Egy résztvevő beszámolója a téli közfoglalkoztatásról: Tarlós homoszexuális párt adott össze, gyurcsányista pártagitáció a Fővárosi Kormányhivatal pénzén a Mándy Iván Szakközépiskolában!


A kettes, mint bűvös szám

Minthogy négy éve munkanélküli vagyok, volt alkalmam megfigyelni a Munkaügyi Központon keresztül a nagyívű változásokat, ami lévén, hogy az elmúlt három évben közmunkaprogramon kívül egyébre nem közvetítettek ki, kimerült a nagy bürokratikus átalakításokban. Ez abban volt érezhető, hogy a tavalyi év elején a Munkaügyi Központban minden, de minden arc kicserélődött, akire azelőttről emlékeztem, többé nem láttam ott, és újak jöttek. Az én ügyintézőm is egy középkorú hölgy lett, aki a korábbi szürke hivatalnokok egyhangúsága helyett a túlbuzgóság jellemzi, és anélkül, hogy az ügyfél még meg se szólalt volna, minden második mondata az, hogyha "nem tetszik a felkínált munka, nem kell elfogadni, de akkor töröljük a rendszerből" (mármint elveszik a segélyt). Arról nyilván nem tudott, hogy tavalyelőtt kilenc hónapot dolgoztam egy szeretetotthonban közmunkásként, és munkaadóim maximálisan meg voltak velem elégedve, hiszen ő akkor még nem az előadóm volt. És nyilván azt sem tudta, hogy 2010 január 1.-ével kezdődő munkanélküliségem első tíz hónapja után feladtam az álláshirdetések böngészését, tekintve, hogy minden állásra vagy legalább egy év szakmai tapasztalattal keresnek embert, vagy csak megváltozott munkaképességűeket vesznek csak fel. Végül a felkínált közmunkaprogramból nyáron semmi sem lett: időközben a munkaadó Máltai Szeretetszolgálat felvett egy másik közmunkást, csak éppen az angyalföldi kirendeltségből, és erről a békásmegyeri kirendeltséget elfelejtette értesíteni.
Aztán ez év őszén engem is "kisorsoltak" a téli közmunkaprogramba. Kaptam a levelet október közepén, hogy meg kell jelenjek a Fővárosi Kormányhivatal Munkaügyi Központjának Heltay Jenő téri kirendeltségébe, különben törölnek a rendszerből. Az adott napon meg is jelentem Békásmegyeren a zsúfolásig megtöltött teremben. Itt közölték, hogy ez a téli közfoglalkoztatás abból áll, hogy egy hónapot dolgozni fogunk napi 6 órában, négy hónapot tanfolyamra járunk, vizsgázunk belőle, majd megint egy hónap 6 órázás, mindezt havi 37 ezer forintért. Szegény előadót majd megette a hallgatóság felháborodásában, hogy lehet ilyen kevés pénzzel kiszúrni a szemüket. Közölték, majd levélben vagy telefonon értesítenek a további eligazításról.
Közben elvégeztettem az üzemorvosi vizsgálatot, majd következő héten megint kapom a levelet a kirendeltségből, hogy jelenjek meg ekkor és ekkor, különben bla…bla…bla… . Gondoltam, most jön a további eligazítás, hát megint kihéveztem Békásmegyerre. És kiderült, ugyanazt a fejtágítást kellett végighallgatnom, mint egy héttel korábban. Mikor rákérdeztem, hogy miért, akkor utánanéztek, és bocsánatot kértek, tévedés történt. Végül is csak egy délelőttömet rabolták el. Aztán október utolsó hetében, mikor még mindig mély csend övezte ezt a nagyszerűnek ígérkező téli közfoglalkoztatást, magam bumliztam ki Békásra, hogy rákérdezzek, mi újság a közmunkaprogrammal, mert jövő héten már november, aztán nehogy valami tévedés folytán elfelejtsenek értesíteni, és kizárjanak abból a kevésből is, ami van. A nagy munkaügyi központ semmit sem tudott, megnyugtattak, hogy majd értesítenek.
