Decebal-szobor Marosvásárhelyen – dúl a szoborháború Erdélyben és a Délvidéken!


Kolozsváron a betolakodók már a módszerváltást követően felállították a magyargyilkos Avram Ianku szobrát, most Marosvásárhelyen a sor: Decebal dák vezér nyolc méter magas szobrát akarják felállítani Marosvásárhely egyik közterén – közölte december 18.-i számában a Krónika című erdélyi magyar napilap. A nagy méretű szobrot a dévai betolakodó románok Maris Dava Kulturális Egyesülete adományozta a városnak, felállításáról az megszálló önkormányzati testület dönt egyszerű többséggel.
A Decebal-szobor támogatójaként szólalt meg a Romániában kormányzó, de Marosvásárhelyen ellenzékben politizáló Szociálliberális Unió megszálló képviselője. Ionela Ciotlaus, a város egyik megszálló alpolgármestere kijelentette, hogy a dák vezér olyan történelmi személyiség a románság számára, aki nem képezheti alku tárgyát. Ezért egy olyan kompromisszumos megoldást sem tartanának megfelelőnek, hogy a Decebal-szobor felállításával párhuzamosan a város lakosságának hivatalos adatok szerint is 45 százalékát kitevő magyarság valamely személyiségének is szobrot állítsanak. Peti András sziromlevelű alpolgármester, ahogy a Forgatag idején már bizonyította, ezúttal is a kollaboráló maszatolásban jár élen: biztatónak tartotta, hogy a döntést immár harmadik alkalommal sikerül elnapolni, de csak azért, mert szerinte egy majdani szoborállítási kísérlet előtt szaktanulmányt kellene készíteni arról, hogy a város parkocskái és terei megbírnak-e újabb alkotásokat. És még véletlenül sem azért, mert Decebálnak semmi köze nincs a városhoz, és az egyedül őshonos magyarság egy újabb megalázása. "Bár nem ez most a legfontosabb kérdés, amivel a tanácsnak foglalkoznia kellene, de ha Decebalnak szobrot akarnak állítani Marosvásárhelyen, akkor állíthatnának Árpád fejedelemnek, Szent Istvánnak, vagy akár Atillának, legyen mit megtekinteniük az idelátogató külföldieknek" – nyilatkozta a december 19-i sajtótájékoztatón Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke. Önmagában a marosvásárhelyi Atilla-szobor ötletét csak támogatni tudjuk, azonban az ne Decebal ellensúlyaként kell szobrot állítani, hanem ahelyett.(És úgy tűnik, igenis ez a legfontosabb kérdés!)
December 20.-án, immár másodszer ebben az esztendőben, ismeretlen tettesek, vélhetően betolakodó oláhok ismét megrongálták a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot: meggörbítették bal sarkantyúját. Bár az adventi és karácsonyi vásár, valamint a Főtérre tervezett szilveszteri népünnepély kapcsán a megszálló kolozsvári román polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó helyi megszálló rendőrség kordont helyezett el a szobor kö- rül, mégis sikerült megrongálniuk, talán maguk a román rendőrök is segédkeztek.
Székelyhídon szobrot avattak, ezúttal nem egy románnak, hanem egy magyar árulónak, nevezetesen Antall Józsefnek. No nem az idősebbiknek, aki a II. világháború idején la lengyel menekültek ügyeit intézte, hanem adoptált fiának, az ország kiárusítását megkezdő, és euro-antanti és kisantanti-járszalagra állító Antall Józsefnek. A hazaáruló miniszterelnök mellszobra nem is akárhol, hanem a helyi református templom kertjében rontja a levegőt. Az Antall József Alapítvány idézte Makay Zsoltnak, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség elnökének, az alapítvány kurátorának a szoboravatón elmondott szavait, miszerint az ott élőknek régi vágya volt, hogy a Részvidéken is legyen szobra Antall Józsefnek, hiszen több évtized után ő volt az első magyar politikus, aki nyíltan felvállalta a nemzetegyesítés gondolatát (és ennek a nemzetegyesítésnek a nevében mondott le Kárpátaljáról). A közlemény szerint Szabó Ödön, a részvidéki sziromlevelűek egyik fő potentáta és egyben kollaboránsa történelmi pillanatnak tekintette, hogy Antall Józsefnek e naptól kezdve Erdélyben is van szobra. A politikus kiemelte: "A volt kormányfőt értékpártisága tette halhatatlanná, értéknek tartotta a nemzetet, a családot és a hitet" – pontosan, akárcsak az R"M"DSZ. A megemlékezés végén Babusa János szobrászművész alkotását Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a sziromlevelűek egyik leghűségesebb csatlósa áldotta meg. Az Antall József Alapítvány tájékoztatása szerint a szoboravatón mintegy kétszázan vettek részt.
A szoboravató kapcsán Tőkés László is nyilatkozatot adott ki, szerinte antall József forog a sírjában, mert Szabó Ödönkére célozva kijelentette, hogy egy, a csonkahoni MSZP-vel kitűnő viszonyt ápoló posztkommunista politikus sajátította ki magának Antall József emlékét. Tőkéssel ellentétben mi úgy véljük, Antall Józsefhez aligha lehetett volna találni ilőbb méltatót Szabó Ödönkénél, csak az a kár, hogy Antall József személyében ilyen hamis példaképeket állítanak az érmelléki magyarság számára.
Délvidék nem Antall József szobrában, hanem annak szellemiségében részesült ada magyarnevű kollaboráns polgármestere által. A délvidéki Magyar Remény Mozgalom adai elnöke, Rusai József és a magyar nemzeti radikális párt más tagjai saját költségükön szerették volna felavatni a helyi katolikus temetőben Délvidék első Trianon-emlékművét. Ehhez megkapták az egyház engedélyét, valamint a megszálló szerb rendőrség is tudomásul vette a rendezvényt, a helyi önkormányzatnál érdeklődve pedig azt a választ kapták, hogy további engedélyek nem szükségesek.
Ezután azonban váratlan és megdöbbentő fordulat történt: az avatás előtt egy nappal az önkormányzat olyan végzést hozott, amely alapján a már felépített emlékművet – arra hivatkozva, hogy az nem rendelkezik az önkormányzat építési hatóságának engedélyével – el kell bontani, amit az avatás napjának reggelén, december 9.-én Ada község magát magyarnak valló, de a Demokrata Párt színeiben, tehát szerb zsoldban politizáló polgármesterének, Bilicki Zoltánnak az utasítására meg is tettek, majd az emlékmű talpazatát ismeretlen helyre szállították. Ez lett volna Délvidék első Trianon emlékműve.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2013 12. 31.