelen tót szeparatista állam lenne a szomszédunk, hanem Izrael.

De most visszatérve a másik politikai pólusra, egy másik facebook csoport a millásokhoz hasonlóan szintén erős lobbierővel rendelkezik a tabusító célzatú gáncsoskodás terén. A barikad.hu számolt be róla a múlt hónap végén, a „Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének” nevű, 149 tagot számláló szenny-facebook csoport megfejtette egy általuk holokauszttagadónak minősített hozzászóló egyetemi tanár személyazonosságát, és akit a facebook csoport közbenjárására emiatt el is bocsátott állásából a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A csoport egyébként most Morvay Krisztina EP-képviselőnek, mint az ELTÉ jogi karán oktató tanárnak az elbocsátását kívánja elérni. Ugyanakkor kiálltak Kertész Imre mellett, amikor visszavonták Kossuth-díját. Érvelésük szerint a címzetteknek nincs mit a szemére vetni Kertész Ákosnak, amikor a magyarok kapcsán „genetikai” meghatározottságról ír, mert véleményük szerint az új Alaptörvény amidőn a történelmi alkotmányra hivatkozik, egyúttal „beemeli” (azaz hatályba helyezi) az 1920 és 1944 közti faji törvényeket is. Csak épp arról nincs tudomásuk, hogy az egyébként muszkavezető ideiglenes nemzetgyűlés is ugyanannak a történelmi alkotmánynak nevében törölte el a zsidótörvényeket és a Sztójay-kormány zsidóellenes rendelkezéseit, mint amelyik nevében ugyanezeket a korábbi kormányok meghozták, lévén, hogy Magyarország államformája egészen 1946 tavaszáig királyság volt, tehát a szóban forgó „faji törvények” a történelmi alkotmány értelmében is hatályukat vesztették.
Visszatérve a tanár esetére, bár a volt zsidó munkaszolgálatosokra vonatkozó hozzászólás ha nem is volt holokauszttagadó, de kegyeletsértő mindenképpen, az egyetem a a facebook csoport vádjának különösebb vizsgálata nélkül döntött a szóban forgó történelem tanár, Molnár Attila Károly elbocsátásról. Az újságírói oknyomozásba kezdett bar!kád szerkesztőségét is megkereste névtelen levélben az említett szenny-facebook csoport, és közölte, mögöttük befolyásos emberek állnak, és az ő pályafutásukat is derékba törhetik, akár a tanár mellett nyíltan kiálló tanítványokét.

De ami mellett a barikad.hu is elment, az a facebook csoport elnevezése. Saját céljaikról ezt vallják: „Párbeszéd és FÓRUM a jogfosztó és népirtó Horthy-korszak megkésett társadalmi és politikai átértékelésére a történész- és emlékezetkultúra-szakma eredményei alapján. [...] amelynek eredményével véget vethetünk a Horthy-korszak dicstelen reneszánszának és legitimálására irányuló törekvéseknek”. Tehát ők is abba a szélsőbalos, antiszemitázó hamis történelemszemléletű vonulatba tartoznak, amely a Sztójay-bábkormányának és lecserélt állományú közigazgatásának bűneit az egész Horthy-korszak, és személyesen Horthy-kormányzó nyakába kívánja varrni. Ez néhai Kormányzó Urunk személye (és személyén keresztül az általa fémjelzett korszak ellen is) vívott virtuális koncepciós per, melynek tisztázásával a tárgyilagos, sőt nemzeti oldal történetírása is adós maradt. Mert az erről szóló vita sem a a valódi bűnösökről, a Sztójay-kormányról, Jaross Andorról, Baky Lászlóról, Endre Lászlóról, Imrédyről szól, hanem a Kormányzó úgynevezett „cinkosságáról”.
De miért épp Horthy személye olyan fontos a valódi bűnösök helyett? A kérdést hosszan lehetne fejtegetni, de a válasz egyszerűsítve: valamilyen általuk is bevallott, de névtelenségbe burkolózó befolyásos erők, (akik a magyar ballib szélsőség és értelmiségi holdudvara mögött is állnak), a valódi Horthy-korszak kriminalizálásában és tabusításában érdekeltek, és e cél érdekében az alantas, erőszakos eszközöktől sem riadnak vissza. Márpedig kiknek állhat érdekében a Horthy-korszak kriminalizálása és tabusítása? Legvalószínűbben azoknak, akiknek fáj a területi revízió, vagyis Trianon haszonélvezőinek. Mindenesetre az látszik, hogy nagy erők dolgoznak azon, hogy a magyar közélet törésvonalait mindekét oldalról – ballib oldalról és a nemzetinek látszó oldalról is – zsidókérdéssé próbálják átalakítani.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokságának megbízásából annak egy tagja

2012 04. 19.