Végül novemberben 4.-én csörög a telefonom, és a Munkaügyi Központból közlik, hogy menjek be a II. kerületi önkormányzat szociális irodájára. A szociális irodán már az ajtóban a Biztonsági őr azzal állított meg, hogy közmunkás vagyok-e, mert ha igen, írjam föl egy cetlire a telefonszámomat, és majd értesítenek, ugyanis az illetékes ügyintéző hölgy betegállományba van, majd felhív. Ilyenkor önkéntelenül is kiönti a lelkét az ember a legközelebbi útbaeső és miről sem tehető hivatalnoknak, ha úgy érzi, felülről méltánytalanság éri, vagy annak veszélye fennáll, de abban a pillanatban nincs kihez fellebbezzen. Hát én így voltam ezzel a biztonsági őrrel, és elsopánkodtam neki, hogy már november 4.-e van, mi lesz a fizetésemmel, ha kevesebb munkanapot dolgozok, mert a segélyt már erre a hónapra valószínűleg felfüggesztik. A biztonsági őr széttárta a kezét, hogy ő nem tud felvilágosítást adni, ő csak felírja a jelentkezőknek a telefonszámát. Mint megtudtam, aznap már sokadik közmunkást irányították oda, nemcsak a II. kerületből, de szerte a városból, sőt akadt olyan is, akit a Miskolci Kormányhivatal irányított fel Pestre anélkül, hogy lakhatása egyáltalán megoldott lett volna.
Hát vártam megint másfél hetet, mialatt megint jött a telefon, hogy menjek be a szociális irodára, mert indul a munka. Úgy látszik a kettes az egy bűvös szám ebben az egyre rejtélyesebbé váló téli közfoglalkoztatásban, mert ahogy a békási eligazításra való kiutaztatás is másodszor megismétlődött, úgy ezúttal is csak a biztonsági őr fogadott, kérve, hogy írjam föl a telefonszámomat, mert a kolleganő még mindig beteg. Károlis egyetemi éveim köszöntek vissza, amikor a szemeszterek elején ki voltunk szolgáltatva egy kaffkai világ kiismerhetetlen önkényének, senki nem tudott semmiről semmit, de legkevésbé az illetékes tanulmányi osztály, közben egymásnak ellentmondó pletykák keringtek a levegőben, és vészesen közeledett a tantárgyfelvétel végső határideje.
Ellenben november második hetében telefonon berendeltek a II. kerület polgármesteri hivatalának humánpolitikai osztályára. Itt végre megtudtam azt, hogy náluk fogok dolgozni a karbantartó részlegnél, és nem hat, hanem nyolc órában nem harminchét, hanem negyvenkilenc-ezer forintért. Ez a harminchétezerhez mindenképpen pozitív fejlemény volt, csak épp azt nem értettem, hogy egy évvel korábban, a már említett szeretetotthonban, szintén nyolc órás közmunkával miért kerestem hatvanat, és nem ötvenet, amikor állítólag emelkedtek a minimálbérek.
Hogy milyen tanfolyamra kerülünk, a tekintetben továbbra is maradt az említett kaffkai homály és a levegőben repkedő és egymásnak ellentmondó kaotikus rémhírek kavalkádja. Ugyanígy mély homály fedte azt is, hogy mi lesz a bérletünkkel, mert egyenlőre híre sem volt, ahogy a munkaruhának se, azt már csak december végén kaptuk meg, mikor a tanfolyamra jártunk. De a munkanapokkal kapcsolatos aggodalmam legalább megoldódott, a november 11.-i munkaszerződést visszadátumozták az őszirózsás patkánylázadás gyásznapjára, október 31.-ére.

Miniszterelnök-helyettes a házban

Szóval beálltam utcai ruhámba még aznap karbantartó segédnek, főnököm közölte, elég sok üresjáratra számítsak, mert mi közmunkások púp vagyunk a hátukon, így is kérte a humánpolitikai osztályt, ne küldjenek több embert, mert nem tudnak velünk mit kezdeni. Ehhez képest bőven akadt munka, mely leginkább abban merült ki, hogy a polgármesteri hivatal különböző osztályai által megrendelt vadonatúj bútorokat segíteni kellett beszállítani rendeltetési helyükre, illetve előtte a lecserélendő bútorokat segíteni elszállítani onnan a hivatali raktárba. Hiába, akármennyi forrást vontak el az önkormányzatoktól, a Láng Zsolt vezette fideszes II. kerületi mintaönkormányzat polgármesteri hivatalának azért csak telik új bútorokra.
Mindjárt az első tényleges munkahetem péntekjén pedig kirendeltek minket a polgármesteri hivatal parkolóját takarítani, még egy órát túlóráznunk is kellett (amiért hétfőn nagyvonalúan egy órával korábban elengedtek minket), mert közölték, másnap fontos fideszes esküvő lesz. Vajon egy újabb Orbán-csemetéjé? A környékbeli grafitiket már az itt házasult Rachel miatt lemosatta a polgármester, amint a kerületi újságból megtudható, még alibiből grafitilemosó kampányt is hirdetett. Kíváncsian vártam a hétfőt, miféle narancsos nagyemberek keltek egybe a hétvégén, kiknek takarítottuk a parkolót.
Hát munkatársaimtól hétfő reggel megtudtam, hogy Tarlós István főpolgármester adott össze egy homoszexuális párt. Tekintve, hogy Magyarországon a törvény nem teszi lehetővé (legalábbis egyenlőre) egynemű párok egybekelését, azt hittem kollégáim csak a bolondját járatják velem. De nem vicceltek, törvényes lehetőség híján a Fővárosi Önkormányzat két azonos nemű munkatársa a főpolgármester asszisztálásával pusztán eljátszották a hivatalos polgári szertartást, amihez igénybe vették a II. kerületi polgármesteri hivatal házasságkötő termét, valamint Láng Zsolt jelenlétét is.
A következő héten egy délelőtt újfent parkolótakarításra rendeltek ki, méghozzá sürgősen: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes látogatott el saját kerületébe. Ezúttal szerencsére egyáltalán nem kellett túlóráznunk, sőt! Valószínűleg túl hirtelen értesültek az illetékesek a váratlan látogatásról, vagy valamilyen adminisztratív hiba miatt későn szóltak nekünk, mert még a munka feléig sem jutottunk el, mikor félbeszakítottak, mondván, már mindjárt itt van az államtitkár úr, hát bezavartak minket az öltözőbe, és közölték velünk hogy addig nem hagyhatjuk el azt, amíg az államtitkár úr a küldöttségével együtt el nem távozik.
Talán a közmunkások terrorista gyanúsak a miniszterelnök-helyettes úr számára? Vagy azért nem akarták, hogy a levelet söprögető közmunkások kint maradjanak, mert esetleg Semjén Zsolt számára a munkának már a puszta látványa is fizikai rosszullétet okoz? Netán az államtitkár úr régi szenvedélyének, a vadászatnak hódolni érkezett a polgármesteri hivatal falai közé, és munkaadóink nem kívánták, hogy vadászbalesetet szenvedjünk, vagy zavarjuk a polgármesteri hivatal épületében a vadak hajtását? Mindenesetre a kerületben ugyancsak hivatalos látogatást tevő török nagykövet miatt egyáltalán nem csináltak ekkora felhajtást. Nemhogy parkolót nem takaríttattak miatta, de úgy értesültünk a török delegáció érkezéséről, hogy véletlenül beléjük botlottunk, amikor valamilyen adminisztrációs tévedés folytán pont abba a helységbe rendeltek minket termet rendezni, amelyikbe a török nagykövet a delegációjával tartózkodott.
A teremrendezést illetően van még egy említésre méltó élményem december végéről: egyszer testületi ülésre kellett berendezzük a nagytermet. Erre már lelkileg is készültem, hiszen a legkomolyabb eseményre a legtovább tart a terem átrendezése, és szűk egyhónapos ottlétem alatt ez volt az egyetlen testületi ülés, de ennek viszont nem akármi volt a napirendje, mégpedig a 2014-es költségvetés megvitatása és szavazásra bocsátása. Alighogy végeztünk ezzel a feladattal, mentünk a további dolgunkra, méghozzá ha jól emlékszem, éppen egy szokásos bútorköltöztetésre. Alig 25 perc elteltével jön a rendes (azaz nem közmunkás) munkatársunknak a telefon, hogy vége a testületi ülésnek, menjünk visszarendezni a termet. Nem egészen 25 perc alatt képesek voltak megtárgyalni és meg is szavazni a költségvetést, ezt a teljesítményt komoly afrikai vagy latin-amerikai államok is megirigyelhetnék. Nem hazudok, ha azt állítom, hogy a teremrendezés hosszabb ideig tartott, mint maga a költségvetés elfogadása.

Egyenlőbbek a munkanélküliek… pardon, akarom mondani a közfoglalkoztatottak között

Időközben keringtek közöttünk a különböző valós vagy fals hírek a leendő tanfolyamról. Először két, szintén a karbantartókhoz beosztott közmunkás kollegámtól hallottam, hogy kapunk majd egy listát az induló tanfolyamokról, és egy kérdőívet, ahol nevünkkel feliratkozva be kell írnunk, hogy az induló tanfolyamok melyikére szeretnék jelentkezni. Mivel ők már november elején ténylegesen munkába álltak, így korábbi eligazításon vettek részt, ahol ezt közölték velük, de felvételükkor a humánpolitikai osztály is ugyanerről tájékoztatta. Érdekesnek tartottam, hogy én viszont ezt az információt már sem Békásmegyeren, sem a felvételkor nem hallottam, hát ezért két kollegám újra érdeklődött a humánpolitikán, ahol megerősítették abbéli tudomásukat, hogy választhatunk az induló tanfolyamok közül, de semmi közelebbit nem tudnak. Azt viszont elég hamar megtudtuk, hogy vagy kompetencia képzőre kerülünk, vagy szaktanfolyamra, ha viszont ez utóbbira, akkor annak végén márciusban szakvizsgát kell tenni, ami ha másodjára sem sikerülne, akkor vissza kell fizetni a tanfolyam egész költségét.
Aztán két kollegám összeismerkedett egy közmunkás hölggyel, aki az öltöző melletti irattárra került. Tőle megtudtuk, hogy az irattárba azok a közmunkások kerülnek, akiknek valamilyen protekciójuk van a hivatalba, vagy egyéb vonalon. Szóval már a munkanélküliek.. pardon, akarom mondani a közfoglalkoztatottak között is vannak még egyenlőbbek. Magunk közt megjegyezte valaki, itt is az számít, hogy "ki melyik Fidesz alapszervezet tagja, vagy kit melyik rabbi metélt körül" (akkor mekkora lehet a valós munkanélküliség, ha még a kapcsolattal rendelkezők is utcára kerültek). Hát igen nem mindegy, hogy valaki aktát tologat, vagy épp dögnehéz szekrényeket cipel a lépcsőházba föl-le, vagy netán kint, az épület előtt a zergebaszó hidegbe takarítja az ország legszebb közterévé nyilvánított Mechwart-ligetet. Főleg akkor, ha az irattárba került közmunkások ugyanolyan magas iskolázottsággal tologatják azokat az aktákat, mint akik a lépcsőházba vagy kint a téren melóznak, ugyanis mint megtudtuk, az irattári közmunkások sem rendelkeztek érettséginél magasabb végzettséggel.
Nos, már két hete ott dolgoztunk, és már javában kopogtatott az öltöző ablakán a tanfolyam kezdetének beharangozott december eleje, amikor az említett irattáron dolgozó közmunkás hölgy bizalmasan átadott nekünk egy listát az induló tanfolyamokról. A lista elég változatos képet mutatott, volt olyan irodai munkára képesítő, mint bérszámfejtő, TB-ügyintéző, pénzügyi ügyintéző, rendezvényszervező, én, hozzám, mint diploma előtt állóhoz, ez a kategória közelebb állt, én ilyesmit szerettem volna választani. A nagyobb csoportot adták az olyan szakmákra képesítők, mint víz-, gáz-vezetkék- vagy villanyszerelő, bútorasztalos, konyhai kisegítő, kertépítő, kazánfűtő, körfűrész-kezelő stb. A hölgy ismerősünk nyomban közölte, ezt csak nekünk mutatja, és meg is kért minket, hogy rejtsük el, és ne is adjuk tovább senkinek, és ne is beszéljünk róla, mert az önkormányzat szociális irodájából, ahonnan érkezett az e-mail, legszigorúbb titoktartásra kötelezték őt a lista puszta létezését illetően is. Utólag egy jobban hozzáértő közmunkás társamtól megtudtam, hogy ezek a szakmák még a nyolc éves balliberális kormányzás alatt lettek szétdarabolva különböző OKJ-s szakmákra, hogy ugyanazért a képesítésért több pénzes tanfolyamot kelljen elvégezni, vagyis valakik többet kaszáljanak rajta. Ráadásul a korábban összetartozó szakmák egyben való megtanítása ugyanannyiba kerülne, mint külön-külön megtanításuk. Ezen a helyzeten a jelenlegi Orbán-kormány se változtatott, így szerepelt a listán külön TB-ügyintéző, pénzügyi ügyintéző és bérszámfejtő, ami összetartozik, de ugyanúgy összetartozna a konyhai kisegítő a szakáccsal, vagy a karbantartó a kazánfűtővel, a raktáros pedig a targoncekezelővel. Vagy csak szimplán paazarol az állam, vagy valakik most is nagyot kaszálnak majd a tanfolyamokon? A kérdés költői marad.
A lista titkosítása már rosszat sejtetett, főként, mivelhogy a korábbi szeretetotthonból volt egy közmunkás ismerősöm a Mechwart ligetet takarítók között, akik velem egy időben érkeztek, és tőlük is informálódtam. Hozzám hasonlóan ők sem hallottak arról, hogy a tanfolyamok között választani lehetne. Még rosszabb lett az előérzetem, amikor december első hetétől a tér-takarító közmunkás ismerősömtől hallottam, hogy őket már elkezdték tanfolyamra küldeni, a választás lehetősége nélkül. Természetesen ezúttal is hatalmas káoszról számoltak be a park-takarítók, reggel kirendeltek közülük a parkgondozó tanfolyamra (lehetőleg a város túlsó felében található középiskolába, úgy, hogy még mindig nem adtak bérletet), kimentek a címre, ahol kiderült semmiféle tanfolyam nincs ott. Volt, ahol tényleg volt tanfolyam, de aztán másnap felhívta őket a humánpolitikai osztály, hogy mégse mennek, mert visszamondta a szervező intézmény az egészet. A tanfolyamon a listán olyan nevek szerepeltek, akiket még nem is értesítettek, és még dolgoztak, viszont olyanokat küldtek, akik a tanfolyam listáján nem szerepeltek. Továbbá mindegyik tanfolyamra úgy küldték az embereket, hogy maga a tanfolyam (márha tényleg volt tanfolyam) már két-három nappal előtte elindult, és felháborodva kérdezték tőlük, hogy ők addig hol voltak. De engem nem is a kaotikus állapotok feszélyeztek, hanem hogy nem adják meg nekem se a választás lehetőségét. De a szervezettségi szint legtalálóbb - és egyben legbotrányosabb - fokmérőjét talán az az eset szolgáltatta, amikor egy a Munkaügyi Központ üzemorvosa által is tériszonyosnak minősített közfoglalkoztatottat kiirányították ács és tetőfedő-tanfolyamra, természetesen a fellebbezés lehetősége nélkül.
Így is történt, felhív munka közben a hölgy a humánpolitikai osztályról, és közli, hogy holnap indul az "általam kiválasztott" asztalosipari tanfolyam, menjek fel hozzá, mert elmagyarázza nekem, hogy kell odamenni. Rögtön választoltam, hogy itt valami félreértés történt, ugyanis én még semmilyen tanfolyamot nem választottam. Márpedig az ő listája szerint én ezt választottam, neki ez van a gépbe, és holnap már mennem kell oda.
Felmentem hát hozzá, és faggatóra vontam, miszerint tudomásom szerint kapnunk kellett volna egy listát és egy kérdőívet, hogy a listából milyen tanfolyamot választunk. A hölgy hebegett, habogott, mellébeszélt, hárította a felelősséget a munkaügyi központtól kezdve a szociális osztályon át a közvetlen főnökünkig, miközbe összefüggéstelenül arra igyekezett terelni a szót, milyen jó lesz nekem ez az asztalos tanfolyam, és ezen már úgysem változtathatok. Végül kisült hosszas faggatózás és utánanézést követően, hogy valóban meg kellett volna kapjuk a listát és a kérdőívet a polgármesteri hivatal szociális osztálytól, de az valahogyan elveszett a bürokrácia útvesztőjében. Ő pedig begyűjtötte és összesítette a listákat, és elküldte a munkaügyi központnak, és aki nem választott semmit, azt a munkaügyi központ sorolta be önkényesen valamelyik tanfolyamra. Beszédes volt látni az általa a munkaügyi központba elküldött listát, amit mentségképp lobogtatott nekem, hogy lám, én nem jelöltem be neki semmit, a lista jóformán pangott az ürességtől, és magányosan lézengett néhány olyan név a papíron, amely mellett szerepelt valami választott tanfolyam (érdekes, döntő többségük irodai munkát való képzésre szólt).
Dúlva-fúlva mentem le az öltözőbe, ahol közvetlen közfoglalkoztatott munkatársam mellett néhány irattáros is lézengett. Még abban a lelki állapotban voltam, amikor az ember idegeit lezsibbasztja a felháborodás első hulláma, és a tőlem teljesen távolálló asztalosipari vizsgára való felkészülés és a tanfolyammal járó időrablás okozta előzetes bosszankodás nem önti el az ember agyát. Az öltözőben közmunkatársaim érdeklődtek tőlem a legújabb fejleményekről, melyek őket is felháborította. Az irattárosokkal szó szót követett, kiderült, hogy csak ők kaptak kérdőívet, így csak ők választhattak, és természetesen az irodai képzésekre szóló kevés helyre le is csaptak. Gusztustalan volt a viselkedésük, még gúnyolódtak is rajtam: "Hát miért nem jó neked az asztalos szakma, Jézus is asztalos volt?" (mondjuk ács volt, de mindegy) aztán a másik irattári közfoglalkoztatottnak felteszi gúnyolódva a kérdést "Hát ha te választhattál volna, hogy TB-ügyintéző légy, vagy asztalos, mit választottál volna?" – "Hát persze, hogy én is az asztalost!". Majd mikor merészeltem rákérdezni nála, hogy kitől kapta a kérdőívet, amire beírhatta mit akar, pökhendien visszavágott: "Nem mindegy?! Mit érdekel az téged, mi közöd hozzá! Kaptam, és kész!"
Ebben az egészben nem is az volt a leggusztustalanabb, hogy nincs minden népszerű tanfolyamra hely, csak a kiváltságosoknak. Hanem az, hogy még a formalitásokra sem adtak. Ahelyett, hogy legalább a formaságok kedvéért kitöltették volna velünk a kérdőívet, majd közölték volna, hogy sajnos nem jutott hely, és ahelyett, hogy legalább választhattunk volna a fennmaradó szakmák közül, egyszerűen arrogáns módon, minden diszkréció nélkül adták a tudtunkra, hogy az egyenlők között nem vagyunk egyenlőbbek. Csak arra volnék kíváncsi, hogy ennek a közfoglalkoztatásnak csúffolt állatfarmnak melyik „Napóleon” névre hallgató disznó a gazdája, Pesty Imre-é, vagy Láng Zsolt?

Gyurcsányista pártagitáció a Fővárosi kormányhivatal pénzén

Még aznap este 6 óra körül csörög a telefonom, és a humánpolitikai osztály vezetője hív, hogy mégsem a XIV. kerületbe kell mennem másnap a kijelölt "asztalosipari tanfolyamra", hanem a Józsefváros külső peremébe, az Elnök utcába. Másnap el is mentem az általa megadott címre, ami egy szálloda volt. Szerencsémre a portás elmagyarázta, hogy az utcában valóban található egy szakközépiskola. Meg is találtam az adott címet, az utcanév stimmelt, csak éppen 30 helyett 3-as szám alatt található, végül is csak egy nulla a különbség.
A Mándy Iván Szakközépiskola portása el is igazított a felnőttképzésre való jelentkezésre, mely az igazgató helyettesi irodában zajlott. Itt kiderült, hogy az asztalosipari tanfolyam már két napja elindult, viszont még másnap indul egy "konyhai kisegítő" tanfolyam is, szintén a közfoglalkoztatás keretében. Ez utóbbi sem a szívem csücske, de az asztalos szakmához képest még mindig közelebb állónak éreztem magamhoz (márcsak azért is, mert konyhha kisegítőként már dolgoztam korábban), így megkérdeztem, nem jelentkezhetnék-e inkább arra. Az igazgatóhelyettes részéről ennek nem volt akadálya, pusztán az illetékes munkaügyi kirendeltség hozzájárulását kell ehhez megszerezzem.
Az eligazításon az igazgatóhelyettes elmondta azt is, hogy előfordulhat, hogy a szakközépiskola tanulói kötekedni fognak velünk, és lehetőleg ne válaszoljunk, ha beszólnak. Az igazgatóhelyettes arra utalt, hogy a gettó kellős közepén elhelyezkedő tanintézmény tanulóinak uszkve 80%-a a miniszterelnök szavaival élve az „ország rejtett tartalékaiból” került ki, amivel önmagában semmi baj nem volna, ha nem hoznák magukkal sajátos szocio-kulturális szokásaikat. Így az a legkevesebb, hogy a WC-kben vágni lehet a bagófüstöt, de szünetekben rendszeresen szexuális életet folytatnak a fülkékben. Szemtanúja voltam, hogy óra közben egy fiú és egy lány kijött egy osztályteremből, a tanárnő kérdezte tőlük hová mennek, mire a válasz: "Tanárnő, megyünk dugni!" – és ezzel vették a legközelebbi illemhelység felé az irányt. De egyik tanárunk elmondása szerint a takarítónők gyakran találnak fecskendőtűket is a WC-ben.
A Heltay Jenő téren szerencsémre megadták az engedélyt, hogy az asztalosipari tanfolyam helyett a konyhai kisegítőre járjak, ha már a választás lehetőségétől elzártak. Egyébként a Munkaügyi Központban a referens hölgy is megerősítette, hogy papírforma szerint jogunk lett volna választani az induló tanfolyamok között. A tanfolyam elindult, másfél hónap után megkaptuk a nekünk járó bérletet. A tantárgyakat, mint kiderült, egy hozzá nem értő állította össze központilag, ugyanis amit tanulnunk kell, és amiből vizsgát is kell tennünk, azt egy betanított szakácsnak kell tudnia, viszont a vizsga után mégis csak egy "konyhai kisegítő" OKJ-s papírunk lesz. Egyébként a beígért tanfolyam választhatósága tekintetében nagyjából újdonsült tanfolyamtársaimat végigkérdezve ugyanazt az arányt kapttam meg, mint a második kerületi önkormányzatnál: 13 főből mindössze kettőnek biztosítoptták a választás lehetőségét, a többinél eldöntötték.
A gyakorlati oktatásvezetőnk meg kell hagyni jó mesterember, érti amit oktat, szakmai tudásával nincs is semmi baj. Javára legyen írva az is, hogy maga hozza be a konyhás szerszámokat, ugyanis egy 10 négyzetméteres és alig felszerelt dohos pincében található valamit sóztak ránk, mint gyakorló konyhát. Az egyetlen probléma vele pusztán az, hogy közintézmény falai között nyílt pártpolitikai agitációt folytat, méghozzá a dékápó javára, s minthogy tanfolyamunkat a Fővárosi Kormányhivatal állja, oktatóink javadalmazásával együtt, mindezt közintézmény falai között, a mi befizetett adóforintjainkból teszi. Az illető oktató nevét személyiségi jogai miatt nem árulhatom el, de változatos szakmai önéletrajzával maga dicsekedett el nekünk. Eszerint volt ő szakács, pincér, nemzetközi hálókocsikalauz, étteremvezető, majd Schmitt Pál beosztottjaként az Astoria szállót vezette, ezután pedig a 80-as évek második felében a belügyminisztériumban a hivatásos rendőri állomány szociális ügyeit vezette.
Az illető tanár gyakorlati oktatás közben nem mulasztja el az alkalmat, hogy ne terelje a szót a történelemre meg a politikára. Többek között megtudhattuk tőle, hogy Wass Albert, Tormay Cecil és Nyírő József a szellemi előkészítői a zsidók Dunába lövetésének, a Kádár-rendszer viszont nem volt kommunista, Kun Béla nem volt tömeggyilkos, Antall József és Orbán Viktor a náci Horthy-rendszert akarta és akarja restaurálni, az öszödi beszéd igazságbeszéd volt, a "2006-os zavargásokat" a Fidesz és a Jobbik közösen hajtotta végre, akikkel szemben ő még Gergényinél is sokkal keményebben lépett volna föl. De egy alkalommal kifejtette azt is, hogy Bajnai Gordon nemhogy nem tette törnkre a libatenyésztőket, de egyenesen meg akarta menteni őket, csak nem sikerült neki. Dicsérte Gyurcsány Ferenc pontjait, különösen a nyugdíjkorhatár eltörlésére vonatkozót. De soha nem mulasztja el, hogy ne uszítana elszakított véreink ellen a könnyített honosítás kapcsán: szerinte sürgősen vissza kell vonni a könnyített honosítást, mivel ezek a "románmagyarok", "szlovákmagyarok", "ukránmagyarok" és "jugoszlávmagyarok" bizony tömegesen áramolnak "ide", és elveszik a munkát, a TB-ellátást, és a nyugdíjakat (ez kedvenc visszatérő témája, mindezt teszi úgy, hogy a tanfolyamnak van egy Sepsiszentgyörgyről felköltözött hallgatója). Máskor egy politikai eszmefuttatása során örömmel konstatálta, hogy a különböző MSZP-szervezetek tömegesen jönnek át "hozzánk", ezzel utalást tett arra, hogy maga is a dékápó tagja. (Mondanom se kell, hogy a Házmesterházyt úgy utálja, mint a szart). Mikor pedig az egyik hallgató kijelentette, hogy ő bizony nem megy el szavazni, mert egyik pártnak se hisz, a tanár felszólította, hogy igenis kötelessége mindenkinek elmenni szavazni, különben a "jelenlegi rendszert" nem lehet leváltani, és ha otthon marad, azzal az Orbánra szavaz. Mivel dékápós szimpátiáját előadásai során nem rejti véka alá, nyugodtan vehetjük úgy, hogy felszólított minden tanfolyamhallgatót arra, hogy a baloldalra szavazzon.
Amikor nyilvánvaló történelmi valótlanságokat állít, akkor közbeszólok, és kijavítom (pl. azt állította, hogy Magyarországon 1945-ig jobbágyrendszer volt), ilyenkor ügyesen mellébeszélve másra tereli a szót. Ám az aktuálpolitikai részeknél inkább csöndbe maradok, mert akkor maga a gyakorlati óra sem a szakmáról, hanem csak a véget nem érő politizálásról szólna. Ami ugyan részemről nem volna baj, viszont a többiektől elvenném az esélyt, hogy megtanuljanak egy szakmát. Ráadásul a tanfolyam résztvevőjének többségével is vitatkoznom kéne, és baromira utálok Napkeltét játszani. A tanfolyam többi résztvevője ugyanis az alacsonyabban iskolázottak közül kerül ki, akik nem nagyon vannak elájulva ettől a remekjó téli közfoglalkoztatástól, ezért a tanár gyurcsányista politikai agitációja termékeny talajra hull náluk, amit én az ellenvéleményem kifejtésével aligha tudnék megakadályozni.
Összegzés képen elmondhatom, hogy ha a kormány célja az volt, hogy a 4 milliónál több foglalkoztatott statisztikai adatának a választások előtti lebegtetése volt a cél, akkor a tájékozatlanabb szavazórétegek, például a nyugdíjasok tekintetében hozhat némi eredményt. De ha a ezzel a téli közfoglalkoztatási programmal az érintettek megnyerése lett volna a kormány célja, akkor bizony azt mondhatom, hogy nem hogy nem segítettek ezeken az embereken, de még szavazási szempontból is kifejezetten kontraproduktívnak bizonyult.
A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
egy, a várható következmények elkerülése végett inkognitóban maradni kívánó tagja

2014 01. 12.